Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 35. szám, Vasarnapi Új Szó
SZAKMAI TANÁCS A szerző megkérdi az ismert kritikustól: — Nem gondolja, hogy változtatni kellene valamit a darabomon? — Néhány változtatásra valóban szükség lenne. A főhős ne mérget vegyen be a darab végén, hanem lője főbe magát. — Miért. — A lövés talán felébreszti 8 nézőket. Aforizmák Nagyon nehéz hinni az olyan embernek, aki igazat mond, amikor mi az ő helyében bizonyára hazudnánk. William Ménekén So<k olyan nő akad, aki sohasem csalta meg a férjét, de olyat nehéz találni, aki csupán egyszer csalta volna meg. La Rochefoucauld Ahhoz, hogy az ember egy keveset keressen, sokat kell tanulnia. A. Dávid francia író » • • ö mindig igazat mond — csakhogy megválogatja, kinek mondja. T. Leni olasz énekesnő • » • Az ízléstelenség érti a módját unnak, hngy ízlését rákényszerítse másokra. C. Melamed » » • Mielőtt sikerre törekednél, vedd fontolóra, vajon barátaid el tudják e viselni a sikereidet. M. Gain amerikai szociológus A Krokogyilból fordította: Gellért György VERSENYFUTÁS A sötét utcán fut egy asszony, utána fut egy férfi. Egy járókelő lép az asszonyhoz: — Segíthetek, asszonyom? — Nem, köszönöm, nem szükséges . .. Tudja, minden este versenyt futunk a férjeimnél, és aki lemarad, az mosogat! PÁLYAVÁLASZTÁS — Az én fiam elárusítónak készül. És a magáé? — Vevőnek. SZÖVEG NÉLKÜL Elek Tibor rajza ÉRDEKLŐDÉS A gazdag papa a házi mulatságon magyarázza néhány fiatalembernek: — Az én lányaim mind szép hozományt kapnak, amikor férjhez mennek. Anna a legkisebb, 17 éves, ő ezer fontot kap; Phyllis 25 éves, neki kétezer fontot adok; Beryll 30 éves, az ő hozománya négyezer font lesz. — Bocsásson meg, Sir — kérdi szépen az egyik fiatalember —, nincs még egy 50 felé járó leánya is? BARÁTNŐK EGYMÁS KÖZT — Mit gondolsz, Róbert szeret engem? — Hát persze. Miért éppen te lennél kivétel? NŐK BESZÉLGETNEK — Hidd el, az idő a legjobb orvosság. — Nem hiszem. Rajtam az sem segít. — Miért? Mi a bajod? — Öregszem. ENNIVALÓ A zsúfolt villa nioson egy férfi megszólítja a mellette álló leányt: — Tudja, hogy maga ennivalóan aranyos? — És ön tudja, bogy jól nevelt emberek kézzel nem esznek? INDOKLÁS Valaki megkérdezte az orvosától: — Ha ilyen óriási tömegű az orvosi szak- irodalom, egyáltalán mi szükség van orvosra? — Hogy a beteg ne haljon bele valami sajtóhibába — hangzott a felelet. RÁBESZÉLÉS Vásárló: Nagyon tetszik nekem ez a kutya, de — szerintem — nagyon rövid a lába. Eladó: Miért mondja azt, hogy rövid, hiszen földig ér e lába! ZENE Egy fiatalember gitá- rozik a parkban szerelmének. Egy idő múlva megkérdi tőle; — Kedvesem, el Is felejtettem kérdezni, szereted a zenét? — Nagyon, de azért játssz tovább! Az öreg Kovács panaszkodik barátainak, hogy nincs megelégedve a vejével. — Mi kifogásod van ellene? kérdezik ba— Hiszen az jó. — Igen, de mégis kártyázik. SZÖVEG NÉLKÜL Eulenspiegel LEV KORSZUNSZKIJ: Grisa és Amwvska Tudomásomra futott, hogy az egész világon tombol az állatbarát-mozgalom: ki kutyát tart, ki macskát, ki pedig sündisznót. Magános ember vagyok, ezért már régóta arról ált modoztam, hogy a magány elűzése céljából jómagam is szerzek valamilyen állatot. Persze kutyát szerettem volna, de a szomszédaim hallani sem akartak róla, meg aztán a kutya sokat eszik. Ezért hát szereztem egy hangyát. El is neveztem Grisának. A rozsdaszínű kis állat egy gyufaskatulyában lakik, zizeg a lábaival, én meg nagyon elégedett vagyok. Eleinte nem sokat törődtem vele, de beláttam, hogy ez helytelen, s azóta már színházba is elvittem. Egyszer a parkban sétálgattam Grigorijjal. Odafön hozzám a kollégám, Prosin, és azt mondja: —- Hát te, Popov, mit csinálsz itt? — Grisât sétáltatom. — Miféle Grisát? — A hangyámat. Prosin a száját is ellátottá a csodálkozástól, aztán gúnyosan hahotázni kezdett: — Talán bizor” pórázon vezeted? Erre az ostoba kérdésre nem is válaszoltam, tovább mentem. Másnap a munkahelyemen elkezdődött az élcelődés: — Igaz-e — kérdi Zinocska —, hogy magának hangyája van? És majd megfullad a nevetéstől. — Igaz. Miért? Azt nem tartja különösnek, hogy egyesek aranyhalacskákat tartanak? Aztán lllarion lljics jött be, és a homlokát ráncolva azt mondja: — Ahelyett, Popov, hogy a hangyáját sétáltatja, inkább a munkáját végezné rendesen. — Mi köze ehhez a hangyának? — Csak annyi — mondja haragosan lllarion lljics —, hogy önnek beteges hajlamai vannak. Hivattak a szakszervezeti irodába. — Beutalót akartak adni magának Picundára — mondja felena kirobbanó nevetéssel —, de aztán meggondolták, mert hát kire hagyná a hangyát? — A hangyát magammal vihetném. Ekkor azonban már hangosan röhögtek, mint akik eszüket vesztették. Másnap történetesen elkéstem a munkából, mire Szemjonov rögtön rám támadt: — Mi az, Popov, elaludtak a hangyával együtt? Méregbe jöttem, és rávágtam: — A hangyám kimúltI Röhögtek egy jót, aztán ki-ki ment a dolga után. Csak nem mondhattam meg nekik, hogy tegnap menyasszonyt szereztem Grisának: Annuskát... Gt KROSIN: Az ízlések különbőzok. •. Írtam négy kis elbeszélést. Közülük hármat, a sikerültebbeket, átadtam a szerkesztőségben az irodalnu rovat munkatársának. __ — Nos, öregem, ezt a kettőt elfogadom — mondta néhány nap múlva a munkatárs. — A harmadik kis elbeszélés, lásd be, gyengécske. Tehát nem közölhető. — Helyes — mondtam én. — A harmadik gyengébb mint ez a kettő. — Igen. Majd meglátjuk, mit szól a főnök. Átadom neki. Egy hét múlva a főnök — a rovatvezető — ezt mondta: — Tudod mit, barátocskám, én a főszerkesztőnek talán ezt a kis elbeszélésedet mutatom meg, jó? A másik, lásd be, gyengécske. Nem közölhető. — Bizony, gyengécske — bólintottam. — De ez a másik, természetesen, jobb .... Alig egy hónap elt<ével hívatott a főszerkesztő. — Nos, aranyoskám, valami mást nem tudnál adni? — kérdezte, miközben visszaadta a kis elbeszélesemet. — Ez, lásd be, gyengécske. Nem közölhető. — Nemigen — mondtam zavartan. Szégyelltem magam a főszerkesztő előtt, hogy nincs másom semmi. Az-> tán némi töprengés után elővettem az aktatáskámból a negyedik kis elbeszélésemet. Melyet önök éppen most olvasnak. Hát látják, ezt leközölték! Pedig én ezt a kis elbeszélést még megmutatni is szégyelltem. Azt gondoltam, hogy gyengécske, s ezért nem közölhető. SÁGI TÖTH TIBOR fordításai &WÍ-J » I{3 LT/; V$c* r * W'V írr'^j ~ • í $ jj pTTx» ï jjâfr: V 4 fipT; yjTTffi F 111 ^ Asiiií ví ■' 'x ' 1! $• * f ÉRVELÉS — Most nem tudok magának magasabb fizetést adni, de gondoljon arra, hogy negyven év múlva milyen szép nyugdíjat kap majd! Várnai György rajza
