Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 32. szám, Vasarnapi Új Szó
N éhány évvel ezelőtt történt, amikor az egyik legismertebb és legjelentősebb moszkvai társulat, a V ahtangov Színház három színművet gyenge előadásban vitt színre, s emiatt jelentős mértékben csökkent az együttes művészi munkájának színvonala. A. Arbuzov darabjában, a Választásban csaknem teljes mértékben a didaktikus szempontok érvényesültek. A néző tulajdonképpen matematikai feladatot kapott a színházban: állapítsa meg, hogy a íőhős számára melyik a kedvező megoldás, és melyik a rossz. Mindez annyira egyszerű és nyilvánvaló volt, hogy kevés embernek volt kedve részt venni ebben a furcsa játékban. A. Gladkov Ifjú évek című színművéből — amelyben a színház kezdeti eveit eleveníti fel — a legalapvetőbb kellékek hiányoztak: a megfelelő témaválasztás, a hiteles egyéniségek, s a forradalmi légkör. A színpadon kedves alakok mozogtak, csevegtek, olykor vitatkoztak is, megjelent egy mester, aki külsőleg Vahtangovra hasonlított, csak a legfontosabb hiányzott. Az a lelkesedés, s elhatározás, amellyel Vahtan- govék tehetségüket a nép s a forradalom szolgálatába állí- lották, s megalakították korunknak egyik legforradalmibb, legkövetkezetesebb társulatát. Korosztilov A parancsnok tettei című színművének előadásából pedig a rendező nem vette figyelembe az osztályszempontokat, nem ábrázolta a cselekmény szociális összefüggéseit, s igy történt meg. hogy a színszi hitelét. A Vabtangov Színház pártalapszervezetének egyik legfontosabb célja, hogy gondoskodjék íi színház megfelelő repertoárjáról. Munkájukban Brezsnyev elvtárs szavai a mérvadók, aki az SZKP XXIV. kongresszusán többek között kijelentette: „A kulturális intézmények párt vezet őségének az ereje abban nyilvánul meg, hogy megnyeri az énekművészeket a szocialista művészet nemes ügyének. A művész tehát tehetségével a népet fog- ja szolgálni, s meggyőződéses. időszerű mondanivaló, s ezért a színművei bemutatásra javasolta. Ugyanakkor megbízta a szerzőt, hogy néhány hatástalan jelenetet írjon át, s húzza ki a fölösleges részeket, A párt- bizottság állásfoglalása is hozzájárult ahhoz, hogy néhány hónap múlva a bemutató nagy sikert aratott, s Drujanov szerepében M. Uljanov élete egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta, ÉLES VITA Az elmúlt évadban éles vita A SZÍNHÁZ ES A PARTALAPSZERVEZETE írta: JUlRIJ ZUBKOV érdemes művész, o TyeaUalnajo Zsizny főszerkesztője mű befejezése tévhitet hirdet, miszerint kibékíthetetlen ellentét létezne a politikai hatalom s az egyén tehetsége között Különösen a színház vezetősége — mivel a korábbi sok jó kritika következtében fejükbe szállt a dicsőség — nehezen vi selte el, hogy e három előadást élesen bírálta a sajtó. Ekkor lépett közbe a Vahtan gov Színház pártbizottsága. Párttaggyűlést hívtak össze, amelyben a kommunisták bírálták e három gyenge előadást, rámutattak arra. hogy csökkent a művészeti vezetés igénye a bemutatók színvonala iránt, s ez károsan befolyásolja a nézők véleményét is. BÁTOR KEZDEMÉNYEZÉS Néhány hét múlva a pártbizottság ismét megtárgyalta a bemutatók körüli problémákat, s azt javasolta, hogy mind a három színművet vegyék le a műsorról. A párttaggyűlés és a színház művészeti tanácsa jó váhagyta ezt a javaslatot, s így a gyenge előadások már nem rontották a színház művéaktiv tagja lesz társadalmunk nak, munkájában pedig a kom munista elvek vezérlik. A párt- taggyűléseken az időszerű politikai kérdéseken kívül állandóan napirenden szerepelnek a színház előadásaival kapcsolatos eszmei és