Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó
mKönnyű igazságosnak lennünk olyan ügyben, amely nekünk nem fáj. DIDEROT ANDREJ JAKOVLEV: Nehéz a választás Gondolják, hogy Petrarca egész ■'életében szonetteket írt volna, ha Laurát feleségül veszi? BYRON MÉLTATLANKODÁS Az angol grófnő kifakad a komornájára: — Már mondtam magának, Mary, hogy nem óhajtom a szeretője látogatásait. Mától kezdve ide be ne tegye a lábát I — öh, — sikolt fel a komorna. — Hát máűr a mylady után is koslat a nyomorult?! Az embert sokkal inkább a kérdései alapján kell megítélni, mintsem a feleletei alapján. VOLTAIRE VÉLEMÉNY A TANÉV ELEJÉN — Pincér! Én tavaly is jártam maguknál. Akkor sokkal jobb ízű volt a bélszínjük. — Petiig ez, kérem, ugyanaz. — Mindjárt kezdődnek a katasztrófák a tévéhíradó bán, és én meg nem találom a nyugtatómat. Sajdik Perem; rajza KRITIKA SZŐ, AMI SZÓ A bíró kihallgatja a tanút, és. jelteszi a kérdést: — Önnek tehát az a véleménye, hogy a vádlott alkoholis- ta? ■, — Ezt nem merem egészen határozottan állítani, bíró úr, de ha én egy üveg konyak volnék, nem érezném magam mellette biztonságban. ELKÉPZELHETETLEN . — Több humort, barátaim! — mondta farkson, a Vidám Gyilkosok főnöke. — Tanuljunk a humoros bűnügyi filmekből! — Miért, az talán nem volt mulatságos, amikor már a nyolcadik halott zuhant ki a szekrényből? — Nos, ha a véleményemel kéred, megmondom őszintén: kevesebb hulla több lett vol na ... SIKER — Megvettem az ttn új vfM’ses- kőnyvét — mondja ogv hölgy az ifjú költőnek. Mire a poéta:. — A, szóval maga volt az?! Üj LAKÓTELEPEN — Ön most szépen kifestette a lakását. Öt éven belül nem szabad újrafestetnie. — Miért? — Kisebbek lennének o szó- bók. KRIMI — Éjjel, amikor hazaértem, azzal fogadtak otthon, hogy betörő járt a lakásban. — És mi történt vele? — Most kórházban fekszik. A feleségem ozl hitte, hogy én jövök haza. CSALÁDI ÉRZÉS London egyik külvárosában két ismerős találkozik:-- Mit csinálsz vasárnap? — Megyek a börtönbe. — Mit követtel el már megint? — Semmit. Csak családi körben szeretném tölteni a vasárnapomat. A BÁNAT OKA — Ha csak rágondolok az öt éve elhunyt Balambér barátomra, mindjárt sírhatnékom támad . .. — Annyira szeretted őt? — Annyira azért nem, de én vettem feleségül az özvegyét. — A laboratóriumban naponta végzünk kísérleteket az új méregfajtával — dicsekszik barátjának a vegyész. — Ebből az új kotyvalékból egyetlen csepp elegendő száz ember megöléséhez. — A mindenségit! S honnan vesztek naponta annyi embert?l — Gyerekek, ki eveti már megint az asztalomon ellenőrző könyvet? Gabriel Levický rajzai — Mit gondol, valóban hány éves lehet Fru ölsson? — Nehéz megmondani, de ha hitelt lehet adni a szavainak, akkor bizonyára jó tíz évvel fiatalabb a legidősebb fiánál. PANIK SZOLID IIELY HIVATALI KOMFORT Becsalogatás Hubert BaÉik rajza Ki az ott fenn? A legtanulékonyabb diákunk. ELUTASÍTÁS Valaki beállít a biztosítóintézetbe, és életbiztosítást akar kötni. Kikérdezik: — Autón jár? — Nem. — Legalább motorkerékpározik? — Nem. — Akkor, sajnáljuk, nem vehetjük fel. Gyalogjáróknál túl nagy a rizikó. CSORTE A PARKOLÓHELYEN Elek Tibor rajza A csendes, udvarias ma- gánautós szép lassan körbe- körbe kering járművével a téren. En a taxiállomásnál állok, és kocsira várok. Valahányszor a maszek elsuhan mellettem, halkan dudál. Én azonban határozottan megrázom a lejemet. Ö pedig megáll, és odasúgja: „Ne vigyem el?.“ Én elfordulok. Nem óhajtom egy maszek zsebét gazdagítani. Taxin akarok menni. Mellesleg szólva, fél óra eltelt, de taxinak se híre, se hamva. Illetve minduntalan elsu* hunnak mellettem, villogó zöld lámpával. A taxik a Kurszki és a Kazanyi pályaudvarra, a repülőtérre és a Rosszija Szállodához sietnek. Én könyörögve nyújtom feléjük a kezemet. De hát ki vagyok én, hogy ft* gyelmUkre méltassanak? Csupán egy szerény utas. Ráadásul Médvedkovo külvárosba igyekszem. Ők meg talán megérzik ezt rajtam. Végre itt az első! Csikor• dúlnak a fékek. Uramisten, taxi! Sietve ki akarom nyitni az áhított ajtót, de zárva van. — Nos — kérdi a vezető. — Hová, hová? — Medvedkovóba. A sofőr nehézkesen zihálva kibújik. Olyan a képe, mintha valami rosszat tettem volna% a húgával. — Hát így állunk — kezdi, és lomhán himbálja a törzsét. — fó emberek, ide nézzetek! Polgártársak, gyönyörködjetek! Ha egy rakás pénzt fizetsz, ha térdre borulsz előttem, akkor sem megyeki Azt képzeled, azért, mert taxisofőr vagyok, packázni lehet velem? Köszönd meg, hogy munkában vagyok ... — Köszönöm — motyogom gépiesen. A sofőr beugrik a kocsiba és begyújtja a motort. — Medvedkovo a világon sincsI — kiáltja búcsúzóul. — Csak a Kazanyi pályaudvar meg a Központi Piac vanl Csak ezl Megértetted? Hahaha! A csendes, udvarias nm- gúnautós pedig egyre csak a téren kering. Ne körözz itt az orrom előtt, te sötét lelkű maszek! Megvárom a következő zöld lámpács- kát. Itt a második. Csikorognak a fékek. A sofőrnek széles ábrázata van, furfangos ráncocskák hálója borítja. — Szálljon be, ne szégyell je magát! — mondja kedvesen hunyorogva. — Az nem tesz: séfnmtt, hogy van már néhány utasom. Társaságban vidámubban telik az idő. Előbb ezt az öregasszonyt elfuvarozzuk a víztárolóhoz, aztán ezt a diákot a volokolamszki országúira. Azután falatozom egyet, és benzint veszek fel. Akkor pedig magára kerül a sor .. . — Kiszállok. — Ahogyan óhajtja. Visszabotorkálok. A maszek még mindig nem merít el, egyre ott kering. Integet. Kopj le, tűnj el... Itt a harmadik taxii... Megmondom a vezetőnek, hová akarok menni. Az pedig fennhangon így okoskodik: — Uhum. No igen. Tegyük fel, rendben volna. Ám legyen! Nos, kérem: négy rubel jár érte. Négy és fél. — Három rubelem van. — Tiszteltelem az anyósát! És elszáguld — olyan elérhetetlen, akár a távoli csillag. Nincs erőm tovább várni. Csendes maszek, a tied vagyok! Zsigerelj kil — Medvedkovóba? Egy rubelbe kerül — mondja a maszek, miközben szégyenlősen az úttest felé fordítja az arcát. Megszorítom a kezét. Indulás! Rohanunk, faljuk a távolságot, jobbra-balra pedig zöld lámpácskák vil- lódzanak. Zsákmányra les nek. (KROKOGYIL) Fordította: GELLERT GYÖRGY
