Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 35. szám, Vasarnapi Új Szó
KÖZÖS TERVEZÉS a KGST -TAGÁLLAMOKBAN I. A TAPASZTALATOK ÖSSZEGEZÉSE Érdekes és tonulságps írás.fetept meg,a Vaproszi ekonomiki 1975/7. szamában INI. Bautyjna és N. Promszkij .tollábót. Az említett szerzők cikkét két részben kivonotosan közöljek. A gazdasági együttműködésben és a Komplex Program realizálása során felhalmozódott tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szocialista államok kapcsolatainak további fejlesztéséhez nélkülözhetetlen plőíellétel a tervezés megerősítése. A KGST-tagállamok sokoldalú és kétoldalú együttműködése a tervezőtevékenységben alapvető eszköz az együttműködés valamennyi formájának tökéletesítéséhez és a nemzetközi munkamegosztás elmélyítéséhez. A tervezési együttműködésnek az a feladata, hogy komplex módon oldja meg a koordinálás problémáit, beleértve a tudományos és műszaki fejlesztés, a beruházások, a termelési szakosítás és kooperáció kérdéseit. A KGST-tagállamok jelenlegi fejlődési szakaszára az jellemző, hogy hatalmas gazdasági potenciállal rendelkeznek, amely sokágazatú ipari termelésre, erőteljes szocialista mezőgazdaságra, haladó tudományra, szakképzett munkások, specialisták és tapasztalt gazdasági vezetők munkájára épül. Jelentősen kibővülnek a gazdasági együttműködés lehetőségei, s megnövekedett annak szükségessége. A gazdasági együttműködés fejlesztésének adott szakaszában a szocialista államok gazdaságpolitikai célkitűzéseiből, elsősorban azok szociális programjaiból kell kiindulni. A szociális programok egyeztetése lehetővé teszi a gazdasági együttműködés és a gazdasági integráció fő céljainak, valamint a mozgósítandó források meghatározását, megállapítását, valamint az integrációs folyamatok irányítási rendszerének kidolgozását. Szükséges, hogy az integrációs folyamatok irányításának tervezési rendszere megoldja mindazokat a komplex kérdéseket, amelyek a gazdasági együttműködés egyes szakaszaiban felmerülnek. Mivel az integráció fokozatos megvalósítása állandóan újabb és újabb feladatokat hoz felszínre, így az integrációs folyamatok irányítási rendszerében is megfelelő változásokra van szükség. Az integrációs folyamatok tervszerű irányítási rendszere magában foglalja a közös tervezést, s annak intézményesített szervezeti, gazdasági és jogi felépítését. A tervercí - tevékenység különböző formái A közös tervezőtevékenység létező formáiban kifejezésre jut az együttműködés fejlesztésének eddig elért színvonala. A közös tervezőtevékenység jelenlegi formái a következők: kölcsönös konzultációk, előrejelzések készítése a gazdaság fő ágazataiban, s tudományban és a technikában, a fő népgazdasági ágazatok fejlesztési terveinek távlati koordinálása, az ötéves népgazdasági tervek koordinálásának tökéletesítése, egyes ágazatok és termelési irányzatok közös tervezése az érdekelt államok keretében, valamint a KGST-tagállamok közötti tapasztalatcsere a tervezés és a nép- gazdasági irányítás területén. A KGST-tagállamok közös tervező tevékenységének kiindulási formái a gazdaságpolitikai kérdéseket érintő konzultációk. A gazdaságpolitika a szocialista állam szuverén ügye, ezt a kommunista- és munkáspártok dolgozzák ki a kongresszusokon és a plenáris üléseken, s a népgazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelvként érvényesül meghatározott időszakra. A közös konzultációk nem jelentenek beavatkozást a testvéri államok gazdaságpolitikájába, hanem a gazdaság fejlődés stratégiai célkitűzéseinek szükségszerű egyeztetését szolgálják. A gazdaságpolitika és az integrációs folyamatok fejlesztésének fő problémáira vonatkozó konzultációk a gazdasági növekedés alapvető irányzatait, a beruházások szerkezeiének a tudományos-technikai forradalommal összefüggő változásait, valamint az ebből adódó ágazatok közötti és ágazaton belüli változásokat érintik. A KGST-tagállamok központi tervező szerveinek az 1976—1980-as évekre vonatkozó konzultációi például az ipar és a mezőgazdaság kulcs- fontosságú ágazatainak fejlesztésére vonatkoztak. A szocialista gazdasági integráció Komplex Programjában megfogalmazott feladatok sikeres teljesítése érdekében elkerülhetetlen a szocialista közösséghez tartozó országok belső gazdaságpolitikájának főbb irányzatait összhangba hozni. Elsősorban azokról a gazdasági intézkedésekről van szó, amelyek fokozzák az integrációs együttműködés hatékonyságát. A közös tervezőtevékenység további fontos formája a tapasztalatcsere és az együttműködés a prognózisok készítésében. A prognózis a szocialista tervezés általános folyamatainak kiinduló szakasza. Meghatározott cél-. jai vannak, amelyek a tagállamok kommunista és munkáspártjai által kidolgozott fejlesztési koncepciókból indulnak ki. E keretek között a prognózis lehetővé teszi a legjobb megoldás kiválasztását. A gazdasági együttműködes előrejelzésében a nemzeti prognózisokra kell támaszkodni, s a gazdaságfejlesztés alternatív megoldásai alapján meghatározható az együttműködés leghatékonyabb variánsa^ Jelenleg a KGST keretében kidolgozott közös prognózisok száma meghaladja a százat. Kidolgozták és jóváhagyták többek között az energetikai ipar fejlesztésének, az alapvető és kiegészítő villanyenergetikai berendezések fejlesztésének' műszaki-gazdasági elemzését és prognózisát, beleértve az atomerőművi berendezéseket, továbbá az alapvető bányászati, kőolaj- és földgázjövesztő berendezések fejlesztésének prognózisát az 1985-ig szóló időszakra. A szocialista államok közös tervezőtevékenységének alapvető formája a népgazdasági tervek egyeztetése. Az integráció hatékony fejlesztése feltételezi a kölcsönös érdekeltségű, nagy horderejű problémák közös megoldását. Ezek azonban rendszerint meghaladják a népgazdasági tervek kereteit, s 10—15 évre szóló egyeztetéseket igényelnek. Szemmel láthatóan szükségesnek mutatkozik a távlati célprogramok kidolgozása, 9 amelyek rendszerint túliiövik egy-egy ágazat hatáskörét. E programok kidolgozásánál figyelembe kell venni a szükségletek, a források szerkezetét, a gyártási lehetőségeket, a tudományos-műszaki haladás követelményeit, meg kell határozni az együttműködés területeit, meg kell terem- • teni a gazdasági feltételeket, beleértve a finanszírozás forrásait és mikéntjét, meg kell állapítani az árakat, a nyereséget stb. E programok kidolgozásánál nagy szerepet játszhat a közös tervezés, amely meghatározza az egyezmény formáit, jellegét, a végrehajtás időpontjait. Mindez szoros kapcsolatban történik a nemzeti tervekkel, amelyek külön részben tartalmazzák az integrációs intézkedések tervét, s gondoskodnak a távlati egyezmények realizálásához szükséges anyagi forrásokról. A távlati ágazati programok kidolgozásának és teljesítésének óriási a jelentősége. Az ágazatok keretében történő együttműködés lényegében az első lépés a hosszú lejáratú népgazdasági tervek többoldalú koordinálásához. A hosszú lejáratú népgazdasági tervek koordinálásának szükségessége arányosan fog növekedni az integrációs intézekdések körének bővülésével és elmélyülésével. A távlati tervdokumentáció tárgyát képező problémák rendszerűit az alapvető gazdasági és tudoiriányos-műszaki kérdésekről folytatott közös konzultációkból, valamint a prognózisok terén megvalósított együttműködéslxü erednek, s az ötéves tervek egyeztetésében is szerepet játszanak. A közös tervező tevékenységhez tehát meg kell teremteni a feltételeket a hosszú lejáratú nemzeti tervezés fejlesztésével, valamint az ötéves népgazdasági tervek koordinálásának tökéletesítésével. A közös tervezőtevékenység olyan új formáinak fejlesztése, mint például a közös előrejelzés, egyes ágazatok távlati . fejlesztésének tervszerű koordinálása, valamint a népgazdasági tervek távlati koordinálására való fokozatos átmenet, • lehetővé teszik a gazdasági együttműködés fő irányzataira ' vonatkozó egyezmények pontosabb előkészítését, növelik a tervek megalapozottságát, szélesítik a tartalmát. Mivel azonban a célkitűzések gyakorlati realizálása csak az ötéves népgazdasági tervek koordinálásával biztosítható, ezért ez a forma van « legszorosabb kapcsolatban a nemzeti tervezési rendszerrel. Az ötéves tervek egyeztetése A KGST-tagállamok ötéves népgazdasági terveinek koordinálásában sok hasznos tapasztalat gyűlt már össze. Mindez alapul szolgál a koordináció elveinek és formáinak további fejlesztéséhez és tökéletesítéséhez. Eddig a tervkoordináció főleg a külkereskedelmi áruforgalom tételeinek kölcsönös összhangját szolgálta, az utóbbi években azonban a tervezőtevékenység súlypontja fokozatosan a termelés szférájába helyezkedett át. Most a tervkoordináció legfőbb feladata a termelési és tudományos-műszaki nemzetközi szakosítás és kooperáció elmélyítése. A KGST-tagállamok a magas fokú tudományos-műszaki horizontok gyors elérése, a munkatermelékenység növelése, valamint a világpiaci versenyképesség fokozása érdekében életre keltették a tervezőtevékenység új formáit, az ipari ágazatok és gyártási irányzatok közös tervezését, két vagy több érdekelt ország részvételével. A közös tervezésben kifejezésre jut a részt vevő országok érdekeltsége. A közös tervezés alapján megvalósuló ésszerű nemzetközi munkamegosztás figyelembe veszi az egyes államok szükségletei és forrásai közötti összhangot. Az integrációs intézkedések végső célja a dolgozók életszínvonalának emelése, ami gyakorlatilag kölcsönösen összefüggő szükségletek kielégítését jelenti. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy mely szükségletek kielégítésével érhető el a leggyorsabban a kitűzött cél — az életszínvonal emelése Ez egyúttal a közös tervezés tárgyának megválasztása szempontjából is fontos kritérium. ■ Ha kiválasztjuk a szükségletek egyik láncszemét, például a tüzelőanyag- és energetikai forrásokat, a választás szempontjául szolgálhat azok deficitje. A „deficit“ kritérium azonban más szükségleteknél is érvényesülhet, figyelembe kell tehát venni azt is, hogy melyik a legfotitosabb a kitűzött célok elérése szempontjából. A közös tervezés jellemző vonása a komplex hozzáállás, amely magában foglalja a gazdasági és termelési folyamatok egyes szakaszait, beleértve a tudományos kutatást, a műszaki tervezést, a gyártási folyamatokat, a beruházások elosztását, a termelési szakosítást és kooperációt, a termelés gazdasági feltételeit és a termékek realizálását. A közös tervezés kitűzött céljainak' elérése érdekében egész sor konkrét problémát kell megoldani, amelyek a tervezés tárgyát képezik. így például a KGST-tagállamok nyersanyag-, tüzelőanyag- és energiaellátásának célja feltételezi: a közös geológiai kutatások elvégzését; a villanyener- gia-termeléshez szükséges tüzelő- és nyersanyagok kitermelésére szolgáló üzemek közös felépítését és működtetését; nemzetközi termelő, kereskedelmi, tervező, építő és tudományoskutató szervezetek létesítését a legjelentősebb geológiai, termelési és tudományos-műszaki problémák megoldására; közös tudományos-kutatási munkák elvégzését az újabb, haladó technológia és műszaki berendezések kifejlesztése és bevezetése céljából stb. A közös tervezésben a komplex hozzáállás a kiválasztott oélok gazdasági programjának kidolgozásában jut kifejezésre. Ez a gazdasági program sorozatos intézkedések komplexumából áll, az adott probléma koncepciós előkészítésétől kezdve egészen a termelési folyamatok kiszolgálásáig és a termékek realizálásáig. Az adott probléma megoldásához szükséges intézkedéseknek tartalmazniuk kellene a végrehajtások határidejét és a feladatok teljesítéséért felelős szubjektumokat. Mivel a kitűzött célok realizálásának gazdasági programja az együttműködésben részt vevő államok önkéntes hozzájárulásának az eredménye, az intézkedéseket meg kell erősíteni a szerződések és egyezmények olyan rendszerével, amely kötelezi a részt* vevő feleket a vállalt kötelezettségek’ teljesítésére. Az így kidolgozott gazdasági programnak önmagában tehát nincs direktív jellege, hanem szilárdságát a részt vevő felek egyezményeiben és szerződéseiben megfogad mázott kötelezettségvállalásoknak köszönheti. * A közös tervezés keretében kidolgozott tudományos feltételezések és elemző prognózisok orientációs jellegű tájékoztatást adnak az együttműködés távlati fejlesztéséről. Az együttműködés ilyen irányú példái közül megemlíthetjük az egyes programvezérlésű szerszámgépek közös tervezésére 1972-ben kötött egyezményt. Az egyezményt hét szocialista állam, Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia írta alá. A numerikus vezérlésű szerszámgépek közös tervezése magában foglalja: a szerszámgépgyártás fejlesztésének prognózisát és műszaki-gazdasági irányzatait; a tudományos-kutatási és műszaki-tervezési munkák elvégzését; a termelés hatékonyságának a növelését; a kölcsönös szállítások terjedelmét és műszaki-gazdasági paramétereit stb. Az egyes államokban végzett munkák szervezése és koordinálása céljából létrehozták a Megbízott Képviselők Tanácsát, valamint a Tanács keretében három végrehajtó szervet létesítettek: a részt vevő államok illetékes tudományos kutatóintézeteinek igazgatóiból álló tudományos-műszaki tanácsot, a kapacitások fejlesztésével és a termelést szakosítással foglalkozó munkacsoportot, valamint a termékek kölcsönös szállításait szervező munkacsoportot. 1973 első felében az egyezmény íésztvevői a tudományos-kutató és műszaki-tervező munkák szakaszán befejezték a kutatásokat, és tökéletesítették a numerikus vezérlésű szerszámgépek alapegységeinek szériagyártásához kidolgozott műszaki dokumentációkat. Ugyanebben az időben a Megbízott Képviselők Tanácsa jóváhagyta a tudományos-műszaki tanács javaslatait az alapegységek gyártásával és az 1976 —1980-as évekre előirányzott kölcsönös szállításaival kapcsolatban. A jelen időszakban a tudományos-műszaki tanács a szerszámgépek fejlesztésének és gyártásának további tudományos-kutatási és műszaki-technikai problémáival foglalkozik. (Folytatjuk a Vasárnapi Oj Sző következő számában.)
