Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-23 / 224. szám, kedd
Már több mint 16 fiillió üveget töltöttek meg az igen közkedvelt, gyógyító hatású baldovcei ásványvízből az idén a preSovi Kelet szlovákiai Gyógyforrás nemzeti vállalat baldovcei CSKP XII. kongresszusa üzemének dolgozói. A tavalyi évben elért kiváló eredményeik elismeréseképpen a napokban kitüntették őket a bratislavai Slovakoterma vállalat vezérigazgatójának vándorzászlajával. Felvételünkön Mária KoőiSová, az egyik szocialista munkabrigád tagja a palack\nosó gépsor működését ellenőrzi. (Felvétel A. Haséák — CSTKJ VÁLASZ OLVASÓINKNAK NYUGDÍJÜGYEKBEN S. S.: ön ebben az évben március 1-től augusztus 1-ig rövid ideig tartó munkaviszonyban dolgozott mint nyugdíjas, teljes nyugdíjának folyósítása mellett. Az 5 hónap alatt nem meríthetett szabadságot, mivel még nem teljesítette a szabadságra való igény törvényes feltételét, az 5 hónap várakozási idő ledolgozását. Az 5 hónap eltelte után pedig munkaviszonya már megszűnt. Egyébként a ténylegesen merített szabadság idejét, mivel ezekért a napokért a munkaadó vállalat munka bérmegtérítést fizet, be kell számítani a 120, illetve a 180 munkanap idejére kötött, rövid ideig tartó munkaviszonyba. Mivel ön szabadságát tényleg munkaviszonyának megszűnése miatt nem vehette ki, a munkatörvénykönyv 109. § a 2. bek. e) pontjának értelmében igénye van szabadságának „kifizetésére“. Mivel a munkaadó vállalatnál 5 hónapig dolgozott, az önt egyébként megillető 4 hét szabadság 5/12 részének megfelelő 9 munkanap kifizetésére van jogigénye. Ezt az igényét a volt munkaadó vállalattal szemben érvényesítheti. Ha igényét nem ismernék el, az esedékességtől számított egy éven belül a járásbíróságon beadott keresetben perelhetné. Egyébként a rövid ideig tartó, ú. n. brigád munkaviszonyban és a tartós munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasok sza- bíidságigényét a többi dolgozóéval azonosan kell elbírálni. A továbbdolgozó nyugdíjasnak természetesen minden újnak számító munkaviszonyban újból meg kell szereznie a szabadságigény törvényes feltételeit, azaz az 5 hónapi várakozási idő ledolgozását és a kérdéses naptári évben legalább 75 munkanap tényleges ledolgozását is. Kivételt csak az ú. n. idény és kampánymunkások képeznek, akiknek minden 25 ledolgozott munkanap után igényük van az őket egyébként megillető szabadság 1/12 részének kifizetésére. Az ilyen jellegű munkaviszonyban (főként a cukorrépa- kampány és a hasonló jellegű Idénymunka) a szabadság említett módon való kifizetésére nem kell teljesíteni az 5 havi várakozási időt és a 75 nap ledolgozását. Tanácstalan özvegyasszony: Özvegyi járadékát egy évig, azaz 1976. március 1-ig korlátozás nélkül fogják folyósítani. Ha a felnevelt gyermekek számára és életkorára való tekintettel igénye lesz özvegyi járadékának további folyósítására, vonatkozni fog Önre is az 1964/101 sz. nyugdíjtörvény 32. §-a, amely szerint özvegyi nyugdíját annak az összegnek feliével csökkentik majd, amely- lyel az Ön özvegyi járadéka és a munkaviszonyban szerzett bruttó-keresetének összesített összege meghaladja a havi 1500 koronát. A 780 koronát kitevő özvegyi nyugdíját semmivel sem csökkentik, ha bruttókeresete nem haladná inog a havi 720 koronát. S. I.: Az 1964/101 sz. nyugdíjtörvény, az 1964/102 sz. végrehajtási hirdetmény 15 §-ának 2. és 3. bek. értelmében az átlagos havi kereset kiszámításánál nem veszik figyelembe az abban a naptári évben elért alkalmazási időt és keresetet, amelyben a dolgozó először lépett alkalmazásba és amelyekben a dolgozó járadékigénye keletkezett, vagy ha a dolgozó a nyugdíjigénye keletkezése után megszakítás és nyugdíja folyósítása nélkül tovább dolgozott (az idézett törvény 9 § ának 2. bek., ez egyébként az Ón esete is), azt az évet, amikor a dolgozó az öregségi nyugdíjigénye keletkezése után a munkaviszonyát tényleg befejezte. Pl. ha Ön még ebben az évben kérné öregségi nyugdíjának