Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-30 / 204. szám, szombat
Hogy az öröm teljes legyen A Ziar nad Hronom-i SZNF Müvekben az alumíniumtermékek felszíni megmunkálása technológiájában újdonságszámba megy az anovikus oxidáció elvégzésére alkalmas automatikus gépsor. Felvételünkön Augustín Laurov művezető, a gépsor kapcsolóállomását kezeli. (Felvétel T. Babjak CSTK) Megfontoltan és előrelátássá! írta: Dr. Marta Vlacihová, az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettese 1975. VIII. 30. Az 1975/76-os iskolaév jelentőségét különösen az emeli ki, hogy az ötödik ötéves terv befejezésének, a hatodik ötéves terv kezdetének, és mindenekelőtt a CSKP XV. kongresszusa megtartásának időszakával esik egybe. Ez döntő mértékben megszabja jellegét. Ennek megfelelően kell a pedagógusoknak folytatniuk oktató-nevelő tevékenységüket. Az iskolák és a nevelési intézmények felkészülten fogadják az új tanévet. Az idei tanév munkájára vonatkozóan az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma, valamint a nemzeti bizottságok oktatásügyi osztályai eszmei-pedagógiai és pedagógiai-szervezési utasításokat adtak ki, s az ezekben szereplő feladatokat a pedagógusok felvették munkaterveikbe. Ezzel kapcsolatban tekintetbe vették’ az előző tanévekben szerzett tapasztalataikat is. Ezeket kritikailag elemezték, és levonták a következtetéseket, hogyan lehet kiküszöbölni a korábbi hibákat és fogyatékosságokat, s hogyan lehet jobban előrehaladni az ifjúság kommunista nevelésében. Ennek az előrehaladásnak célja az iskola- rendszer szocialista jellegének további megszilárdítása, nevelési funkciójának megerősítése, a nevelőmunka tartalmának és módszerének korszerűsítése, tökéletesítése. A cél: az oktatási-nevelési folyamat szerves egysége, az iskola és az élet szoros kapcsolata, a pártosság es az osztályjelleg elvének következetes alkalmazása. Az ifjú ság ezzel párhuzamosan sajátítja és mélyíti el azokat az ismereteket, amelyeket a tudományos-műszaki forradalom hoz magával, s amelyeket az ország további gazdasági fejlődése követel' meg. Tekintetbe véve, hogy milyen mértékben fejlődött és minőségileg javult az iskolák munkája a CSKP XIV. kongresszusa után, joggal feltételezhetjük, hogy a szlovákiai iskolák és nevelési intézmények a párt XV. kongresszusáig minőségileg és mennyiségileg tovább tökéletesítik munkájukat, s így megbízhatóan készülnek fel azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyeket ez a kongresszus az is- kolaiigy számára kitűz. A szocialista társadalom jelenlegi, de főképp jövőbeni szükségletei megkívánják az oktatásügy, dolgozóitól, hogy ezekre folyamatosan, érzékenyen és idejében reagáljanak, s ennek megfelelően megfontoltan és előrelátással végezzék az iskolarendszer szervezését és tökéletesítését. Az ebben az irányban végrehajtott számos intézkedés közül a szülők, de a nagyközönség érdeklődésének is homlokterébe került az a folyamat, amelynek eredményeképpen fokozatosan megszűnnek az összevont osztályú általános iskolák, s a gyerekek teljes szervezettségű iskolába kerülnek. Tudjuk, hogy mit jelent az iskola egy község vagy település számára. Ennek tekintetbevételével meg tudjuk érteni, ha a szülők érzékenyen reagálnak a szétszórt településstruktúrájú vagy nemzetiségileg vegyes környezetben működő s kevés tanulót számláló egy- vagy kéttantermes iskolák megszüntetésére. Csakhogy — ahogy a CSKP KB és az SZLKP KB 1973 júliusi plenáris ülésének határozata is rámutat — az ifjúságnak az életre és a fejlett szocialista társadalomban végzendő munkára való előkészítése során nem lehet továbbra is az általános iskolák jelenlegi hálózata fenntartásának útján haladni. Ezért a kevés osztállyal rendelkező iskolák összevonása ebben a tanévben is folytatódni fog, és fokozatosan el kell jutnia befejező szakaszához. Megköveteli ezt mind a pedagógiai munka színvonalával szemben támasztott igények megnövekedése, mind pedig a társadalom általános fejlődése. Az a gyerek, aki eddig egytanerős, összevont egytantermes iskolába járt, ahol már csak idő híján is lehetetlen volt korszerű didaktikai módszerek, tansegédeszközök alkalmazása, a teljes szervezettségű iskola magasabb évfolyamába kerülve csak erejének végső megfeszítésével tud lépést tartani a többi gyerekkel, ami rendszerint legtöbbjüknek nem sikerül. Ez veszélyezteti nemcsak egészséges fizikai és szellemi fejlődésüket, hanem az egy- vagy kéttantermes iskola a továbbiak folyamán gyakran diszkriminációs tényező is lehet. E pedagógiai szemponton kívül az iskolaügynek tekintetbe kell vennie az általános integrációs folyamatot is, amely napjainkban lejátszódik, és a jövőben még nagyobb mértékben előtérbe kerül. A kisebb földművesszövetkezetek egyesülés útján nagyobb, gazdaságilag hatékonyabb egységbe tömörülnek, változik a településszerkezet, az emberek fokozatosan a tanyákról, tanyasi településekről alsótökú központokba költöznek át, új lakótelepek épülnek. E fejlődésnek egyedül az felel meg, ha a gyerekek teljes szervezettségű általános iskolába járnak, amelyek szervezésileg, anyagi és káderellátottság szempontjából jól felkészültek az ifjúság nevelésével és oktatásával kapcsolatos feladatokra. Fiatalok ezrei kezdenek tanulni az idén gimnáziumokban, iparitanuló-iskolákban és szakmunkásképző-intézetekben, középfokú szakiskolákban, szakiskolákban. Ezek lehetővé teszik a fiatalok számára, az egész ifjúság számára, hogy megszerezzék a szükséges ismereteket, szakképzettséget, és felkészüljenek a főiskolai tanulmányokra. A tanév első napjától megindul az intenzív munka az iskolákban. Ezzel lehet biztosítani, hogy a két kongresszus közötti időszakban tetőzzön az iskolai szervek igyekezete, hogy teljesítsék a tervezett feladatokat és elérjék a kitűzött célokat. Ezzel juttatják kifejezésre a pedagógusok, az iskolaügyi dolgozók tiszteletüket, odaadásukat a párt iránt. A juhászt az erdőszélen pillantottam meg. Egy jókora fa alatt üldögélt. Hátát úgy támasztotta a görcsös törzshöz, mintha a fának lenne szüksége támogatásra s nem neki. Viharvert kalapja, botja mellette hevert a fűben, lábánál alaktalan fekete szőrcsomó, amely csak a közeledő idegen hangokra alakult át okos szemű pulivá. A fák árnyai alatt csendben szuszogott a népes nyáj. Körülöttük a nyár tombolt. Áttetsző fény csörgött a lan kás legelőre, a szemközti hegyvonulat cikk-cakkjára s a mesz- sze kígyózó völgyre. A levegőben megbonthatatlan nyári zajok úszkáltak — madártrilla, bogárzümmögés, monoton traktorzúgás. Fent a magasban dúsan domborodó felhőgomolyok úszkáltak a kékségben. A jónapotra megmozdult és felnézett a juhász. Javakorabeli, csontos arcú ember, rövidre nyírt frizurájában a fekete és az ősz hajszálak aránya egy az egyhez. Bajsza azonban mint a holló szárnya s mélyen ülő szemeiben őszinte érdeklődés. Egy pillanat alatt „megmért“ bennünket; próbálta kitalálni, kifélék, mifélék vagyunk. Megnyerhettük bizalmát, mert barátságosan fogadott, és helyet mutatott maga mellett a fűben. Néhány mondat az időről, meg a várható termésről, aztán az egészségről, mindez inkább olyan ismerkedésféle. Átmenet az igazi célhoz: a juhász munkájához. jó, erről is lehet beszélgetni, de egy oldalpillantással azért akaratlanul is elárulta, hogy juhászszaktudásunkról nemigen van jó véleménnyel. Esetleg a sajtevéshez értünk, egyébhez nem — beszélt a tekintete. De azért udvariasan várta, mit is akarunk tulajdonképpen. Megjelent a Pártáét 17. száma A lap új száma Következetesen teljesítsük a konferencia határozatait címmel közli a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának állásfoglalását az európai együttműködési és biztonsági értekezlettel kapcsolatbán. Ezt a fontos dokumentumot Fontos hozzájárulás a békés egymás mellett éléshez címmel egy elemző cikk egészíti ki. A lap fontosabb pártpolitikai- és gazdasági cikkei közül a figyelmet a Döntő korszak küszöbén, a Mélyítsük el a tö- niegpulitikai munka nevelő és mozgósító jellegét, a Következetesség és eszmeiség a pártoktatás hatékonysága fokozódásának feltétele, a Kiskereskedelmi árak néhány kérdése IM. Sabolőík, a Szövetségi Árhivatal vezetésével megbízott miniszter írása), A kommunista párt és a tömegek, valamint A járási és körzeti pártbizottságuk a CSKP KB júliusi plé- numának a határozatáról tanácskoztak c. cikkösszeállításra hívjuk fel. A lap tanulmányjellegű írásai közül kiemelkedik K. Katu- sev, az SZKP KB titkárának A fasizmus feletti győzelem és a szocialista világrendszer fejlődése c. cikke. Idetartozik az Építjük a fejlett szocialista társadalmat c. sorozatban az NSZEP folyóiratából, az Einheiitből a Magas fokú munkatermelékenység — szüntelen haladás, valamint a Proletarizálódás korunk tőkés társadalmában c. cikk is. Külön ajánljuk az olvasók figyelmébe A békés és a szociális haladás filozófiája c. tanulmányt. A pártvezetés megszilárdításának fontos forrása — ez a címe az SZKP XXV. kongresz- szusának előkészületeiről szóló cikknek, mely az Ifjú hazafiak, pro'etár internacionalisták (az NSZEP tapasztalatait méltató írás) című írással együtt a Testvérpártok életéből c. rovatban jelent meg. Közli a lap A pártépítés elméletének és gyakorlatának kiss/ólára c. anyag folytatását is. (kezes) Az eredmények ... Hát nem éppen rosszak, de ezekről bent a szövetkezet Irodájában többet tudnának mondani. Ök tartják nyilván, ő is tőlünk tudja meg a pontos eredményeket. Meg aztán nem is nagyon kedveli a számokat, elsősorban a nyáj érdekli, a jószág, hogy azzal ne legyen semmi baj. De azért sorolja a számokat, az eredményeket. Ennyi a juhok száma, sajt, gyapjú... Hivatalos, száraz stílusban sorolja a számokat. Talán túl hivatalosan is. Valamit ki lehet érezni a szavaiból, a hanghordozásából. Mintha valami nem volna teljesen rendben. Talán a keresete . .. — Rendesen keresek — utasítja el a célzást. — Minden lépésemért megfizetnek — teszi hozzá, s tekintete a szemközti hegyvonulat kékbevesző körvonalait pásztázza. — Akkor nincs hiba — próbálok hangulatot teremteni a közeledéshez, s cigarettával kínáljuk. — Hiba nélkül semmi sincs — és szavaiból finom rendreutasítást lehet kiérezni, de a füst izére megenyhül. — Hát itt nagyon nehezen tudunk hibát felfedezni — válaszoljuk ... A munka jól megy, az egészséggel sincs baj, s amint mondja, a keresetével is elégedett. — Én nem is mondtam, hogy valami baj van — s szavaiból ki lehetett érezni, hogy ezt a témát befejezte. Gyorsan „más hullámra kapcsoltunk“. — Biztosan büszkék magára a szövetkezet vezetői, hiszen a környék talán legjobb juhásza őrzi a nyájat. — Lehet, hogy büszkék . . . Nem mondjak — válaszolja, s elgondolkozva kíséri tekintetével a felszálló füstcsíkot. — Hogyhogy nem mondják ... De kimutatják. Minden hónapban vastag fizetési borítékkal — próbálkozunk tréfára fordítani a szót. — Hát ha minden a fizetési boríték, akkor kimutatják — bólogat, s érezhetően távoltartja magát a tréfás hangnemtől. Sőt, mintha kevéske ingerültség is volna a szavaiban. Vagy inkább a hangsúlyban, ahogyan' a mondat végét megnyomja. Megtorpan. Hirtelen, mint amikor sötét szobában fényt gyújtanak, mindent megértettem. S amint elnéztem a juhászt, ezüstös fejét, a borostás arc mély redőit, a halántékán csillogó verejtékcseppeket, barnára sült kezének tömzsi ujjait, egész lényét, csak ennyit tudtam mondani: — Értem... Igen, mindent megértettem... — Semmit sem érthet... Lám maga is csak a számokat kérdezte. Mennyi sajt, mennyi gyapjú mennyi haszon... De azt maga sem kérdezte meg, hogy ebben a nyájban miért nincs egyetlen sánta darab sem... De az talán nem is fontos — tette hozzá inkább csak úgy önmagának, és elgondolkozva morzsolta szét ujjal közt a cigaretta végét. Hát így történt, hogy e kis írásból kimaradtak az imponáló számok, a nagyszerű eredmények, sőt a meginterjúvolt neve is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az adott esetben ezek teljesen a háttérbe szorultak. Megmaradt azonban a legfontosabb, az izgatóan időszerű gondolat — az embernek az emberhez való viszonya. A kellő időben és helyen kimondott dicsérő, elismerő szó, a legértékesebb emberi tevékenység — a munka, az építő, teremtő, a tegnapi rosszat mára nagyszerűbbé varázsoló emberi tett előtti főhajtás. Nem, nincsen szó erőszakos eszményiesítésről. Az emberek ma is tömött borítékban szeretik látni munkájuk eredményét. Ez teljesen normális, teljesen helyes, és erről kár is lenne vitázni. De ezt a munkát emberek végzik, akiknek elképzeléseik, vágyaik, céljaik, igényeik vannak. S ha a tömött fizetési borítékot fetisizáló, csak azt hajszoló és csak azt látó egyéneknek talán nem is ez a véleménye, az embert talán semmi sem tudja olyan igazán, olyan maradandóan felemelni, mint az, ha a munkájára azt mondják: ez igen, ez már valami, ezt nagyszerűen csináltad. Ne takarékoskodjunk hát ezzel a néhány szóval, mert kell ez az embereknek. Kell ez ma is, amikor önmagunknak dolgozunk, amikor munkánk eredményét mi magunk élvezzük, s amikor a jól, becsülettel elvégzett munkáért magától értetődően kijár a testes boríték. De az ember kívánja az elismerő, meleg emberi hangot — s nem túlzás, hogy a vastag boríték kiváltotta öröm csaíc ezzel egvütt teljes. AGÖCS VILMOS A CKD Kutná Hora-i üzeme mozdony- és villamosalvázatakat és Avia-Saviem típusú kocsitengely-részeket gyárt. Felvételünkön Petr Bfezina beállítja a fúrógép fejét az Avia-Saviem típusú kocsik A 30-as mintájú hátsó tengelyeinek gyártásához. (Felvétel: CTK — J. Saroch)
