Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-28 / 202. szám, csütörtök
A VAKÁCIÓ VÉGÉN SEGÍTETTEK A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁBAN Kétségtelen, hogy a vakáció a diákokban a legkellemesebb gondolattársításokhoz ad impulzust, hiszen a tanév tízhóna- pos munkája után a szünidő a kikapcsolódás, a pihenés, a has..nos szórakozás számos formáját jelentette szinte valamennyi tanuló számára. Az alapiskolások pionírt óborokban, üdülőhelyeken elsősorban szórakozással, pihenéssel töltötték a szünidőt. De vajon milyen a gimnazisták vakációja? Erre a kérdésre kerestünk választ, amikor a két sahyi (ipolyságí) gimnázium vakációzó diákjainak nyomába szegődtünk. A V. I. Lenin Érdemrenddel kitüntetett uljanovszki polgári piló tákat képző főiskola idén ünnepli megalapításának 40. évfordulóját. Felvételünkön: A főiskola hallgatói elméleti oktatáson, a TU—134 es repülőgép irányításával ismerkednek. (Felvétel: CSTK — TASZSZJ KEZDÉS ÉS FOLYTATÁS Az iskola és a szülőik együttműködéséről A magyar tannyelvű gimnázium diákjai az üdülésen és pihenésen kívül valamennyien vállalták, hogy a vakáció folyamán ott segítenek, ahol a legnagyobb szükség lesz rájuk. Az idei esős nyár komoly feladatok elé állította mezőgazdaságunkat és a szeszélyes időjárás okozta nehézségek leküzdéséhez minden dolgos kézre szűk- : ég volt. A levicei (lévai) és a Vefky Krtís-i (nagykürtösi) járás, ahonnan az ipolysági gimnázium diáksága verbuválódik, mezőgazdasági jellegű terület, ezért érthető, hogy a diákok elsősorban a mezőgazdasági munkákban segítenek. Cseri Edit, II. B osztályos tanuló erről így tájékoztatott: — Iskolánk SZISZ szervezete az idén is megszervezte valamennyi tanuló számára a nyári munkát. Diákjaink túlnyomó többsége a mezőgazdaságban, elsősorban az aratásnál segített. Iskolánk védnöki kapcsolatban áll a nagykürtösi járás Balog nad Ipl'om (Ipolybalog) községének kiváló eredményeket elérő egységes földműves- szövetkezetével és ezért a vakáció idején nemcsak mi, az ipolyságiak, hanem a szomszédos falvakban lakó gimnazisták is bekapcsolódnak a mező- gazdasági munkákba. Az lpoly- balogtól távol eső községekben lakó iskolatársaink a saját falujuk földművesszövetkezetében vesznek részt a mezőgazdasági munkákban. Persze, nem csupán a mező- gazdaságban dolgoznak az ipolysági gimnazisták. Szükség van rájuk másutt is. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója az ipolysági gimnazisták számára többek között azért is nagyon emlékezetes, mert az évforduló napján, május 9-én volt az üj gimnázium épületének alapkőletétele. Azóta már folynak is az alapozási munkálatok és ebbe mindkét ipolysági testvériskola, a szlovák és a magyar tannyelvű gimnázium diákjai is bpk^pcso’ódtak. A nyári vakáció folyamán mindkét iskola 20—20 diákja vesz részt a munkákban és valóban nagy örömmel, hiszen a több mint tizennyolc millió korona ráfordítással készülő iskolaépület — amint az a tervrajzok alapján megállapítható — valóban nagyon szép és korszerű lesz. Csömör Norbert, II. B osztályos tanuló, az építőbrigád egyik tagja így nyilatkozott: — Számbelileg pillanatnyilag nem nagy a brigádunk, mert az alapozási munkáknál jelenleg több diák segítségére nincs szükség. Negyventagú csoportunk azonban igen nagy örömmel és készségesen segít ezekben a munkákban, mert valamennyien azt szeretnénk, ha minél előbb elkészülne az új iskolaépület. A magyar tannyelvű gimnázium diákjai között vannak néhányon, akik csak augusztusban kapcsolódnak be a brigádmunkába, ugyanis júliusban egyéb, de szintén igen hasznos elfoglaltságuk volt. Ezek közé tartozik Lehoczky Klári, IV. A osztályos tanuló, a Szovjetunió ifjú barátai klubjának elnöke, valamint Bodzsár Erika és Kri- zsan Marica, a klub vezetőségi tagja. Júliusban mindhárman két hetet töltöttek Nitrán a nemzetközi orosz nyelvi táborban. Hazatérésük után elmondották, hogy rendkívül jól érezték magukat a táborban, melyet a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága és a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatásügyi szakosztálya rendezett a középiskolás diákok számára. A nitrai táborban, amely a Zobor hegy közelében, a mezőgazdasági műszaki középiskola egyik korszerű diákotthonában működött, 90 középiskolás diák tökéletesítette szórakoztató formában orosz nyelvtudását. A 90 diák 7 csoportban vett részt a foglalkozásokon. Minden egyes csoport élén 1—1 orosz nemzetiségű, a Szovjetunióból érkezett tanárnő állt és minden csoportba beosztottak egy szovjet komszomolistát is. A hét rokonszenves tanárnő: G. I. Fedorcsenko, L. Ny. Iva- nova, B. V. Kumzsene, G. P. Ge- raszimova, L. M. Hirjuscsenko, T. A. Benyakovkina és L. A. Kutuzova valóban mindent megtelt annak érdekében, hogy a tábor résztvevői tökéletesíthessék orosz nyelvtudásukat, beszédkészségüket, kiejtésüket, gyarapítsák szókincsüket a legkülönfélébb témakörökben. Megkérdeztük, kinek mi tetszett a legjobban a táborban, íme a válaszok: Lehoczky Klári: Azon túl, hogy gyarapíthattam orosz nyelvtudásomat, igen örülök annak is, hogy új barátokat szereztem, akikkel majd levelezés útján tartom fenn a kapcsolatot. így például megismerkedtem Mária Simeková, Táfía Vojvodová és Nóra Glindová szlovák kislányokkal, valamint Tánya Popova, Léna. Maskovceva, Szneta Tretyjakova és Vo- logya Selugyjakov szovjet kom- szomolistákkal. Bodzsár Erika: Nekem nagyon tetszett a napi program a táborban. Naponta két órán át beszélgettek velünk a szovjet lektorok különféle témákról. Ez volt a tulajdonképpeni tanulás. A nap további része szórakozással telt. Jártunk fürödni Jelenecre és Duchonká- ra, voltunk Mlynanyban, a csodaszép fűvészkertben, felmentünk a Zoborra. Sokat társalogtunk a szlovák és a szovjet lányokkal. A táborban orosz könyveket is vásárolhattunk, én például megvettem Solohov Szugyba cseloveka, azaz Emberi sors című művét. Igen hangulatos volt az esti tábortűz, ahol a műsorban gyakran szerepeltek szovjet vendégek is. Sok új orosz dalt is megtanultunk. Ügy gondolom, hogy sok olyan ismeretet szereztem Nitrán, amelynek majd nagy hasznát veszem mind a tanulásban, mind pedig az ifjú szovjetbarátok klubjában. Krizsan Marica: Nekem nagyon tetszett Nitrán minden, igazán nem bántam meg, hogy részt vettem a táborozáson. A nemzetközi orosz nyelvi tábor vezetői, František Klačman kerületi tanfelügyelő, fancsó Sándor módszertani vezető, a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára, dr. Michal Roháľ, kultúrfelelős, a presovi Šafárik Egyetem docense és a többiek mind-mind azon fáradoztak, hogy a táborban minél jobban érezzük magunkat. Ezért köszönet illeti valamennyiüket. Az ipolysági szlovák tannyelvű gimnázium tanulói közül sokan szintén az aratási munkákban segítettek; 48 tanuló azonban Nora Vaškorová és Jozef Kanala pedagógusok vezetésével négy hétig IJstí nad Labem- ben, az Észak-csehországi Konzervgyárak üzemében brigádmunkásként dolgozott. A zöldborsó konzerválásánál segítettek és hogy az üzem a tervezett 550 tonna zöldborsó helyett 580 tonnát dolgozott fel, abban bizonyára érdemük van az ipolysági gimnazistáknak is. Estera GervóCová, Elenka Kuli- fa/ová, Oľga Ilusáriková, ■Ľubica Antalová, Miloš Zovöák, Marian Vražba, Jozef Rejko, Miroslav Forgáč és a többiek, akikkel hazatérésük után beszélgettünk, igen elégedettek, hiszen jól is kerestek, átlag 1000 koronát tisztán, de elégedettek azért is, mert hasznárá lehettek népgazdaságunknak, s ugyanakkor a szép városban számos szórakozási lehetőségük is nyílt. Jártak fürödni a Labe mellett fekvő Brna fürdőhelyre, meglátogatták a terezíni koncentrációs tábort, a szabadtéri moziban megnézték a dolgozók filmfesztiváljának filmjeit, eljártak a vakok országos sakk- bajnokságának mérkőzéseire és emlékezetes marad számukra az az egynapos kirándulás is, melyet Drezdába tettek, ahol megtekintették a világhírű képtárat és a város nevezetességeit. A szlovák gimnazisták véleményét Miloš Zovöák foglalta össze— A csoportunkhoz beosztott mester, Miroslav Salava nagyon elégedett volt a munkánkkal és amikor búcsút vettünk tőlük, három diáktársunkat, akik a munkában egész idő alatt élen jártak, oklevéllel és ajándékkal jutalmazták meg. De mi is elégedettek vagyunk. Azon túl, hogy megismerkedtünk egy szép várossal és környékével, valamint egy üzemmel és dolgozóival, szépen is kerestünk, megtanultuk jobban tisztelni és becsülni a kétkezi munkát és az egyszerű munkásembereket. És ez sem elhanyagolható szempont. Amint a fentiekből kiderül, az ipolysági gimnazisták hasznosan, kellemesen töltik az idei vakációt. Példát mutatnak azoknak, akik úgy gondolják, hogy a nyári vakáció csak az „édes semittevés“ ideje. Szép élményekkel gazdagodva és a hasznos tevékenységből fakadó jó érzéssel és örömmel ülnek majd be ismét az iskolapadba. SÁGI TÖTH TIBOR Néhány nap múlva megkezdődik az új tanév. Az előző hetekben már felkészültek erre az iskolák pedagógusai. Akárcsak a fil'akovói (füleki) alap iskolában, máshol sem kerülte el a pedagógusok figyelmét, hogy a nevelési terv összeállításakor számolni kell a szülőkkel való együttműködés megtervezésére. A füleki alapiskolában azonban ezzel a problémakörrel kapcsolatban felfigyeltünk néhány jelenségre. Néhány érdekes, máshol is megvalósítható szokásra. — Nagyon is egyedi és csupán részeredménynek kell minősíteni mindenféle más iskolán kívüli nevelési tényezővel való kapcsolatot addig, míg a szülőket nem tudjuk a nevelés konkrét, szocialista tartalmú feladatainak megvalósítására felsorakoztatni — vallja László, az iskola igazgatója. Céltudatosan törekedtek tehát arra, hogy a szülők munkaközösségét erőikhez, lehetőségeikhez és adottságaikhoz mérten megnyerjék a folyamatos együttműködésre. — Ezen a téren inkább folytatásról van szó és nem újrakezdésről — mondja Somogyi Alfréd, az igazgató helyettese. A múlt tanévben például jelentős segítséget kaptak a szülők részéről a szakköri tevékenység megszervezésében. Konkrét segítséget, hiszen a szülők közül többen is szakköri vezetők voltak. Barta Vencel a méhészek, Kellner Emil a ker- tészkedők, Illés Lajos az ifjú technikusok, Krivánszky László a rádiósok szakkörének vezetését vállalta. — És az idén folytatják tevékenységüket — állapítja meg Teleki Béla, a pionírcsapat vezetője. Az iskolavezetés, vagyis a pedagógiai tanács jó munkájának bizonyítéka ez, hiszen előzetesen tájékozódni kellett a szülők körében, meg kellett ismerni érdeklődésüket, készségeiket, képességeiket. És nem mellékes: meg kellett nyerni, majd felkészíteni őket a szakkörök vezetésére. Dicséretre méltó munkát végeztek a szülők köréből toborzott szakköri vezetők. Az általános dicséret megerősítésére szolgál az, hogy az ifjú technikusok köréből többen is jelentkeztek a matematikai és fizikai olimpiász járási fordulójára, s ott szinte remekeltek. A kilencedikes Balázs István matematikából, az ugyancsak kilencedikes Molnár Zoltán fizikából olyan nagyszerű eredményt mutatott fel, hogy felvételi vizsga nélkül is felvették őket a szak- középiskolába. A szülőkkel való együttműködés másik formája az, hogy az osztályfőnökök mellett nevelési bizottságok működnek. Ezeknek a tevékenységét így jellemzi Vas László, az iskola igazgatója: — Más jellegű együttest alkotnak, mint a pedagógusok, de segítségük nélkülözhetetlen, mert két nagyon fontos munkaterületen teszik hatékonyabbá a pedagógusok által alkalmazott módszereket. Egyik munkaterületük a tanulók iskolába járásának ellen- őrzése. Köztudott probléma a cigányszármazású tanulók elég gyakori mulasztása. Ha nem segítenének a nevelési bizottságok, a hiányzások elleni harc terén nem volna elegendő egy- egy pedagógus erőfeszítése. Szélmalomharc maradna. A nevelési bizottságok segítségével azonban már elérték, hogy csak néhány gyermek bizonyítványába került ilyen minősítés: „Átlagon' felüli hiányzás miatt nem osztályozható.“ Remélik, az idén már nem lesz iskolájukban ilyen minősítés. A nevelési bizottságok másik munkaterülete: a világnézeti problémák megvitatása, tisztázása. A helyes erkölcsiség, értékrend, életmód és életgyakorlat kialakítására nem minden családban tapasztalható kellő igényesség és következetes törekvés. A pedagógusok bármilyen szép példát mutatnak, bármennyire is ösztönzik követésre az elmaradókat, egyedül maradnának, ha esetenként nem kapnának segítséget a nevelési bizottságok tagjaitól. — Megállapítottuk az eddigi tapasztalatok alapján — magyarázza az iskola igazgatója —, hogy a szülői munkaközösség szervezettsége fokozható, ezért különös jelentőségűnek tartjuk a nevelési terv összeállításánál a szülői tanács szerepét. A szülői tanács elnöke Princ László, a KOVOSMALT nemzeti vállalat igazgatójának helyettese. Nem túlzás azt állítani, hogy személye valóságos „biztosíték“ a gyár és az iskola jó kapcsolatában. Egyébként a szülői tanács fogja egybe a nevelési bizottságok tevékenységét, ugyanakkor társ — és nemcsak tanácsadó! — a tanulók iskolán kívüli tevékenységének megszervezésében. Ez megnyilvánult most, közvetlen a tanév előtt is, amikor féléves időszakra, előre megtervezték, hogy az iskola tanulói hol, mikor, milyen brigádmunkában vesznek majd részt, milyen iskolán kívüli rendezvények részesei lesznek. Az iskola igazgatója így ösz- szegezi az együttműködés terén szerzett tapasztalatokat: — Hasznosnak, helyesnek bizonyult a szülőket különböző csoportokba osztani, szervezni, hogy megtudjuk, ki mivel tud hozzájárulni a gyermekek sikeresebb neveléséhez. így az évek során kialakult, hogy a szülők köréből toborzott szakköri vezetők, a nevelési bizottságok és a szülői-tanács tagjai ténylegesen megértik és vállalják az iskola általános nevelési problémáinak a megoldását. A szülők másik nagy csoportjával pedig a közös szülői értekezleteken szoktunk foglalkozni. Ilyenkor a szeptemberi újrakezdés már nem is olyan furcsa a diákok és a pedagógusok számára, hiszen folytatása az előző tanévnek. Folytatása az emberré, a szocialista dolgozóvá formálásnak ... — haj — Mindenül' spí* a fiatalok, ahol munkáskézre van szüksé'\ ’"’jvoI Haško felv.)
