Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó
KÖLCSÖNÖSSÉG PREMIEREN BÍRÖSAGON — Vádlott, miért a feleségét ölte meg, nem pedig annak szeretőjét? — Úgy döntöttem, tisztelt bíró úr, hogy sokkal ésszerűbb egyszer megölni egy hűtlen asszonyt, mintsem minden héten eltenni láb alól egy újflbb férfitl Beszélgetés a jövendő após és vő között: — De ki kezeskedik arról, kedves fiatalember, hogy maga nem a -hozománya miatt akár ja feleségül venni a lányomat? — Nos, Dupont űr, mindketten kockázatot vállalunk: ki garantálja nekem azt, hogy a jelenlegi bessz miatt ön nem megy csődbe a jövő héten? A fiatal drámaíró darabját a közönség rendkívül hűvösen fogadta. A szerzőt addig-addig igyekeztek megnyugtatni, míg végül megvigasztalódott. — Már az is szép, hogy nem fütyülték ki — jegyezte meg. — Ez természetes, hiszen nem lehet egyszerre fütyülni és ásítanil — válaszolt a barátja. — Tíz évig te alszol fent, tíz évig én. Nyárády László rajza BARÁTNŐK — Remélem, senkinek sem mondtad el, hogy találkoztam Nicholasszal? — Dehogyis, drágám, hiszen nem tudtam, hogy titok! HIVATALI SZIGOR A főnök hívatja beosztottját és annak titkárnőjét. — Kisasszony, Schultz úrnak szemet szűrt, hogy mif.ga túlságosan kurta miniszoknyában jár a hivatalba. Ilyesmit nem tűrök) Schultz úr, elbocsátom önt! Egy ismerős vendég gyakran rosszabb, mint egy ismeretlen. LITERATURNAJA GÁZETA Az örökifjú azt az állhatatos gyalogost juttatja eszembe, akit még nem ért közlekedési baleset. HORACY SAFRIN A specialista az a szakértő, aki valamiről mindent tud, de egyebekről semmit. JULIÁN TUWIM Amikor mi, professzorok, bizonytalanságban tapogatózunk, rendszerint ezzel kezdjük mondókánkat: „Mint ismeretes..." HEINRICH W. DOVE Az autóknak köszönhető, hogy az emberek sokkal guorsabban közlekednek. Főleg a gyalogos átkelőhelyeken. ' PRZEKRÖJ Juj neked, ha minden ember jót mond róladl ALBERT CAMUS Sok pénzt költött nőkre, hogy férfinak nézzék. ERNEST HEMINGWAY Rosszat magáról az ember szívesebben mond, mint hall. LA ROCHEFOUCAULD Csak a pénz teszi lehetővé úgy-ahogy elviselni a szegénységet. ALPHÖNSE ALLAIS — Becsszóra mondom, ma a villamoson kétszer is felszólítottak: foglaljon helyet, öreglány! ... Oldrich Dudák rajza Amióta polgárjogot nyert az irodalomban az egyes szám, első szernélyü elbeszélési forma, mint a leqszubjektívebb írói kifejezési mód, beláthatatlan bonyodalmak keletkeztek az író és az ő olva sója ... hm ... korábban meghitt viszonyában. Mert nézzük csak! A klasszikus irodalom emlőin nevelkedett olvasónak mindig is az volt a képzete az írói alkatról, hogy az csupán fantázia tekintetében különbözik a normális ember lelki profiljától — máskülönben az író is csak olyan jóember, mint bármely más halandó. Sőt egyes fogékonyabb irodalomrajongók odáig merészkedtek következtetéseikben, hogy talán ők maguk is képesek lennének irodalmat művelni — ha vennék ma yuknak a fáradságot. A modern irodalom térhódítása persze egy csapásra véget vetett ennek a paradicsomi állapotnak. Az egyes szám, első személlyel kialakult az én regény, amelytől már csak egy-egy tyúklépés hiányzott a többi irodalmi fattyúhajtás felé, a szőrszálhasogató lélektani műfajokon, a spekulatív szabadverseken meg a formabontó színpadi és filmdrámákon át. Á fent sorolt szépírói tévelygések alapjaiban rengették meg az írók és olvasók patriarkális viszonyát — mivel az ilyesmik befogadásához már bizonyos fejtörés is szükségeltetett. Ezzel az egyes szám első személlyel — amelyet pedig Jókai a jó ízlés kedvéért messze kikerült — magamnak is jócskán megvolt már a kálváriám. Legutóbb egy anekdotaszámba menő téma, az ún. összetévesztési trükk felhasználásakor kerültem szembe az egyes szám, első személy dilemmájával. Nevezetesen azt a megkövült históriát akartam újra forgalomba dobni, hogy a gyanútlan polgár a kozmetikai szalonból éppen csak kilépett feleségét ismeretlen, üde hajadonnak véli, ami aztán a későbbiekben mulatságos bonyodalmakhoz vezet. Persze sokan és sokféleképp meg írták már ezt. Nem is ez volt az én alapvető problémám, mert ha az embernek nincs eredeti témája, ne nagyon válogasson, hanem süsse el az első keze ügyébe eső jó öreg patront! Az kín zott, hogy egyes szám, első személyben, vagy pedig egyes szám, harmadik személyben szerepeI tessem e a férj figuráját. Mert ha a hitelesebb nek tetsző első személyű alakot részesítem előny ben, könnyen készpénznek veheti az olvasó, s messzemenő találgatásokba bocsátkozik a házastársi hűségemet illetően, ha viszont hűvösen az egyes szám, harmadik személyre esik a választó som, plágium szaga lesz az egésznek — olybá tűnhetik, mintha egyenesen valami poros folyóiratból másoltam volna. Hosszas tépelődés után végül is az első sze- mélyű elbeszélési forma mellett döntöttem. Olyan szuggesztívre sikerült a kisded írásmű, hoqy még az akadékoskodásairól széles körben ismert irodalmi szerkesztő éberségét is elaltatta, s tüneményesen rövid idő alatt közlésre került. Amint .az minden tollforgató emberrel lenni szokott, a publikálástól nekem is emelkedett érzéseim támadtak — később azonban valahogy minden a visszájára fordult. De már akkor hasztalan jogdostam a fejemet. A feleségem a legbizalmasabb barátnőjének megvallotta, hogy megrendült bennem a bizalma, mert én őt könnyelműen a világ szájára adtam, és napok óta már telefonon sem hajlandó meghallgatni a magyarázkodásaimat. Szinte egyidejű lég a barátaim körében is futótűzként terjedt el az alantas rágalom, miszerint javíthatatlan csél- csap vagyok, aki újabban már kiskorú leánygyermekeket sem átall leszólítani az utcán. Ráadásul egy neves orvosprofesszor ismerősöm népes tár saságban azt fejtegette a minap, hogy minden humoristát ajánlatos lenne pszichoanalitikus kezelésnek alávetni, annak tisztázására: vajon egyiküknél-másikuknál nem jelentkeznek-e az utóbbi időben személyiségzavarra utaló tünetek. Ezek a baljós jelenségek késztettek arra a ka tegórikus elhatározásra, hogy az egyértelműség kedvéért ezentúl csakis egyes szám, harmadik személyit elbeszélésformát alkalmazok írásaim bán, azaz: én írok — őróla. így legalább senki sem kever össze írásaim szereplőivel. Hacsak valaki azt nem veszi a fejébe, hogy ravasz fogással megfordítottam az ábrát, s amit a harmadik személyű alanyról írok, az tulajdonképpen mind velem történt meg. Mindenről azonban már én sem tehetek. MIKUS SÁNDOR — Te mindig kitalálsz valamitl Nebelspalter KONKURRENCIA — Gyere ide, a szomszédok műsora sokkal izgalmasabb! Várnai György rajza