művészi kérdések, rendszeresen értékelik az előadásokat, s a párttagok aktívan részt vesznek a vitákban. Ugyancsak a párttaggyűléseken vitatták meg a színház elkövetkező három évadra szóló tor- vét. A pártalapszervezet munkája már megérlelte a gyümöl esét. Ebben az évadban a színház olyan sajátos trilógiái mutatott be, amely a művészet eszközeivel napjaink számos időszerű kérdésére keresi a választ. Ezeknek a bemutatóknak a megszületése sem volt prob lémamentes. Az olvasópróbán a színészek kijelentették, hogy A. Vejcler Egy nap című színműve gyenge, s ezért nem játsszák el. A pártbizottság alaposan megtárgyalta ezt a kérdést, s rámutatott arra, hogy a műben, különösen Drujanov igazgató és az üzem munkásai közötti kapcsolatban sok az alakult ki Miroslav Krlezsa Glembaj úrék című színműve körül. Néhány színész nem tartotta eléggé mnggyőzőnek a művet, hiányolták az erőtelje sebb szociális színezetet. A pártbizottság tagjai ismét alapos felvilágosító * munkába kezdtek. Mélyreszántóan elemezték a mü eszmei és művészi értékeit. Miroslav Belovics ju goszláv vendégrendezőnek a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtették meg a munkához, és az eredmény sem maradt el. Az előadás művészileg hitelesen érzékeltette a polgári társadalom erkölcsi züllését az első világháború előestéjén. Az előadás a rendezés, továbbá /. Jakovljev, L. Malcszakova és V. Lanovoj kiváló alakítása révén a moszkvai színházi élet egyik jelentős eseményévé vált. Ugyancsak éles vita alakult ki a színház berkeiben arról, hogy milyen színművet mutassanak be a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére. A pártbizottság A. Kornyejcsuk A fronton című színművét javasolta, többen ezt viszont ellenezték, mert évekkel ezelőtt ezt a darabot a színház már játszotta. Szerintük ezt már sem jobban rendezni, sem pedig eljátszani nem lehet, mint annak idején. /. Szimonov főrendező néhány hét alatt bebizonyította a kételkedőknek, hogy ma már nem néhány tábornokot kell glorifikálni, s állítólagos emberfeletti tulajdonságait kiemelni, hanem a szov"* jet nép betolakodók fölött aratott győzelmének erkölcsi és lélektani összefüggéseit domborítják majd ki. így is történt, s az előadás rendkívül kedvező kritikát kapott. ESZMEf ÉS SZAKMAI NEVELÉS A megfelelő repertoárról való gondoskodás a pártbizottság fontos, de nem egyetlen célja. Ugyancsak nagy figyelmet szentelnek a kommunisták és az egész kollektíva eszmei és szakmai nevelésének, jól tudják ugyanis, hogy a rendező és a művészek felkészültségétől függ az előadás színvonala. A színház vezetősége és a pártbizottság rendszeresen szemináriumokat szervez, ahol időszerű szakmai és eszmei kérdéseket vitatnak meg. Nagy érdeklődést váltott ki például A színházak szerepe napjaink ideológiai harcában, továbbá A színházak feladata az erkölcsi nevelésben, Megfelelő légkör teremtése a színházban című előadás. A pártbizottság ezekre a szemináriumokra a legismertebb szakembereket hívta meg, s így szinte természetes, hogy a színvonalas előadásokat élénk viták követték. A pártbizottság nagy gondot fordít a színház tagjainak politikai nevelésére is. A pártbizottság irányításával a pártcsoportokban vitatják meg az időszerű politikai kérdéseket. A politikai nevelőmunkában a pártbizottságnak hathatós támogatást nyújt az SZKP városi és körzeti pártbizottsága. Évad után. évad előtt Színháztörténész számára hálás téma lenne megírni a Pécsi Nemzeti Színház történetéi. A város első állandó színháza 1840. október 1-én nyílt meg. Kezdetben német, később magyar társulatok játszottak benne. 1886-ban bezárták, majd lebontották. Az új színházat, amely Steinhardt Antal és Láng Adolf tervei alapján épült, 1895. október 5-én nyitották meg. Az 1949. évi államosítás óta Pécsi Nemzeti Színház néven működik, és Magyarország legjobb vidéki színházaként emlegetik. — Azt, hogy milyen a színház, elsősorban a közönség mondja meg — jelentette ki S z a 1 a y A 11 i 1 a, a színházi titkárság vezetője, amikor a kilenc évtizedes falak között beszélgettünk. — Azonban kétségtelen, hogy ez az ország legnagyobb színháza. A Pécsi Nemzeti Színház 350 dolgozója — köztük 50 színész, 16 magánénekes, 30 balet- táncos, az énekkar 30 és a zenekar 60 tagja (ez utóbbiakból áll a Pécsi Filharmónia is!) a múlt évadban 415 előadást vitt sikerre. □ A színháznak öt tagozata van. Hogyan jellemezné ezeket? — Nagyon sok jellemző vonást kellene kiemelni, de megpróbálom röviden összefoglalni. Először beszéljünk a prózai társulatról. Minden évben bemutatja egy klasszikus, egy szovjet vagy orosz szerző darabját, valamint valamelyik szocialista testvérország szerzőjének a színpadi alkotását. A többi mind ősbemutató. Emellett nem feledkezünk meg felfedező küldetésünkről sem. Ezt bizonyítja, hogy a múlt évadban két úgynevezett „elsődarabos“ szerző színművét állítottuk színpadra. Érdekességként említhetem meg, hogy Illyés Gyula új drámáit mindig Pécs mutatja be először. Ezt a hagyományt az új évadban is folytatjuk: október 10-én mutatjuk be Illyés „Orfeusz a felvilágban“ című darabját. (Egy kél órával e beszélgetés előtt Takács Gyula elvtárs, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese állapította meg: ,,A mai magyar dráma műhelyei nem a pesti, hanem a vidéki színházak." örvendetes, hogy a szocializmust építő testvérországban az ipari decentralizációval egyidejűleg valósítják meg a kulturális decentralizálást is.) — Az operatagozat 1960 óta működik. Nem útkereső küliletésű, a klasz- szikus művek szépségével akarja megismertetni a dunántúli népet. Gyermekszín házunkról és operettegyüttesünkről is mindenkor elismerően nyilatkozott a közönség és a kritika is, a balett- együites híre pedig már jóval túlnőtt «üt orsezág határain. □ Véleménye szerint milyen dara bokkal aratták az elmúlt évadban a legnagyobb sikert? — Illyés Testvérek, továbbá Dupla vagy semmi című alkotása, Sárospata - ky István Zora című színműve, és Shakespeare-től a Tévedések vígjátéka. Színház... színész... színművészet! Ifjúságom idején, a két világháború között, vágyott és áhított csodavilág, ahová a szegényember gyermeke csak na gyón ritkán jutott el, és akkor is csak a legolcsóbb helyről csodálhatta író és színművész együttes alkotását. Erre is gondolnom kellett, amikor a Pécsi Nemzeti Színházban bolyongtam a nyári szünet csendjét őrző folyosókon. Arra gondoltam, hogy a mai fiataloknak a színház már nem ritka élmény, nem különleges ünnepi alkalom, hanem a mindennapi élet természetes és nélkülözhetetlen tartozéka. És arra is gondoltam, hogy a színház sikere jelentős mértékben függ az igazgató személyétől, hozzáértésétől, lelkesedésétől. A Pécsi Nemzeti Színház ilyen szempont ból is szerencsésnek mondható. Nógrádi Róbert, a színház igazgatója, Jászai-díjas rendező, tanul mányait a Színművészeti Főiskolán, majd a moszkvai Lunacsarszkij Színmű vészeti Intézet rendező szakán végezte. Jelentősebb rendezései: Dobozy: Szélvihar, Gorkii: Éjjeli menedékhely, O’Neill: Amerikai Elektra, A költő és az üzlete, Brecht: Antigoné, Kivétel és szabály, Sartre: Legyek. A szolnoki Szigligeti Színház egykori rendezője, majd főrendezője 1962 óta vezeti a Pécsi Nemzeti Színházat. □ Hogyan tudja összeegyeztetni az Igazgató és a rendező munkájúi? — Nagyon jól. Sőt: az a vélemé nyem, hogy színházat igazgatni csak színpadról lehet! Ha az igazgatás any nyira leköt, hogy hosszabb ideig nem jutok színpadra, sok fontos tényről mozzanatról nem értesülök, elkerüli a figyelmemet. □ Lehet-e, van-e a színházigazgató nak ars poeticája? — Igen. Olyan színházat szeretnék csinálni — természetesen munkatár saimmal együtt —, amely a mi valósa gunkkal összefüggő kérdéseket próbál ja feltenni, és ezekre akar válaszolni A mi színházunk politizáló színház1 Bármit játszunk, a játék társadalmi gondolati-politikai hatását tartjuk fontosnak, és a színházat a politikai-tár sadalmi aktivitás egyik eszközének tartjuk! Ügy érzem, hogy részletesebben keli foglalkozni a „politikai színház" fogalmával. A politikai színház baloldali mozgalmakból kialakult művészi irányzat, amely a színházat nyíltan és programszerűen a haladó politikai eszmék harci eszközévé akarta tenni. Az elnevezés Piscatortól. az irányzat legkövetkezetesebb képviselőjétől származik, aki Das politische Theater (A politikai színház) című művében programját is részletesen meghatározta. Piscator szerint a politikai színház nem általában kultúrát nyújt a proletárok számára, hanem tudatos propagandaeszközt, nem színházat a proletariátusnak, hanem proletárszínházat, amelyben minden művészeti szempontot alá kell rendelni a forradalmi célnak, az osztályharc gondolatának és propagálásának. A második világháború után a szocializmus út jára lépett országokban természetesen a színház kulturális küldetést is teljesít, de politikai szerepének jelentősége a szocialista társadalmi rendszerben sem csökkent: a mi igazságunkat, a szocialista jelen és a kom munista jövő igazságát kell hirdetnie! □ Köztudomású, hogy sok kiváló művész kibocsátó fészke volt a Pécsi Nemzeti Színház. Említhetne néhányat ezek közül? — Bessenyei Ferenc, Kálmán György, Máté Erzsi, Szendrő József. Gordon Zsuzsa, Haumann Péter, Pécsi Ildikó, Halász Judit. □ És a jelenlegi együttes tagjai közül kiket tart különösen kiemelkedő tehetségnek? — Mindenkit! Túlzás nélkül! De azért szeretném kiemelni Holl Istvánt, Győry Emilt, Pásztor Erzsit, Vajda Mártát és Bárány Frigyest. □ Hogyan gondoskodnak uz utánpótlásról? — Állandó |o kapcsolatunk van a Színművészeti Főiskolával és emellett „szerencsés kezünk" van. □ Milyen az együttes próbaritmusa? — 6—7 hétig naponta két részletben nyolc órát próbálunk. A próba nálunk komoly, nehéz munka. Nincs lazítás, nem keressük a könnyebb ellenállás útját. □ Ez az egyetlen színház Magyar- országon, amelynek öt tagozata van. Ez hátrány, vagy előny? — Jelentős előny! Képzeljük el, mit jelent az. ha például gyermekszínhá- zunkban egy képzett énekesre van szükség. Kölcsönökérjük operaegyüttesünktől. Ha egy prózai műben táncos betét van — a szerepet a balett tagjai vállalják. Szóval, nincs statiszta, nálunk az epizódszerepeket is képzett és hivatásos élvonalbeli művészek alakítják. □ Igazgató elvtárs, járt már Cseh- Szlovákiában? — Igen, nagyon kellemes napokat töltöttem Prágában, ahol szakmailag hasznos eszmecserét folytattam a cseh művészekkel és színházi szakemberekkel. Jövőre ped í feltétlenül szeretnék eljutni Bratislavába, hogy megismerjem és tanulmányozzam a szlovákiai színházművészetet. Még néhány bet, és a Pécsi Nemzeti Színházban új ni megkezdődnek a próbák, a készülődés az új évadra. Sok sikert kívánunk! PETER FI GYULA \ Hull István és Kezdi György — Hernádi Gyula Vérkeresztség című drámája*13”
