Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-03 / 207. szám, szerda

B e I poli ti k a MjícS mmehtár A bölcsőtől a sírig... A közel 14 000 lakosú Ma- lackyi Nemzeti Bizottság szék­házában, jobbra a bejárattól szé­les alumíniumrámás ajtó van. Az idegen nem tudja,tini rejlik mögötte, de a helybeliek: tud­ják. hogy ott van a szépen be­rendezett házasságkötő terem, amelyben oly sokan kimondták már a boldogító igent, sok névadót és aranylakodalmat tar­tottak. Szomszédságában egy parányi irodában kapott helyet a polgári testület titkára. — Tanító voltam — kezdi el a beszélgetést Ružena Mulan- ková —, aktívan dolgoztam a testületben. Az egyik napon az­zal álltak elém, vállaljam el a testület titkári funkcióját. Ele­inte vonakodtam, de később be­láttam, hogy ez a munka is van olyan fontos, mint a taní­tás, itt is lehet és kell a fiatal nemzedéket formálni, nevelni. Tizennégy éves pedagógiai munka után, 1973 elejétől a polgári testület fizetett titkára. Ismerte a várost, a tanítókat, s így nem volt nehéz a 15 tagú testületet létrehozni. Tagjai túl­nyomórészt tanítók. Amit csi­nálnak, azt meggyőződésből, lel­kesedéssel végzik. Havi ülései­ken megvitatják és elosztják a feladatokat, s mindenki a leg­jobb tudása szerint végzi köte­lességét. Tavaly a Bratislava- vidéki járási polgári testületek versenyében a második helyen végeztek. — A fő súlyt arra helyezzük, hogy emelkedjen a polgári szertartások színvonala és a résztvevők száma. Ezt részben Sikerült elérnünk. Ebben nagy érdeme van dr. Širotnýnak, a házassági tanácsadó vezetőjé­nek. A házasulandókkal nem­csak jogi, egészségügyi problé­mákról beszélget, hanem társa­dalmi, politikai kérdésekről is. így egyre több azok száma, akik csakis polgári esküvőt tartanak. Az idén pl. a 76 háza­sulandó pár 52 százaléka nem vett részt vallási szertartáson. Malackyn minden polgári es­küvőre alaposan felkészülnek. A villanyorgonán Gabriel Va­lach tanító játszik, s két fia­tal. SZISZ-tag működik közre. Az ifjú pár nevét beírják az em­lékkönyvbe, amelyben a rajzzal díszített bejegyzést az aktivis­ták készítik el. Az esküvőre a városi műszaki szolgálat gon­doskodik virágcsokrokról. Különös gondot fordítanak az újszülöttekre. Amint a kór­házból megkapják a jelentést, díszlevélben köszöntik az anyát. Akik úgy határoznak, hogy pol­gári névadást tartanak, azok gyermekeinek egyenkénti ünne­pi névadót szerveznek, nevü­ket bejegyzik az emlékkönyvbe. A szülők a virág mellé ajándék- csomagot és emléktárgyat kap­nak. Nem érdektelen megemlí­teni, hogy amíg azelőtt évente 3—4 polgári névadó ünnep volt, addig az idén már 37, vagyis az újszülöttek 35 százalékát kö­szöntötték. A többi újszülött szá­mára havonként rendeznek kö­zös ünnepséget, s az anyák úgyszintén virágot és ajándék- csomagot kapnak. — Az esküvők és a többi pol­gári szertartás visszhangja jó — mondja a titkárnő. Más köz­ségbeliek, sőt még csehorszá­giak is nálunk tartották az es­küvőt. Mi nem csinálunk kü­lönbséget, a célt és a küldeté­sünket látjuk magunk előtt. Az Idén például a helyi kórházban egy lozornói asszony hármas Ikreket szült. Ml azonnyomban elmentünk neki gratulálni. A polgári testület dolgozói — talán azért, mert tagjainak nagy része tanító — a névadó ünnep után sem feledkeznek meg a gyerekekről. A pionírok sorába lépő gyerekek szüleivel elbeszélgetnek a szervezet cél­jairól. arról, hogy ezt a napot a szülői házban is tegyék a gyermek számára emlékezetes­sé. Ünnepélyes keretek között adják át a személyazonossági Igazolványt, találkoznak a vég­zős ipari tanulókkal, az érett­ségizőkkel. Talán ennek tudható be, hogy aktivistákban nincs hiányuk. Sőt, akik a főiskolára kerültek, azok is szívesen köz­reműködnek a szertartásokon. Nem feledkeznek meg azok­ról sem, akiknek a mát kö­szönhetjük, az idős emberekről. A Lázár házaspár gyermekének névadása. Az 50 éve együttélők számára aranylakodalmat rendeznek. Az idén hármat már megtartottak és további kettőt készítenek elő. Minden 65., 70. és 75. évet be­töltő embert írásban köszönte­nek. A 80., 85. és 90. életévüket betöltőket a lakásukon köszön­tik fel. Ezt követően minden év­ben megismétlik a köszöntést. Ha valaki megbetegszik és nincs hozzátartozója, a polgári testület egy tagja és a vnb szo­ciális osztályának dolgozója keresi fel, s amiben tudnak, se­gítenek. A nyugdíjasok klubja részére rendszeresen készíte­nek kulturális műsort. A város nyugdíjasaival évente 2—3 al­kalommal találkoznak. A nép- művészeti iskola diákjai színda­rabot mutatnak be, s a diák­fúvószenekar a talpalávalóról gondoskodik. Az ember élete véges. Ezért a testület a polgári temetések előkészítésére is nagy gondot fordít. Ha a városban meghal valaki, részvétnyilvánító levelet küldenek a hozzátartozóknak. Hetente három alkalommal le­hetőség van arra — nincs a vá-> rosban hangosanbeszélő —, hogy az elhunyt életrajzát nek­rológ formájában a vezetékes rádión sugározzák. A testület mellett létrejött a tanítónők kamaraénekkara, amely főleg a temetések alkalmával lép fel és ezzel is emeli azok színvonalát. Munkájukban nagy segítsé­gükre van a SZISZszervezet. Hogy a jövőben még eredmé­nyesebben dolgozhassanak, 16 üzemi aktívát is létrehoztak. Ezek legfőbb feladata, hogy a munkahelyeken, az üzemekben megfelelő módon gondoskodja­nak a dolgozókról, jelentős Ju­bileumaikon, a polgári szertar­tásokon. A közelmúltban a vá­rosi pártbizottsággal karöltve aktívaülést tartottak, amelynek célja a jobb munkára való ser kentés volt. — Lehet, hogy minden tevé­kenységünkkel nem ismertet­tem meg, de nem is ez a fon­tos — mondja búcsúzóul Malan- ková elvtársnő. Célunk és fela adatunk, hogy az emberekkel legyünk jóban, rosszban, örö­mükben és bánatukban, vagyis ott legyünk a bölcsőtől a sírig. NÉMETH JÁNOS A szocialista törvényesség védelmében Köztudomású tény, liogy dolgozó népUnk a CSKP XIV. kongresszusa, illetve a novemberi pártplénum irányelvei­nek a szellemében kimagasló sikereket ért el népgazdasá­gunk további fejlesztésében. Gustáv Husák elvtárs, a CSKp Központi Bizottságának a főtitkára, köztársaságunk elnöke a nitrai országos aratási ünnepélyen elhangzott beszédében szintén hangsúlyozta: dolgozóink fegyelmezetten teljesí­tik, sőt túlteljesítik az ötéves terv feladatait, s ez kellő alapot teremt a hatodik ötéves tervidőszak sikeres ,,bein­dításához“. Aligha lenne vitatható, hogy dolgozóink foko­zott munkaaktivitása a pártpolitika ösztönző hatásának tu­lajdonítható. Többek között ezt bizonyítja a hazánk fel­szabadulása harmincadik évfordulója tiszteletére indított munkaverseny, erről tanúskodnak a milliós értékek, ame­lyeket dolgozóink, állampolgáraink az elmúlt időszakban teremtettek elő. Az igazsághoz tartozik azonban — Husák elvtárs egyéb­ként erre is rámutatott —, hogy akadnak még emberek, akik nem vetkőzték le kispolgári mentalitásukat; mások becsületes munkáján kísérelnek meg élősködni. Annak el­lenére, hogy a gazdasági bűnözés szintje lényegesen csök­kent, folytatnunk szükséges a harcot e káros, a szocia­lizmustól teljes egészében idegen jelenség ellen. A szocia­lista vagyon megkárosítása, szétlopkodása mind a mai na­pig komoly problémát okoz bűnüldöző szerveink számára. Terv manipulációk, a tervfegyelem be nem tartása, vissza­élések — mind-mind a szocialista országépítés rovására mennek, fékezik azt a lelkes és törekvő igyekezetei, ame­lyet dolgozó népünk hazánk felvirágoztatása érdekében kifejt. Magától érthető, hogy ezekkel a problémákkal össze­függésben törvényszerűen felmerül az ellenőrzés kérdése. Többek között annak az elvnek a szigorú megtartása, hogy a vezető, irányító dolgozók elengedhetetlen köteles­sége az ellenőrzés, mégpedig minden szinten. Am nem csupán a vezető beosztású dolgozókról van szó. Valameny- nyi párttag, kommunista, valamennyi becsületesen gon­dolkodó ember kötelessége, hogy őrködjék szocialista tör­vényességünk normáinak a megtartása felett. Ebben a vo­natkozásban komoly szerep hárul a társadalmi szerveze­tekre is. Példaként említsük az „ifjúsági fényszórót“ — azt a tényt, hogy fiataljaink ennek az akciónak a során milliós értékeket mentettek meg népgazdaságunk számára. Pártunk, a társadalmi szervezetek mindent megtesznek a szocialista embertípus tudatának formálása érdekében. Falvaink, városaink polgárai óvodák, bölcsődék, bevásárló központok, sporttelepek, parkok, orvosi rendelők, műve­lődési otthonok építésén fáradoznak, önzetlenül ajánlják fel két kezük munkáját, szorgalmukat, a pihenés perceit a szocialista építés ügyének érdekében. És éppen ezért nem tűrhetjük, hogy egyesek a becsületesen dolgozó em­berek munkájából húzzanak hasznot, önös érdekeket kö­vessenek, felelőtlen, szakszerűtlen munkájukkal, helytelen alapállásukkal megkárosítsák szocialista társadalmunkat. Bűnüldöző szerveink fáradságos, és tegyük hozzá, áldo­zatos munkájának köszönhető, hogy az esetek túlnyomó többségében feltárják a szocialista vagyon megkárosítói­nak tevékenységét. Viszont rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy munkájuk hatékonyabbá váljék, egyre csökkenjék a gazdasági jellegű bűnügyek száma. BALOGH P. IMRE A LAKÁSSZÖVETKEZETEK távlatai Lássuk talán először az ötö­dik ötéves tervidőszak utolsó esztendeje első hét hónapjának eredményeit: Szlovákiában az idén 10 215 szövetkezeti lakás­nak kellene felépülnie, ebből augusztus elejéig 4301 lakást adtak át. ami a feladatok 42,1 százaléka. Legtöbb iakást fejez­tek be — 1304-et — a nyugat­szlovákiai, 1274-et a közép-szlo­vákiai kerületben, Bratislava fő­városban 1079 et és a kelet­szlovákiai kerületben 644-et. A szövetkezeti lakásépítési program megvalósítása valóban nagymértékben hozzájárul a la- káskérdés megoldásához. Noha az ötéves tervidőszak első négy évében egyetlen kerületben sem teljesítették a tervelőirány­zatot, mégis ebben az időszak­ban 33 988 szövetkezeti lakást adtak át. Reálisan elvárható, hogy az óv végéig még vala­mivel több mint 10 000 lakás ké­szül el, így feltételezhető, hogy ezzel együtt az ötödik ötéves tervidőszak folyamán 44 000 szö­vetkezeti lakást adnak át Szlo­vákiában. Ha ehhez még hozzá­számítjuk azt a 4600 lakást, amely önsegély alapon épül fel, akkor a végeredmény csaknem 49 000 szövetkezeti lakás. Abszolút értékben véve nem kevés ez, de mindjárt másként látjuk a dolgot, ha tekintetbe vesszük, hogy mennyien várnak szövetkezeti lakásra. Szlovákiá­ban az év elején összesen 190 876 tagja volt a lakásépítő szövetkezeteknek. Közülük 128 669-nek volt már szövetke­zeti lakása, tehát még 62 207 személy vár lakásra. A legna­gyobb a lakásigénylők száma Bratislavában és a nagyobb vá­rosokban. Zilinában, Trnavában, Nitrán, Trenöínben, Zvoleaiban stb. Bratislavában például az év elején több mint 27 000 szövet­kezeti lakásra váró jelentkezőt tartottak nyilván. Bratislavában a szövetkezeti lakásra várók közül 12 865 egyedülálló személy, 4519 pedig csak másodmagával él egy ház­tartásban, úgyhogy az igény­lőknek csak valamivel több mint egyharmada a gyermekes család. Emellett a jelentkezők­nek több mint 60 százaléka há­rom-, illetve többszobás lakásra tart igényt. E mögött meghúzó­dik az a tény is, hotgy sokan jelentkeznek tagként lakásépítő szövetkezetije korábba^, mint ahogy ezt indokolná az önálló lakás objektív szükséglete. Szá­molnak azzal, hogy néhány évig várniuk kell a lakáskiutalásra, ez alatt az idő alatt családot alapítanak. így számukra a la­kás csak távlati szükségletnek mutatkozik. A többi kerületben az év ele­jén a szövetkezeti lakás iráinti érdeklődés valamivel mérsékel­tebb volt. A nyugat-szlovákiai kerületben a lakásszövetkeze­teknek több mint 18 000 kielé­gítetlen, lakásra váró tagja volt, a közép-szlovákiai kerületben 9913 és a kelet-szlovákiai kerü­letben 6083. A lakásépítő szövetkezetek tevékenységük folyamán szá­mos problémával küzdenek. Ezek közül több — sajnos — már igen régi keletű. A vonat­kozó rendelkezések értelmében például a tervelőkészítési és tervdokumentációt még a fel­dolgozás stádiumában meg kell tárgyalni a lakásszövetkezetek szerveivel, de a gyakorlatban a nemzeti bizottságok csak ritkán tartják be ezt az alapelvet, és gyakran nem tartják tisztelet­ben a lakásszövetkezetek jo­gos érdekeit. Az egyes objektu­mokat késedelmesen utalják ki, és így gondot okoz a finan­szírozásuk. Az építési felügye­letért a lakásszövetkezetek nem csekély összeget, átlagban la­kásonként 1800 koronát fizet­nek az illetékes Stavoinvesta vállalatnak. Ennek ellenére nem lehet elmondani, hogy a felügyelet eléri a kívánt színvo­nalat. Ennek eredménye, hogy rengeteg az elhárítandó hiba az átadott lakásokban, a pincékbe, alagsorokba befolyik a talajvíz, a rosszul végzett szigetelés miatt, sokszor tökéletlen a szerelőmunka stb. A kivitelezői számlák ellenőrzését sem vég­zik kellőképpen, így aztán nem egyszer utólag állapítják meg, hogy sok százezer koronás túl­számlázás történt. A Bratislavai Komenský1 Egyetem lakásszövet­kezetének beruházásakor pél­dául a túlszámlázás 853 000 ko­ronát. a Košice-délvárosi lakó­telepnél 815 000 koronát, Žiar nad Hronomban 15 szövetkezeti lakás építésénél 165 000 koro­nát tett ki. Érthető, hogy a lakásállo­mány elöregedésével növeked­nek az igények a lakások javí­ttatva I, karbantartásával szem­ben. Nagyobb összegeket utal­nak át a lakásszövetkezetek ja­vítási és fenntartási alapjára, de tovább kell bővíteni saját la­káskarbantartó csoportjaikat is. Igen hosszadalmasan oldanak meg — a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának több határozata ellenére — egy igen komoly problémát, a panelek­kel kapcsolatos hibákat, főképp a nyugat- és a kelet-szlovákiai kerületben. A kivitelező válla­latok csak vontatottan teljesítik ezzel kapcsolatos kötelezettsé- igeiket. A nyugat-szlovákiai ke­rületiben még az idén 3774 la­kásban kell eltávolítani az ilyes­fajta hibákat, de az első fél év­ben az erre kiutalt összegeknek mindössze 26 százalékát, a kö­zép-szlovákiai kerületben 57 százalékát, a kelet szlovákiai kerületben pedig 34 százalékát használták fel, ami arra mutat, hogy nem várható az évi fel­adatok hiánytalan teljesítése. Amint látjuk, a lakásszövet­kezeteknek még egész sor prob­lémával kell megküzdeniük, s e téren az irányító szervek na­gyobb segítségére lenne szük­ség, mert egyes problémák megoldása a szövetkezetek le­hetőségein kívül esik. Másrészt viszont a szövetkezeteken be­lül is javítani kell a munkán, főképp, ami a gazdálkodást il­leti, mert nem mindig tartják be következetesen a szövetkezetek alapszabályzatát, nem tudják megfelelő mértékben ösztönöz­ni a lakásszövetkezetek tagjait, hogy nagyobb mértékben ve­gyék ki részüket a közösség ér­dekeit szolgáló önkéntes társa­dalmi munkából. JAROSLAV MESKO 1975. IX. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents