Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 204. szám, szombat

Hogy az öröm teljes legyen A Ziar nad Hronom-i SZNF Müvekben az alumíniumtermékek felszíni megmunkálása technológiájában újdonságszámba megy az anovikus oxidáció elvégzésére alkalmas automatikus gépsor. Felvételünkön Augustín Laurov művezető, a gépsor kapcsolóállo­mását kezeli. (Felvétel T. Babjak CSTK) Megfontoltan és előrelátássá! írta: Dr. Marta Vlacihová, az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettese 1975. VIII. 30. Az 1975/76-os iskolaév jelen­tőségét különösen az emeli ki, hogy az ötödik ötéves terv be­fejezésének, a hatodik ötéves terv kezdetének, és mindenek­előtt a CSKP XV. kongresszu­sa megtartásának időszakával esik egybe. Ez döntő mérték­ben megszabja jellegét. Ennek megfelelően kell a pedagógu­soknak folytatniuk oktató-neve­lő tevékenységüket. Az iskolák és a nevelési in­tézmények felkészülten fogad­ják az új tanévet. Az idei tan­év munkájára vonatkozóan az SZSZK Oktatásügyi Minisztériu­ma, valamint a nemzeti bizott­ságok oktatásügyi osztályai eszmei-pedagógiai és pedagó­giai-szervezési utasításokat ad­tak ki, s az ezekben szereplő feladatokat a pedagógusok fel­vették munkaterveikbe. Ezzel kapcsolatban tekintetbe vették’ az előző tanévekben szerzett tapasztalataikat is. Ezeket kri­tikailag elemezték, és levonták a következtetéseket, hogyan le­het kiküszöbölni a korábbi hi­bákat és fogyatékosságokat, s hogyan lehet jobban előreha­ladni az ifjúság kommunista nevelésében. Ennek az előre­haladásnak célja az iskola- rendszer szocialista jellegének további megszilárdítása, neve­lési funkciójának megerősítése, a nevelőmunka tartalmának és módszerének korszerűsítése, tökéletesítése. A cél: az okta­tási-nevelési folyamat szerves egysége, az iskola és az élet szoros kapcsolata, a pártosság es az osztályjelleg elvének kö­vetkezetes alkalmazása. Az ifjú ság ezzel párhuzamosan sajá­títja és mélyíti el azokat az ismereteket, amelyeket a tudo­mányos-műszaki forradalom hoz magával, s amelyeket az ország további gazdasági fejlő­dése követel' meg. Tekintetbe véve, hogy milyen mértékben fejlődött és minőségileg javult az iskolák munkája a CSKP XIV. kongresszusa után, joggal feltételezhetjük, hogy a szlová­kiai iskolák és nevelési intéz­mények a párt XV. kongresszu­sáig minőségileg és mennyisé­gileg tovább tökéletesítik mun­kájukat, s így megbízhatóan készülnek fel azoknak a fel­adatoknak a teljesítésére, ame­lyeket ez a kongresszus az is- kolaiigy számára kitűz. A szocialista társadalom je­lenlegi, de főképp jövőbeni szükségletei megkívánják az oktatásügy, dolgozóitól, hogy ezekre folyamatosan, érzéke­nyen és idejében reagáljanak, s ennek megfelelően megfontoltan és előrelátással végezzék az iskolarendszer szervezését és tökéletesítését. Az ebben az irányban végrehajtott számos intézkedés közül a szülők, de a nagyközönség érdeklődésé­nek is homlokterébe került az a folyamat, amelynek eredmé­nyeképpen fokozatosan meg­szűnnek az összevont osztályú általános iskolák, s a gyerekek teljes szervezettségű iskolába kerülnek. Tudjuk, hogy mit je­lent az iskola egy község vagy település számára. Ennek te­kintetbevételével meg tudjuk érteni, ha a szülők érzékenyen reagálnak a szétszórt telepü­lésstruktúrájú vagy nemzetisé­gileg vegyes környezetben mű­ködő s kevés tanulót számláló egy- vagy kéttantermes isko­lák megszüntetésére. Csakhogy — ahogy a CSKP KB és az SZLKP KB 1973 júliusi plenáris ülésének határozata is rámu­tat — az ifjúságnak az életre és a fejlett szocialista társada­lomban végzendő munkára va­ló előkészítése során nem lehet továbbra is az általános iskolák jelenlegi hálózata fenntartásá­nak útján haladni. Ezért a ke­vés osztállyal rendelkező isko­lák összevonása ebben a tanév­ben is folytatódni fog, és fo­kozatosan el kell jutnia befe­jező szakaszához. Megköveteli ezt mind a pedagógiai munka színvonalával szemben támasz­tott igények megnövekedése, mind pedig a társadalom álta­lános fejlődése. Az a gyerek, aki eddig egytanerős, összevont egytantermes iskolába járt, ahol már csak idő híján is le­hetetlen volt korszerű didak­tikai módszerek, tansegédeszkö­zök alkalmazása, a teljes szer­vezettségű iskola magasabb év­folyamába kerülve csak erejé­nek végső megfeszítésével tud lépést tartani a többi gyerek­kel, ami rendszerint legtöbb­jüknek nem sikerül. Ez veszé­lyezteti nemcsak egészséges fi­zikai és szellemi fejlődésüket, hanem az egy- vagy kéttanter­mes iskola a továbbiak folyamán gyakran diszkriminációs ténye­ző is lehet. E pedagógiai szem­ponton kívül az iskolaügynek tekintetbe kell vennie az álta­lános integrációs folyamatot is, amely napjainkban lejátszó­dik, és a jövőben még nagyobb mértékben előtérbe kerül. A ki­sebb földművesszövetkezetek egyesülés útján nagyobb, gaz­daságilag hatékonyabb egység­be tömörülnek, változik a tele­pülésszerkezet, az emberek fo­kozatosan a tanyákról, tanyasi településekről alsótökú közpon­tokba költöznek át, új lakóte­lepek épülnek. E fejlődésnek egyedül az felel meg, ha a gyerekek teljes szervezettségű általános iskolába járnak, ame­lyek szervezésileg, anyagi és káderellátottság szempontjából jól felkészültek az ifjúság ne­velésével és oktatásával kap­csolatos feladatokra. Fiatalok ezrei kezdenek ta­nulni az idén gimnáziumokban, iparitanuló-iskolákban és szak­munkásképző-intézetekben, kö­zépfokú szakiskolákban, szak­iskolákban. Ezek lehetővé te­szik a fiatalok számára, az egész ifjúság számára, hogy megszerezzék a szükséges is­mereteket, szakképzettséget, és felkészüljenek a főiskolai ta­nulmányokra. A tanév első napjától meg­indul az intenzív munka az is­kolákban. Ezzel lehet biztosíta­ni, hogy a két kongresszus kö­zötti időszakban tetőzzön az iskolai szervek igyekezete, hogy teljesítsék a tervezett feladatokat és elérjék a kitű­zött célokat. Ezzel juttatják ki­fejezésre a pedagógusok, az iskolaügyi dolgozók tiszteletü­ket, odaadásukat a párt iránt. A juhászt az erdőszélen pil­lantottam meg. Egy jókora fa alatt üldögélt. Hátát úgy támasztotta a gör­csös törzshöz, mintha a fának lenne szüksége támogatásra s nem neki. Viharvert kalapja, botja mellette hevert a fűben, lábánál alaktalan fekete szőr­csomó, amely csak a közele­dő idegen hangokra alakult át okos szemű pulivá. A fák árnyai alatt csendben szuszo­gott a népes nyáj. Körülöttük a nyár tombolt. Áttetsző fény csörgött a lan kás legelőre, a szemközti hegy­vonulat cikk-cakkjára s a mesz- sze kígyózó völgyre. A levegő­ben megbonthatatlan nyári za­jok úszkáltak — madártrilla, bogárzümmögés, monoton trak­torzúgás. Fent a magasban dú­san domborodó felhőgomolyok úszkáltak a kékségben. A jónapotra megmozdult és felnézett a juhász. Javakorabeli, csontos arcú em­ber, rövidre nyírt frizurájában a fekete és az ősz hajszálak ará­nya egy az egyhez. Bajsza