folyósítását munkaviszonyának megszűnése esetére, az utolsó 5, vagy 10 év átlagánál, amely kedvezőbb ön számára, az 1975-űen ledolgozott idejét és keresetét nem vennék az átlagos havi kereset kiszámításé, nál figyelembe. Ha 1976-ban, akár január 5-én kérné nyugdíjazását, akkor csupán az 1976. naptári év eredményét és idejét nem vennék figyelembe és teljes egészében beszámítódnék az 1975. év. A MUNKAIDŐRŐL M. V.: A munkatörvénykönyv 83. §-ának értelmében a heti munkaidő-legfeljebb 46 óra. A legtöbb üzemben az 1968/63 sz. hirdetmény értelmében az 5-na. pos munkahetet és a heti 42 és fél óra munkaidőt vezették be. A munkatörvénykönyv 84. §- ának értelmében a heti munkaidő elosztásáról a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa által kiadott irányelvek értelmében a munkaadó vállalat vezetője jogosult dönteni. A napi munkaidőnek nem szabad a 9 órát meghaladnia. A munkaidő beosztásánál főként a közlekedési adottságokat, az energiaellátást, az együttműködő vállalatok és a lakosság érdekeit kell figyelem, be venni. A munkatörvénykönyv 65. §-a az előbb említett rendelkezésektől eltérő munkabeosztást szabályozza. így fontos üzemeltetési okokból lehetséges a munkaidőalap elosztása hosz- szabb időkereteken belül: egész év keretén belül, ha a munkaidő szükséglet az év folyamán egyenlőtlen, idényben és kampány idején. Kivételes rendelkezések érvényesek a közlekedés, a híradás és a távközlés dolgozóira. Feltételezzük, hogy az Önök esetében is ilyen hosszabb idő keretében való eltérő munkaidő-elosztásról van szó. Mindenképpen joguk van szakszervezeti szerveiken keresztül megérdeklődni, hogy a munkaidő eltérő beosztása összhangban van-e az idézett törvényes rendelkezésekkel. Dr. F. J. EGÉSZSÉGÜNK ÉS A KEMIZÁCIÓ Ma mindenütt elfogadott megállapítás, hogy kemizálás nélkül nem tudnánk biztosítani a föld népességének élelmezésiét. A kemizálás szükséges, de ugyanakkor bizonyos veszéllyel is jár, mivel az élelmiszerek és az italok lévén káros vegyszermaradékok kerülnek a szervezetbe, amelyek zavarokat válthatnak ki az anyagcserében. Egyes vegyipari gyomirtók például fenílalanin- származékok, amelyek a pajzsmirigy, — az agy- kérgi és az agytörzsi sejtekben okozhatnak zavart. A növények kártevői ellen alkalmazott vegyszerek közül a halogénezett szénhidrogének a májat támadják meg. A peszticidek — így nevezik összefoglaló névvel a gyom- és a rovarirtó vegyszereket — jelentős része éppúgy, mint az ipari vegyi szennyeződés, a talajba kerül. Innen az ott élő szervezetekbe jut, a talajban élő földi giliszták és a vízben vagy a földön élő rovarok szervezetében felhalmozódik. Az ezeket fogyasztó madarakban és tojásaikban a vegyi anyagok újabb koncentrálódása megy végbe. Kimutatták például, hogy a vegyszerek károsító miértékű gyűjtése jött létre a madarak agyában. Hasonló a következmény a halak világában. Külföldi szaklapok is foglalkoztak például az 1965. évi balatoni halpusztulással. Orvosok, biológusok, vegyészek, agronómusok és hidrológu- sok vizsgálták az okot. A vegyi ártalom lehetősége és ennek eredete körül vita volt, mivel elsősorban a sovány halfélék pusztultak. A zsír- dúsabbakra a mérgező anyag kevésbé volt ártalmas. Tudjuk azonban; hogy ez törvényszerű, mert a DDT és a hasonló típusú vegyiiletek a szervezet zsírraktárába kerülnek. Így tárolódik az anyag az élő szervezetben, kikerül az állat anyagcsere-folyamatából s enyhül az akut kóro kozó hatás is. A vízszennyeződés hazánkban is rendkívüli mértékű. Ebben még az üzemek játszanak legnagyobb szerepet, de a mezőgazdaságban és a lakóhelyeken felhasznált vegyszerek — például mosószerek — mennyisége is nagy gyorsasággal növekszik. A háztartási szennyvíz tömege lassan, az iparié gyorsan növekszik. A meny- nyiség növekedését súlyosbítja az, hogy bizonyos vegyi anyagok jelenléte gátolja a szennyvíz öntisztulását. Ilyenek a detergens anyagok: egyes műanyagok, olajok, a fenol- és benzol- származékok. Az öntisztulás bénulása hozza magával, hogy a folyók vize hosszabb idő eltelte után is szennyezett marad! A kérdést nem lehet megoldani, ha csak az egyik szaktudomány, mondjuk a mezőgazdaság szempontjából nézzük. Teljes biológiai szemlélettel, az élők világának sokrétű és kölcsönös egymásra hatásának ismeretében kell a kérdést rendeznünk. Ipari és közlekedési kemizáció Az ipari és a közlekedési vegyi károsító lehetőségek közül példaként a trikrezilfoszfátot említjük. Használják lágyítószernek műanyagokban, nitrooellulóz-lakkhoz, hűtőolajnak .és sok más műszaki célra. Ezzel az anyaggal tömeges mérgezés történt a „marokkói tragédia“ révén emlegetett esetben, amikor — csalással — a mérgező vegyszert tartalmazó étolajat használtak fel, és ez mintegy tízezer ember megbetegedését okozta. A legsúlyosabb esetek gyer- mekparalízisszerű kórlefolyást mutattak. A közismert ipari anyagok károsító hatásán kívül ma már a berillium, a kadmium és a szelén, valamint az alumínium mellett kísérőként szereplő vanádium és titán mérgezési lehetőségeit is számba kell vennünk. A „küszöb alatti" és a rejtett károsítás A subliminalis: a küszöb alatti, a subtixikus: a rejtve maradt mérgező hatás is gyakori. Távlatban gondolkozva a subtoxikus mérgezésű adagoknak nagy jelentőségük van. Amint a természet alakulásában a mindennapos kis vegyi hatásoknak nagy a jelentőségük, ugyanúgy a szervezetre egyébként nem jelentős károsító hatások évek alatt jelentősekké válnak. Erre leghatásosabb példa a DDT. E szer kétségkívül mentőeszköz volt a második világháború végén a tét vek és a kiütéses tífusz elterjedésével szemben. Közegészségügyi értékének elismeiése mellett azonban nem hallgathatjuk el, hogy éveken át szinte DDT-ködben éltünk. Ennek kóros következményei vannak. A hatásmódot, az idegrendszer károsításának mechanizmusát nagyjából kiderítették. Egyes vizsgálatok bebizonyították, hogy rendkívül kis mennyiségű DDT öt nemzedéken át adva, a rákkeltő folyamatok számát a többszörösére növelte Kórokozó vegyületekkel a táplálkozásban is számolnunk kell. A mai táplálkozásban több az ipari termék és kevesebb a természetes, friss termék, mint ezelőtt. Konzerválószerek, festőanyagok. illó aromásító vegyületek hatalmas mennyisége szerepel az élelmiszeriparban. Az ipar egyre több ilyen anyagot akar használni, az egészségügyi szervek viszont kevesebbet szeretnének látni. A festékeket rendeletek szorítják a szükséges keretek közé. Az ipari, a mezőgazdasági, a települési és az élelmezési vegyi ártalmakhoz az utóbbi két-há- rom évtizedben még a gyógyszerek túlzott fogyasztása is társult. Ez is kemizációs ártalom. Nagy veszélyt jelent különösen az orvosi előírás és ellenőrzés nélküli gyógyszerszedés. A védekezés elvei és módszerei A kemizáció a mai ipari, mezőgazdasági, civilizációs fejlődésben szükségszerű. E kemizáció azonban veszélyekkel jár. A károsítások túlnyomó íésze nem szükségszerű. A kockázat csökken, ha a gondosság megfelelő. Ennek eléréséhez szigorú egészségügyi rendszabályokat kell alkalmazni a vegyszereik felhasználásában. A peszticideknek a felhasználására (pl. kg/ha) szigorú előírás szükséges. Élelmiszerekben, főleg csecsemőtápszerekben, megfelelően alacsony határértéket kell kialakítani. A füstölt élelmiszerek korcinogenanyag-tartalmát jelentősen le kell szorítani. Célszerű csökkenteni az ételekbe jutható vegyszerek mennyiségét. A rovarok elleni védekezésben a fokozott tisztaságot kell elsődleges tenni- volóként előírni. A nyomelem- és a sugárzó szennyeződést tovább kell csökkenteni. A gyógyszerrel, vegyszerrel kezelt állat húsának felhasználásához meg kell szabni bizonyos határidőt a vegyszeradagolás megszüntetése és az állat levágása között. Az aromaanyagok étkezési fel- használását is pontosan szabályozni kell. Az iparban és a közlekedésben a gondosság fokozásával kell elérni a környezeti vegyszerszeny- nyeződés csökkentését. Hazánkban is számos szigorú ez irányú előírás van érvényben, jobb megtartásuk révén azonban tovább csökkenthetjük a kemizáció veszélyét. A legfontosabb általános teendők mellé vegyünk egy példát a mezőgazdaság konkrét példái közül. A növényvédelemben valóban a védelemre kell helyezni a hangsúlyt. Minden növényvédelmi, különösen kémiai beavatkozáskor gondoljunk arra, hogy a néhány, kiirtásra szánt kártevő növényzet mellett, vagy velük társulva lényegesen több nélkülözhetetlen hasznos rovar is tevékenykedik ugyanakkor vagy ugyanott. Azaz ne tévesszük össze a növényvédelmet az egyoldalú rovarirtással. Ezen a szinten kapcsolódik be a gyakorlatba a sokoldalú és harmonikus módszereket alkalmazó, integrális növényvédelem, amelynek lévén elkerülhetjük a természetes biológiai egység megbontásának veszélyét, s ezzel mindazokat a káros mellék- és utóhatásokat, amelyekről fentebb szóltunk. A kártevők elleni rezisztenciára való növénynemesítés, valamint a legújabban alkalmazott riasztó hatású anyagok használata is alkalmas a káros mellékhatású vegyi anyagok korlátozására. Érdekes, előremutató rovarirtási mód pl. az ún. „autocid“ — saját — fajtáját kiölő genetikai módszer. Ez úgy történik, hogy besugárzásokkal a fajta hím egyedeit terméktelenné teszik. A kemizációval kapcsolatban, amelynek szükségszerűsége — ismétlődik — nyilvánvaló, azonban nemcsak passzív védekezésre vagyunk ítélve. Mód van arra is, hogy a kemizációs ártalomnak kitett egyének ellenálló erejét, védekezőkészségét az orvostudomány teljes fegyvertárának felhasználásával fokozzuk. A vegyi ártalmak károsító hatásának mechanizmusát pontosan megismerve, a célszerű, irányított védekezés és gyógyítás lehetőségei is adva vannak. SZERSZÁMHASZNÁLÓ ÁLLATOK Az emberiség évmilliós történetének talán legjelentősebb fordulópontja volt, mikor távoli őseink először készítettek munkaeszközt. Hegyesre formáltak csontdarabokat, élesre pattintottak köveket, s ezekkel vadásztak vagy nyúzták meg a zsákmányukat. A legősibb munkaeszközöket joggal tekinthetjük az emberi kultúra első megnyilvánulásainak. Megfigyelték, hogy tevékenysége során több állatfaj is felhasznál különböző „eszközöket“. Ezt tapasztalhatjuk az úgynevezett „szabóhangyák“ esetében is. E kicsiny rovarok fészke csövekké összesodort falevelekből készül. Ha a sodrással végeztek, nem engedhetik el a levelet, mivel az újból szétnyílna. A munka befejezéséhez társakra van szükség. Azoknak a feladata a levélszálak összeragasztása. A kifejlett hangyák nyálmirigyei azonban nem termelnek ragasztóváladékot, ezért sajátos, szinte „eleven ragasztótubust“ használnak ehhez a művelethez. A „ragasztóbrigád“ minden tagja egy-egy hangyalárvát szorongat rágói között, melyeket a levél széléhez érintenek, majd gyengéden megnyomnak. A levélszélek ezeken a pontokon összeragadnak, ugyanis a hangyalárvák ragadós váladékot bocsátanak ki magukból. Az „eleven szerszámokat“ olykor fegyverként is használják az állatok. Ismerünk például tengeri rákokat, melyek bénító mérgű, úgynevezett csalánozó állatokat szorongatnak ollóikban, s ezekkel védekeznek támadóik ellen A különböző tárgyak szinte „eszközként“ való felhasználására azonban a madarak kőiében találjuk talán a legszebb példákat. így az új-gui- neai „lugasépítő madár“ valóságos palotát készít a családalapítás előtt, s ide csalogatja párját. Először megtisztítja az építkezés helyét, majd gallyakat szúr a földbe, melyek befelé dőlve a kis építmény teteját alkotják. Ezután különböző élénk színű, csillogó tárgyakat hord a lugasba. A leginkább meglepő azonban, hogy olykor valósággal „szerszámot“ használ az építmény csinosításához. Nyálával a szétnyomott bogyók nedvéből festéket készít, s szétfoszlott fakéreg- darabkával, mint valami ecsettel, a padlót is kifesti. Ennél is szokatlanabb jelenség azonban, hogy egyes állatfajok a táplálékszerzéshez is tárgyakat használnak. így például az északi tájakon élő tengeri vidra kagylókat hord a partra s azok kemény héját kődarabbal töri fel. (dj) IX.
