Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-03 / 207. szám, szerda

Josef Šimon elvtárs beszéde (Folytatás az l. oldalról) szocialista ország s a kommu­nista testvérpártok osztálysegít­ségére támaszkodik. Csehszlovákia népe megérti, milyen feladatok előtt állnak a munkások, parasztok s a dolgo­zók értelmiség Vietnamban a háborútól oly sokat szenvedett gazdaság helyreállításánál. Amikor befejeződött a máso­dik világháború Európában, mi- előttünk is ott álltak az újjá­építés feladatai. Büszkék va­gyunk rá, hogy a felszabadulás óta eltelt harminc esztendő után megállapíthatjuk, hogy szoros együttműködésben a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával sike­rül tervszerűen fejleszteni a szocialista társadalmat a cseh és a szlovák nemzet javára. Ma. amikor a tőkés világban egyre fokozódik a szociális nyugtalanság, a monopóliumok elleni osztályharc, teljes mér­tékben érvényre jutnak a szó- cialista társadalom előnyfii és az a tény, hogy csak a szocia­lizmus tudja megoldani a tár­sadalmi problémák legnagyobb részét nyugalomban és békében, a lakosság legszélesebb réte­geinek javára. Ezért minden erőnkkel támo­gatjuk a Szovjetunió békepolitl- káját; a Szovjetunió a szocia« lista közösség országaival és a világ számos más országával együttműködésben sikeres erő­feszítéseket tesz a feszültség tartós enyhülésének biztosításá­ra, és a vílágbéke megerősítésé­re. Csehszlovákia az elsők között volt azoknak az országoknak a sorában, amelyek a francia gyarmatosítók távozása után sokoldalú politikai és gazdasá­gi kapcsolatokat bontakoztattak ki a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, s továbbra is egyike akarunk lenni azoknak, akik a proletár internacionaliz- mus szellemében segítséget nyújtanak Vietnam háború súj­totta gazdaságának helyreál­lításában, rekonstrukciójában. Sokoldalúan fejlődnek kölcsö­nös kapcsolataink s ezek mindig a legmagasabb párt- és állami, valamint társadalmi szervek tá­mogatásával találkoznak. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság kikiáltásának 30. év­fordulója alkalmából a Vietna­mi Dolgozók Pártja képviselői­nek. a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőinek és az egész vietnami népnek forró elvtársi üdvözletünket tolmá­csol juk. Nguyen Tien Thong nagykövet beszéde (Folytatás az 1. oldalról) kikiáltása napjának 30. évfor­dulóját, olyan időszakban, ami­kor hazánk teljesen felszaba­dult, pártunk és egész népünk lelkesen hozzálátott, hogy erős és virágzó szocialista országgá építse Vietnamot. Ha visszatekintünk arra a di­cső és győzelmes útra, amelyet e harminc esztendő alatt meg­tettünk, rendkívül büszkék va­gyunk a töretlen akaratra és a szilárd elhatározásra, amelynek a vietnami nép tanújelét adta a forradalmi ügyért folytatott győzelmes harcában. A vietna­mi nép teljesítette a független­ségi kiáltványban foglalt azt az ígéretet, amelyet Ho Si Minh elnök tett 1945. szeptember 2- ón Hanoiban: „Vietnamnak jo­ga van a szabadságra és a füg­getlenségre. Valóban szabad és független ország lehet. Az egész vietnami nép szilárd el­határozása, hogy megfeszíti minden szellemi és fizikai ere­jét, feláldozza életét és vagyo­nát, hogy megvédje ezt a jogát a szabadságra és a független­ségre.“ Az 1975 tavaszán végrehajtott bffenzíva és általános felkelés nagyszerű győzelmével teljesen felszabadult a szeretett dél-viet­nami országrész, s teljesítettük tisztelt Ho Si Minh elnökünk szent hagyatékát: „Tekintet nél­kül a ránk várő nehézségekre és szenvedésekre, biztos, hogy népünk kivívja a teljes győzel­met. Hazánk egységes lesz. Honfitársaink északról és dél­ről egy tető alatt egyesülnek. Országunk büszke lesz arra, hogy olyan kis nép lakja, amely hősi harccal legyőzött két nagy imperialista hatalmat — a franciákat és az ameri­kaiakat —, s ez értékes hozzá­járulás a nemzeti felszabadító mozgalomhoz.“ Az említett történelmi naptól kezdve a vietnami nép — a Vietnami Dolgozók Pártjának vezetésével és az augusztusi forradalom hagyományait foly­tatva — új, dicső fejezeteket írt hazája történelmének lap­jaira. Ilyen volt a Dien Bien Phu melletti csatában aratott dicső győzelem, amely véget vetett a francia gyarmatosítók kilenc­éves ellenállásának, ilyenek voltak az amerikai imperialis­ták, az imperializmus vezető ereje és a világ csendőre elle­ni húszéves harc folyamán el­ért nagyszerű sikerek. E sikerek és főképpen az 1975 tavaszán végrehajtott álta­lános offenzíva és felkelés fo> Iyamán elért nagyszerű győze­lem eredményeképpen népünk és a fegyveres erők délen tel­jes győzelmet arattak az ame­rikai agresszió elleni harcban, maradéktalanul felszámolták az Amerikai Egyesült Államok ré­széről folyt újgyarmatosítást Vietnam déli részében; ösztön­zőleg hatottak világviszonylat­ban az újgyarmatosítás felszá­molására, keresztülhúzva így az amerikai imperialisták stra­tégiai számítását. A haladó emberiség Vietna­mot az itt tetőzött forradalmi harc élvonalának, az amerikai agresszorok elleni harc élcsa­patának tartja, s ezért teljes szívből támogatja a vietnami népet. Népünk sikerei ezért egyszersmind igen jelentős si­kerei a világforradalomnak és mindazoknak, akik értékelik a békét, az igazságosságot és a szabadságot. A vietnami nép megszakítás nélküli 30 éves harcának két forradalmi célja volt: megvaló­sítani a nemzeti demokratikus forradalmat az egész ország­ban, és északon felépíteni a szocializmust. A vietnami nép tudatában volt annak, hogy e két forradalmi cél szorosai) és kölcsönösen összefügg. Ez egy­értelműen megnyilvánul a vietnami nép forradalmi esz­méiben és tevékenységében e harminc év folyamán. A vietnami nép a testvéri szo­cialista országokkal való nagy barátság és sokoldalú elvtársi együttműködés fejlesztésére, a közös eszme megvalósítására — a szocializmus és a kommuniz­mus felépítésére, az új helyzet­ben a szívélyes barátság és a szoros jószomszédi kapcsolatok erősítésére törekszik valameny- nyi területen mindkét indokí­nai szomszéd állammal, Laosz- szal és Kambodzsával, s a többi országgal is a kapcsolatok szé­lesítésére az egymás független­sége és szuverenitása tisztelet­ben tartása, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös egyenjogúság és a mindkét fél számára előnyös együttműködés alapján. Színvonalas lesz a 17. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár Az. év.legfontosabb hazai ke­reskedelmi rendezvénye, a 17. Brnói Nemzetközi Gépipari Vá­sár szeptember 10 én nyitja ka­puit, s a hazai és külföldi ér­deklődők. főleg a gépipari szakemberek, a műszaki terve­zők, s természetesen az érde­kelt külkereskedelmi vállala­tok dolgozói szeptember 16-ig, tehát kilenc napon át ismerked­hetnek a szakcsoportokban be­mutatott legújabb gépekkel, gépsorukkal, szállító- és közle­kedési eszközökkel, a számítás- technikai bcrendezesek és a különböző műszerek tarka so­kaságával. Az idei vásár tartalmi felépí­téséről és jellegzetességeiről, valamint a vásárral kapcsolatos tudományos-műszaki rendezvé­nyek programjáról tegnap Bra­tislavában Karéi Svoboda mér­nök, a Brnói Vásárok és Kiállí­tások vezérigazgatójának első helyettese nyújtott tájékozta­tást. Mint mondotta, az idei őszi brnói vásár {gazdagon szemlél­teti azokat a műszaki és terme­lési eredményeket, amelyeket a csehszlovák gépipar a felszaba­dulás óta ellelt harminc eszten­dő alatt elért. A gépipar ma a csehszlovák népgazdaság kulcs­fontosságú ágazata, amely a termelés volumenének csaknem 30 százalékát adja, s a cseh­szlovák kivitelben 45 százalé­kos arányban szerepel. Hazánk a szerszámgépek kivitelében a világ első tíz állama között foglal helyet. j Az idei vásáron a jelen és a jövő feladatainak megfelelően a szerszámgépipar kerül előtér­be, s a vásár látogatói megis­merkedhetnek a legkorszerűbb numerikus vezérlésű gépekkel, valamint a szocialista gazdasá­gi integráció keretében kifej­lesztett gépsorokkal. Annak el­lenére, hogy az utóbbi évek fo­lyamán lényegesen elmélyült a vásár szakosodása, külön kiál­lításokon szerepelnek például az élelmiszeripari, a csomago­lástechnikai és az öntödei gé- pr;k, rendkívül megnövekedett a külföldi érdekeltségek és a kiállítók száma, amely az idén, a kétezret is meghaladja. A vá­sár egyik lényeges vonása, hogy 70 százalékos a külföldi résztvevők aránya, ami a kiál­lítás nagy nemzetközi sikerét és népszerűségét bizonyítja. A szocialista államok közül jelen­tősen növelte részvételét Len­gyelország, s a nyugati kapita­lista államok is igyekeznek ma­ximálisan kihasználni a vásár nyújtotta lehetőségeket. Ugyan­ez mondható el a fejlődő álla­mokról, amelyek növekvő mér­tékben képviseltetik magukat az egyes szakágazatokban. (—ai) Cldrich Svestkát megbízták aRitdé právo vezetésével (CSTK) — A CSKP KB El­nöksége Miroslav Moc elvtársát saját kérésére szeptember 1-től felmentette a Rudé právo na­pilap főszerkesztői tisztsége alól. Moc elvtársat más fele­lősségteljes tisztséggel bízzák meg. Egyidejűleg a CSKP KB El- I nöksége Oldrich Švestka elv- I társat, a CSKP KB titkárát bíz­ta meg a Rudé právo napilap I szerkesztőségének vezetésével. í Bővülő kapcsolatok Utolsó búcsú a Vasműben Michal Hanko elvtárstól Ä napokban 56 éves korában hirtelen elhunyt Michal Hanko elvtárstól, a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatójától tegnap vett búcsút a Kohómű 23 ezres munkaközösséga A vállalati igazgatóság épü­lete előtt megrendezett gyász­ünnepségen részt vett Miloslao HruškoviČ, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, az SZLKP KB elnökségi tagja, a KB titkára, Václav Vačok, az SZSZK kor­mányának alelnöke, Ján Pirč, a CSKP KB tagja, a kelet-szlová­kiai kerületi pártbizottság ve­zető titkára, Branislav Biroš, a Kelet-szlováklal Knb elnöke, továbbá Košice város ós a vál­lalat politikai és társadalmi szerveinek képviselői. Az elhunytat a Vasmű dolgo­zói nevében Emil Rigó, a CSKP KB tagja, a Vasmű személyzeti igazgatója, a kelet-szlovákiai kerület politikai és államhatal­mi szerveinek nevében pedig Branislav BiroS búcsúztatta. Hanko elvtárs 1968 óta állt a Kelet-szlovákiai Vasmű élén, amely az ő irányítása alatt ha­zánk egyik legmodernebb kohó­művévé fejlődött, s az idén im­már kilencmilliárd korona érté­kű árutermelést ért el. A gyászünnepség után Michal Hanko elvtárs holttestét ham- vasztásra a bratislavai Krema­tóriumba szállították. (ik) (Folytatás az 1. oldalról) Reméljük, hogy mostani ro­mániai látogatásunk hozzájá­rul a román—csehszlovák köl­csönös kapcsolatok további bő­vítéséhez és azon javaslatok konkretizálásához, melyeket 1973-ban Nicolae Ceausescu, az RI<P KR főtitkára, román ál­lamelnök prágai látogatása so­rán Gustáv llusák elvtárssal folytatott megbeszélésén vetett fel. Nagyra értékeljük azt a fi­gyelmet, melyet a legfelsőbb román párt- és állami vezetők fordítanik a gyümölcsöző együttműködés — mindenek­előtt gazdasági együttműködés elmélyítésére. Megállapíthatjuk, hogy országaink gazdasági együttműködése magas fokot ért el és az utóbbi években egy­re növekvő irányzatot mutat. A jó eredmények ellenére az a véleményünk, hogy e téren még sok a kihasználatlan lehetőség. Ezzel összefüggésben mindenek­előtt az együttműködés tökéle­tesebb formáira — a termelés- szakosításra és a kooperáció további kibővítésére gondolok. Meggyőződésünk, hogy meglje- szóléseinken további lehetősé­geket találunk, melyek hozzájá­rulnak gazdasági kapcsolataink további kibővítéséhez. Látogatásunk olyan időszak­ban valósult meg, amikor a szocialista országok békepoliti- kája vitathatatlan sikereket ért el. A helsinki biztonsági konfe­rencia sikeres befejezése a szo­cialista országok tántoríthatat­lan békeoffenzívá jának egyik nagy győzelme és kétségtelenül legnagyobb eredménye az utób­bi években. Beszédének befejeztével Strougal elvtárs sok sikert kí­vánt Románia népének az RKP XI. kongresszusa feladatainak teljesítésében. Lubomir Strougal és Manea Manescu elvtárs tegnapi tár­gyalásai során pozitívan érté­kelte, a két ország kapcsolatai­nak az utóbbi években tapasz­talható sokoldilú fejlődését. Egyetértettek abban, hogy kap­csolataink bővítése mindkét or­szág érdeke. A kormányfők fő­ként a gazdasági együttműkö­dés eredményeit domborították ki, melyeknek kedvező meg­nyilvánulása a növekvő árucse­re. A továbbiakban, főként az 1976—1980. évi népgazdasági tervek egybehangolása során szükségesnek tartják az ipari, főként vegyipari és gépipari kooperáció és a szakosítás to­vábbi elmélyítését. Konkrét ja­vaslatokat tettek a két ország szorosabb tudományos és mű­szaki együttműködésére. Strougal elvtárs tegnap rövid látogatást tett a Fekete-tenger partján fekvő Constantában és Dobrudzsa vidékén. Továbbra is zavaros a portugáliai helyzet '/Folytatás az 1. oldalról) ményében a kormányban való részvételében feltételét „a ka­tonai helyzet tisztázásában“ és Vasco Goncalves vezérkari fő­nöki kinevezésének „felülvizs­gálatában“ jelölte meg. A köz­lemény azt állítja, hogy „a köztársasági elnök elfogadha­tatlan döntésével (Goncalves kinevezésével) a katonai hely­zet a zűrzavar tetőfokára ju­tott“. A portugál hadsereg jobbol­dali körei általános politikai támadást indítottak azért, hogy megváltoztassák a Fegyveres Erők Mozgalma közgyűlésének összetételét és a maguk javá­ra fordítsák az erőviszonyokat a 240 tagú hatalmi szervben. Mint ismeretes, az MFA köz­gyűlését péntekre összehívták és olyan fontos döntéseket vár­nak tőle, amelyekkel meghatá­rozhatják az ország életének és társadalmi fejlődésének jö­vőbeni alakulását. Ez a szerv dönt majd arról, hogyan ala­kítsák át a legfelső forradalmi tanácsot, amelynek kilenc tag­ja augusztus 7-én nyíltan sza­kított az MFA forradalmi vo­nalával. "v Kedden összeült a szárazföl­di erők közgyűlése, hogy meg­határozza, ki és milyen szel­lemben képviselje a haderőne­met az MFA pénteki közgyűlé­sén. A szárazföldi erők főpa­rancsnoka az a Fabiao tábor­nok, aki az elmúlt hetekben követelte a vezérkar népműve­lési és tájékoztatási csoport­jának (az egyik leghaladóbb összetételű csoportnak) a fel­oszlatását és akit Soares szo­cialista pártja miniszterelnök­nek javasolt. Keddre, vagy szerdára vár­ható a légierő katonáinak ta­nácskozása is. Ennek főpa­rancsnoka, Morais Da Silva tá­bornok hétfőn állást fogalt az Antunes-té\e jobboldali, szo­ciáldemokrata katonai szárny törekvései mellett és közölte, hogy nem támogatja Goncalves tábornok vezérkari főnökké történő kinevezését. A lisszabo­ni rádió értesülése szerint Mo­rais da Silvát hétfőn együtt látták az Antunes-féle frakció egyes tagjaival és a szocialista párt egyik vezető személyisé­gével. Péntekig összehívják a hadi­tengerészet közgyűlését is. Ez a haderőnem következetesem állást foglalt a forradalom mellett. Főparancsnokát, Pin- heiro de Azevedo tengernagyot pénteken kormányfővé nevez­ték ki. Canberra — Antonio de Al- meida Santos, a portugál kor­mány különmegbízottja canber- rai tárgyalásai után keddem Portugál-Timorra utazott. Ko­rábbi értesülésekkel ellentét­ben, Canberrában — nem hiva­talosan — közölték, hogy Ausztrália az indonéz kormány állásfoglalásától teszi függővé a négy nemzet képviselőiből felállítandó Portugál Timor-i misszióban való részvételét. In­donézia és Portugália elvben már megállapodott egy közös békefenntartó testület felállítá­sában, egyelőre azonban csak Malaysia közölte egyértelműen a részvételre vonatkozó pozi­tív válaszát. Almeida De Santos Kelet-Ti- mor kormányzójával folytatan­dó megbeszélései után ismét visszatér Djakartába, hogy újabb tárgyalásokat folytasson az indonéz vezetőkkel. Egyiptomi—izraeli megállapodás A szovjet hírügynökség Kai­róból, Washingtonból és Párizs­ból keltezett összeállításában foglalkozik az egyiptomi—izrae­li megállapodással. A kairói jelentés röviden is­merteti az egyiptomi és izraeli csapatok szétválasztásának má­sodik szakaszáról kötött megál­lapodást, majd Anvar Szadat alexandriai sajtóértekezletéről számol be. Az egyiptomi elnök a parafálás után kijelentette, hogy a megállapodás „forduló­pontot“ jelent a közel-keleti helyzetben. Szadat kijelentette, továbbá: azért járul hozzá az ENSZ-csapatok Sínai-félszige- ten való jelenlétének meghosz- szabbításához, hogy otthon, Ford elnöknél minden rendben legyen az 1976-os elnökválasz­tási kampányban.- Kifejezte to­vábbá reményét, hogy az ameri­kai kongresszus nem gördít akadályokat a Sínai-félszigeten felállítandó jelzőberendezéseket kezelő amerikai szakértők ki­küldetése elé. A TASZSZ washingtoni jelen­tése idéz a Washington Post megállapításából, amely szerint az új megállapodás értelmében a Sínai-fáJsziget 87 százaléka továbbra is Izrael birtokában marad és ezért a megállapodás, „figyelembe véve a tárgyalások időtartamát, csak nagyon kis lépést jelent“. A washingtoni lap hangoztatja, hogy a meg­állapodást „a közel-keleti ame­rikai beavatkozás újabb szintjé­nek árán vásárolták meg“. (TASZSZ) Ű] szó 1975. IX. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents