Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-04 / 181. szám, hétfő

AZ EURÓPAI BEKE, BIZTONSÁG ES EGYŰTTMŰKŰDES AIAPOKMANYA (Folytatás az 1. oldalról) egyéb jogok, valamint szabadságjoguk hatékony megvalósítását, amelyek az emberi személyiség méltóságából fakadnak, és amelyek lényegesek az ember szabad és teljes fejlődése szempont­jából. A részt vevő államok, amelyek területén nem­zeti kisebbségek élnek, elismerik e kisebbségek tagjainak a törvény előtt az egyenlőségre va­ló jogát, és teljes lehetőséget nyújtanak szá­mukra az emberi jogok és az alapvető szabad­ságjogok tényleges érvényesítésére. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjo­gok területén a részt vevő államok az ENSZ- alapokmánya célkitűzéseivel és alapelveivel, va­lamint az emberi jogok általános deklarációjá­val összhangban járnak el. » 8 A részt vevő államok tiszteletben tartják a ■ népek egyenlőségét és jogát arra, hogy maguk döntsenek sorsukról. Valamennyi nemzetnek mindig joga van telje­sen szabadon meghatározni, mikor és hogyan óhajtja belső és külső politikai statútumát kül­ső beavatkozás nélkül meghatározni és saját mérlegelése alapján megvalósítani politikai, gaz­dasági, társadalmi és kulturális fejlődését. 9 A részt vevő államok az ENSZ alapokmá­■ nyának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással és az összes többi állammal. Az egyenlőségen alapuló együttműködés fej­lesztése során igyekeznek hozzájárulni a köl­csönös megértéshez és a bizalomhoz, a baráti és jószomszédi kapcsolatokhoz, a nemzetközi béke, a biztonság és az igazságosság megszilár­dításához. Ugyanígy együttműködésük fejleszté­se során igyekeznek emelni a népek életszín­vonalát és képességét arra, hogy megvalósítsák vágyaikat, főként azon előnyök felhasználásával, amelyek az egyre szélesebb körű kölcsönös megismerésből a gazdaság, a tudomány, a tech­nika, a társadalom, a kultúra terén, valamint humanitárins téren elért haladásból és sikerek­ből fakadnak. Abból az általános érdekből indul­nak ki, hogy csökkentsék a gazdasági fejlődés színvonalában levő különbségeket, és elsősorban a világ fejlődő országainak érdekeit fogják szem- előtt tartani. 1 fl ^ résztvevő államok lelkiismeretesen tel­I U ■ jesítik a nemzetközi jogból eredő kötele­zettségeiket éppúgy, mint a nemzetközi jog ál­talánosan elismert elveiből és normáiból eredő kötelezettségeiket, amelyek szerződésekből vagy más, a nemzetközi jognak megfelelő egyezmé­nyekből következnek. A résztvevő államok megerősítik, hogy ab­ban az esetben, ha az ENSZ-tagok kötelességei e szervezet alapokmánya értelmében ellentétbe kerülnek valamilyen más szerződésből vagy nemzetközi egyezményből eredő kötelezettsé­geikkel, akkor elsősorban az alapokmányból kö­vetkező kötelezettségeik lesznek érvényesek. A záróokmány hangsúlyozza, hogy mind a tíz elv elsőrendű jelentőségű, így tehát egyenlő mértékben és maradéktalanul fogják őket érvé­nyesíteni mindegyikük értelmezése során, tekin­tetbe véve a többi elvet. A konferencia résztvevői kijelentették, hogy a vitás kérdések békés megoldása eszközeinek tökéletesítésére törekedve eltökélt szándékuk, hogy folytassák e kérdés megoldása általánosan elfogadható módszerének kidolgozását. Ezért Svájcban összehívják valamennyi résztvevő fél szakértőinek tanácskozását. A záróokmány külön fejezete foglalkozik a bizalom megszilárdítására irányuló intézkedések­kel és a biztonság néhány szempontjával. A résztvevő országok elsősorban abban állapodtak meg, hogy valamennyi résztvevő államot tájé­koztatják nagyobb hadgyakorlatokról. Ilyen na­gyobb hadgyakorlatoknak tekintik azokat, ame­lyeken a résztvevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt, s amelyet bármely résztvevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzá tartozó tengeri térség­ben és légtérben tartanak. A záróokmány meghatározza, hogy amennyi­ben a résztvevő állam területe túlterjed Európa határain, előrejelzést csupán azokról a hadgya­korlatokról kell adni, amelyek bármely résztve­vő európai állam határától vagy pedig ezen ál­lamokkal közös határoktól 250 km-ig terjedő tá­volságban tartanak. A résztvevő államoknak azonban nem kell előrejelzést adniok abban az esetben, ha ez a terület ugyancsak szomszédos a nem európai résztvevő állam felé húzódó ha­táraival, vagy pedig a határ ezzel az állammal közös. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. A konferencia résztvevői megállapodtak ab­ban, hogy a bizalom további megszilárdítása ér­dekében ugyancsak előrejelzést adnak más résztvevő államoknak kisebb méretű hadgya­korlatokról is, főként azoknak az államoknak, amelyek a hadgyakorlat térsége közelében fek­szenek. A résztvevő országok felhívnak más résztve­vő államokat önkéntes és kétoldalú alapon a kölcsönösség és a jóakarat szellemében, hogy megfigyelőket küldjenek a hadgyakorlatokra. A meghívó állam minden esetben meghatároz­za a megfigyelők számát, részvételük módoza­tait és feltételeit, és olyan tájékoztatásokat ad, amilyeneket hasznosnak lát. A résztvevő államok megállapodtak abban, hogy saját mérlegelésük alapján a bizalom meg­szilárdítása céljából tájékoztatást adnak csapa­taik nagyobb katonai mozgásairól, főként tekin­tettel azokra a tapasztalatokra, amelyeket a zá­róokmányban feltüntetett intézkedések megvaló­sítása során nyertek. A résztvevő államok elismerik, hogy vala­mennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását cél­zó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendel­tetésük. hogy kiegészítsék u politikai enyhülést Európában, és erősítsék biztonságukat. Meggyő­ződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépést jelente­nek az általános és teljes leszerelés végleges meevalósítása felé hatékony nemzutknzi ellen­őrzés mellett, és amelyeknek a béke és bizton­ság megerősítését kell majd eredményezniük az egész világon. A részvevő államok megtárgyalták az európai biztonság közös erőfeszítéssel való megszilárdí­tását érintő kérdéseket, amelyek a feszültség enyhülésének elősegítésére és a leszerelésre irányulnak. Ebben az erőfeszítésben főként a következő fontos elvekből indulnak ki: — a biztonság politikai és katonai szempont­jainak egymást kiegészítő jellegéből; — minden egyes résztvevő állam biztonsága és egész Európa biztonsága közötti kölcsönös összefüggésből, valamint abból az összefüggés­ből, amely a világbiztonság szélesebb értelme­zésében, az európai biztonság és a Földközi-ten­ger térségének biztonsága között fennáll; — az európai biztonsági és együttműködési konfrencián részt vett valamennyi állam bizton­sága érdekeinek elismeréséből, amelyek szuve­rén egyenjogúságukból fakadnak; — abból a jelentős tényből, hogy a tanács­kozások résztvevői gondoskodjanak róla, hogy az európai biztonsági és együttműködési érte­kezleten részt vett többi államnak a vonatko­zó elvek alapján tájékoztatást nyújtsanak a fejlődésről, a haladásról és az eredménvekről, másrészt pedig figyelembe vegyék ezen államok x bármelyikének jogos érdekeltségét abban, hogy nézeteit megtárgyalják. A záróokmány azon fejezetében, amely a gaz­dasági élet, a tudomány, a technika és az élet­környezet területén folytatott együttműködésre vonatkozik, a konferencia résztvevői kifejezték szándékukat ennek az együttműködésnek a ki­bővítésére. Kötelezettséget vállaltak, hogy csök­kentik vagy fokozatosan kiküszöbölik a keres­kedelem fejlődését gátló összes akadályt. A résztvevő államok készek támogatni az ipa­ri együttműködést. Az ilyen együttműködés konkrét formáiként rámutattak a közös terme­lésre és értékesítésre, az építőiparra, iparvál­lalatok korszerűsítésére, ipari komplexumok építésében való együttműködésre, s emellett szem előtt tartják e vállalatokban termelt ter­mékek égy részének megszerzését, a műszaki tájékoztatások és szabadalmak cseréjét. • A dokumentum feltételezi a tudósok széle­sebb körű együttműködését a fizika, a vegyé­szet, az agrotechnika, a tengerkutatás terén és számos más ágazatban. A közös kutatások je­lentős irányaként jelölték meg a világűrkuta­tást, a föld természeti forrásainak kutatását, valamint a szív-, az ér-, a rákbetegségekkel és a vírusos betegségekkel kapcsolatos munkála­tokat. A záróokmány kiilün fejezete foglalkozik a humanitárius területen való együttműködéssel. A konferencia résztvevői kijelentették, hogy cé­lul tűzik ki az emberek közötti szabadabb indi­viduális és kollektív mozgás megkönnyítését, a nem hivatalos és hivatalos kapcsolatokat az emberek, intézmények, a résztvevő államok szervezetei között, és hozzájárulnak a humánus jellegű kérdések megoldásához, amelyek e te­rületen felmerülnek. Megállapodtak abban, hogy pozitívan intézik el azon személyek be- és ki­utazási kérelmét, akik családtagjaikkal akarnak találkozni. Pozitívan és emberies szellemben in­tézik el azon személyek kérelmét, akik újból együtt akarnak élni családtagjaikkal. A konferencia résztvevői megállapodtak ab­ban, hogy megjavítják az utasforgalom feltéte­leit, bővítik a tájékoztatások cseréjét és az együttműködést a kultúra és az iskolaügy terü­letén. Az összeurópai konferencia résztvevői kijelen­tették, hogy készek folytatni az európai bizton­ság megszilárdítását és az együttműködés fej­lesztését. E célból megállapodtak abban, hogy megszervezik képviselőik találkozóit. Az első ilyen találkozó a külügyminiszterek által kine­vezett képviselőké lesz 1977-ben Belgrádban. Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók meg­rendezésére vonatkoznak, és amelyek magukba foglalhatják az újabb hasonló találkozók, vala­mint új értekezlet megrendezésének lehetősé­gét. A belgrádi értekezletet 1977. június 15-én készítik elő ugyancsak egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kinevezett képviselők értekezletének idő­pontjáról, időtartalmáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről. Az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet záródokumentumának eredeti példányát a finn kormánynak adták át megőrzés végett. Gazdasági és tudományos- mííszaki együttműködés Az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentuma, amelyet 33 európai állam, valamint az USA és Kanada állam- és kormány­fői Helsinkiben jóváhagytak az európai biztonságot érintő kér­déseken kívül nagy figyelmet szentel a gazdasági élet, a mű­szaki tudományok és az élet­környezet területén való együtt­működés kérdéseinek is. A részt vevő államok a konferen­cián kifejezték meggyőződésü­ket, hogy a kereskedelm, az ipar, a tudomány és a techni­ka, valamint az életkörnyezet és a gazdasági tevékenység más területein folytatott együtt­működésre irányuló erőfeszíté­sük segíti megszilárdítani az európai és a világbékét, vala­mint a biztonságot. A részt vevő államok tudatá­ban vannak gazdasági és tár­sadalmi rendszerük különböző­ségének, és megerősítették el­határozásukat, hogy kölcsönös együttműködésüket e rend­szerekre való tekintet nélkül fokozzák. A részt vevő államok rámutat­tak a nemzetközi kereskedelem növekvő szerepére, amely a gazdasági fejlődés és a társa­dalmi haladás egyik legfonto­sabb tényezője. Egyúttal kifej­tették nézetüket, hogy „a részt­vevő államok közötti kereske­delem terjedelme és struktúrá­ja nem mindig felel meg azok­nak a lehetőségeknek, amelye­ket gazdasági és tudományos— műszaki fejlesztésük jelenlegi színvonala nyújt. A részt vevő államok kijelen­tették, hogy a kereskedelem fejlődésére kedvező hatást gya­korolhat a legnagyobb kedvez­mény elvének érvényesítése, és hangsúlyozták, hogy támogatni fogják a kereskedelem lehető legszélesebb körű és legsokol­dalúbb kibővítését arra töre­kedve, hogy emellett kihasznál­ják a különféle kereskedelmi és gazdasági lehetőségeket. A záródokumentum ugyan­csak rámutat, hogy a részt ve­vő államok kiveszik részüket a gazdasági élet fejlesztéséből, valamint a nemzetközi kereske­delem fejlesztéséből, a korsze­rű termelési eljárások széle­sebb körű érvényesítéséből, és támogatni fogják a gazdasági együttműködés felhasználását sokoldalú kölcsönösen előnyös eredmények elérésére a terme­lési tényezők valamennyi össze­tevőjének jobb felhasználásá­val, és meggyorsítják mindazok ipari fejlődését, akik ebben az együttműködésben részt vesz­nek. Kifejezték akaratukat azon intézkedések támogatására, amelyeknek célja, hogy kedve­ző feltételeket teremtsenek az ipari együttműködéshez. Elis­merték, hogy sokoldalú érde­kük mellett az ipari együttmű­ködés fejlesztésében hasznosak az olyan konkrét formák, mint a közös termelés és értékesí­tés, a szakosítás, a termelés és az értékesítés az építőipar te­rületén, az iparvállalatok kibő- vetítése és korszerűsítése, továbbá együttműködés az ipari komplexumok építésében, te­kintettel az e komplexumokban gyártandó termékek egy részé­nek megszerzésére, továbbá ve­gyes társaságok létesítése, tapasztalatcsere, a műszaki tá­jékoztatások, szabadalmak és licenciák cseréje, valamint a konkrét együttműködési javas­latok keretében folytatott kö­zös ipari kutató munka. A részt vevő államok megál­lapították, hogy gazdasági po­tenciáljuk és meglevő forrása­ik lehetővé teszik a hosszú tartamú együttműködést nagy­arányú tervek megvalósításá­ban kifejtett közös erőfeszítés alapján, mégpedig regionális és szubregionális szinten, és hogy ezek a tervek hozzájárul­hatnak a részt vevő országok gazdasági fejlődésének meg- gynrsításához. Rámutattak továbbá, hogy az energiaforrások, főként a kő­olaj, a földgáz és a kőszén, valamint a nem ásványi nyers­anyagok, elsősorban • vasérc és a bauxit jövesztése és fel­dolgozása megfelelő terület a hosszú távlatú együttműködés megszilárdítása és az ebből eredő kereskedelem fejlesztése szempontjából. A záródokumentum ezen kí­vül rámutat, hogy „valamennyi résztvevő érdeklődésére szá­mot tartó és a hosszú távlatú gazdasági együttműködésre irá­nyuló tervekre ugyanilyen lehe­tőség nyílik a következő terü­leteken: • villamosenergia-csere Eu­rópában a villanyerőművek ka­pacitásának legésszerűbb ki­használása érdekében; • együttműködés az új ener­giaforrások kutatásában, főként az atomenergetika területén; • az úthálózat és az együtt­működés fejlesztése és az egy­séges hajózási rendszer kialakí­tása érdekében Európában; • együttműködés a különbö­zőfajta szállítóberendezések és konténer kirakodó berendezé­sek kutatása és tökéletesítése területén. A tudomány és a technika területén a részt vevő államok kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a tudományos— műszaki együttműködés jelen­tősen hozzájárul a biztonság és a közöttük folyó együttműkö­dés megszilárdításához, segítsé­get nyújt azon problémák haté­kony megoldásában, amelyek érdekük tárgyát képezik, és se­gítik az emberek létfeltételei­nek megjavítását. Rámutattak ezen együttmű­ködés fejlesztése során a tá­jékoztatások s tapasztalatok cse­réje támogatásának jelentőségé­re, mégpedig a kutatások tá­mogatásával, a tudományos- műszaki tapasztalatok átadásá­val, az ilyen tapasztalatoknak a kölcsönös előnyösség alapján való szervezésre, valamint az együttműködés azon területein, amelyekről megállapodás jött létre az érdekelt felek között. Példaként a részt vevő álla­mok az együttműködés követ­kező területeire mutattak rá: mezőgazdaság, energia, új tech­nológia és a források ésszerű kihasználása, szállítási techni­ka, fizika, kémia, meteorológia és hidrológia, oceanográfia, sze- izmográfiai kutatások, űrkuta­tás, orvostudomány, egészség­ügy stb. Az együttműködés formái- és módszereiként javasolták köny­vek, folyóiratok és más tudo­mányos-műszaki kiadványok és jelentések cseréjét, kölcsö­nös cserelátogatásokat, vala­mint közvetlen érintkezéseket és kapcsolatokat tudósok és szakemberek között, kölcsönös megállapodások és egyéb meg- egyezések alapján konzultáci­ók, előadások kutatási munkák céljából beleértve laboratóriu­mok, tudományos könyvtárak és egyéb dokumentációs közpon­tok ezzel összefüggő felhasz­nálását, nemzetközi és országos konferenciák, szimpóziumok, szemináriumok, tanfolyamok és más tudományos—műszaki jel­legű tanácskozások megszerve­zését külföldi tudósok és szak­emberek részvételével, közös érdeklődés tárgyát képező programok és tervek együttes kidolgozását és megvalósítását. Az életkörnyezet védelme és megjavítása a természetvéde­lem, a természeti források ész­szerű kihasználása, a mai nem­zedék és a jövő nemzedékek érdekében egyike azoknak a feladatoknak, amelyek nagy je­lentőségűek a népek életszín­vonala és valamennyi ország gazdasági fejlődése szempontjá­ból. Az életkörnyezet számos problémáját, főként Európában, csupán szoros nemzetközi együttműködéssel lehet haté­konyan megoldani — ál­lapítja meg a záródokumentum. A részt vevő államok ugyan­csak elismerték, hogy a nem­zetközi jog elveivel összhang­ban minden részt vevő állam­nak az együttműködés szelle­mében hozzá kell járulnia ah­hoz, hogy a területén szervezett tevékenység ne okozza az élet- (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ szó 1975. VIII. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents