Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-07 / 184. szám, csütörtök
MEG ÜK SOK A HIÁNYZÁS A fokozódó egészségügyi gondoskodás, főleg üzemi rendelők építése és kibővítése, az ötnapos munkahét, amely lehetővé t^szi a munkaerők rege- mertf’ódácát, a munkakörnyezet javítása és a termelés korszo rűsítpce olyan tényezők, amelyek kedvezően hatnak a lakosság egészségi állapotára. Ezért helyénvaló, ha arra számítunk. hogy a jövőlien csökken a munkahelyeken a betegségek vagv a balesetek okozta kiesések, hiányzások száma. Az Idei el«rt fél évben a hiányzások számaránya Szlovákiában valamivel kevesebb volt, mint a tel jes foglalkoztatottság 4 százaléka. A múlt évvel összevetve áorllis kivételével fékkor influenza iárvánv volt) minden hónapban valamivel kevesebb volt a hiányzások száma. Júniusban ez az arány a teljes foglalkoztatottság 3,439 százalékát tette ki. Lehet, hogy valaki csodálkozni fog azon, hogy az eredményt ezredszázalékokban fejeztük ki, de tudatosítani kell, hogy még Júniusiban is. amikor viszonylag alacsony volt a hiányzások száma, napi átlagban 65 354 dolgozó hiányzott a munkahelyéről. Az első negyedévben a szlovákiai kerületek közül a kelet- szlovákiai kerületben volt a legtöbb hiányzás. A féléves értékelésben ezen a téren a közén-szlovákiai kerület vezet. Viszonylag alacsonyabb a hiányzások száma Bratislavában. Ennyit a hiányzások százalékarányáról. Amint már mondottuk, csökkent a hiányzások abszolút száma, de az egv betegségre vagy balesetre Jutó kiesés általános időtartama továbbra is nagy. Szlovákiai átlagban ez az átlagos időtartam júniusban 19,42 nap, májusban azonban 20,21 nap, sőt márciusban majdnem 21 nap volt. Az egy esetre jutott leghosszabb kiesésátlag időtartamát — 21,38 na nőt — márciusban a nyugat-szlovákiai kerület érte el. Ezek a számadatok jelzik: szükség van arra, hogv az egészségügy területén javítsák a munkaszervezést, rugalmas következetességet tanúsítsanak a diagnosztikában és a munkaszüneti napokon az eddiginél intenzívebben használják fel az egészségügyi J étes ítmények kapaci tás a it. Talán érdemes a népgazdaság egyes ágazataiban külön- ktilön megvizsgálnunk a helyzet alakulását. A legtöbb a hiányzás a munka jellege miatt, a bányászatban és az energetikai iparban. Legalábbis eddig így volt. A júniusi 4,146 százalékos átlaggal azonban a bányászatot és az energetikai ipart túlszárnyalta, s ezt a nem kívánatos elsőséget az éle 1 m i szer i pár szerezi e meg. Az is negatív jelenség, hogy például az állami kereskedelemben több a hiányzás mini a fém- vagy az építőiparban. Mivel aiz élelmiszeriparban a munkabalesetek száma is eléggé nagy — az iparág ezen a téren a második helyen van —, jó lenne, ha az illetékesek komolyabban elemeznék a kedvezőtlen jelenségek okait, hogy aztán hatékony intézkedéseket foganatosíthassanak a helyzet m e g j a v í tás a ér d ek ében. Kevés örömre ad okot a halálos kimenetelű balesetek jú niusi statisztikája. Szlovákiában 21. ilyen baleset történt, ebből a legtöbb — 4 4 — a mezőgazdaságban és az építőiparban. Az építőipar a munkahelyen kívül történt balesetek júniusi statisztikájában is vezet. Ilyen baleset az építőiparban az említett hónapban 2239 történt, amelynek következtében 44 585 munkanap esett ki. A kedvezőtlen helyzetet elsősorban a sok „fusimunka“ okozza. Ezek során gyakran fogyasztanak nagyobb mennyiségű szeszes italt, nem ügyelnek megfelelőképpen a munkabiztonságra. Az egészségügyi ellenőrök — bár az idei első fél évben viszonylag csökkent az ilyen esetek száma — még mindig több ezer olyan esetet jegyeznek fel, amikor betegség miatt kiirt személyek a saját építkezésükön vagy kertjükben dolgoznak, esetleg részegen a kocsmában ülnek. Az egészségügyi ellenőrök ezeket az eseteket jelentik a munkahelyeken működő beteebiztosítási bizottságoknak. A bizottságok feladata, hogy levonják ezekből az esetekből a következtetéseket és csökkentsék azon betegek betegbiztosítási díját, akik Ismételten durván megsértették a gyógykezelésnek az orvos által e'őír* menetét. A tapasztalat azt mutatja, hogv büntetéssel csak a nagyobb üzemekben élnek. míg a kisebbekben, ahol mindenki ismeri egymást, megelégszenek a kevésbé haté'konv megrovással. A betegbiztosítási. bizottságok tagjainak tudatosítaniuk kellene a betöltött tisztségükből ráiuk háruló tár sadalmi felelősséget, s feladataikat olcsó népszerűség nélkül el kellene végezniük. Mindenütt érvényesülnie kellene a következő elvnek: amelyik dolgozó valóban beteg, sokoldalú gondoskodásban és segítségen kell részesíteni, de közben arra is ügyeljünk, hogy az előírt gyógykezelési menet megszegésével jogtalanul ne hosz- szabbítsa meg munkaképtelenségének időtartamát. Könyörtelenül fel kell lépni azokkal szemben, akik visszaélnek a betegbiztosítás előnyeivel. Említést kell még tenni azokról a rövid időtartamú kiesésekről, amelyeket nem jegyeznek fel, de mégis kiesést okoznak a termelésben. Sok dolgozó például orvosi kezelésre munkaidő alatt jár, még akkor is, ha máskor is mehetne. A poliiklinikákban ugyán bevezették a délutáni rendelést, a napnak ebben a szakaszában a rendelők mégis konganak az ürességtől. A Poprádi Járási Népegészségügyi Intézetben például a fogorvosok fele 11—18 óráig rendel, mégis délután nagyon kevesen járnak fogkezelésre. A munkavezetőknek követelniük kellene azon előírás megtartását, amelynek értelmében munkaidőben a dolgozók csak akkor intézhetik el ügyeiket, ha erre a munkaidőn kívül semmilyen lehetőség sem nyíl ik. |ÁN KÜMES Céltudatosan dolgoztak Alojz Kusalík szlovák iparügyi miniszter nyilatkozaté A csehszlovák népgazdaság első félévi eredményeiben jelentős része van a szlovákiai iparnak is. Az igényes feladatok teljesítéséről és a tárca továbi feladatairól nyilatkozott Alojz Kusalik, az SZSZK iparügyi minisztere a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának. — Miniszter elvtárs, hogyan értékeli a tárca területén az elmúlt félévi tervteljésítést? — Tárcánk termelő vállalatai 1975 első felében gyakorlatilag a végrehajtási terv valamennyi fontos mutatóját teljesítették. Ezt bizonyítja, hogy cél t ud a tosan megva 1 ósí tóttá k azokat az aktív intézkedéseket, amelyeket a CSKP KB 1974 novemberi és az SZLKP KB 1975 januári plenáris ülései határozatainak megvalósítása érdekében fogadtunk el. A bruttó termelést a tárca területén 101 százalékra teljesítették, ami azt jelenti, hogy teljesí tettük az évi terv 50,6 százalékát. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva a termelés 12,3 százalékkal nőtt. Globálisan jó eredményeket értünk el a minőségi mutatók teljesítésében is. Az első fél évben a munkatermelékenység tervmulatóját 1,4 százalékkal túlteljesítettük, vagyis a múlt évhez viszonyítva a növekedés 8,3 százalék volt. Ez cáfolhatat- lanul bizonyítja a mun ka kezdeményezés és a szocialista munkaverseny helyes irányát, valamint a komplex szocialista racionalizáció jó eredményeit. A kiviteli feladatokat az ágazat — számos probléma és nehézség ellenére — 7.6 százalékkal túlteljesítette, éspedig mind a szocialista, mind a tőkés országok viszonylatában. Ezt jelentős eredményként kell értékelnünk. Ugyancsak túlteljesítettük a belföldi áruszállítások tervéi is. A !>eikereskedelmi hálózat számára a tervezetnél 160 millió korona értékű gyártmánnyal többet szállítottunk. A tárca szempontjából szüntelenül döntő fontosságú a beruházás. Az év első hat hónapjában az évi beruházási terv 42,9 százalékát realizáltuk, a kiemelt építkezéseken pedig a tervteljesítés "az évi terjedelem 56,3 százalék volt. Másrészt nem kielégítő a helyzet a többi építkezésén, ahol a<z évi terv 31 százalékát sem teljesítették. E ténynek serkentenie kellene mindazokat, akik részt vesznek a beruházások megvalósításában. Ezért a vállalatok, a vezérigazgatóságok és a minisztérium dolgozói köteleseik az elkövetkező hónapokban nagy gondot fordítani az építkezési lieruházás egész szakaszára, beleszámítva az új kapacitások A tavalyihitz képest jelentősen nagyobb feladataikat az első fél évben túlteljesítették a levicei kőfeldolgozó üzent dolgozói. (Ifj A. Zagar felvétele — CSTK) tervezeti paramétereinek elérését is. — Miniszter elvtárs, melyek a második félévi fő feladatok, és milyen konkrét intézkedése- két foganatosítanak az évi feladatok sikeres teljesítésére? — Az év első feléljen elért eredmények azzal biztatnak, hogy teljesítjük az évi feladatokat is. A termelési tervet legalább 101 százalékra igyekszünk teljesíteni, ami több, mint 400 millió korona értékű túlteljesítést jelent. Ennek megfelelő eredményeket várunk a többi tervmutató teljesítésében is. E cél érdekében az év második felében terme I őgazdá sági egységeinknek és vállalatainknak elsősorban a következő fő feladatok teljesítésére kell törekedniük: Az új kapacitások határidőre történő üzem behelyezésére úgy, hogy ezek az építkezések je> leülősen hozzájáruljanak már az idei terv feladatok teljesítéséhez, különösen a termelési terv legalább 1 százalékos túlteljesítéséhez. Vonatkozik ez főleg a petrokémiai komplexum szakaszára, a Bratislavai Dimitrov Vegyi Művek polipropilén üzemére, a Šariši Fafeldolgozó Kombinátra, a komárnói, a Zlaté Moravce-i, a prie- vidzai és a partizánskej Cipőgyárakra, a Chemlon VIII. és IX. humoraiéi akciójára és más fontos kiemelt építkezésekre. Ezzel kapcsolatban számítani kell az új technológiai berendezésekkel kapcsolatos problémák megoldására is. El akarjuk érni, hogy pl. az építkezési beruházások szakaszán ne kelljen a szó legszorosabb értelmében építőipari és szerelő kapacitás-hiánnyal küzdeni, és egyidejűleg meg kell oldani azokat a problémákat is, amelyek összefüggnek az 1976-ban kezdődő építkezések előkészítésével és megvalósításával. Az állami terv mutatók legalább 1 százalékos túlteljesítésével kapcsolatban realizálni kell a tárca aktív intézkedéseiben rögzített összes műszaki, termelési, gazdasági, szervezési és káderfeladatot. Emellett nem lassíthatjuk a termelési szerkezet tökéletesítésének ütemét, sem a fejlődést hordozó programok megvalósítását. A klerikalizmus és az antikomunizmus EGYKORI ÉS MAI TÖREKVÉSEK • A NÉZETEK VIASKODÄSA A NOVÉ SLOVO című hetilapban jelent meg a kinél múltban dr. Jaroslav Č el k o professzor cikke, amelyben rámutat, hogy a jelenlegi antikommunizmusban milyen he lye és funkciója, van a klerikalizmusnuk /Miesto a funkcia klerikalizmu v súčasnom antikomunizme j. Alább a cikk fontosabb részeit ismertetjük. A burzsoázia, a kizsákmányo- lók a tudományos kommunizmus kialakulásától kezdve tudták, hogy ez minden dolgozó eszmei, ösztönző, mozgósító és erőt adó fegyvere. Ezért a marxizmus tanait — képletesen szólva — már a bölcsőben meg akarták fojtani. Jogos aggodalmukban mozgósították ellene az összes rendelkezésükre álló erőket. Sz. P. Trapeznyi- kov A történelem válaszút ján című munkájában megállapítja, hogy a burzsoázia a kommunizmus elleni harcban „segítségül hívja a különféle irányzatokhoz tartozó ideológusokat, a fejlődés előző szakaszának tudósait, a liberálisokat és a radikálisokat, az összes reakciós erőket egyetlen rohamosztagba tömörítetté, hogy megsemmisítse és ártalmatlanná tegye ezt a tudományos elméletet, haladó eszmét, amelu meggyőző erejével hódít“. A marxista tanok elleni harcba készségesen és tevőlegesen kapcsődott be az egyház is. Marx és Engels nem véletlenül említették a Kommunista kiáltvány bevezetőjében első helyen a pápát, aki a „régi Európa nagyhatalmai között“ kapcsolódott be a kommunizmus ellen indított „szent hajtóvadá- szatba“. Az egyház képviselői és ideológusai ugyanis tudták, hogy a marxizmus, az életerős derűlátástól és a forradalmi tettek pátoszától áthatott újjá- teremtő tudomány, a proletariátus aktív szellemi ereje, ami lehetővé teszi, hogy harcoljon az antagonisztikus osztály tár sadalom ás annak eszmei fel építménye felszámolásáért. Attól félve, hogy a nép, különösen a proletariátus és a többi dolgozó a marxista tanok alapján felszámolja a vallást éltető ellentéteket, és hogy a kizsák mányolt tömegek — megszaba dúlva a vallási illúzióktól — nem fordulnak segítségért a „természetfeletti“ erőkhöz, hanem behatolnak a természet és a társadalmi élei minden „üt kába', és végül attól való félelmében, hogy elveszti pozícióit a tőkés társadalom gazdasági, politikai és kulturális életében, az egyház csatlakozott az antikommunizmus táho rához. Az „alapelvek'* A marxizmus a múlt század második felében gyors illembe« terjedt, és ekkor lépett a nem zetközi társadalompolitikai arénába. Térhódítása során a reakciós erők számtalan támadását kellett elhárítania és szembe kellett szállnia az egyház és különösen a katolikus egyház reakciós erői képviselőinek valóban gátlástalan módszereivel. E módszerek gátlástalanságát bizonyítja egyebek között IX. Pius pápa magatartása, aki néhány hónappal a Kommunista Kiáltvány megjelenése után, az 1848. december 8-án kiadott Nosíris et nobis- cum kezdetű éneik Ilkájában ismét harcot hirdetett „az új szocializmus és kommunizmus bűnös rendszere ellen“, majd az 1864 ben kiadott Slllabusá- bam ahogy St. llatala szlovák katolikus szociológus írja — „a szocializmus és a kommunizmus közömbös tévhite“ ellen. Az első prolölárforradalom, a Párizsi Kommün után az egyház még türelmetlenebbül támadta a kommunizmust. A kommuu ista-e! lenesség stafétáját XIII. Leó pápa vette át, aki 1878-ban, a Quod apostolid muneris kezdetű enci ki i kában Indított támadást .,a szocializmus veszélye“ ellen. Ugyanez a pápa 1891-ben a Rerum no- varum kezdetű enciklikájában fektette le az egyház újkori „szociális tanait“. Ennek legfőbb vonása / az am ti kommunizmus. A ,,szent háború" A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor az imperialisták m egsem m i s í te n i igyekeztek a fiatal szovjet államot é.s a világméretű forradalmi munkásmozgalmat, az i m per i a 1 i zm u ss a I s zöv etke ze 11 egyház is fokozta aotikommu- nista erőfeszítéseit. XI. Pius 11922—1939) a Quadragesimo anno kezdetű oncikli kában (1931) ismét hangsúlyozta a katolikus egyház társadalompolitikai doktrínájának antikom- munista lényegét és a kommunizmus iránti gyűlöletét fejezte ki a Divini Redemptoris kezdetű enciklikájában, amelyet 1937-ben bocsátott ki, tehát akkor, amikor már az egész világot a fasizmus fenyegette és a kommunisták már harcoltak ellene. XI. Pius pápaságának egyik legjellemzőbb vonása a gyűlölködő szovjeten enesség volt, amely időszakonként hatalmas méreteket öltött és kimondottan vulgáris kifejezést kapott. Ezt bizonyítja egyeljek között a húszas és harmincas évek határán az a pápai törekvés, hogy a Szovjetunió elleni újkori keresztes hadjárat, ún. „szent háború“ indítására bírja rá az imperialista hatalmakat. Az emberiség átélte a fasiszta agresszorok által kirobban^ tott második világháborút. Ebijén a nagy összecsapásban, a szovjet nép hősies harcának jóvoltából, győzelmet aratott a Hitler-ellenes koalíció. A fasizmus veresége egyidejűleg az imperializmus le g agr e ss zívebb erőinek a vereségét jelentette. A második világháború után mélyreható ■változások következtek be. Megalakultak a népi demokratikus országok és alakulni kezdett a szocialista világrend. Megerősödtek a népi felszabadító mozgalmak, felbomlott a gyarmati rendszer, ami tovább gyengítette az imperializmust. Az osztályerők a széles körű demokratikus mozgalom és a szocializmus javára tolódnak el, és szüntelenül nő a forradalmi munkáspártok ós a marxista—leninista forradalmi elmélet tekintélye. Az éles osztályharcoknak ebben az időszakában XI. Pius (1939 —1958) a kommunistaellenes erők oldalán állt. Sőt: 1949- ben nemcsak a kommunistákat átkozta ki, hanem azokat a hívőket is, akik támogatták a kommunisták erőfeszítéseit I Igaz, hogy intézkedésével csődöt mondott, de láttatóan bizonyítja a katolikus egyház legfelsőbb vezetőinek gyűlölködő antikommunizmusát, ami a „hidegháborús“ évekbeai befolyásolta az Egyházi Világtanács, az izlám néhány áramlata és más kisebb-nagyobb egyházi szervezet magatartását és nézeteit is. 1975. VIII. 7.
