Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-28 / 39. szám, Vasarnapi Új Szó

Az új állomás belülről is méltó Kelet-Szlovákia metropolisához [Tóthpál Gyula felvételei^ H azánk legdinamikusabban fejlő­dő nagyvárosa Kosice, a har­minc szabad esztendő alatt újjászüle­tett. Lakosainak száma megháromszo­rozódott, jelenleg közel 170 ezer az állandóan itt élők száma. A felsza­badulás óta a múlt év decemberéig negyvenezer lakást adtak át. A Hernád-völgyi kerületi székhely újkori történelmét jól jellemzi a fent említett néhány adat. Hogy mindezt ma leírhassuk, ahhoz először is a szocialista ipar megteremtésére volt szükség. Negyvenötig csak tizennyolc kisebb üzemben folyt a termelés, ma pedig 339 található a város területén. Csak a három legjelentősebbet, a magnezitbányát, a Kelet-szlovákiai Gépgyárat, s a legnagyobbat, a Kelet-szlovákiai Vasművet említve, fogalmat alkothatunk . arról, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a város iparának életében a teher­szállítás. A közúti forgalom rohamos növekedése mellett nemhogy csök­kent volna a vasút szerepe, hanem egyre növekszik. — Ránk ez kétszeresen érvényes — mondja Pór István, az állomásfő­nök helyettese. — A miénk „kevert“ állomás, egyaránt van személy- és teherforgalma. Emellett az elosztó­központ szerepét is betöitjük hiszen a kerület, s az ország minden részé­be indítunk szerelvényeket. A tehgr forgalom jelentős az ágcsernyői nagy határállomásra indított szerelvények itt haladnak keresztül. A forgalom növekedése már évek­kel ezelőtt szükségessé tetté az állo­más bővítését. Több mint tíz évvel ez­előtt el is kezdődtek a munkák a teherpályaudvar befogadóképességé­nek, növelésére, nyolc indító, befo­gadó és csatlakozó vágányt, javító­műhelyeket, irodahelyiségeket, raktá­rakat stb. építenek. — Hogyan állnak a tervteljesítés- sel? — Nem lehet okunk a panaszra, a mutatók minden téren kedvezők. A vagonokból való kirakodás tervét az első fél évben 107 százalékra teljesí­tettük, ami pedig a berakodást illeti, nagyon jól állunk. Ez év május ki­lencedikén teljesítettük az ötéves tervet, 1 millió 573 ezer tonna árut raktunk a vagonokba. Még néhány jellemző adatot emlí­tek erről a területről. Naponta hat­van szerelvényt, azaz 1800 vagont in dítunk útnak. Havonta átlag 30 ezer tonna árut kell beraknunk, úgyhogy az év végéig terven felül mintegy 200—250 ezer tonnára van kilátás Még néhány esztendeje is számta­lan bírálat érte a vasútállomást az épület korszerűtlensége, szűkössége, s nem utolsósorban . tisztátlansága miatt Még nincs egészen két éve an­nak, hogy a helyzet gyökeresen meg­változott, 1973 decemberében átadták rendeltetésének az új állomás impo­záns épületét. A 100 millió korona beruházást igénylő létesítményben PaTovöík Anton főmérnök kalauzolt végig bennünket. Mindenütt csillogás, fény és tisz­taság, a hatalmas csarnokban lég­kondíciós berendezés szolgáltatja a jó levegőt. Az emeleti részt hangula­tosabbá varázsolja a sok, cserépben nevelt virág. A kulturális központ be­rendezése minden igényt kielégítő, bőrfotelek, ötletes válaszfalak teszik otthonosabbá. A váróteremben sok já­téknak örülhetnek a gyerekek, a té­vékészülék és gramofon a felnőttek várakozási idejét teszi kellemesebbé. Megtalálható itt az egészségügyi köz­pont. büfé. étterem, nappali bár, könyvesbolt, fodrászüzlet stb. A fő kivitelező vállalat a kosieei Magas­építő Vállalat volt, a vasszerkezeteket a Kohóipari Építkezések vállalat szál­lította, és még^ átszállító is közremű­ködött. — Már kaptunk néljány bíráló meg­jegyzést e rövid két év alatt — szövi a beszélgetés fonalát a főmérnök. — Sok esetben helyénvalók voltak, elő­fordulnak az épületen kisebb kivitele­zési hibák. Ezeket a nagyközönség és a magunk megelégedésére is mi­előbb eltávolítjuk — Milyen nagy a személyforgalom? — Erről csak hozzávetőleges képet tudunk alkotni. Tavaly 2 millió 950 ezren vásároltak nálunk jegyet Az utasok száma bizonyára jóval több. Például a csomagmegőrzőbe ötezer poggyászt adtak le.- — A szép épület nem teszi korsze­rűvé az egész állomást, hiszen még mindig a síneken keresztül kell ug­rálnia, ha valakinek a belső vágá­nyokról indul a vonatja. — Ez igaz. A jövő évben folytatjuk a pályaudvar kiépítését. Két fedett és egy nyitott peron épül majd. — Mi a helyzet a munkaverseny és a brigádmozgalom terén? — Vasutasnyelven szólva „zöldet mutat a lámpa“, ami azt jelenti, hogy minden rendben van. Valóban szép eredményeket tudunk felmutatni ©zen a téren. Nem dolgozom itt régen, de meggyőződhettem róla, hogy nem csak papíron végeznek színvonalas munkát dolgozóink. A valóságban is így van. Megtudtam, hogy az állomás 1300 dolgozója közül 755-en kapcsolódtak be a brigádmozgalomba, mintegy 27 kollektívába tömörülve. Tizennégy már elnyerte a szocialista munkabrigád cí­met. A „Szakma legjobb dolgozója“ címért folyó verseny értékeléséről az állomás dolgozói sosem térnek ha­za üres kézzel. Ez már szinte hagyo­mány nálunk. Például tavalyelőtt az országos versenyben hárman is elsők lettek: Stefan Kopiliak forgalmista, Ondrej Vavlek tolató és Stefan Fecko vonatvezető. A múlt évben Vasil Baj- sa vonatvezető és Milán Belej kalauz szerezték meg az országos elsőséget, Karol Kniío forgalmista pedig szlo­vákiai viszonylatban nyerte el a pál­mát. Kötelezettségvállalásaikat, melyeket hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére tettek, magasan túlteljesítették. Az első fél évben a tervezett 600 ezer korona megtakarí­tás helyett 2 200 000 lett a valóság. S ami szintén jelentős: a biztonságos közlekedésről szóló tanfolyamoknak, a számtalan felhívásnak meg lett az eredménye, egyetlen komolyabb bal­eset sem volt írható a vasút dolgozói­nak számlájára. A múlt év elejétől figyelemre méltó változás állt be a brigádmozgalom te­rén. A Ceské Budéjovice-i vasúti góc­pont dolgozóinak mintájára itt is megalakították a központi komplex szocialista brigádot, mely 1400 taggal rendelkezik. Miről is van szó tulajdon­képpen? A koSieei vasúti csomópont hét ter­melőegységének — a vasútállomás, a mozdonydepó, a vagondepó, az északi távolsági vonal, az elektrorészleg, a Dráhstav és a távolsági jelzőrészleg — 67 szocialista munkabrigádja ösz- szefogott, hogy elvtársi munkával elő­segítsék és összehangolják a részle­gek munkáját. Céljuk mindenekelőtt az, hogy folyamatossá és zavartalan­ná tegyék a vasúti forgalmat. Az állo­más, mint a csomópont fő részlege a brigádok segítségét kérte az ötéves terv feladatainak maradéktalan meg­valósításához. Alakuló gyűlésüket 1974 februárjá­ban tartották, melyen a komplex bri­gád vezetőjévé Nagy Bertalan elvtár- sat választották. Á hatvanhét brigád vezetője havonta megtárgyalja a ten­nivalókat, s értékelik az elvégzett munkát. Ezzel a brigádok nagy pluszt vállaltak, hiszen amint az alapszabályzat kimondja, a komplex brigád vállalásaiban nem szerepelhet az, amit már valamelyik tag-brigád vállalt, így elkerülik, hogy egy akció a papíron kettőnek lássék. Minden termelőegységnél megtalálható a „konkrét tettek könyve“ is. Már eddig is szép eredményeket ér­tek el az energiatakarékosság, az újí- tómozgalom stb. terén. Meggyorsult a vagonok kirakása, az állási időt a megengedett nyolc óráról hétre csök­kentették, amivel három és fél ezer vagont „takarítanak meg“, azaz eny- nyi berakodási területet nyernek. Az egyik jól működő munkabrigádot Valko Béla vezeti. Ök az idei vas­utasnap alkalmából nyerték el a meg­tisztelő címet. Nehéz a brigádvezetőt és munkatár­sait megtalálni. Villanymozdonyon in­dulunk az elég messze levő teherpá­lyaudvarra. Valko elvtárs forgalomirá­nyítóként dolgozik, tizenhat ember munkáját irányítja, — ennyien van­nak a brigádban. — Hatvannégyben alakítottuk a brigádot — mondja. — Vállalásaink főleg a terv teljesítését szorgalmaz­zák, no meg egy kicsit azon felül is hozzáadunk. Tulajdonképpen három kisebb csoportból áll a kollektíva. Sikerült elérnünk, hogy a mi szaka­szunkon minden szerelvény időben út­nak indul, s a kocsik elosztásánál sincs tévedés. A munkakörnyezet szé­pítésén 225 órát dolgoztunk le tár­sadalmi munkával. Valko elvtárs az összüzemi párt- bizottságnak is tagja. Makrancról jár be naponta munkahelyére, ahol már huszonkilenc éve dolgozik. A múlt hónapban kiváló munkájáért kéthetes jutalomkiránduláson vett részt a Szovjetunióban. Munkájáról, szakmájáról kicsit kép­letesen, de tömören vallja: „Nekem már a kék egyenruha az igazi, a megszokott, az a furcsa, ha a sza­bad napokon levetem. Életem felét ebben töltöttem ...“ MALINAK ISTVÁN ez—i(—'t —I I—"\i nci íj 7/iï m a | 1 I v J I __I-J l™JRLJB| ___i Valko Béla Pó r István (balról) és Païovcik Anton Az új állomás épülete

Next

/
Thumbnails
Contents