Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó

A közlekedési nevelés érdekében Az utóbbi évben Szlovákiában főleg a nemzeti bizottságok szakosztályai, sőt a közlekedési központok, a Honvédelmi Szövetség és más szervezetek is következetesen teljesítették a szlovák kormány 1971/204-es határozatának azt a részét, amely a közlekedésbiztonság növelése érdekében a gyermekek és a fiatalok részére közlekedési Játszóterek létesítését írja elő. Például a nyugat-szlovákiai kerületben 25 ilyen létesít­mény van. Az egész Szlovákiát tekintetbe véve számuk meg­haladja az ötvenet. S itt csak azokról a játszóterekről van szó amelyek nyilvántartottak. Szép számú közlekedési játszóteret építettek az óvodák és az alapfokú kilencéves iskolák. Példa erre a Bratislava- Prievoz-1 Alapfokú Kilencéves Iskola, a dúbravka! Bagar ut­cában levő óvoda, a Košice melletti Valaliky és a senicai járásban levő Šaštínske Stráže község. S ha már ebben a járásban vagyunk, tekintsük meg Szlovákia egyik legjobban fölépített közlekedési játszóterét, amely Kútyban található. Az egész dolog tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy a leg­forgalmasabb kereszteződésnél álló óvoda tanítónői elgondol­koztak afölött, mit tehetnének annak érdekében, hogy nö­veljék a gyermekek közlekedésbiztonságát. A sok ötlet egyi­ke- építsenek közlekedési Játszóteret. A Javaslattal mindenki egyetértett. De hol találjanak olyan telket, amelyik nincs közvetlenöl a forgalmas út mentén és közel van az óvodához is? A végén találtak ilyet is. A nemzeti bizottságnak volt egy parlagon heverő telke, éppen az óvodával szemben. A kert siralmas állapotban volt. így aztán nem csoda, ha az óvó­nők első benyomása „Itt alaposan megizzadunk'* volt. Csak­hogy, ha hasznos dologról van szó, az ember mindig akad társakra. S ha ráadásul még olyan ílgyes, mint a kútyi óvó­nők. Segítségül hívták a gyermekek szüleit, a hnb képvise­lőit, a község üzemeit, a Senicai Jnb közlekedés- és iskola­ügyi osztályát, a senicai közlekedési központot és természe­tesen. minden ügyes és segítőkész kezet. Akadt belőlük elég. Váltották egymást a brigádok, és közben készült a berendezés is. A munka több mint .ötszáz brigádórát vett igénybe, de a végén a gyom és bozót lepte kert helyén takaros kis köz­lekedési játszótér állt, olyan, amilyen bizony párját ritkítja az óvodák között. Aszfaltozott autóutak — igazi útkereszte­ződésekkel, közlekedési jelzések, hordorható szemaforok, kis­autók, háromkerekű kerékpárok, egyszóval, minden megtalál­ható itt. Természetesen, minden gyerekkel nem foglalkozhat­nak egyszerre a közlekedési Játszótéren, ezért ezekről is gondoskodtak. A fönnmaradó üres helyet célszerűen kihasznál­ták — mintát, körhintát, homokozót, és csúszkálót létesítettek, S egy igazi fürdőmedencét, amit bárki megirigyelhetne tő­lük. Lám, ml mindenre volt képes néhány kezdeményező óvónő és a készséges felnőttkezek i (irj A kútyi óvoda közlekedési játszótere állandóan zajos A gépkocsi műszerfala KIPRÓBÁLT HDHAITAS A környezetvédelmi program és az energiaválság késztette a kutatókat a belsőégésű motor mellett egy másik lehetséges alternatíva keresésére. Ez két­irányú volt: a gőzmotor és a villanymotor. A hibridhajtás lé­nyege, hogy a gépkocsit villa­mosán hajtjuk, de a kiugró tel- jesítményigénycsúcsök legyőzé­sére, valamint álló helyzetben, állandó fordulatszámon az ak­kumulátor töltésére belsőégésű motort használunk. A stuttgarti Róbert Bosch Kft. 1973 őszén jelentkezett hibrid- hajtású kocsijával, és bizonyí­totta, hogy elképzelése nem csupán utópia. Az indulás előre, és a hátra­menet teljesen villamos, na­gyobb sebességeknél viszont a gépkocsivezető szabadon vá­lasztja meg, hogy továbbra is a villamos hajtást, vagy az au­tomatikus hibridhajtást veszi igénybe. A tiszta villamos haj­tást ott kell használni, ahol a körn y ezet védelmi szem pon tok diktálják: épületekbe való ki- és behajtásánál, javítóműhelyek­ben, szupermarketekben stb. A nyílt országúton pedig jöhet az Otto-motor. A kísérlet bázis-gépkocsija a Ford Escort kombi, 1100 cm-es Otto-motorral. A szériakivitelű motor 44 DIN LE-t ad le 6000 f/percnél, maximális nyomatéka 7,2 kp 3000 f/percnél. Maximá­lis fordulatszáma 6500 f/perc. A különleges célra átalakított motor hűerőműre hasonlít: a belsőégésű motor főtengelye és a villamos motor — amely egyébként a hagyományos se­bességváltó helyét foglalja el — tengelye egytárcsás száraz tengelykapcsolóval közvetlenül zárható, míg a kardántengely feie kapcsolóhüvely viszi át a nyomatékot. Az alacsonyabb se. hess ég t a r t om á n y ba n szü kséges nyomatékrugalmasság javítására a főáttétel 4,11-ről 5,83:l-re mó­dosították, amiből következik, hogy a kocsi maximális sebes­sége csökkent: 126 km/ó-ról [5200 f/percnél) 110 km/ó-ra (6500 f/perc mellett). A kereken 400 kp-os önsúly­többlet kisebb módosításokat igenyelt, pl. erősebb rugókat a hátsóhídnál vagy a benzintank­nak új helyet kellett keresni, mert a telepek a tirisztoros szabályzóval a kocsifenékbe ke­rültek. A kocsi összsúlya 1500 kp (tengelynyomások 600/900 kp), amely magában foglalja 2 sze­mély 75—75 kp-os és egy cso­mag 70 kp-os súlyát is. > Kezelése egyszerű. A megszo­kott sebességváltókar helyén előválasztókar található, mint az automata váltóknál, 5 foko­zattal: P, R, FE, FH, és L fel­irattal. A parkoló állásban (P) a meghajtótengelyt mechaniku­san kiékeli. A hátramenetben ÍR) csak a villamos motort használja — fordított forgás­irányban —, ezért az Otto-mo- tort a tengelykapcsolóval levá­lasztja. Az FE a tiszta elektro­mos, míg az FH a hibridhajtást jelenti, az L pedig — a szoká­sos üresjárat helyett - töltő áldást jelez. Ebben a helyzetben a lemezes tengelykapcsoló zárt, a kapcsolóhüvely oldott, és a belsőségü motor — álló gépko­csinál — a generátorként kap­csolt villamos motor segítségé­vel tölti a telepeket. A pillan­gószelepet mágnes tartja az op^ timáiisan nyitott helyzetben. A töltés folyamán az automatika a generátor töltőáramát szükség szerint csökkenti, sőt, befejez­tek or a gyújtást és a főkapcso- Jót is kikapcsolja. Induláskor kb. 1200 f/percig a hibrid állás mellett is tiszta villamos hajtást alkalmaz, ez mintegy 25 km/ó-nak fölei meg. 30 km/ó felett a génkocsi ve­zetője gyorsításhoz már a bel- sőségű motor energiáját is fel­használhatja. A „gázpedál“ szerepe: telje­sen benyomott állapotban mind­két motor üzemel, félállásban a villanymotor generátorüzemre kapcsol át, teljesen fölengedett helyzetben a pillangószelepot zárja és a továbbiakban a ge­nerátor fékezi a gépkocsit. 900- as motorfordul Usiám alatt old a súrlódó tengelykapcsoló és megszűnik a gyújtás. Elsődle­ges tehát a fékezésnél az energiavisszanyen^í és csak a leltes megálláskor nyomjuk megj a fékpedált, amely mechanikus! kerékfékeket működtet. A kipufogógáz összetétele — annak köszönhetően, hogy aa Ofto-motornak nincs üresjárata, valamint üzemének 75 százaié» kában kedvező körülmények kö* zött dolgozik — várhatóan ked-j vezőbb. A CVS-módszerrel (ál­landó térfogatú vizsgálat) vég­zett mérések eredményeit a Ka-, lifornia-teszttel hasonlítjuk ösz- sze: USA határérték 1974: CO CH NOx 3,40 39,0 3,00 Bosch hibridhajtású autó: 2,83 5,52 3,67 A kép tehát igen kedvező* csupán a nitrogénoxid vonatko­zásában lépi túl némileg az igen szigorú normákat. (Automobil Revue 7H974) A kiszerelt meghajtó egység A közlekedési rendőrőrs a város peremén ellenőrizte a forgalmat, pontosabban a gépjárművek kivilágítását. Még nem volt nagyon sö­tét, a gépkocsik tompított fényszórókkal közlekedtek. A város felé tehergépkocsi közeledett s az egyik rend­őr a szokásos piros lámpa- jelzéssel megállásra szólí­totta. Az okmányok ellenőr­zése után csupán egy kér­dés hangzott el: — Hány méterre kell a tompított fényszórónak vi­lágítani? — Háromra — válaszol­ta rövid gondolkodás után a deres hajú, idősebb gép­kocsivezető. A rendőrök nem hittek a fülüknek, s rákér­deztek. — Mennyire ...? A kocsivezető láthatóan zavarba iött, bátortalanul mormolta: — Hát... akkor ... — no ... nyolc méterre. A rendőrök több alkalmat nem adtak a találgatásra. A gépkocsivezető az okmá­nyok helyett egy ió taná­csot kapott: — Készüljön fel utóvizs­gára, és jelentkezzen a köz­lekedési rendőrfelügyelőség vizsgabiztosánál. Az irodában egy ifjonc kitöltötte a tesztlapot, a vizsgabiztos ellenőrizte a válaszokat, majd kimondta kérdeztem a garázsmester­től. Legkevesebb negyven méterre... — Nos, akkor olvassa el ezeket a kérdéseket és je­lölje meg a helyes válaszo­kat — mondta a vizsgabiz­tos és egy tesztlapot tett a vizsgázó elé. A gépkocsive­zető feltette szemüvegét. Búcsú a jogosítványtól az eredményt: Huszonegy pont. Ez bizony a Pionírhoz is kevés, jobban fel kelt ké­szülni — ismételhet egy hét múlva... Ismerősünk, a deres hajú idősebb gépkocsivezető lé­pett be az ajtón. A vizsga- biztos hellyel kínálta: — Remélem már tudja, hogy hány méterre kell vi­lágítani a tompított fényszó­rónak — mondta barátságos mosollyal. A vizsgáztatónál legalább harminc évvel idősebb hiva­tásos gépkocsivezető szemé­ből apai szeretet sugárzott: — Persze ..., persze, meg­Olvasás közben fel-felsóhaf- tott: ez is jó, az is jó — mondogatta — aztán meg­jelölte a helyesnek vélt vá­laszokat. Gyorsan haladt az idő, már lejárt a harminc perc, a vizsgabiztos azonban nem sürgette ... Harminchét perc telt el. A vizsgabiztos ellenőrizte a tesztlapot, meg megcsó­válta a fejét, aztán így szólt: — Sajnos, ez csak huszon­hat pont, tizeneggyel keve­sebb a minimumnál. Kap még egy lehetőséget, tanul­mányozza át a közlekedési szabályzatot figyelmesebben s ha felkészült, jöjjön el is­mét. Alig telt el egy hét, az ősz hajú, idősebb gépkocsi­vezető ismét megjelent a vizsgabiztos irodájában. A tesztláp kitöltése után a kö­vetkező párbeszéd zailott le: — Kevés, isméi csak hu szonhat pont. — Szóval kevés ... — Sajnálom. Mondja, el­olvasta egyáltalán a közle­kedési szabályzatot? — Nem ... De nézzen idei Táskájából elővett egg kö­vér borítólapot, s iratokat rakott az asztalra: meg'.ár- gult, időviselt és friss iga zolásokat. — Nézze, ezt húsz évvel ezelőtt kaptam az üzem tői... Elismerés a jó mun­kámért ... Pénzt is adtak vele... Emezt tíz évvel ez­előtt kaptam, tessék csak elolvasnil... Ezt tavaly­előtt kaptam ..., ezt meg itt, no nézze csak meg, most egy hónappal ezelőtt. Csu­pa dicséret, elismerés. Negy­venöt éve vagyok gépkocsi­vezető. Még egy balesetem se volt.. A Es már nyugdí­jas vagyok. A vizsgabiztos türelmesen nézegette az iratokat, elis­merően bólogatott: igen, olyan emberrel áll szemben, aki apja lehetne, évtizede­ken keresztül munkájának a legjavát nyújtotta, munka­helyén ma is tisztelik, meg­becsülik. Egész életét a vo­lán mögött töltötte, baleset nélkül. Valóban elismerést érdemel. Talán, ha visszaadná ne­ki a hajtási jogosítványt — ötlött fel benne egy pilla­natra a gondolat. — Es ha . ., ha balesetet okoz? — Nem, nem szegheti nug az elírásokat. Nem koc­káztathat — a gépkocsive­zető érdekében sem. — A jogosítványtól salnns el kell búcsúznia... mondta a vizsgabiztos, mint­ha önmaga fölött ítélkezne. A gépkocsivezető kezében megrezzentek az oklevelek, gondosan visszarakta őket a táskába — és ki tudja milyen érzéssel ballagott ki az ajtón ... K. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents