Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó
P henjan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa a több mint három évig (pontosan 1950. június 25-től 1953. július 27-ig) tartó kegyetlen háború áldozata jatt. Az akkor 400 000 lakosú városra csupán a fél tonnával nehezebb bombákból mintegy 428 ezret zúdított az agresszor 6000 légitámadása. Így érthető, hogy a háború befejezésekor a városban úgyszólván kő kövön nem maradt, csupán mintegy szimbólumként, a Moranbo hegy oldalán a ja1 pán gyarmatosítókat legyőző szovjet csapatok emlékére felállított obe- liszk állt. De hasonló sors érte a KNDK csaknem valamennyi városát. A városokkal együtt teljesen elpusztult mintegy 600 000 lakás, 5000 iskola, 1000 kórház, 8700 üzem is. Az agresszió martalékává vált továbbá az egész bánya-, kohó- és könnyűipar, úgyszólván teljes egészében a halászati flottilla, 4079 híd ós valamennyi öntöző- berendezés. A megművelt szántóterület kiterjedése 90 000 hektárral csők' kent. « * * Német statisztikusok kiszámították, mennyibe került egy emberélet kioltása a XX. század legszörnyűbb háborúi sorin. A számítások eredményeként ez az első világháborúban nem kevesebb, mint 28 865 márkáit, a második világháborúban már 34 545 márkát, míg a koreai háború folyamán „rekord“ magasságot, 338 133 márkát tett ki. Azt hiszem, az adatok nem szorulnak bővebb magyarázatra! Amikor pedig a koreai háború befejeződött, Washingtónban és Szöulban váltig hangoztatták, hogy legalább harminc esztendő szükséges ahhoz, hogy Phenjan újra felépüljön. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, amikor 22 évvel a koreai háború befejezése utáa egy verőfényes nyári délelőttös az Aeroflot TU-154-es repülőgépéből kiszállva a kötelező útlevél*, vám- és egészségügyi vizsgálatra várakozik csoportunk a phen- jani repülőtéren. Az a benyomásunk, hogy talán sehol, a világnak egyetlen repülőterén sem történik mindez oly szívélyes, sőt mondhatnám, baráti légkörben, oly udvariasan és főként oly gyorsan, mint itt, a KNDK- ban. Igaz, a külföldi utas itt aránylag kevés, mert — amint arról az idegenforgalmi hivatal fogadásunkra megjelent képviselője, Han Don Mu tájékoztat bennünket — a KNDK illetékes szervei nagyon megfontolják, kiket tisztelnek meg bizalmukkal, fcki azonban egyszer hazánk földjére lép, mondja tovább Han Don Mu, az á mi hagyományos koreai fogadtatásunkban ós vendégszeretetünkben részesül. Szavainak hiteléről alkalmunk volt egész koreai tartózkodásunk folyamán meggyőződni. BENYOMÁSOK, ÚTBAN A FŐVÁROS FELÉ Mivel azonban koreai vendéglátónk Igyekszik a kitűzött programot pontosan betartani, beszállunk a repülőtér felőtt reánk várakozó autóbuszba, s élindulunk a főváros felé. A jól karbantartott műút két oldalán rizsültetvények, kukorica-, búza-, szójabab- íöldek és zöldségtáblák váltják egymást. A magasabban fekvő domboldalaikon jól ápolt gyümölcsösök hasznosítják ós védik a csekélyebb termőtalajt. Szinte meglepő, ahogyan minden talpalatnyi termőföldet igyekeznek valóban belterjesen kihasználni és művelni. Szorgos kezek kapálják, gyomlálják éppen a kultúrákat, a legtöbb esetben hagyományos módon, rövidnyelű kapával, guggoló helyzetben. Az apró falvak, többnyire jellegzetes, sárkánytetős, takaros családi házaikkal csaknem mind egyformák, Vagy legalábbis nagyon hasonlóak. 5ámi pedig a legszembetűnőbb, keleti Viszonylatban — s ezt saját tapasztalataim alapján merem állítani — 'szinte egyedülálló rend és tisztaság uralkodik mindenütt. A falvak lakói gyermekek és felnőttek egyaránt «=— egyszerűen öltözöttek, ugyanakkor á tisztaság és ápoltság benyomását keltik a szemlélőben. Valamennyien barátságosan integetnek az arra ha- 'ladó autóbuszunk felé. Meg kell vallanom, meglepetésünk oly nagy, hogy már-már gyanakvássá válik. Arra {gondolunk: vajon nem csupán a főváros közelében elterülő mintagaz- fclaságokkal, illetve falvakkal állunk szemben? Mintegy előzetesként már itt elárulom, hogy gyanakvásunk teljesen alaptalan volt. Erről országjárás közben alkalmunk volt a későbbiek folyamán több ízben is meggyőződni. Közben megérkezünk a fővárosba, amely a Tedong folyó, s annak meJr iékfolyója a Potong mentán terül efL, A Koreai Forradalmi Múzeum épülete, előtérben a monumentális domborművel és Kim ír Szén szobrával a Sárga-tengertöl északkeletre. Említést érdemel, hogy a tenger apálydagály váltakozása éppen Phenjanig terjed, amit hűen követ a Tedong folyó vízszintjének ingadozása is. A folyó partján álló ötemeletes, modern Phenjan hotelben jszállunk meg, szemben a hagyományos építészeti stílusban emelt Nagy Színház impozáns épületével. Szobáinkban a legnagyobb rend és tisztaság fogad, egyebek között házi papucs az előszobában, ós teakészításhez szükséges teljes felszerelés szobánk asztalán. Mielőtt ebédre mennénk, megismerkedünk az idegenforgalmi hivatal további két munkatársával Gi Hen Su és Li Ge Hi barátainkkal, akik a ‘ már említett Han Don Mu-val együtt egész koreai tartózkodásunk folyamán kalauzaink lesznek. (A barát kifejezést szándékosan, kérésüknek ezen a helyen is elege téve használom.) Ismételten hangsúlyozzák, mily nagyra értékelik azt az önzetlen segítséget ós tárnaelső feudális állam, a koguriu-állam királyi székhelye. Itt emeltetett magának palotát 427-ben Csang-Szu, az ország királya. A hegyvonulat legmagasabb pontján, a Hosszúé let-csúcson pedig egy védővárat építtetett. Maga a hegység évszázadokon keresztül az uralkodók és az arisztokrácia pihenőnegyede volt, majd a buddhizmus elterjedésével több pagodát és kolostort is létesítettek ezen a helyen. Sajnos, a háború éveiben a régmúlt idők valamennyi emléke elpusztult. Kivételt képez a bevezetőben már említett szovjet hősi halottak emlékműve, mely ma is áll, hirdetvén az utókornak Korea és a Szovjetunió vérrel pecsételt barátságát. Jelenleg a Moranbo hegység a phenjani dolgozók üdülő parkja, népszerű kirándulóhelye, melyet öregek és fiatalok ezrei keresnek fel. A hazai és egzotikus fák, cserjék, gondosan ápolt virágok sokasága, a vízesések, patakok, kisebb-nagyobb tagatást, melyben hazánk a KNDK-t a háború folyamán és az újjáépítés nehéz éveiben részesítette. Egyúttal figyelmeztetnek néhány jellegzetes koreai szokásra, ill. hagyományra is, melyet tiszteletben kell tartanunk. A nap további kellemes meglepetése hazánk phenjani nagykövetének, valamint az éppen itt tartózkodó állandó ENSZ- képviselőjánek csoportunk megérkezése alkalmából tett látogatása a hotelben. A TÖRTÉNELMI PHENJAN földjén A rendkívül bőséges és ízletes ebéd elfogyasztása után első utunk a Tedong folyó partjáról hirtelen fel- emelkedő és a várost keletről övező Moranbo hegyre vezet. Maga a hegység több szempontból is jelentős a koreai nép életében. A hegy tövében létesült ugyanis az i. e. IV. században a mai Korea földjén kialakult vak, a bennük levő színpompás vízi- növényzettel a tanulóifjúság számára is igen értékes objektumot képviselnek. A legkisebbek részére pedig jól felszerelt játszóterek szolgáltatják a szórakozáshoz szükséges feltételeket. A múlt emlékeit idézik a hagyományos stílusban emelt kisebb-nagyobb pavilonok, a Hosszúélet csúcson felépített sárkánytetős kilátó, a harmincas évek munkáslüntetéseinek emlékét is őrző rekonstruált pagoda, valamint az ugyancsak újjáépített, 800 férőhelyes városi színház. így múlt és jelen egymással összefonódva hirdeti a koreai nép cselekvő és ne- mVs hagyományokat őrző élni akarását, a múltból táplálkozó s a jövőbe vetett bizalmát. BARANGOLÁS, A MODERN VÁROSRÉSZBEN A Moranbo hegységtől nyugatra terül el a mai Phenjan, amelynek jeA hagyományos stílusban emelt „Okrfugnan“ kedves színfoltja a fővárosnak. lenleg több mint egymillió lakosa van. Ha a háború után. nem rekonstruálták volna néhány műemlékét, ma egészen fiatal, modern, „nyugati“ stílusú metropolis benyomását keltené. A fasorokkal, parkokkal, sétányokkal szegélyezett sugárutak két oldalán a háború után épült 3—4 emeletes, az újabban emelt negyedekben pedig 8—10 emeletes lakóházak sorakoznak. A főváros legimpozánsabb negyede a Boton folyó partján elterülő Csoiima sugárúti lakótelep. 10— 15 emeletes, váltakozó színű és formájú lakásaival. A házak mindegyikét kiugró erkélyek és színes kera- mitkockákkal borított falak teszik igazán vonzóvá. A többnyire 2—3 szobás lakásokban egy szobát mindig hagyományos módon, a padló alá szerelt vezetékből fűtenek, a többit pedig radiátorral. Koreai barátaink ezt azzal magyarázzák, hogy a családok többsége — ápolva a hagyö- mányokat — együtt él a nagyszülőkkel, akik megszokták a padlófűtéses módszert, mivel a padlóra terített gyékényen alszanak. A lakóépületek földszintjén többnyire szakosított üzletek, szolgáltató vállalatok, éttermek sora váltja egymást. Utcai árusoknak még nyomát sem látja az ember. Az üzletekben úgyszólván minden áru a koreai ipar terméke. Igaz, a választék így jelenleg még nem nagy, az igényeket azonban a jelen körülmények között teljesen kielégíti. Hogyan lehetséges az, hogy a KNDK népe alig két évtized alatt a romba dőlt Prenjan romjain modern világvárost épített? Erre a kérdésre a nálunk kevéssé ismert Csoiima- mozgalom adja meg a választ, mely az ötvenes évek második felében bontakozott ki a megfeszített tempójú országépítés közben. Erről a tempóról elképzelést alkothatunk néhány kiragadott példa alapján. A háború befejezése után pl. a néphadsereg volt katonái alig 40 nap alatt építették fel a romok közül összeszedett építőanyagból a Honvédő Háború Múzeumának pavilonjait, egy négyemeletes áruház felépítése csupán 57 napot vett igénybe, s volt olyan év, amikor 20 000 lakás készült el. Hasonló a tempó az iparban, s általában a gazdasági élet más területén is. A Csolima-mozgalom bronzba öntött szimbóluma a repülve vágtázó szárnyas ló (a táltos), hátán a fáklyatartó munkással s a parasztfigurával, mely egy 40 méter magas talapzaton „vágtat“, s melyet 1959 ben lepleztek le. Azt jelképezi, hogy a KNDK népe oly gyorsan akar eljutni a célba, ahogyan azt a táltoson repülő hősök tették. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy fáradozását siker koronázza az élet minden területén. A KNDK népe pártjának és vezérének, Kim Ír Szén elvtársnak vezetésével azonban nemcsak a lakóházak, gyárak, de a kulturális és művelődési intézmények építése terén is ragyogó eredményeket ért el. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a fővárosnak jelenleg 9 színháza, 22 filmszínháza, állandó cirkusza, hangversenyterme ós több múzeuma van. Múzeumai közül legismertebbek a Koreai Forradalmi Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Múzeum. Kiállítási anyaguk oly gazdag és sokrétű, hogy egész oldalakat lehetne írni róla. Ezenkívül számos más, a háború folyamán elpusztult műemléket rekonstruáltak az elmúlt évek folyamán. Ezek közül figyelmet érdemelnek a már említett Moranbo hegyi objektumok, a két sárkánytetős városkapu, a Nagy Színház, az Ok- riuguan étterem és. néhány más. épület is. Phenjannak egy másik arculatát a fegyverszünet megkötése után, a hagyományos stílusban emelt, földszintes lakóházak alkotják, melyek bár szerényen húzódnak meg a modern paloták árnyékában, a tisztaság, rendezettség benyomását keltik, és kedves színfoltjai a városnak. Szinte sajnálja az ember, hogy helyüket fokozatosan átadják a korszerű lakóházaknak. Az a tény viszont, hogy a fejlődő országokra annyira jellemző nyomortanyákat nem találjak sem Phenjanban, sem más városban, a szocialista társadalmi rendszer fölényét bizonyítja a világnak e térségében is. KOHÁN ISTVÁN ELSŐ TALÁLKOZÁS A FŐVÁROSSAL
