Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó
1*0)1 (0«1 v t:-:' -<&ya• *■»«'• ;*• *-«.• -í^^SSíJi ■. J SZÖVEG NÉLKÜL — V.alami szeszmentes italt szeretnék inni — mondia a vendég a pincérnek. — . Limonádét, gyümölcslevet, ásványvizet parancsol? — Egykutya — sóhajt fel a vendég —, ezen a területen újonc vagyok! Képzeld, férjhez megyek Andréhozl — Ezen cseppet sem csodálkozom.. Egy évvel ezelőtt, amikor én kosarat adtam neki, kijelentette. hogy ezután számá- ra mSr semminek sincs jelentősége az életben! SZÖVEG NÉLKÜL A fiatalember így szól szerelméhez: — Ma pompás esténk lesz, drágám! Három mozijegyei Vettem. — Minek kell neked három jegy? — kérdi a lány. — A papának, a mamának és az öcsikének — feleli a fiatalember. Dana Zacliarová rajza Az éjszaka kellős közepén az asszony felébreszti a férjét. — Mi történt?! — kiált fel az ijedten. —■ Semmi különös. Csupán nem fér a fejembe, hogyan tudsz nyugodtan aludni, amikor ilyen kis fizetésed van! # 9 # —- Én vagyok oz első férfi, akit valaha is szereltél? — Persze! Érdekes, miért teszi fel minden férfi ugyanazt a kérdést? Avégből vannak az álmok, hogy alvás közben ne unatkozzunk. PIERRE DAC — Igazgató kartárs, volna egy javaslatom. Ha elfogadják, vállalatunk minden hónapban megtakaríthat bizonyos össze-, get. — Talán úgy döntött, hogy itt hagv bennünket? • 9 m — Nekem minden tetszik benned — áradozik az ifjú férj újdonsült nejének. — A külsőd, az eszed, a vonzó lényed... S mondd csak. te mit becsülsz bennem leginkább? — A tó ízlésedet! • # A házaspár veszekszik: — Mondd, miért jöttél hozzám? ' — Mert nem tudtam, hogy ilyon ostoba vagy? — Hazudsz: te nagyon jól tudtad! # # # — Kislányom, itt van tízszem cukorka, a feléi add oda az öcsédnek. — Hármat adok neki. — Hát nem ludsz számolni? — Én tudok, de ő nem. AUTÓSTOP .isién A feleség szolgálni tanítja a kutyát. A férj megjegyzi: — Ha így csinálod, akkor semmi foganatja sem lesz, drágám. — Sebaj — így a feleség eleinte veled sem boldogultam! TALÁLKOZÁS Az ejtőernyős, akinek nem nyílt ki az ernyője, lefelé zuhan. Hirtelen elsuhan mellette e<jy másik ember: alulról fel felé. — Bocsásson meg, uram. erre van a repülőtér? — Nem tudom, én a lőszer- raktárból jövök. A' haldokló skót így szói a paphoz: — Ide hallgasson, szent- atyám! Mit gondol, ha minden pénzemet az egyházra hagyom, akkor a mennyek országálv. kerülök? —. Természetesen, nem ígérhetem. kedves fiam — felelte a pap —, de meg lehet próbálni. • # — Végre sikerült leszoktatnom a férjemet arról a borzalmas szokásáról, hogy a körmét rágja. — Hogyan? — Úgy, hogy eldugtam a mű' fogsoráti m mm — Mondja, doktor úr, valóban olyan káros, ha az ’mber evés előtt megiszik egy p >hár- kával? — Nem. De bo egyen túlságosan gyakran! • • • A fegyverüzletben a vevő afe* \ löl érdeklődik, kaphat-e revolvert. — Milyen rendszerűt parancsol? . — Pontosan nem tudom ... Ügy öt-hat emberre legyen méretezve .. . A hallásfejlesztés legjobb eszköze: a dicséret " ••• ’ / AW i BITS AND PIECES ; A Sajtó Napja alkalmából széretettel ajánlom a kartársaimnak. Az ÚJSÁGÍRÓ megállt az őserdő szélén, rágyújtott egy cigarettára, zsebéből elővette a hőpalackot, és ivott néhány korty méregerős feketét. „Eddig nincs semmi baj“ — gondolta magában. Ugyanis egy tank hozta idáig, és a személyzet parancsnoka figyelmeztette, hogy az őserdő tele van kardfogú tigrisekkel, csillapíthatatlan étvágyú óriáskígyókkal és elsősorban örökké táplálékot haja szoló emberevőkkel. Mosolyogva lépett az erdőbe, mert arra gondolt, hogy őt már nemegyszer fúrták, fűrészelték, sőt több esetben a fejét is le akarták harapni, és mégis itt van, mégis őt küldték ki riportra, és a főszerkesztő száz korona jutalmát ígért neki, ha sikerül nyilatkozatra bírnia az emberevő törzs főnökét. Kardfogú tigris állta el az útját. erre elővett© az igazolványát. Mivel a kardfogú tigris még soha nem látott újságíró igazolványt, megijedt, és szégyenkezve elsompolygott. Az újságíró most már hangosan röhögött, mert hiszen ezek a kardfogú tigrisek pamutgombolyaggal játszadozó kiscicák egy hazai üzletvezetőhöz képest, aki, ha az újságíró megbírálja, hatlttvetö furkósbottal sétál napokig a szerkesztőség kapuja előtt, és nem unja szüntelenül azt hörögni, hogy „Előbb lekö- pöm, aztán agyonütöm azt a gaz firkászt!“ AKKOR sem ijedt meg, amikor dárdákkal és nyilakkal felfegyverzett, marcona külsejű férfiak vették körül, é« elég tapintatlanul lökdösték előre az ösvényen. „Primitív törzs tagjai, nem tudhatják, hogy az új- sátgírót külföldön udvariasan kell fogadni, meg kell kínálni konyakkal, feketével, utána éjjel és nappal mutogatni kel! neki — gyufagyárat, kőszáli sast, középkori mákdarálót, muzsikáló cipőzsinórt“ — gondolta magában. A törzsfőnök kedvtelve nézegette az aránylag jó húsban lévő újságírót, és csettLntett-, nu.jd mondott valamit a harcosoknak, és azok serényen tüzet raklak a tér közepén álló és vízzel telt kondér alatt. Az újságíró azonban nem törődött a nyüzsgésükkel, hanem ceruzát, papírt rántott eiő, és munkához látott. , — Na, aranyt páni, ne húzzuk az időt, mert nekem még ma zárás előtt le kell adnom rövidhullámú adókészüléken az első anyagot. A neve? — Kru krn kvam-kvam — vá. Jászollá a kérdezett. —• Szóval Kru-kru kvamkvam. Milyen joga váin önöknél a törzs főnökének? — Bambabembu huhu ririril — ordította a kannibál, és1 a karjaival vadul csapkodott. — Értem, feudális kényúr, aki tettlegesen megfenyítheti alattvalóit... mondhatom, szép kis vircsaft... 1975-benl HIRTELEN megragadták, ösz- szekötözték kezét és lábát, s beleültették a kondorba. Szerencsére dulakodás közben bekapcsolta a kézi adó vevő állomást, és mikor kényelmesen elhelyezkedett. már jelentkezett a szerkesztőség. — Maga az, Jolika? — harsogta lelkesen az újságíró. — Diktálok! Főcím: Kiküldött munkatársunk jelenti nz őser dőből! Alcímek: Kru kru-kvám- kvam nyilatkozott lapunk munkatársának! Ahol meggyalázzák az emberi méltóságot! Mehet a szöveg. írja, Jolika: „Itt ülök az őserdő közepén egy tisztáson, a hőség egyre nagyobb, szinte bugyborékol...“ A víz egyre forróbb lett a kondérban, de az újságíró diktált harsogva, lázas sietséggel, és csí»k akkor vesztette el az eszméletét, amikor azt is közölte, hogy milyen betűtípusból szedjék ki a nevét a cikk alá... A tudósítás kimaradt a lapból, mert az utolsó pillanatban egy hirdetést kellett betenni, amiben felszólították a fogyasztókat, hogy cipőt a cipőíizlel- ben vásároljanak. PÉTERFI GYULA — Csak „ó“-t mondjon, tisztelendő úr, ne „ámen“ ti Gxpressii — ö, nehéz nekünk, barátok*, nehéz! És nincs kivel tanácskoznunk. (Krokogyil) I A modern asszonyok mindenhez értenek — a férjükön kívül. OSCAR wilde
