Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-18 / 220. szám, csütörtök

A lionvé-Ieiini játékokat közös étkezés követi Szocialista hazafisáqra nevelik a fiatalokat Látogatás egy prágai iskolában Fővárosunk egyik legna­gyobb alapiskolájába, az Ost­rovní utcaiba látogattunk el az elmúlt napokban. R. Beerová igazgatónő a nyolcadikos tanu­lók közé vezet. A diákok feláll­va üdvözölnek, majd jelentkez­ve válaszolnak kérdéseinkre, ök még a nyári vakáció ese­ményeit idézik fel. A nyurga termetű Vili elmondja, hogy szüleivel a Szlovák Érchegység­ben töltötte a nyarat. A kócos fejű Petr a seči nemzetközi pionírtáborban külföldiekkel ismerkedett. Martin moszkvai rokonai vendégeként a Volga vadregényes tájaival is megis­merkedett. Alena valamennyink büszkeségére a ír Alt év decem­berében megnyitott Hagyomá­nyok Termére hívja fel figyel­memet. A beszélgetés után ezt a termet látogattam meg. — A Hagyományok Termé­nek legfontosabb célja — mond­ja jarmila Freitágová, Prága I. körzeti nemzeti bizottsága oktatásügyi főosztályának a ve­zetője —, hogy a tanulók szá­mára fényképekkel és más do­kumentumokkal idézze fel pár­tunk és dolgozó népünk hősi harcát és így járuljon hozzá szocialista hazafiságra való ne­velésükhöz. A teremben az 1945-ös prágai felkelés, a Győ­zelmes Február eseményei ele­venednek fel. Nézelődés köz­ben kísérőm az iskola politikai és eszmei oktató-nevelő mun­kájának a fontosságáról beszél. A Hagyományok Termének lét­rehozása elsősorban Beerová elvtársnő érdeme. Elsősorban az ő fáradozásának köszönhe­tő a-: iskola és az utcai párt- alaprzervezet közötti kitűnő kapcsolat. Az iskola igazgató­sága együttműködik a társa­dalmi szervezetekkel, a népi miliciával és a közbiztonsági szervek dolgozóival is. — Különösen jó a kapcsola­tunk a közbiztonsági szervek­kel — folytatja a tájékoztatást jarmila Freitágová. — A peda­gógusok arra törekszenek, hogy a fiatalok a közbiztonság szer­veinek dolgozóiban ne csupán az igazságügy végrehajtóit tiszteljék, hanem barátként, se­gítőtársként is tiszteljék őket. Ez az együttműködés már évek óta gyümölcsöző. A köz- biztonsági szervek képviselői rendszeresen látogat iák az is­kola tornatermét és úszóme­dencéjét. Örömmel fogadták azt is, hogy ünnepélyes ren­dezvényeink színvonalát a ta­nulók munkásdalokkal, forra- dalmi költemények szavalásá­val igyekeztek még vonzóbbá tenni. Ellenszolgáltatásként a közbiztonsági szervek képvise­lői érdekes előadások kereté­ben emlékeztek vissza törté­nelmi jelentőségű harcaikra, sőt mai felelősségteljes mun­kájukba is beavatták kis bará­taikat, akik nagy érdeklődéssel figyelik a közbiztonsági szer­vek sokrétű, gyakran bizony izgalmas munkáját. A tanulók kedvelt szórakozá­sai közé tartozik a rendszeres testgyakorlás. Ebből az alap­iskolából nagyon sok tanuló vett részt az országos sparta- kiádon. Akik nem léptek fel, azok a vendégek elszállásolá­sában segédkeztek. Az új tanév tervei rendkívül igényesek, örvendetes, hogy a feladatok megvalósításában a szülők is jelentős részt vállal­nak. — Még azok sem tartják távol magukat a munkától — tájékoztat az igazgatónő —, akiknek gyermekeik már elvé geztek az alapiskolát. — Nem beszéltünk még a tanári karról — folytatja ven­déglátóm. — Tanítóink nem­csak pedagógusok, hanem — az 54 tanerő közül 22 tagja a pártnak — politikai dolgozók is, akik közül sokan a válasz­tásokat megelőzően agitátorok­ként keresik fel a családokat. Mások az orosz nyelv tolmácsa­ként segédkeznek. Pedagógu­saink segítik a prágai Károly Egyetem pedagógiai tanszéké­nek munkáját is. Ebben az is­kolában jövendőbeli pedagógu­sok is rendszeresen tartanak órákat. Az órák után a ped igó- gusjelöltek és a tanszék dolgo­zóinak jelenlétében értékelik az óra tapasztalatait. Beerová elv­társnő ezekkel a fiatalokkal Is szívesen foglalkozik. Hangsú­lyozza, hogy a tanulókat poli­tikai és szakmai szempontból egyaránt igényesen kell nevel­ni, mert csupán így lehetnek hasznos tagjai szocialista tár­sadalmi rendszerünknek. Beerová elvtársnő munkája tehát termékeny talajra hullik. Az iskola tanulói nemcsak a fővárosban, hanem országos vi­szonylatban is a legjobbak kö­zé tartoznak. J. Freitágová ezeket az eredményeket az igazgatónő több éves politikai tevékenységével is magyarázza. Beerová elvtársnő a körzeti nemzeti bizottság plénumának tagja, s ezen kívül több más politikai funkciója is van. Az iskolában igényes növendékei­vel szemben, de azok mégis második anyjukként szeretik őt, s felnőttként is gyakran visszatérnek hozzá. Kivaló pe­dagógiai munkájáért és politi­kai elkötelezettségéért az igaz­gatónőt nemrég „Kiváló. Peda­gógus“ címmel tüntették ki. KARDOS MARTA Viv'-ülteiés T.i " Igó Aladár, a faragómester, így hallottam őt emlegetni. Va­lójában népművész, őstehetsög. fából faragott szobrocskáit és domborműveit a falubelijein kí­vül megcsodálták már mások is. üe ne vágjunk a dolgok elébe, látogassunk el hozzá. Hamvai házának udvarán ezernyi galamb, egyik sarká­ban a műhelye. Oda már vele együtt nyitunk be. — Hát itt szoktam dolgoz­gatni — néz körül szabad időmben, csak úgy, kedvtelés­ből. A hangjában van valami von­zó, valami megnyerő, mely ro­kon a madárfütty ős mezővel, az udvar idilljével és a műhely ­lyel is, melyben tucatszámra sorakoznak a félig kési szob­rocskák. — Hz egy öreg vesszőszedő — mutat az egyikre. Sajó parti emlék. Ihletőm édesapám volt... Ez itt a kisfiúm ... Az ott egy aratásról hazatérő csa­lád ... Miközben sorra veszi mun­káit, képzeletünkben megmoz­dul az udvar, az utca és a mező. Szinte halljuk a pásztor­fiú kürtölését, érezzük a fonók vidám hangulatát. Megelevene­dik előttünk a szövetkezeti élet is. A cstllerakó, a zootechni- kus, a zsákot kötő, a pihenő traktoros, vagy fejőnő figurá­ja egy egy régi emlék nekütik is. Fába vésett élet, mozdulat lan elevenség. Gondolatainkból a mester hangja zökkent ki. — Mielőtt szobrot faragnék, rajzot készítek — magyarázza. — A figurákat nyers fából fa­ragom, félhold alakú vésőkkel. Legértékesebbek a gyümölcs­fák: a dió-, a körte-, a cse­resznye- és az eper fa. Az utób­biból már kevés van, de azok­ból a hajtásokból, melyeket én ültettem, idős koromban még szeretnék szobrokat faragni. Negyvennégy éves vagyok, ta­lán még megérem. A műhelyből a lakásba in dulunk. Ott található Igó Ala­dár régebbi munkái. Az előszó bábán többek között Petőfi- és Tompa mellszobrát, majd Ady- domborművét fedezzük fel. Bent az egyik szobában se szeri, se száma korábbi munkáinak. Ezekből négyet megvásároltok, három meg jelenleg kiállítá­son szerepel, tudjuk meg tőle. Igó Aladár festeget is. Hogy mit? Mindent, ami megihleti. Maga tervezte a házát is. Hat ablakos műteremmel és tornác­cal, melyről hat falut látni. A vidéket, mely művészetének ki­apadhatatlan ihletője. -őr­Uj emberi kapcsolatokért HELSINKIRŐL AZ OKTATÁSBAN A z idei tanévnyitás előtt egy hónappal, augusztus elsején ért véget az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Ez olyan történelmi jelentőségű esemény, amely a pedagógiai munka terén szinte kínálja az eddig elért eredmé­nyeink koordinálását. Tudato­sítanunk kell, Európa orszá­gainak a vezetői első ízben ta­lálkoztak ilyen konferencián annak érdekében, hogy földré­szünk biztonságát, békéiét és jövőjét illetően egyetértésre jussanak. Történelmi jelentősé­gű ez a találkozó azért is. mert harminc évvel a második világ­háború után Európa szocialista gazdasági rendszerű államai kezdeményező szerepet vállal­va egyre erősödő világrend- szerként képviseltették magu­kat azon a konferencián, amely célul tűzte, hogy felszámolja a kontinensünket sújtó nehézsé­geket. Meg kell mondanunk, hogy a Helsinkiben lezajlott nagy találkozón valóban kedvező változás történt, mert az euró­pai népek végre elindultak az együttműködés útján, és ez a fordulat megindította az eny­hülés folyamatát az egész nemzetközi politikában. Nem lenne azonban helyes — a ta­nulókkal folytatott beszélgeté­seink, vitáink során — említés nélkül hagyni, hogy még min­dig sok a nézeteltérés és fe­szültség is, hogy az osztály­szempontból is megosztott vi­lágban még mindig ténykednek külső és belső reakciós erők is, amelyek veszélyeztethetik emberek és népek biztonságát és békéjét. Iskoláink pedagógusai szá­mára v— minden bizonnyal — nem csupán többletmunkát fog jelenteni a harminchárom európai és két észak-amerikai ország képviselője által aláírt záróokmány határozatainak a megismertetése és elemzése, hanem ennek a dokumentum­nak mind az eszmei-politikai nevelésben, mind az oktatásban való hatékony kiaknázását. El­sősorban azokra a kötelező és választható tantárgyakra gon­dolunk, amelyek a legközvet­lenebbül szolgálják a záróok­mány alapgondolatainak az el» mélyítését, gyakorlati érvénye­sítését. Ebben a vonatkozásban a történelem, polgári nevelés, földrajz, nyelv- és irodalomta­nításra jut a feladatok többsé­ge. A többi kötelező tantár­gyon kívül, a választható tár­sadalomtudományi vagy irodal­mi szeminárium, a népgazda­ságtan, a szociológia, vagy a dokumentarisztika és statiszti­ka, nem utolsósorban az osz­tályokon kívüli ideológiai isko­lázások, valamint mindazok az előadások, viták, amelyeket az ifjúsággal végzett munkák fo­lyamán az eszmei nevelés ha­tékonyabbá tétele céljából el­hangzanak, mind hozzájárul­hatnak ahhoz, hogy tanítvá­nyainkat gazdagabbá tegyük tanulságokban. E zen a téren a szóbeli vagy csak az írásos meggyőzés azonban a nevelés­nek egy leszűkített értelmezé­sét jelentené. Nekünk, pedagó­gusoknak a társadalmunkban élő embereke,t érintő hatásokat alaposan figyelembe kell ven­nünk. Hiszen minden állampol­gárunk — ezért, mert a mi tár­sadalmi rendszerünkben él, dolgozik és művelődik — úgy­szólván egy szüntelenül tartó ideológiai iskolát is végez, sokszor anélkül, hogy ezt tu­datosítaná. Ennek a folyamat­nak a pedagógusok aktív irá­nyítói. A közgondolkodásban gyökereztessük meg, hogy Hel­sinki óta Európa a béke és a népek közötti megértés jelké­pe, amely követendő példát ad az egész világ valamennyi em­berének. Oktató-nevelő munkánk so­rán meg kell értetnünk, hogy a közelmúltban elért eredmé ' nyék megőrzése és továbbvite­le érdekében fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy közöt­tünk is teljesebb emberi kap­csolatok jöjjenek létre. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már 1973 júliusában a ;övő távlatait tekintve határozatot hozott az ifjú nemzedék szo­cialista neveléséről, a fejlett szocialista társadalomban való életre és munkára történő fel­készítésről. Itt állapították meg azt is, hogy bár fokozó­dott a párt- és az állami szer­vek. társadalmi szervezetek ne­velési aktivitása, ezen a téren továbbra is a pedagógusoKuak, az iskoláknak van a legjelen­tősebb szerepük. Pedagógiai hatáskörünkön belül meg kell valósítanunk azokat a feladatokat, amelyek az ideológiai és tudományos- technikai fejlődés következté­ben az iskolákra hárulnak Ok­tatásügyünk egyik legfontosabb feladatának a marxista—leni­nista eszmék világos megérte­tését és következetes érvénye­sítését kell tartanunk. Ennek keretében elengedhetetlenül fontos a szocialista hazaíiság és a proletár nemzetköziség gondolatának a kiemelése és valóra váltása. Hazánk minden iskolájában következetesen kell magyaráznunk és bizonyíta­nunk, hogy mind a nacionaliz­mus, sovinizmus, mind pedig a kozmopolitizmus a legártalma­sabb megnyilvánulások, ame­lyek ellen csak az őszinte és közös harc hozhatja meg a várt eredményt. Nemzetiségi politikánk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja politikájának szerves része, ezért ennek a maradéktalan ér­vényre juttatásához mindnyá­junknak — nemzetiségre való tekintet nélkül — hatékonyan hozzá kell járulnunk. P olitikai nevelőmunkánk­ban meggyőzően kell érvényt szerezni annak az igaz­ságnak, hogy a következetesen megoldott és alkalmazott nem­zetiségi politika, a következe­tes internacionalizmus és az igazi szocialista hazafiság nem­csak, hogy nem zárják ki egy­mást, hanem dialektikusai) kap­csolódnak egymáshoz. Erre mindenkor a legjobb bizonyíté­kot nyújthatja nekünk és má­soknak is a Szovjetunió, ahol elsőként alkalmazták eredmé­nyesen a lenini nemzetiségi politikát, amely ilyen vonatko­zásban is egységessé tette ezt a hatalmas, soknemzetiségű ál­lamot. Az európai béke. biztonság és együttműködés alapokmánya behatóan foglalkozik az embe­ri jogokkal. Rögzíti azt a tíz évet, amelyeknek az a célki­tűzése, hogy a részt vevő álla­mok „...elősegítik egymás kö­zölt a jobb kapcsolatok kiala­kulását és biztosítják a felté­teleket, amelyek között né­peink valódi és tartós bekében élhetnek“. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az alapdo­kumentumnak az első és a he­tedik pontja. Az előbbiben az államok szuverenitását, az utób­biban pedig a nemzetiségek jo­gait fogalmazták meg: „A részt vevő államok, amelyek terüle­tén nemzetiségi kisebbségek él­nek, elismerik a kisebbségek tagjainak a törvény előtt uz egyenlőségre való jogát, és tel­jes lehetőséget nyújtanak szá­mukra az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tény­leges érvényesítésére.“ A z európai biztonsági és együttműködési értekez­let záróokmányának utolsó fe­jezete kölcsönös eszmecseréket irányoz elő. A következő ta­nácskozásra pártunk XV. kong­resszusát követően, 1977-ben kerül majd sor. A jövőt ille­tően bízunk abban, hogy Euró­pa őrködni fog a világ békéje felett, és a gazdasági segítség- nyújtáson kívül szellemileg is tovább fogja gazdagítani az emberiséget; fajra, nemre és nyelvi hovatartozásra való te­kintet nélkül. Országaink, né­peink érdeke marad, hogy az elkövetkezendő vélemény- és tapasztalatcsere további és őszinte emberi kapcsolatokat eredményező folyamattá vál­jék! Dr. PÁRKÁNY ANTAL 1975. IX. 18. 6 A faragó- mester

Next

/
Thumbnails
Contents