azonban mint a holló szárnya s mélyen ülő szemeiben őszin­te érdeklődés. Egy pillanat alatt „megmért“ bennünket; próbálta kitalálni, kifélék, mi­félék vagyunk. Megnyerhettük bizalmát, mert barátságosan fogadott, és helyet mutatott maga mellett a fűben. Néhány mondat az időről, meg a várható termésről, aztán az egészségről, mindez inkább olyan ismerkedésféle. Átmenet az igazi célhoz: a juhász mun­kájához. jó, erről is lehet beszélgetni, de egy oldalpillantással azért akaratlanul is elárulta, hogy juhászszaktudásunkról nemigen van jó véleménnyel. Esetleg a sajtevéshez értünk, egyébhez nem — beszélt a tekintete. De azért udvariasan várta, mit is akarunk tulajdonképpen. Megjelent a Pártáét 17. száma A lap új száma Következe­tesen teljesítsük a konferencia határozatait címmel közli a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának állás­foglalását az európai együtt­működési és biztonsági érte­kezlettel kapcsolatbán. Ezt a fontos dokumentumot Fontos hozzájárulás a békés egymás mellett éléshez címmel egy elemző cikk egészíti ki. A lap fontosabb pártpoliti­kai- és gazdasági cikkei közül a figyelmet a Döntő korszak küszöbén, a Mélyítsük el a tö- niegpulitikai munka nevelő és mozgósító jellegét, a Követke­zetesség és eszmeiség a párt­oktatás hatékonysága fokozó­dásának feltétele, a Kiskeres­kedelmi árak néhány kérdése IM. Sabolőík, a Szövetségi Ár­hivatal vezetésével megbízott miniszter írása), A kommunis­ta párt és a tömegek, valamint A járási és körzeti pártbizott­ságuk a CSKP KB júliusi plé- numának a határozatáról ta­nácskoztak c. cikkösszeállítás­ra hívjuk fel. A lap tanulmányjellegű írá­sai közül kiemelkedik K. Katu- sev, az SZKP KB titkárának A fa­sizmus feletti győzelem és a szo­cialista világrendszer fejlődése c. cikke. Idetartozik az Építjük a fejlett szocialista társadal­mat c. sorozatban az NSZEP folyóiratából, az Einheiitből a Magas fokú munkatermelé­kenység — szüntelen haladás, valamint a Proletarizálódás ko­runk tőkés társadalmában c. cikk is. Külön ajánljuk az olva­sók figyelmébe A békés és a szociális haladás filozófiája c. tanulmányt. A pártvezetés megszilárdí­tásának fontos forrása — ez a címe az SZKP XXV. kongresz- szusának előkészületeiről szó­ló cikknek, mely az Ifjú ha­zafiak, pro'etár internacionalis­ták (az NSZEP tapasztalatait méltató írás) című írással együtt a Testvérpártok életé­ből c. rovatban jelent meg. Közli a lap A pártépítés elmé­letének és gyakorlatának kis­s/ólára c. anyag folytatását is. (kezes) Az eredmények ... Hát nem éppen rosszak, de ezekről bent a szövetkezet Irodájában többet tudnának mondani. Ök tartják nyilván, ő is tőlünk tudja meg a pontos eredményeket. Meg aztán nem is nagyon kedveli a számokat, elsősorban a nyáj érdekli, a jószág, hogy azzal ne legyen semmi baj. De azért sorolja a számokat, az eredményeket. Ennyi a ju­hok száma, sajt, gyapjú... Hi­vatalos, száraz stílusban sorol­ja a számokat. Talán túl hiva­talosan is. Valamit ki lehet érezni a szavaiból, a hanghor­dozásából. Mintha valami nem volna teljesen rendben. Talán a keresete . .. — Rendesen keresek — uta­sítja el a célzást. — Minden lépésemért megfizetnek — te­szi hozzá, s tekintete a szem­közti hegyvonulat kékbevesző körvonalait pásztázza. — Akkor nincs hiba — pró­bálok hangulatot teremteni a közeledéshez, s cigarettával kí­náljuk. — Hiba nélkül semmi sincs — és szavaiból finom rendre­utasítást lehet kiérezni, de a füst izére megenyhül. — Hát itt nagyon nehezen tudunk hibát felfedezni — vá­laszoljuk ... A munka jól megy, az egészséggel sincs baj, s amint mondja, a keresetével is elégedett. — Én nem is mondtam, hogy valami baj van — s sza­vaiból ki lehetett érezni, hogy ezt a témát befejezte. Gyorsan „más hullámra kapcsoltunk“. — Biztosan büszkék magára a szövetkezet vezetői, hiszen a környék talán legjobb juhá­sza őrzi a nyájat. — Lehet, hogy büszkék . . . Nem mondjak — válaszolja, s elgondolkozva kíséri tekinteté­vel a felszálló füstcsíkot. — Hogyhogy nem mondják ... De kimutatják. Minden hó­napban vastag fizetési boríték­kal — próbálkozunk tréfára fordítani a szót. — Hát ha minden a fizetési boríték, akkor kimutatják — bólogat, s érezhetően távoltart­ja magát a tréfás hangnemtől. Sőt, mintha kevéske ingerültség is volna a szavaiban. Vagy inkább a hangsúlyban, aho­gyan' a mondat végét meg­nyomja. Megtorpan. Hirtelen, mint amikor sötét szobában fényt gyújtanak, mindent megértet­tem. S amint elnéztem a ju­hászt, ezüstös fejét, a borostás arc mély redőit, a halántékán csillogó verejtékcseppeket, bar­nára sült kezének tömzsi ujja­it, egész lényét, csak ennyit tudtam mondani: — Értem... Igen, mindent megértettem... — Semmit sem érthet... Lám maga is csak a számokat kér­dezte. Mennyi sajt, mennyi gyapjú mennyi haszon... De azt maga sem kérdezte meg, hogy ebben a nyájban miért nincs egyetlen sánta darab sem... De az talán nem is fontos — tette hozzá inkább csak úgy önmagának, és elgon­dolkozva morzsolta szét ujjal közt a cigaretta végét. Hát így történt, hogy e kis írásból kimaradtak az imponá­ló számok, a nagyszerű ered­mények, sőt a meginterjúvolt neve is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az adott esetben ezek teljesen a háttérbe szo­rultak. Megmaradt azonban a leg­fontosabb, az izgatóan idősze­rű gondolat — az embernek az emberhez való viszonya. A kellő időben és helyen kimon­dott dicsérő, elismerő szó, a legértékesebb emberi tevékeny­ség — a munka, az építő, te­remtő, a tegnapi rosszat mára nagyszerűbbé varázsoló emberi tett előtti főhajtás. Nem, nincsen szó erőszakos eszményiesítésről. Az emberek ma is tömött borítékban sze­retik látni munkájuk eredmé­nyét. Ez teljesen normális, tel­jesen helyes, és erről kár is lenne vitázni. De ezt a munkát emberek végzik, akiknek elképzeléseik, vágyaik, céljaik, igényeik van­nak. S ha a tömött fizetési bo­rítékot fetisizáló, csak azt haj­szoló és csak azt látó egyének­nek talán nem is ez a véle­ménye, az embert talán semmi sem tudja olyan igazán, olyan maradandóan felemelni, mint az, ha a munkájára azt mond­ják: ez igen, ez már valami, ezt nagyszerűen csináltad. Ne takarékoskodjunk hát ez­zel a néhány szóval, mert kell ez az embereknek. Kell ez ma is, amikor önmagunknak dolgo­zunk, amikor munkánk ered­ményét mi magunk élvezzük, s amikor a jól, becsülettel el­végzett munkáért magától ér­tetődően kijár a testes boríték. De az ember kívánja az el­ismerő, meleg emberi hangot — s nem túlzás, hogy a vastag boríték kiváltotta öröm csaíc ezzel egvütt teljes. AGÖCS VILMOS A CKD Kutná Hora-i üzeme mozdony- és villamosalvázatakat és Avia-Saviem típusú kocsitengely-részeket gyárt. Felvételünkön Petr Bfezina beállítja a fúrógép fejét az Avia-Saviem típusú ko­csik A 30-as mintájú hátsó tengelyeinek gyártásához. (Felvétel: CTK — J. Saroch)

Next

/
Thumbnails
Contents