Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-08 / 185. szám, péntek
A kéménili folklórcsoport A meghívás kora délutánra* szólt, ekkor kezdődött a népművészeti fesztivál. Ám mi né hány órával korábban érkeztünk <i Garam-szigetre. Mi tagadás. kissé meglepődtünk, hogy sem nézőtért, sem pedig színpadot nem láttunk, csupán néhány ácsmester és más iparos foglalatoskodott a teherautók körül. — Meglátja, délutánra rendben lesz itt minden. A sürgölődő emberek között ismerős arcokat is fölfedezek. Ttingli Lás-ló éppen a kábeleket húzza, Bankházy Károly pedig a fogyasztási szövetkezet dolgozóival beszéli meg, hogy körülbelül hány üveg üdító ital kell majd délutánra. Mindketten a CSEMADOK helyi szervezetének a vezetői. Munka közben gyakran kémlelik az eget. — Reméljük, ezt a rendezvényt nem mossa el az eső. A munka közben azért jut idő, hogy szót váltsunk, s így mindjárt az egyik leglényegesebb problémáról beszélgettünk. Kéméndnek körülbelül 1900 lakosa van. Sokan a földműves- szö vet kezet ben dolgoznak, mások pedig a párkányi papírgyár munkásai. Új házak, gépkocsik, portalanított utak jelzik a falu fejlődését. Egyre inkább hiányzik viszont a megfelelő művelődési ház. — Nyáron miég elfogadható a helyzet — mondja Bankházy Károly. A Garam-szigeten ideális a környezet a szabadtéri rendezvényekhez. Persze, csak akkor, ha jó az idő. A Garam néhányszor már megtréfált minket, ha megáradt, elvitte a színpadot s a nézőteret is. Ezért minden rendezvény előtt fölszereljük a deszkákat, műsor után meg szétszedjük az egészet. Nem könnyű munka, olykor deszkát is nehéz szerezni. Ruáomberokon megígérték, hogy legkésőbb csütörtökre itt a deszka, de a mai napig egy szál sem érkezett. Tegnap egész nap deszkáért futkostam. Most szabályozzák a Garamot, meg szűnik az árvízveszély, aztán majd építhetünk ide egy kőszínpadot. így majd egy gonddal kevesebb lesz. Gond még akad így is, hiszen ősztől tavasz végéig a társadalmi szervezetek legjobban működő helyi csoportjai, a SZISZ és a Nőszövetség, valamint a CSEMADOK csupán bálokat rendezhet a Fehér akác csárdában. Ez jelenti itt a kultúrát és a működéshez szükséges bevételi forrást is. Bizony, ez nem sok. Pedig a lakosság érdeklődik a kulturális tevékenység iránt. A helyi vegyeskórus és a tánccsoport szépen fejlődik. A folklór-csoport pedig részt vett és nagy sikert aratott Piesfanyban, a kerületi folklórfesztiválon. A népviseleten kívül az e vidékre legjellemzőbb mezőgazdasági munkával — gabonatermesztés és szőlészet — kapcsolatos esz közöket mutatták be és a népszokásokat elevenítették tel. Az eredmények lehetnének még szebbek is, de ehhez többet és rendszeresen kellene próbálni, a próbákhoz viszont megfelelő helyi sége k sz ti k séges* ? k Igen, a kultúrház. Az itteni • vezetők mindig ehhez a bűvösnek tűnő szóhoz térnek vissza. Elmondták, nemrég már úgy látszott, hogy elkezdődik az építkezés. A pénz nagyobbik részét a jnb biztosította, s hozzájárult volna a szövetkezet is azért, hogy az épületben adminisztrációs helyiségeket kapjanak. Aztán a szövetkezet vezetői úgy döntöttek, hogy a mostani helyiségek megfelelőek, s így az elképzelésieket nem követték tettek. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági szempontok döntőek, tehát ha van megfelelő irodahelyiség, fölösleges újat építeni. Viszont a szövetkezet vezetőinek el kellene gondolkodniuk azon, hogy — az eddiginél még hathatósabban — milyen módon járulhatnának hozzá Kéménd és a környező falvak kulturális életének a felpezsdítéséhez. A kulturális szervezet vezetői azonban nem ülnek ölbe tett kézzel. A már említett csoportok irányításán kívül jelentős néprajzi gyűjtőmunkát is végeztek. Spátai Ernőné, Kelecsé- nyi Pál, Csepregi Ernőné, Sza- lay Péter és Bankházy Károly éveken át számos értékes mun kaeszközt, népviseletet gyűjtött össze. — A célunk az — tájékoztat Bankházy Károly —, hogy falumúzeumot hozzunk létre. El sősorban a mai nemzedék számára, valamint a jövő generációinak szeretnénk bemutatni, milyen körülmények között él tek és dolgoztak apáink, nagy apáink és azok ősei. A népdalok és a különböző népszokások fölidézik életüket, nehéz sorsukat, a munkaeszközök és az egykori ruhák pedig még szemléletesebb képet festenek a letűnt korszakokról. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy fiataljaink eszmei nevelésében, sőt még a felnőttek számára is milyen jelentősek a falumúzeumok. Itt jó lehetőség nyílik arra, hogy a múltat és jelent összevessük, s így még inkább becsüljük azokat az eredményeket, amelyeket az eltelt három évtized során elértünk. Örvendetes számunkra, hogy a járási pártbizottság, valamint a jnb kulturális osztálya sokoldalú támogatásban részesít bennünket, s így szinte biztosra vehető, hogy célunkat megvalósíthatjuk, vagyis a termeinknek megfelelően elkészül a falumúzeum. A múzeum elsősorban hat falu — Kéméiül, Bény, Bárt, Kő- hídgyarmat, Kisgyarmat és Páld — múltját eleveníti majd föl. Beszélgetésünk során jócskán eltelt az idő. Szinte észre sem vettük, hogy több mint három óra telt el, s már elkészült a színpad, benépesült a sziget, a közönség elfoglalta az ülőbe lyeket. Kurtaszoknyás népviseletben megérkeztek a menyecskék, s rövid esen megkezdődött a műsor. A fellépő csoportokat nagy taps fogadta, több énekest, tánccsoportot alig akartak leengedni a színpadról. Hálás közönség, A tűző napfényben, az igazi kánikulában is órákon át nézték a műsort. A közeli Garam hűs vize sem tudta őket elcsábítani. Esfe vendéglátóimnak dicsé rém a rendezvényt és külön a közönséget. Szavaimra a már jól ismert mondattal felelnek: — Hát ha még kultúrházunk is lenne . .. A választ nem közhelynek szántam, hanem őszintén gondoltam: ahol ilyen nagy a lelkesedés és ennyire szeretik a kultúrát, ott nyilván nem is sokára ezt a problémát is megoldják. SZ1VÁSSY JÓZSEF — Í958 bán jöttem ide. tanítani. Miadjárt megkérdezték, elvállalom-e a könyvtár vezetéséi. Fiatal voltam, tizennyolc éves: persze, liogy igent mondtam. Csakhogy könyvtár nem volt. Előbb össze kellett gyűjteni a könyveket, azután rendszerezni. Egy szekrénnyel és körülbelül 240 kötéllel kezdtünk, megfelelő helyiség híján a hnb egyik termében. Ma már mindez szinte hihetetlennek, nevetségesnek tűnik. Ezeket a szavakat Latika Istvánná, a lédeci könyvtár vezetője mondotta. Az eltelt évek alatt a polcokon szép rendben sorakozó könyvek száma úgy megnövekedett, hogy három helyiséget követeltek ki maguknak a fölújitott művelődési otthonban. Persze, sokáig kellett várniuk, amíg ezekbe a gondosan berendezett szobákba, igazi könyvtárba kerültek. Türelmes, következetes és kitartó munka után. — A hnb-ről előbb fölvittem a könyveket az osztályba, ahol tanítottam — lolytatja Latiká- né. — A felnőttek is az iskolába járlak kölcsönözni. A gyerekeken keresztül teremtettem velük kapcsolatot. Amikor felépült a művelődési otthon, nehezen bár, de sikerült elérni, hogy raktár helyett könyvtárat hozhattunk ilt létre. Két évig nem volt bútorunk, a földre raktuk a könyveket. Onnan kölcsönöztem. Ennek ellenére a könyvtár eredményesen működött, gyarapodott könyvállománya, egyre több ember lett állandó kölcsönző olvasója. Igaz, a léde- ciek mindig hűséges barátai voltak a könyvnek, szeretnek olvasni. A község már a háború előtt gazdag könyvtárral rendelkezett, mesélte egyszer Lntikánénak elődje, aki sajnos, csak néhány kötetet tudott megmenteni a háborús időkből. Ma már sok lédeci házban található több-kevesebb könyv, az emberek mégis fölkeresik a könyvtárat, ahol nagyobb és színesebb a választék. Latika Istvánná áldozatos munkájára, kiváló eredményeire 1965-ben figyeltek föl. Először a járási, majd a kerületi szervektől érkezik kitüntető elismerés; és 9 ezer korona a könyvtár részére, berendezési tárgyak vásárlására. 1969-ben a Példás könyvtárat építünk el nevezéssel indított versenyben elért eredményekért oklevéllel tüntetik ki a könyvtárat, egy év múlva az SZSZK Művelődés- ügyi Minisztériuma a Példás népkönyvtár címmel. Ez utóbbit sikerült 1973-ban is megvédeni, ami arról tanúskodik, hogy a könyvtár rangos szerepéhez méltóan vesz részt az emberek erkölcsi magatartásának és tudatának formálásában. Maga Latika Istvánná is szakadatlanul keresi és teremti az újabb lehetőségeket. Megértésre talált hasznos ötleteinek egész sora valósult meg. — Ez a kis helyiség, amelyben most vagyunk, eredetileg öltözőnek készült. Ritkán használták, ezért javasoltam, rendezzük be olvasóteremnek, ahová beülhetnek az emberek olvasgatni, tanúimén yozgatni. Egv ilyen kis faluban arra kell törekedni, hogy minden helyiséget célszerűen használjunk ki. Van itt egy balkon, ahol — jobb szó híján — nyári olvasótermet szeretnénk létesíteni, három asztallal, ernyőkkel. A lédeci könyvtár évente kétszer háromszor rendez könyvkiállítást, ilúszben a bra- tislavai Magyar Könyvesboltban, részben a Nitrán vásárolt könyvekből. Ha az emberek közelébe visszük a könyvet, szívesen megveszik. Erre különösen alkalmasak a könyvkiállítások. A szövetkezetben alakítottunk egy kis könyvtárat, Mojzses Ferenc vezetésével. Ide többnyire szakkönyveket adunk. Nemrégen három olvasókört szerveztünk a nők nemzetközi éve alkalmából. Lédée lakosságának száma 1100. A könyvtárban nyilvántartott 346 olvasó 4000 (2360 ma gvar nyelvű) kötet és 24 féle újság, folyóirat között válogathat. Az elmúlt esztendőben több mint 6000 kötetet kölcsönzött a könyvtár vezetőnője. De volt év, amikor a 10 ezret is elérte a kölcsönzők száma. — A könyvtár vasárnap délután 3 órától 6 óráig és szerdán ugyancsak 3 órától 6 óráig tart nyitva. Vasárnap jönnek a legtöbben. Volt már úgy, hogy ezen a napon 300 könyvet is kikölcsönöztek — mondja Latika Istvánná, aki soha nem gondolt kitüntetésre. Csak végezte és végzi a fiatalon elvállalt munkát, becsülettel, mindig szebbre, jobbra törekedve, a közösség érdekében. Ö észre se vette, mások hívták föl a figyelmét a kitűnő eredményekre. — Egyszer eljött egy bizottság azzal, hogy szeretnék megnézni a könyvtárat. Amikor megmutattam nekik, azt mondták, több községben jártak, do ilyet még nem láttak. Persze, hiába lenne kidíszítve a könyvtár, ha az emberek, az olvasók nem járnának ide. (brj NEVES MŰVÉSZEK — ÉRTÉKES ALKOTÁSOK Tárlat a Majerník Galériában A kiállítás anyaga legjobb grafikusaink és néhány ke rámikusunk munkáját öleli fel. A változatos gyűjteményből kiemelem Szabó Gyula tartalmilag és formailag megkapó metszetéi: az évek és élmények nyomait arcán, alakján viselő nagyanya Meséjét, akinek minden szavát ámuló szemmel, szépre, újra szomjasan hallgatja kis unokája. Témában és felfogásban erősen különböző Kopócs Tibor triptochonja; a Ballada a felkelésről. Finoman bonyolult vonalakkal érezteti a fasizmus okozta nehezen elviselt szenvedéseket, a sötét fenyők borította hegyek között a szabadságért, jobb jövőért harcoló hősöket, s végül az áldott békét, amely új életet és megnyugvást jelent minden élőlény számára. R. Dúbravec feszültséget, drámai erőt éreztető két lapján elszánt partizánok vonulnak a hegyek között felvillanó tűz irányába. S mire a nap vörös sugarait szórja szét a tájra, megérkezik a várt segítség, hogy együttes erővel verjék le a nép ellenségeit, a fasisztákat. I- Lebisre a szlovák népmonda hat sugalmazólag. Dinamikus mozdulatokkal, szép, színes arabeszkekkel kitűnően jellemzi juro Jánosíkot és környezetét. F. Jurik néhány nyügodt kifejező erejű vonással érzékenyen jeleníti meg Lehota táját és légkörét. |. Pavliftková az Ünnepnapokat mértani formákra egyszerűsített, üde színekkel megjele nítelt paraszt leánya idézi. M. Bombová a fekete és fehér izgalmas ellentétében finom átírással állítja elénk a Hősnőt. L. Krizán míves metszete városunk egyik régi építészeti kincsét, a Mirbach palotát tünteti fel, F. Hiibl meg a Jó Pásztor Házának kecses arányait, báját. H. Kvasnicát az Óváros hangulata ragadja meg a Mihály utcában. A. Holly kínai útjának emlékei élednek újra szép színes metszetén: az Első havon. Egy fenyőfa törékeny ágain néhány fehér folt jelzi a telet. Az egyik gallyon megölő elégedett pirók és egy másik, kéktollú madár bájjal és élettel gazdagítják a költői kompozíciót. E. Zmeták kevés szóval, kék, sárga és fehér színekkel tömören vázol fel egy téli tájat. J. Ileé- ko Őszi csendélete növények és gyümölcsök érett szépségét rögzíti hajlékony vonalakkal, formákkal. Az agyagul fi vészét néhány darabjával ugyancsak itt találkozunk. L. Prihel zárt egységbe komponált tílő nője, G. Sušienka karcsú, világos kerámiavázái, Balgavý meleg, barna zománcú öblös és többnyílású virágtartói és Jakab- Ciö ötletes díszedényei, Tracli- tová ügyesen formált hamutartói mind ízléses és célszerű darabok, amelyeknek nemcsak hasznát vehetjük, de szívesen pihen meg rajta a szemünk. S mindez eladó! A megvásárolt tárgyakkal örömet szerzünk magunknak, családunknak. Otthonunkat barátságosabbá, kulturáltabbá tesszük velük. S végül néhány jó könyvet is választhatunk, melyek festőink és szobrászaink Bazovský, Palugyai, Želibský, Bárt- fay Tibor és M. Strbikiraá művészetét hozzák közelebb hozzánk. Itt látjuk S. Kova- covičová egyik értékes művét, a népi hagyományú fametszetei könyvillusztrációkról szóló tanulmányt. Mindannyi vonzó, látókörünket tágító, tudásunkat kiegészítő alkotás. Az ötletes és választékos rendezésű tárlat megérdemli a szépet kedvelő közönség érdeklődé0* üííRKÁNY JENONÉ 1975 VIII. Kétszáznegyventől négyezerig LÁTOGATÁS EGY PÉLDÁS KÖNYVTÁRBAN KéméiÉ eredmények és kérdőjelek
