Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-17 / 219. szám, szerda

B él p o I i t i kaľ kom m é H t á r Megérdemelt elismerés Nem a legalkalmasabb Idő­pontban kerestük fel Sklenár Máriát. Másnap a Fémipari Dol­gozók Szakszervezetének női aktívájára utazott, ahol a Nő­vé Záqiky-i (érsekújvári) Elekt- rosvit dolgozóit képviselte. Az ilyen kétnapos szolgálati út előtt »Inden asszonynak több a dolga, előre főz, takarít, hogy családja semmiben se szenved Jen hiányt távol léte alatt. A íőzés és a délutáni műszak kö *ött jutott azonban számunkra is egy kis ideje. — Nagy meglepetés volt szá rnomra, amikor vállalati igaz­gatónk átadta nekem az általá­nos gépipar legjobb dolgozója kitüntetést. Jólesett az elisme­rés, de meg kell mondanom hogy nemcsak engem, hanem egész kollektívánkat is megille ti ez a kitüntetés. Csakis jó brigádban, a mesterrel és a többi vezetővel együttműködve érhet el az ember jó eredmé­nyeket — mondja mindjárt, amint megtudja látogatásunk célját. Az Elektrosvit II. üzemegysé gében a fémprésmüheJyben dol­gozik. Tagja a műhely 29 tagú szocialista brigádjának, ame­lyet Viera Rosenbergérová ve­zet. — Idén tavasszal kaptuk meg a bronzfokozatot. Nagyon jól megértjük egymást, közösen ar ra törekszünk, hogy egyre jobb eredményeket érjünk el. Sklenár Mária munkája nem könnyű, még nem is olyan ré­gen csak férfiak végezték. Esz­tergapadon és saj tológépen különböző alkatrészeket készít. — Tizenöt éve kezdtem dol­gozni a műhelyben. Munkám nem a legtisztább, sok figyel­met igényel, védőszemüveggel, kesztyűben dolgozunk, de én nagyon megszerettem ezt a munkakört. Változatos és na­gyon jó érzés, hogy a fémdara­bok az én kezem nyomán ala­kulnak alkatrészekké. Nem tu­dom elképzelni, hogy máshol dolgozzak, innen szeretnék majd nyugdíjba menni. Valóban nagyon szereti és jól érti munkáját, ennek tanúbi­zonysága többek között két újítási javaslata. Hogyan lesz égy munkásnőből újító? '— Nem boszorkányság az égész, csak oda kell figyelni égy kicsit, és el kell gondolkod­ni azon, hogyan lehetne többet, jobbat és rövidebb idő alatt termelni. A neonlámpák alu­míniumburkolatán készítettem nyílásokat. A burkolatra egy másik gépen nyomták rá a kü­lönböző jelzéseket. Eszembe ju­tott, hogy időt takaríthatnánk meg, ha a két műveletet egy­szerre végeznénk el. Szóltam vezetőimnek, akik elfogadták javaslatomat, és ma már esze rint dolgozunk. Azon is el gondolkoztam, hogyan használ­hatnánk fel a fémhulladékot. Rájöttem, hogy jő lámpaaláté­teket készíthetnénk belőle.. Igaz, javaslataim megvalósítása által nem takarítottunk meg százezres összegeket, de az ilyen aprósőgok is jelentősek. Takarékoskodni csak úgy lehet, ha a nyersanyag legapróbb ré­szecskéit is megpróbáljuk hasz­nosítani. Talán fölösleges is mondani, hogy párttag, és a szakszerve­zeti mozgalomban is aktívan részt vesz. Tagja az üzemi bi­zottságnak, a járási szakszerve­zeti tanácsnak és a Fémipari Dolgozók Szakszervezeti Szövet­sége kerületi bizottságának. Az üzemi bizottságban a nők kér­déseivel foglalkozik, s így na­gyon jól ismeri a női alkalma­zottak gondjait, azt, hogy az üzem milyen segítséget nyújt nekik. — A másfél évtized alatt, amióta itt dolgozom, sok min­déi» megváltozott a nőkről va­ló gondoskodásban. Talán csak a legfontosabbakat említeném. Saját óvodánk és bölcsődénk van, ahová a gyerekeket regge­lenként üzemi autóbusz szállít­ja. Fokozott figyelmet szente­lünk a nők egészségének védel­mére, üzemi egészségügyi köz­pontunkban nőgyógyász is ren­del. Csak néhány példát ragad­tam ki, de ezek sokatmondóak. Júniusban Sklenár Mária az üzem küldöttségével Rigában járt az ottani elektrotechnikai üzemben, amellyel az Elektro­svit baráti kapcsolatot tart fenn. — Rengeteg szép élményben volt részünk. Vendéglátóink na­gyon kedvesek voltak, nagy szeretettel fogadtak. Megismer­tük Rigát és környékét, s ellá­togattunk a mienkhez hasonló üzembe. Ott sok minden olyat láttunk, és tapasztaltunk, amit nálunk is megvalósíthatnánk. Elsősorban talán a nagy tiszta­ságot és rendet említeném. Igen tetszett, hogy a műhelyek egyik sarkában virágot helyez­nek el és egy kisebb dicsőség- táblát a legjobb dolgozók arc­képével. A táblán feltüntetik, hogyan teljesítik a tervet és szocialista felajánlásaikat, s be­számolnak a közös életük egyéb eseményeiről is. Nálunk is jó szolgálatot tennének a rigai üzemben látott szódavíz-auto­maták. Örülök, hogy alkalmam nyílt közelebbről megismerni a szovjet emberek életét és mun­káját. Észre sem vettük, hogy be­szélgetés közben milyen gyor­san halad az idő. Sklenár Má­riát szólította kötelessége, pon­tosan akart megjelenni a dél­utáni műszakban. A rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy személyében egy feladatait na­gyon lelkiismeretesen végző, munkaköréhez, üzeméhez ra­gaszkodó munkásnőt, kommu­nistát és gondos családanyát ismerjünk meg. CSIZMÁK ESZTER TELJESÍTIK FELADATAIKAT A NÖSZÖVETSÉG BRATISLAVAI VÄROSI SZERVEZETEINEK MUNKÁJÁRÓL Az 1975-ös év évfordulókban gazdag. Felszabadulásunk 30. évfordulójának a jegyében te­lik, amelynek méltó megünnep­léséhez üzemeink, egységes földművesszövetkezeteink, tár­sadalmi szervezeteink a kötele­zettségvállalások teljesítésével járulnak hozzá. Az 1975-ös év a nők nemzetközi éve is. Ez külön feladatokat ró a társadal­mi szervekre és szervezetekre, közöttük a nőszövetségre is. — Mi nagyon komolyan vesz- szük azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyeket az évfor­dulók — felszabadulásunk és a Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulójára — és a nők nem­zetközi éve alkalmából magunk­ra vállaltunk — mondotta Má­ria Faboková, a Nőszövetség bratislavai városi bizottságának titkára. Ezt bizonyítják a „Bratislavai nők városuknak“ mozgalomban elért eredményeik is. Ennek keretében kötelezettségvállalást tettek, hogy az év folyamán a városban működő 278 alapszer­vezet tagjai 1975 ben 21 800 órát dolgoznak le a városszépítés­ben. Ezt a vállalásukat mar az első félévben 40 912 óra ledol­gozásával túlteljesítették. Ezt a társadalmi munkát a bratisla- vaiak kedvenc üdülőhelyén, a Vaskutacskán végezték. — Mi a városi bizottság dol­gozói is részt vettünk a társa­dalmi munkában. Itt van róla az igazolás — mutat egy kis könyvecskét Faboková elvtárs­nő. Ilyen könyve minden alap­szervezetnek van — mondja. A ledolgozott órák számát nem önmaguk, a tagok írják be, ha­nem az az illető, akinek az irányítása mellett a munkát el­végezték. A nőszervezet városi bizottsá­ga szervezésében ebben az év­ben számos rendezvényre került sor. Ezek a rendezvények ideo­lógiai, politikai-nevelő jellegűek voltak. 1975. február 18-án, a nők nemzetközi éve tiszteletére az SZSZK Szocialista Akadémiájá­val karöltve szemináriumot tar­tottak, melyen két fő beszámo­ló hangzott el: „A nő helyzete a szocialista társadalomban* és „A nők nemzetközi évének je­lentősége“. Az utóbbi előadás­ban rámutattak a nők nemzet­közi évének értelmére, céljaira, feladatára, valamint a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség nek megalakításától napjainkig kifejtett tevékenységére. A Nőszövetség bratislavai vá­rosi bizottsága állandó felada­tának tekinti a Szlovák Nem­zeti Felkelés emlékmű környé­kének rendben tartását, E vál­lalásukat a Városi Nemzeti Bi­zottság is jóváhagyta, ezért ar­ra kérték a Bratislavában műkö­dő alapszervezetek tagjait, hogy lehetőségeikhez mérten járulja­nak hozzá a vállalt feladat tel­jesítéséhez. Április 2-án, a Szakszerveze­tek Házában megrendezték a 30 éves nők találkozóját. Erre a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett nőket is meghívtuk. E rendezvényen a Nőszövetség városi bizottsága mellett műkö­dő női kamarazenekar is fellé­pett. A szívélyes légkörben le­folyt találkozókon a felkelés­ben részt vett elvtársnők fel­elevenítették a fiataloknak a 31 évvel ezelőtt történteket, a harmincévesek pedig hálájukat fejezték ki mindazért, amit az idősebb generáció tagjai kihar­coltak, és megígérték, hogy hűek maradnak a Szlovák Nem­zeti Felkelés hagyatékához — a szocializmus eszméihez, a pro­letár nemzetköziséghez, a bé­ke megszilárdításához. A „Kérdezz — felelek“ est­jüknek is nagy sikere volt. Erre május 21-én került sor. A szó­rakoztató jellegű versenyben minden körzeti bizottságot négytagú csoport képviselt. KOVÁCS ELVIRA Amíg nem késő Az ipar gyors fejlődése s/Ukségessé teszi, hogy a niun kaerővel okosan és célszerűen gazdálkodjunk. Ezt hangsú­lyozta a CSKP XIV. kongresszusának határozata is. Mégis gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, hogy az egyes üzemek a tervfeladatok nem teljesítését a munkaerőhiány, nyal igyekeznek indokolni. Ez az állítás azonban nem min denkor helytálló, hiszen a rejtett tartalékok feltárása, a termelés ésszerű racionalizálása mn^tsikarításhoi! vezethet. A munkaerő terén is van meg rejiett lartaicK. ilyen pél­dául a csökkent munkaképességűek és a részleges rokkan­tak termelőmunkába való bevonása. Ez természetesen nem könnyű feladat, igényli az a rehabilitációs gyógykezelés további tökéletesítését, valamint azt, hogy az üzemek ezek­nek az embereknek* megfelelő munkafeltételeket biztosítsa nak. Az említettek között igen sok a gazdag tapasztalattal rendelkező jó szakember. S hány év kell addig, amíg egy iizem szakmai ismeretekben gazdag szakmunkást felnevel, arról nem is beszélve, hogy ez milyen költségekbe keriil. A nemzeti bizottságok szociális szakosztályai idestova már húsz éve foglalkoznak azzal, hogy a részleges rokkant nyugdíjasok és a csökkent munkaképességű emberek meg találják helyüket a termelőmunkában. Főleg az utóbbi tíz év alatt értek el figyelemre méltó eredményeket. Ennek következtében ma a Szlovák Szocialista Köztársaságban B1 200, országos viszonylatban pedig 223 300 csökkent mun­kaképességű és részleges rokkant van állandó munkavi szonyban. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek, hanem továbbra is keresni kell a módot, hogy az említett embere­ket még nagyobb arányban foglalkoztassuk. Bebizonyított tény, hogy ezek az emberek ott, ahol számukra megfelelő munkafeltételeket teremtenek, épp olyan munkaeredménye. , két érnek el, mint a teljesen egészséges dolgozók. A statisztikai adatok szerint hazánkban a múlt év végén 704 000 en kaptak rokkantsági, illetve részleges rokkantsá ­gi nyugdíjat. Az említettekből ugyanakkor csak 150 000 en dolgoznak. Kiesik a termelőmunkából 550 000 ember, jólle­het ezek kétharmada produktív életkorban van. Ha a máit évi statisztikai évkönyv adatait vesszük alapul, megállapít- hatjuk, hogy hazánkban egy egy dolgozó évente 55 600 ko­ronával gyarapítja a nemzeti jövedelmet. Ezek Htán nem nehéz kiszámítani, hogy a rokkantság következménye éven­te 6 milliárd koronával teszi szegényebbé népgazdaságim^ kát. Másképpen mondva, ha ezeknek az embereknek na­gyobb részét bevonnánk a termelőmunkába, népgazdasá­gunk több millió koronával lehetne gazdagabb. Érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni, főleg a szolgáltatást bizto­sító üzemekben. A rokkantakkal való törődés elsősorban is a nemzeti bi­zottságok és az egészségügy feladata. Minden egyes eset tel, emberrel külön kell foglalkozni és józanul mérlegelni, hogy számára hol akadna legmegfelelőbb munka, hol, mi lyen szakaszon tudna a legjobban érvényesülni. Nem köny- nyíí feladat ez, s csakis folyamatos és rendszeres munká­val lehet célt elérni. S hogy a részleges rokkantak és a csökkent munkaképességűek száma tovább ne növekedjen, inkább csökkenjen, már a munkahelyen arra kell töreked ni, hogy minél kevesebb legyen a munkabalesetek száma. Ez pedig mindnyájunk feladata, a gazdasági vezetőké épp úgy, mint minden egyes dolgozóé. NÉMETH JÁNOS A légierők napja A napokban ünnepeljük a csehszlovák légierők napját. Az ünnepnap történelmi dátuma 1944. szeptember 17-e, amikor a Szovjetunióban alakult el­ső csehszlovák repülőezred ka­tonái aktívan bekapcsolódtak a Szlovák Nemzeti Felkelésbe és hazánk fasiszta iga alóli fel­szabadításába. Igen, már 31 év telt el azóta, hogy megkezdődött a csehszlo­vák légierők újkori története. Természetesen, a kezdet nagyon netoéz volt. A csehszlovák re- pülőegységek a Szovjetunióban kommunista pártunk moszkvai vezetőségének és a szovjet had­sereg parancsnokságának ösz­tönzésére alakultak. A szovjet hadsereg a győztes sztálingrádi csata után a fasisz­ta hadsereget gyors ütemben szorította vissza nyugati irány­ban és ebben a harcban a szov­jet hadsereg oldalán a cseh­szlovák egységek nagyszerű harci sikereket értek el Szoko- lovo és Kijev térségiében. Ez­után kezdtek megalakulni az első csehszlovák repülőegysé­gek a Szovjetunióban. Repülő­seink rövidesen a harcokba is bekapcsolódtak. A Szovjetunióban alakult ez­red magvát azok a repülősök alkották, akik 1944-ig Nagy-Bri- tannlában tevékenykedtek majd önkéntesen a keleti frontra je­lentkeztek. A Szovjetuniótól korszerű repülőgépeket és ta­pasztalt oktatókat kaptak. Az első csehszlovák repülőezred a kiképzés befejezése után, 1944 június elején alakult. Az ezred történetének legdi­csőbb fejezete éppen az 1944. szeptember 17-én és az azt kö­vető napokban lejátszódott ese­mények. Az első csehszlovák re­pülőezred katonái gépeikkel át­repülték a frontvonalakat és a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcolók segítségére siettek. Ezzel tanúságot tettek ügyessé­gükről, becsületességükről és magas harci képzettségükről. Repülőseink nemcsak a levegő­ben harcoltak, hanem a gyalog­ságot is támogatták, mivel a re­pülőgépek hiánya következté­ben sokan közülük szárazföldi hadműveletekben vettek részt. Kivették részüket a harcokból Telgart, Banská Bystrica és Martin térségében. A harcban szerzett érdemeikért a Zvolen­ský tiszteletbeli nevet kapta a2 ezred. A közös harcok legértékesebb hagyatéka a szovjet repülősök­höz, a szovjet néphez és hő­sies hadseregéhez fűződő őszin­te barátság. Csakúgy, mint az első csehszlovák hadtest kato­nái, a repülősök is a proletár internacionalizmus szellemében működtek. Ha ma elgondolkodunk a tör­ténelmi eseményekről, repülő­seink részvételéről a Szlovák Nemzeti Felkelésben, tudatosí­tanunk kell: hálával tartozunk azoknak, akik az ezredet meg­szervezték, valamint tevékeny­ségét irányították és biztosítot- lők — Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának, valamint a Szovjetuniónak, amely mindig teljesítette szövetségi és in­ternacionalista kötelességeit. Ebben a szellemben folytatják repülőseink ma is a megkezdett művet. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés és a harci hagyományok szellemében hűen a repülősök állandóan fokozzák tudásukat, hogy megvédjék szocialista ha zánk légi terét és a többi sző vetséges ország hadseregeivel ix. 17. együttműködve az egész szocia­lista tábor légitereinek sérthe- tétlenségét. £& JÁN MlCATEK ^ 1975.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents