Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-02 / 206. szám, kedd

Portrék a kitüntetettekről Művész és pedagógus Feláll, udvariasan átengedi az asztalt, hogy kényelmeseb­ben jegyzetelhessek. O pedig egy alacsony díványra ül. Feje fölött polc, rajta agyagfigurák és görögös portrék, márvány­ból. Valószínűleg a diákok munkái. Amíg írom a nevét — fán Kulicli, Klement Gottwald állami díjas szobrász, a Kép­zőművészeti Főiskola rektora, eszembe jut: ezzel a névvel öt évvel ezelőtt találkoztam először a nitrai Galéria homlokza­tán. A kiállított művek — Jánošík vasból formált alakján kí­vül — már elmosódtak emlékezetemben. De a belőlük látha­tatlanul sugárzó lényeg megmaradt: valamennyi szobor egy olyan művész kezében született, aki elszakíthatatlanul együtt él szülőföldje népének múltjával és jelenével. Kezdjük a múlttal, az ő múlt­jával, életének első időszakai­val. Ha egyáltalán lehetséges az életet ilyen szakaszokra bontani. Az 1932-es esztendő utolsó napján született Zvolenská Sla tinában. Ebben a kis faluban serdült ifjúvá, ebből a kis fa­luból indult el 15 éves korá­ban, gazdagon: — A táj, a különböző nép­szokások, az itt élő nép sajátos kultúrája alakította belső vi­lágomat. Esténként fonóba jár­tak hozzánk, meséltek, énekel­tek az emberek, összenőttem a természettel is, mint kisfiú gyaki'an őriztem tehenet. Ekkor készülnek első fából faragott figurái, emberi alakok. Aztán egyre erőteljesebb, tehet­séget jelző „dolgok“ születnek keze nyomán. a látvány, mert nálunk sokkal pusztítói)!! erejű volt a háború. Prágát nem tudtam megszokni. Gyakran és szívesen siettem haza, a hegyek közé. Pedig Pr."'eában volt első naj-,y sikerű kiállítása, és itt kapta az első nagyobb kitün­tető elismerést, Prága város díját. Akadémiai tanulmányai­nak és az ašpirantúra sikeres befejezése után Bratislavába jön, a Képzőművészeti Főisko­lára, amelynek 1954-től tanár­segédje, később prorektora, és 1973-tól rektora. Tehát pedagó­gus és művész egy személy­ben. Új tehetségeket nevel, élő embereket formál, ugyanakkor a holt anyagba, kőbe, vasba, bronzba varázsol életet. Szob­rai nemcsak kiállítótermekben, de parkokban, Szlovákia több városának legszebb pontjain is olykor, keze magasba lendül. Szenvedéllyel, őszintén bes/él a fiatalokról, a múltról a }e lenben. — Iskolánkon olyan szellem­ben szeretnénk nevelni a diá­kokat, hogy gazdagíthassák egyéniségűket; hogy tűzbe jöj- jenek egy-egy eszméért; ös hogy ne legyenek vagányok. Az a legrosszabb, ha valaki el­szakad nemzetétől. Feladatunk igazi művészeket nevelni, meg­tanítani őket a dolgok lényegi­re, kitartó munkára. Nem aka­runk plagizátorokat nevelni. Szlovákiában Kulichból is elég egy. Ö maga sem utánzott senkit, nem volt rá senki olyan hatás­sal, hogy művészetét döntően befolyásolta volna. Ján Kulich- nak nem nagyon tetszenek a művészek, annál inkább alkotá­saik: ha őszinték, ha' szívből jövők. — Hogyan születnek az én szobraira, mi inspirál engem? Mindig más. Az ember, a ze­ne, különböző események. Nem lehet pontosan meghatározni. Mélyen születnek ezek az em­berben. És hirtelenül, mint a villám. Egy ideig hordozzuk magunkban a motívumot, a té­mát. Néha évekig. Van úgy, hogv kételkedni kezdünk, jó ján Kulich: Fel a hegyekbe — Felkelés — 'hidronálium) 1958 — Édesapám csinált egyszer egy hintalovat, amelyet ma is szeretettel Őrzök. Lehet, hogy éppen a hintaló vitt erre az útra. Prágába mentem, az aka­démiára. Otakar Spániel volt a tanárom. — Milyen ember volt ő, és milyen tanár? — Látja, ezt még nem kér­dezte tőlem senki. Olyan em­ber volt, akire szívesen emlé­kezem. Nem akadályozta, nem korlátozta személyiségünk ki­bontakozását. Ellenkezőleg: ar­ra ösztönzött, hogy önmagun­kat hozzuk, egyéniségünket, minél teljesebben. Bevallom, akkor nem lelkesedtem művé­szetéért. Ma már igen. Egyéb­ként sok kiváló szlovák szob­rász nőtt fel a keze alatt. — A szűkebb haza után, ho­gyan érezte magát Prágában, a nagyvárosban?-— Prágában akkor még sok volt a rom. De nem rázott meg föllelhetők. A Szlovák Nemze­ti Felkelés 30. évfordulójára Dušan Kuzma építőművésszel közösen készítette el azt a ha­talmas szoborkompozíciót, amely Bratislava legnagyobb terét, az SZNF-teret díszíti. — Kezdettől fogva szinte a Felkelés szívében éltem. Ez az emlékmű a Felkelés jelentősé­gének és az emberi nagyság­nak a szintézise. — ön szerint fel tudja-e mérni a háború utáni nemze­dék a felkelés jelentőségét? — Tudom és megértem, hogy az ifjúság úgy tekint erre a korszakra, mint egy regényre. Űgv érzem, a mi feladatunk felvilágosítani őket azokról az időkről. Tudni kell persze, ho­gyan. Nem frázisokkal. Például a művészettel közvetíteni arról, ml teremtette meg szabadsá­gukat, azt a sok*szépet, amiben ma részük van. Szikár alakja előrehajlik Mielőtt (elgördül a függöny ELŐKÉSZÜLETEK AZ ÉVADNYITÓ BEMUTATÓRA ÚJ FIL MEK BÁTYÁMNAK REMEK ÖCCSE VAN (cseh) Roman Cada és Ivana Ma'riková a cseh filVn egyik jelenetében zanok vagyunk-e még. Ez az alkotó ember nyugtalansága. A Jánosíknak, amelyet említett, huszonhét változatát készítet­tem el, míg végre sikerült. Az elsőt még négyéves koromban. Ján Kulich művészete, már említettük, erős szálakkal kö tődik a szülőföldhöz. — Az igazi, nagy művészet elsősorban mindig nemzeti művészet. — Min dolgozik jelejileg? — Hatvan szlovák íróról, köl­tőről készítettem portrét, ame lyeket a közeljövőben helyez nek el az írószövetségben. — Az állami díj után az SZSZK nemzeti dijával tüntet­ték ki. Mit jelentenek ezek a kitüntetések az ön számára? — A becsületes emberek nem a kitüntetésekért dolgoz­nak, hanem a közösség és bel­ső nyugalmuk érdekében. BODNÁR GYULA Fiatalokról — mindenkinek, így lehet jellemezni Stanislav Sírnád filmvígjátékát, melyet Karéi Beik a elbeszélése alapján készített. A teenager-szerelem érdes-ke­sernyés szépsége, megható ér- zeimessége sok baj csíráját is magában hordozza. Hiszen a serdülőkorú szerelmesek apró- cseprő nézeteltérései gyakran végzetessé válhatnak. Ám ha van egy remek öcsi, minden baj szertefoszlik. Főleg, ha olyan ügyes és leleményes, mint Honza tizenhárom éves öccse Martin, aki a legnehe­zebb problémákat is játszva megoldja. Ügyes szerelem-köz­vetítő, levélkézbesítő, utazó; sőt mint leányőrző is kitűnően be­válik. Franti'sek Vlöek és Václav Pa- vel Borovicka forgatóikon y ve lehetővé tette, hogy a film ne csak vidám, de tanulságos is legyen — a fiatalok és az idő­sebbek számára egyaránt. Hi­szen minden szülő félti gyer­mekét az első, hirtelen fellán­goló szerelem ösztönösségétől, csapongásaitól, csalódásaitól. Csakhogy ritkán tesznek vala­mit annak érdekében, hogy n fiatalok könnyen átvészeljék ezeket a nehézségeket, s így a halogatott komoly megbeszélni­valóból „eső után köpönyeg14 lesz. A fiatalokat viszont egymás becsülésére, tisztességre,, fele lősségérzetre, a szülők iránti tiszteletre tanítják a szerzőka legjobb módszerrel, a nevetés­sel. A film, természetesen happy enddel végződik: Honza, a kis- katona sok nehézség, elkesere­dés és harc után házasságot köt a diáklány Zuzanával. Min­denki boldog, s az anyukák is már belenyugodtak a megvál- toztathatatlanba: nemsokára nagymamák lesznek. Ám a szü­lők mégis érzik, hogy valahol valamit elrontottak. Stanislav Strnad filmjét az idei moszkvai filmfesztiválon ezüstdíjjal tüntették ki. A film sikerétől elválaszthatatlan Li- buSe Safránková (Zúzánál, ifj. Jan HruSinsky (Honza 1 és nem utolsósorban Román Cada (Mar­tin) kitűnő színészi teljesít­ménye. A Magyar Területi Színház­ban más házai társulathoz ha­sonlóan ezekben a napokban már véget ért a nyári szünet és teljes erővel készülnek az új évadra. Kopócs Tibor műtermé­ben elkészült az évadnyitó elő­adás színpadképe. Stílusában, elképzelésében, színhatásaiban is újszerű az isimert díszlet- tervező legújabb műve. A dísz­let Kopányi György Igazolatlan ősz című kétrészes tragikomé­diájának csehszlovákiai bemu­tatójához készült. Egy kisváros romokba dőlt házait, üszkös ge­rendáit láttatja a díszlet, amely minden bizonnyal tág teret nyújt Konrád József rendező­nek, hogy a cselekményt meg­felelően színpadra állítsa. Nem tragikus és komikus helyzetek elemei keverednek ebben a nagyszerű Kopányi drá­mában, hanem a tragédia és a komédia kerül szembe, olykor fonák helyzetet teremtve a már-már absztraktnak tűnő me­seszövésben. Vannak művek, amelyek szinte kiáltanak az új­szerű megoldásért. Az Igazolat­lan ősz is ezek közé tartozik — mondja Konrád József. Ez­után, így folytatja: — Ez a já­ték sajátos hangvételű alkotás a pusztulásról, a kataszti’ófák könyörtelen voltáról, de ugyan­akkor ünnepélyes hangú óda a békét védelmező emberiséghez. Hiba lenne, ha ezt a rendező, a színész, avagy a díszlettervező figyelmen kívül hagyná. Az új lehetőségek mindig lelkesítenek bennünket, s mi örömmel élünk is velük. Kopányi György neve nem is meretlen a hazai magyar nézők előtt sem. Több rádiójáték sike­res szerzöjeként és dramaturg­ként ismerjük őt. Az ő nevéhez fűződik Jókai Mór egyik halba tatlan művének, A kőszívű em­ber fiainak újabb dramatizál»- sa is. Az elmúlt évadban a Ko pányi-félo változat a Magyar Területi Színházban is nagy si­kert aratott. Az Igazolatlan ősz című szín­müvét a Magyar Területi Szín­ház Thália Színpada mutatja be október 16-án. A főbb szere­pekben Bonáros Imrét, Csendes Lászlót. Gyurkovics Mihályt. Szabó Rózsit, Váradi Bélát, va­lamint a társulat több más ne­ves művészét láthatjuk majd. fszuchyj Andrzei Trzos-Rastawecki rendező és Maciej Krasícki for­gatókönyvének alapjául meg­történt esemény szolgált. A megrendítő filmdráma korunk egyik legfájóbb problémájával, a fiatalok bűnözésével foglal­kozik. Hogyan is jut el a tizen­nyolc éves Kazek és a tizen­hét éves Bogdán a többszörös gyilkosságig? A felforgatott családi élet. a nemtörődömség, a könnyelműség őket is felelőt­lenné teszi, nem tudatosítják cselekedeteik bűnösségét. Kazeknak nincs otthona. Szü­lei állandóan vádolják, gyanú­sítják egymást, s ezzel megmér­gezik az otthon légkörét. A fiú leíkismeret-furdalás nélkül vá­lik él tőlük. Elhagyott búnker­Hidegvérrel embert ölnek, au­tót, pénzt szereznek, de mindez nem jólétet, hanem egy cseppet sem romantikus menekülést, bujdosást hoz magával. Fáznak, éheznek, rabolnak és — újra gyilkolnak. Elindul bűntetteik láncolata, és megállíthatatlanul a vég felé sodródnak. A két fiú annyira elembertelenedik, hogy mindketten tudják: gon­dolkodás nélkül használnának egymás ellen is fegyvert, ha nézeteltérés támadna köztük. A film vádat emel az emberi könnyelműség ellen. Nem elég utólag szigorúan büntetni, a tragédiát meg kell előzni. Az alkotás 1974-ben a gdafiski nemzeti filmfesztiválun hagydí­Mieczyslaw Hryniewicz u lengyel film főszerepében bán, vagy éppen kétes hírű ba­rátai közölt tartózkodik. Végül találkozik Bogdánnál, s együtt tervezgetnek. A tengerhez sze­retnének eljutni. Nem vonattal, így nem érdekes, hanem kocsi­val és minél több pénzzel. Az autót és a pénzt egy taxisofőr­től akarják megszerezni egy háborúból visszamaradt pisztoly és egy saját, készítésű gépfegy­ver segítségével. Jat kapott. Ez is bizonyítja, hogy a szerzők alapos munkát végeztek. Henrik Kuniak és Jerzy Tomczak újszerű zenéje még inkább kidomborítja a fáim legdrámaibb részleteit. A fiatal, jobbára főiskolás, el­sőfilmes színészek, főleg Mieczyslav Hryníewicz (Kazek) teljesítménye is több mint fi­gyelemre méltó, (gzsj 1975. IX. 2. BŰNTÉNY ÁLARC NÉLKÜL _______________(lengyel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents