Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-11 / 214. szám, csütörtök

EREDMENYEK, GONDOK, TERVEK Megbirkóznak az időjárás okozta nehézségekkel is Marcelová nagyközség egysé­ges földművesszövetkezetét a komárnói járás jó szövetkeze­tei között tartják számon már évek óta, pedig szántóterületé­nek jelentős része homokos ta­laj. A jó irányító munka, az agrotechnika helyes alkalmazá­sa, s nem utolsósorban a szö­vetkezeti dolgozók nagyszerű hozzáállása nagyon jó eredmé­nyeket szül. A jól gazdálkodó szövetke­zet munkáját már több éve Ba- kulár László irányítja. A kö­zös elnöke és a tagság jól meg­értik egymást, hiszen fiatalabb korában is jó példával járt elöl: több éven át a járás leg­jobb kombájnosa volt, ma pe­dig a legjobb szövetkezeti el­nökök egyike. Mint mindenütt a járásban, Marcelházán is rányomta bé­lyegét az idei eredményekre a kedvezőtlen időjárás. A tavaszi szárazság kedvezőtlenül hatott a gabonafélék, kertészeti és egyéb növények fejlődésére. Ehhez még hozzájárultak az elemi csapások, a viharok, a jégesők. A tagság mindent el­követett a termés megmentése érdekében, így érhették el, hogy termelési tervüket az el­ső félévijén 100,2 százalékra teljesíthették. Marcelházát akár a karalábé hazájának is nevezhetnénk. A szövetkezet kertészetében és a háztáji kertekben a karalábé a tavaszi főtermény. E tavaszi cse­mege mellett egyre sikeresebb a fóliás paprikatermesztés. Bár a szövetkezet fóliasátrait na­gyon megrongálták a tavaszi viharok, s így a paprika két­hetes késéssel került szállítás­ra, a kertészet dolgozói az első félévben 2849 korona helyett 4259 koronát termeltek ki, s ezzel 149 százalékra teljesítet­ték az előirányzott tervet. A jégesők a gabonatáblákat is alaposan megkái’osították. Az aratás nem hozta meg a várt hozamokat, bár az ezer hektárnyi gabonában, ahol 12 kombájn dolgozott, az aratók mindent elkövettek a veszteség csökkentése érdekében. Talán ennek köszönhető, hogy vi­szonylag jő eredménnyel zár­ták az aratást, búzából 42,4 mázsás, árpából 37 mázsás hek­tárhozamot értek el. A jég a gyümölcsösben és a szőlőben is sok kárt okozott. A tavaszi szárazság az állat­tenyésztők eredményeit is je­lentősen befolyásolta. Nem si­került teljesíteni a tervet a nö­vendékállatok súlygyarapodá­sában, ezzel szemben 7 vagon 34 q helyett 8 vagon és 38 q marhahúst termeltek, s a tejter­melés tervét is túlszárnyalták. Egy tehéntől a tervezett 1550 liter helyett átlagosan 1582 li­tert fejtek. Az állattenyésztési termékek eladási tervét 106 százalékra teljesítették. Jelenleg a szövetkezet leg­fontosabb feladata a talajelő­készítés az őszi vetések alá, valamint a silótakarmányok be­takarítása. Az utóbbiból re­kordtermést értek el, ami jő feltételeket biztosít az állatte­nyésztés színvonalának további emeléséhez. A tavalyi esős ősz ebben a szövetkezetben is próbára tette az embereket és a gépeket. A gépjavítók ezért lázas munká­val javították a gépeket, sze­retnének ők is hozzájárulni az őszi munkák sikeres elvégzésé­hez. Nagy szükség lesz a jól előkészített gépekre, mert cu­korrépából és kukoricából egy­aránt jó termés ígérkezik. KOLOZSI ERNŐ TÖBBET, JOBBAT, OLCSÓBBAN Jó munkaszervezéssel az élenjárók között A Veľký Horeš-i (Nagygére- si) Efsz termelési eredményei alapján a trebišovi járás élen­járó szövetkezetei közé tarto­zik. A siker a jó munkaszerve­zésnek és a tagság szorgos munkájának az eredménye. — Tagjaink igyekeznek, hi­szen tudják, hogy szorgos mun­kájukkal a saját érdeküket és a népgazdaság érdekeit egy­aránt szolgálják — mondta De­meter Sándor, a közös elnöke, aki már több mint tíz éve irá­nyítja ezt az 1400 hektáros szö- vetkezetet. — Hogyan készültek fel az őszi gazdasági munkákra? — kérdeztem az elnöktől. — Az aratással, valamint a szalma begyűjtésével és a tar­lószántással is időben végez­tünk. Az igaz, a tervezett hek­tárhozamot nem értük el, mivel a közel 400 hektár búza átlago­san 35,3 mázsával fizetett, míg az előző évben 50 mázsát adott. Viszont, ha figyelembe vesszük a nehéz őszt és az ugyancsak nehéz aratást, akkor így is elé­gedettek lehetünk. — Az idén a gyors aratás eredményeként időelőnnyel vé­gezzük az őszi munkákat — vette át a szót Pál Vince, a szövetkezet agronómusa, aki a „Kiváló munkáért“ kitüntetés tulajdonosa. — Az őszi munkák komoly feladatot jelentenek, hiszen míg az aratásnál 3—4 féle munkát kell végezni, az ősszel ennek legkevesebb a háromszorosát. Az őszi felada­tok elvégzésére aprólékos ter­vet dolgoztunk ki. Nagy súlyt fektetünk a szocialista munka­verseny széles körű kibonta­koztatására is. A különböző célprémiumokra 75 000 koronát irányoztunk elő, aminek na­gyobb részét most ősszel hasz­náljuk fel. A prémiumokat a napi teljesítmények után fizet­jük, a szocialista munkaver­senyt pedig hetenként értékel­jük és a legjobbakat megjutal­mazzuk. Minden reményünk megvan arra, hogy időben és minőségileg kifogástalanul vé­gezzük el az előttünk álló fel­adatokat. Az állattenyésztési eredmé­nyekről Gönci Bertalan zoo- technikust kérdeztem. — Eredményeink minden szakaszon a járási átlag felett vannak — felelte. — Az év el­ső felében tehenenként 1510 li­ter tejet fejtünk, és terveinket júliusban, valamint augusztus­ban is teljesítettük. A hízó mar­hánál a napi súlygyarapodás 1,20 kg — legjobb a járásban. A sertéseknél pedig 0,59 kg, ami a második legjobb járási eredmény. A termelési eredményeket gazdaságossági szempontból is figyelemmel kell kísérni. Ez el­sősorban Hám János üzemgaz­dász feladata. — Termelési eredményeink jók — mondta —, a termelési költségeink azonban kicsit ma­gasak és nem a termeléssel arányban növekednek. Arány­lag sok alkatrészt és a terve­zettnél több üzemanyagot „fo­gyasztunk“. A jövőben minden szakaszon nagyobb anyagi ér­dekeltséget vezetünk be. Foko­zottabb figyelmet szentelünk az önelszámolásnak, a túlzott költ­ségeket felülvizsgáljuk és a dí­jazást a takarékosság arányá­ban állapítjuk meg. A gazdasá gos termelés mindannyiunk kö­zös ügye és érdeke. PARAJOS LÁSZLÓ A podbrezovái Sverma Vasgyár dolgozói sikeresen teljesítik szo­cialista felajánlásaikat, amelyeket a felszabadulás 30. évfordu­lójának tiszteletére tettek. Július végéig árutermelési tervüket 101,4 százalékra teljesítették, azaz 8 millió 276 000 korona érté­kű áruval termeltek többet. Az SZNF 31. évfordulója alkalmából a vasgyár dolgozói ígéretet tettek, hogy árutermelési tervüket határidő előtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradal In 58. év­fordulójáig teljesítik. Az év végéig 170 millió korona értékű kohászati termékkel gyártanak többet. Felvételünkön Pavel Cip- ka öntőmunkás, régi párttag, az SZNF egykori résztvevője, az acélüzem példás dolgozója. (Felvétel: T. Babjak — CSTK) Már a presoví Járásban is elkezdték a burgonyaszedést. A munkát elsőnek a kapušanyi székhe­lyű, Augusztus 29. Efsz mezőgazdasági dolgozói kezdték el. 180 hektárról kell begyűjteniük a burgonyát. A munkában nagy segítségükre van három burgonyaszedő kombájn. Á kapušanyi mezőgazdasági dolgozók eddig hektáronként kb. 200 mázsa burgonyatermést értek el. Felvételün­kön: Veronika Svinčáková és Helena Lajtovská a burgonyát osztályozzák. (Felvétel A. Haščák ČSTK) Pihenés helyett munka Ladislav Kováč tartalékos mérnök ezredes a néphadse­reg tiszti egyenruháját 1971- ben cserélte fel polgári öltö­zetre. Nyugdíjba ment. Pihen­hetne, a kertjében dolgozhat­na, vagyis gondtalanul élhet­ne, de ő másképpen véleke­dik. A Szlovák Antifasiszta Szövetség trenčíni járási bi­zottságának a titkára. Szer­vez, utasításokat ad, de a »lég szívesebben a fiatalokkal fog­lalkozik. Eljár az iskolákba, az üzemekbe és elbeszélget velük eseményekben dús élet útjáról, partizánharcairól. — Banská Štiavnica mellett születtem — lapoz bele a múlt emlékeibe —, megismer­tem a bányászok nyomorúsá­gát, nélkülözését és a vel;"lk szemben tanúsított embertelen bánásmódot. Hatéves voltam, amikor anyám özvegyen ma­radt. Mondanom sem kell, hogy igen mostoha körülmé­nyek között nőttem fel. A gyermekkora hamar el­szállt. Olyan életpályát akart magának választani, amely biztosítani tudja a megélhe­tést. Hivatásos katona lett. A Liptovský Mikuláš-i negyedik gyalogezrednél szolgált, ami­kor bevagonírozták a száza­dát. Az irány Kclet-Szlovákia volt. — Már az úton különféle feliratok kerültek a vagonok oldalára. Például: „Halál u német fasisztákra“, „Éljen a Szovjetunió!“ Ebből is látszik, hogy a katonák neim akartak a Vörös Hadsereg ellen har­colni — mondja. — Néhány haladó szellemű katonával, de főleg Libich tisztjelölt tize­dessel állandóan arra készül­tünk, hogy átszökünk a front túlsó oldalára. 1944. augusztus 10-én felso­rakoztatta a negyedik és a ti­zennegyedik századot, ame­lyek parancsnoksága alá tar­toztak. Megmondta, nem akar a fasiszták oldalán harcolni. Aki vele tart, azokat átvezeti a front túlsó oldalára és csat­lakoznak Svoboda elvtárs egy­ségéhez. A két századból negyvenen maradtak vissza, 190 katona pedig vele tartott. Magukkal vitték a tábori konyhát és a trénfogatokat is. — Amikor végre átvergőd­tünk a Kárpátokon, partizán előőrsbe ütköztünk — mond ja. _ a Sukajev parancsnok­sága alatt harcoló Sztálin- osztaghoz tartoztak. A szovjet alezredes azt javasolta, ma­radjak vele. Maradtunk. Az otí levő szlovákokból és a velem jött katonákból alakult meg a „Szabad Csehszlovákiáért“ partizánegység, amelynek én lettem a parancsnoka, politi­kai biztosa pedig Grigorij Pet- rovics Lebiga, a Vörös Hadse­reg hadnagya. A „partizánföl­dön“ első napiparancsomat 1944. augusztus 20-án adtam ki. öt nappal később újra elin­dultunk a Kárpátok túlsó ol­dalára, vagyis csehszlovák te­rület felé. Ladislav Kováč egysége haladt az élen. I,e- héz, szinte járhatatlan uta­kon meneteltek. Amikur a Kárpátokat maguk mögött hagyták, Sukajev alezredes megdicsérte és kitüntetésre javasolta. A Sztálin-egység ugyanis azelőtt kétszer pró­bálkozott csehszlovák terület­re jutni, de a fasiszták mind­két esetben visszaszorították őket. Most harmadszorra sike­rült, s ebben nagy érdeme volt Ladislav Kováč elvtárs­nak. — Szeptember első napjai­ban további 130 katona csat­lakozott hozzánk — mondja. Ezek 13 teherautót és egy hír­adóskocsit is magukkal hoz­tak. Partizántevékeňységii-i- ket Kelet-Szlovákiára és Észak-Magyarországra terjesz­tettük ki, majd Közép-Szlová- kiába mentünk át. Minden' tt pusztítottuk az ellenséget. S amikor a felkelők a hegyekbe húzódtak, a harcot együttes erővel tovább folytattuk. Nagy károkat okoztunk a fasiszták­nak. Partizántevékenysége 1^45. február 16-án ért véget, ami­kor is Liptovský Mikulás tér­ségében találkoztak a Vörös Hadsereggel. Jelentkezett a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységbe. Poprádon a harmadil: dandár­ba osztották be. Századpa­rancsnok volt. Részt vett a Liptovský Mlkuláš-i, a vrútkyi és a žilinai harcokban. Aki ott volt, az tudja, milyen ne­héz harcok voltak. Az ellen­séget csak nagy áldozatok árán lehetett kiűzni állásaiból. A háború vége Kutná Horán ért — mondja Kováč elvtárs. — Május 15-én én is részt vettem a prágai díszszemlén. Aztán katonai akadémiát \ 5- geztem Prágában és Moszkvá­ban. A néphadseregben ma­radtam egészen a nyugdíja­zásomig. Több érdemrend és emlék­érem tanúskodik életútjáról, egykori harcairól. Amint mondja, ezek is arra kötele­zik, hogy tovább dolgozzon a köz és a társadalom javára, hazaszeretetre nevelje a fia talokat, hogy legyen kinek átadni majd a stafétabotot. — Szeptember 30-án járá­sunkban megnyitjuk a fasiz­mus elleni harc hétét — mondja búcsúzóul. — Ennek keretében emlékezünk meg a kárpát duklai hadműveletek­ről is. örvendetes tény, hogy a fiatalok gazdag, elkötelezett műsorral készülnek e jelen­tős eseményre. Tudatosítják, hogy a fasizmus ellen még most, harminc évvel a máso­dik világháború után is har­colni kell. Ezt bizonyítják egyébként a chilei események is. n.

Next

/
Thumbnails
Contents