Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-03 / 207. szám, szerda
B e I poli ti k a MjícS mmehtár A bölcsőtől a sírig... A közel 14 000 lakosú Ma- lackyi Nemzeti Bizottság székházában, jobbra a bejárattól széles alumíniumrámás ajtó van. Az idegen nem tudja,tini rejlik mögötte, de a helybeliek: tudják. hogy ott van a szépen berendezett házasságkötő terem, amelyben oly sokan kimondták már a boldogító igent, sok névadót és aranylakodalmat tartottak. Szomszédságában egy parányi irodában kapott helyet a polgári testület titkára. — Tanító voltam — kezdi el a beszélgetést Ružena Mulan- ková —, aktívan dolgoztam a testületben. Az egyik napon azzal álltak elém, vállaljam el a testület titkári funkcióját. Eleinte vonakodtam, de később beláttam, hogy ez a munka is van olyan fontos, mint a tanítás, itt is lehet és kell a fiatal nemzedéket formálni, nevelni. Tizennégy éves pedagógiai munka után, 1973 elejétől a polgári testület fizetett titkára. Ismerte a várost, a tanítókat, s így nem volt nehéz a 15 tagú testületet létrehozni. Tagjai túlnyomórészt tanítók. Amit csinálnak, azt meggyőződésből, lelkesedéssel végzik. Havi üléseiken megvitatják és elosztják a feladatokat, s mindenki a legjobb tudása szerint végzi kötelességét. Tavaly a Bratislava- vidéki járási polgári testületek versenyében a második helyen végeztek. — A fő súlyt arra helyezzük, hogy emelkedjen a polgári szertartások színvonala és a résztvevők száma. Ezt részben Sikerült elérnünk. Ebben nagy érdeme van dr. Širotnýnak, a házassági tanácsadó vezetőjének. A házasulandókkal nemcsak jogi, egészségügyi problémákról beszélget, hanem társadalmi, politikai kérdésekről is. így egyre több azok száma, akik csakis polgári esküvőt tartanak. Az idén pl. a 76 házasulandó pár 52 százaléka nem vett részt vallási szertartáson. Malackyn minden polgári esküvőre alaposan felkészülnek. A villanyorgonán Gabriel Valach tanító játszik, s két fiatal. SZISZ-tag működik közre. Az ifjú pár nevét beírják az emlékkönyvbe, amelyben a rajzzal díszített bejegyzést az aktivisták készítik el. Az esküvőre a városi műszaki szolgálat gondoskodik virágcsokrokról. Különös gondot fordítanak az újszülöttekre. Amint a kórházból megkapják a jelentést, díszlevélben köszöntik az anyát. Akik úgy határoznak, hogy polgári névadást tartanak, azok gyermekeinek egyenkénti ünnepi névadót szerveznek, nevüket bejegyzik az emlékkönyvbe. A szülők a virág mellé ajándék- csomagot és emléktárgyat kapnak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy amíg azelőtt évente 3—4 polgári névadó ünnep volt, addig az idén már 37, vagyis az újszülöttek 35 százalékát köszöntötték. A többi újszülött számára havonként rendeznek közös ünnepséget, s az anyák úgyszintén virágot és ajándék- csomagot kapnak. — Az esküvők és a többi polgári szertartás visszhangja jó — mondja a titkárnő. Más községbeliek, sőt még csehországiak is nálunk tartották az esküvőt. Mi nem csinálunk különbséget, a célt és a küldetésünket látjuk magunk előtt. Az Idén például a helyi kórházban egy lozornói asszony hármas Ikreket szült. Ml azonnyomban elmentünk neki gratulálni. A polgári testület dolgozói — talán azért, mert tagjainak nagy része tanító — a névadó ünnep után sem feledkeznek meg a gyerekekről. A pionírok sorába lépő gyerekek szüleivel elbeszélgetnek a szervezet céljairól. arról, hogy ezt a napot a szülői házban is tegyék a gyermek számára emlékezetessé. Ünnepélyes keretek között adják át a személyazonossági Igazolványt, találkoznak a végzős ipari tanulókkal, az érettségizőkkel. Talán ennek tudható be, hogy aktivistákban nincs hiányuk. Sőt, akik a főiskolára kerültek, azok is szívesen közreműködnek a szertartásokon. Nem feledkeznek meg azokról sem, akiknek a mát köszönhetjük, az idős emberekről. A Lázár házaspár gyermekének névadása. Az 50 éve együttélők számára aranylakodalmat rendeznek. Az idén hármat már megtartottak és további kettőt készítenek elő. Minden 65., 70. és 75. évet betöltő embert írásban köszöntenek. A 80., 85. és 90. életévüket betöltőket a lakásukon köszöntik fel. Ezt követően minden évben megismétlik a köszöntést. Ha valaki megbetegszik és nincs hozzátartozója, a polgári testület egy tagja és a vnb szociális osztályának dolgozója keresi fel, s amiben tudnak, segítenek. A nyugdíjasok klubja részére rendszeresen készítenek kulturális műsort. A város nyugdíjasaival évente 2—3 alkalommal találkoznak. A nép- művészeti iskola diákjai színdarabot mutatnak be, s a diákfúvószenekar a talpalávalóról gondoskodik. Az ember élete véges. Ezért a testület a polgári temetések előkészítésére is nagy gondot fordít. Ha a városban meghal valaki, részvétnyilvánító levelet küldenek a hozzátartozóknak. Hetente három alkalommal lehetőség van arra — nincs a vá-> rosban hangosanbeszélő —, hogy az elhunyt életrajzát nekrológ formájában a vezetékes rádión sugározzák. A testület mellett létrejött a tanítónők kamaraénekkara, amely főleg a temetések alkalmával lép fel és ezzel is emeli azok színvonalát. Munkájukban nagy segítségükre van a SZISZszervezet. Hogy a jövőben még eredményesebben dolgozhassanak, 16 üzemi aktívát is létrehoztak. Ezek legfőbb feladata, hogy a munkahelyeken, az üzemekben megfelelő módon gondoskodjanak a dolgozókról, jelentős Jubileumaikon, a polgári szertartásokon. A közelmúltban a városi pártbizottsággal karöltve aktívaülést tartottak, amelynek célja a jobb munkára való ser kentés volt. — Lehet, hogy minden tevékenységünkkel nem ismertettem meg, de nem is ez a fontos — mondja búcsúzóul Malan- ková elvtársnő. Célunk és fela adatunk, hogy az emberekkel legyünk jóban, rosszban, örömükben és bánatukban, vagyis ott legyünk a bölcsőtől a sírig. NÉMETH JÁNOS A szocialista törvényesség védelmében Köztudomású tény, liogy dolgozó népUnk a CSKP XIV. kongresszusa, illetve a novemberi pártplénum irányelveinek a szellemében kimagasló sikereket ért el népgazdaságunk további fejlesztésében. Gustáv Husák elvtárs, a CSKp Központi Bizottságának a főtitkára, köztársaságunk elnöke a nitrai országos aratási ünnepélyen elhangzott beszédében szintén hangsúlyozta: dolgozóink fegyelmezetten teljesítik, sőt túlteljesítik az ötéves terv feladatait, s ez kellő alapot teremt a hatodik ötéves tervidőszak sikeres ,,beindításához“. Aligha lenne vitatható, hogy dolgozóink fokozott munkaaktivitása a pártpolitika ösztönző hatásának tulajdonítható. Többek között ezt bizonyítja a hazánk felszabadulása harmincadik évfordulója tiszteletére indított munkaverseny, erről tanúskodnak a milliós értékek, amelyeket dolgozóink, állampolgáraink az elmúlt időszakban teremtettek elő. Az igazsághoz tartozik azonban — Husák elvtárs egyébként erre is rámutatott —, hogy akadnak még emberek, akik nem vetkőzték le kispolgári mentalitásukat; mások becsületes munkáján kísérelnek meg élősködni. Annak ellenére, hogy a gazdasági bűnözés szintje lényegesen csökkent, folytatnunk szükséges a harcot e káros, a szocializmustól teljes egészében idegen jelenség ellen. A szocialista vagyon megkárosítása, szétlopkodása mind a mai napig komoly problémát okoz bűnüldöző szerveink számára. Terv manipulációk, a tervfegyelem be nem tartása, visszaélések — mind-mind a szocialista országépítés rovására mennek, fékezik azt a lelkes és törekvő igyekezetei, amelyet dolgozó népünk hazánk felvirágoztatása érdekében kifejt. Magától érthető, hogy ezekkel a problémákkal összefüggésben törvényszerűen felmerül az ellenőrzés kérdése. Többek között annak az elvnek a szigorú megtartása, hogy a vezető, irányító dolgozók elengedhetetlen kötelessége az ellenőrzés, mégpedig minden szinten. Am nem csupán a vezető beosztású dolgozókról van szó. Valameny- nyi párttag, kommunista, valamennyi becsületesen gondolkodó ember kötelessége, hogy őrködjék szocialista törvényességünk normáinak a megtartása felett. Ebben a vonatkozásban komoly szerep hárul a társadalmi szervezetekre is. Példaként említsük az „ifjúsági fényszórót“ — azt a tényt, hogy fiataljaink ennek az akciónak a során milliós értékeket mentettek meg népgazdaságunk számára. Pártunk, a társadalmi szervezetek mindent megtesznek a szocialista embertípus tudatának formálása érdekében. Falvaink, városaink polgárai óvodák, bölcsődék, bevásárló központok, sporttelepek, parkok, orvosi rendelők, művelődési otthonok építésén fáradoznak, önzetlenül ajánlják fel két kezük munkáját, szorgalmukat, a pihenés perceit a szocialista építés ügyének érdekében. És éppen ezért nem tűrhetjük, hogy egyesek a becsületesen dolgozó emberek munkájából húzzanak hasznot, önös érdekeket kövessenek, felelőtlen, szakszerűtlen munkájukkal, helytelen alapállásukkal megkárosítsák szocialista társadalmunkat. Bűnüldöző szerveink fáradságos, és tegyük hozzá, áldozatos munkájának köszönhető, hogy az esetek túlnyomó többségében feltárják a szocialista vagyon megkárosítóinak tevékenységét. Viszont rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy munkájuk hatékonyabbá váljék, egyre csökkenjék a gazdasági jellegű bűnügyek száma. BALOGH P. IMRE A LAKÁSSZÖVETKEZETEK távlatai Lássuk talán először az ötödik ötéves tervidőszak utolsó esztendeje első hét hónapjának eredményeit: Szlovákiában az idén 10 215 szövetkezeti lakásnak kellene felépülnie, ebből augusztus elejéig 4301 lakást adtak át. ami a feladatok 42,1 százaléka. Legtöbb iakást fejeztek be — 1304-et — a nyugatszlovákiai, 1274-et a közép-szlovákiai kerületben, Bratislava fővárosban 1079 et és a keletszlovákiai kerületben 644-et. A szövetkezeti lakásépítési program megvalósítása valóban nagymértékben hozzájárul a la- káskérdés megoldásához. Noha az ötéves tervidőszak első négy évében egyetlen kerületben sem teljesítették a tervelőirányzatot, mégis ebben az időszakban 33 988 szövetkezeti lakást adtak át. Reálisan elvárható, hogy az óv végéig még valamivel több mint 10 000 lakás készül el, így feltételezhető, hogy ezzel együtt az ötödik ötéves tervidőszak folyamán 44 000 szövetkezeti lakást adnak át Szlovákiában. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a 4600 lakást, amely önsegély alapon épül fel, akkor a végeredmény csaknem 49 000 szövetkezeti lakás. Abszolút értékben véve nem kevés ez, de mindjárt másként látjuk a dolgot, ha tekintetbe vesszük, hogy mennyien várnak szövetkezeti lakásra. Szlovákiában az év elején összesen 190 876 tagja volt a lakásépítő szövetkezeteknek. Közülük 128 669-nek volt már szövetkezeti lakása, tehát még 62 207 személy vár lakásra. A legnagyobb a lakásigénylők száma Bratislavában és a nagyobb városokban. Zilinában, Trnavában, Nitrán, Trenöínben, Zvoleaiban stb. Bratislavában például az év elején több mint 27 000 szövetkezeti lakásra váró jelentkezőt tartottak nyilván. Bratislavában a szövetkezeti lakásra várók közül 12 865 egyedülálló személy, 4519 pedig csak másodmagával él egy háztartásban, úgyhogy az igénylőknek csak valamivel több mint egyharmada a gyermekes család. Emellett a jelentkezőknek több mint 60 százaléka három-, illetve többszobás lakásra tart igényt. E mögött meghúzódik az a tény is, hotgy sokan jelentkeznek tagként lakásépítő szövetkezetije korábba^, mint ahogy ezt indokolná az önálló lakás objektív szükséglete. Számolnak azzal, hogy néhány évig várniuk kell a lakáskiutalásra, ez alatt az idő alatt családot alapítanak. így számukra a lakás csak távlati szükségletnek mutatkozik. A többi kerületben az év elején a szövetkezeti lakás iráinti érdeklődés valamivel mérsékeltebb volt. A nyugat-szlovákiai kerületben a lakásszövetkezeteknek több mint 18 000 kielégítetlen, lakásra váró tagja volt, a közép-szlovákiai kerületben 9913 és a kelet-szlovákiai kerületben 6083. A lakásépítő szövetkezetek tevékenységük folyamán számos problémával küzdenek. Ezek közül több — sajnos — már igen régi keletű. A vonatkozó rendelkezések értelmében például a tervelőkészítési és tervdokumentációt még a feldolgozás stádiumában meg kell tárgyalni a lakásszövetkezetek szerveivel, de a gyakorlatban a nemzeti bizottságok csak ritkán tartják be ezt az alapelvet, és gyakran nem tartják tiszteletben a lakásszövetkezetek jogos érdekeit. Az egyes objektumokat késedelmesen utalják ki, és így gondot okoz a finanszírozásuk. Az építési felügyeletért a lakásszövetkezetek nem csekély összeget, átlagban lakásonként 1800 koronát fizetnek az illetékes Stavoinvesta vállalatnak. Ennek ellenére nem lehet elmondani, hogy a felügyelet eléri a kívánt színvonalat. Ennek eredménye, hogy rengeteg az elhárítandó hiba az átadott lakásokban, a pincékbe, alagsorokba befolyik a talajvíz, a rosszul végzett szigetelés miatt, sokszor tökéletlen a szerelőmunka stb. A kivitelezői számlák ellenőrzését sem végzik kellőképpen, így aztán nem egyszer utólag állapítják meg, hogy sok százezer koronás túlszámlázás történt. A Bratislavai Komenský1 Egyetem lakásszövetkezetének beruházásakor például a túlszámlázás 853 000 koronát. a Košice-délvárosi lakótelepnél 815 000 koronát, Žiar nad Hronomban 15 szövetkezeti lakás építésénél 165 000 koronát tett ki. Érthető, hogy a lakásállomány elöregedésével növekednek az igények a lakások javíttatva I, karbantartásával szemben. Nagyobb összegeket utalnak át a lakásszövetkezetek javítási és fenntartási alapjára, de tovább kell bővíteni saját lakáskarbantartó csoportjaikat is. Igen hosszadalmasan oldanak meg — a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának több határozata ellenére — egy igen komoly problémát, a panelekkel kapcsolatos hibákat, főképp a nyugat- és a kelet-szlovákiai kerületben. A kivitelező vállalatok csak vontatottan teljesítik ezzel kapcsolatos kötelezettsé- igeiket. A nyugat-szlovákiai kerületiben még az idén 3774 lakásban kell eltávolítani az ilyesfajta hibákat, de az első fél évben az erre kiutalt összegeknek mindössze 26 százalékát, a közép-szlovákiai kerületben 57 százalékát, a kelet szlovákiai kerületben pedig 34 százalékát használták fel, ami arra mutat, hogy nem várható az évi feladatok hiánytalan teljesítése. Amint látjuk, a lakásszövetkezeteknek még egész sor problémával kell megküzdeniük, s e téren az irányító szervek nagyobb segítségére lenne szükség, mert egyes problémák megoldása a szövetkezetek lehetőségein kívül esik. Másrészt viszont a szövetkezeteken belül is javítani kell a munkán, főképp, ami a gazdálkodást illeti, mert nem mindig tartják be következetesen a szövetkezetek alapszabályzatát, nem tudják megfelelő mértékben ösztönözni a lakásszövetkezetek tagjait, hogy nagyobb mértékben vegyék ki részüket a közösség érdekeit szolgáló önkéntes társadalmi munkából. JAROSLAV MESKO 1975. IX. 3.
