Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-23 / 198. szám, szombat
Hétköznapok pátosz nélkül Bitterfeld város nevét az NDK halárain túl ma még alig ismerik, jóllehet Haliétól délre, Bil- terfeld — Wolfen — Wittenberg térségében alakult ki az ország legfontosabb vegyipari központja. 28 000 lakosa van a városnak. huszonnyolceaíer ember Közül választottunk ki egyet, aki nem szerepel képeslapok cimol dalán, nem akar sem színésznő sem táncdáténekesnő lenni, aki „egy lány a sok közül“ akinek hétköznapjai látszólag egyformán telnek: reggeli műszak, délutáni műszak, éjszakai műszak ... hétköznapok — pátosz nélkül. Piüssmackó és mancjánkorbanát Evu■ Wisotzki huszonhárom évvel ezelőtt «Kületett Bitter„Igazságos“ —, mondják az ipari tanulók. „Azelőtt nagyon robbanékony volt, de in őst már nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, megfontol- tabb“ mondják az „öreg szakik.“ „Nem ikarta vállalni \d mii- szak vezetését, nem volt elég önbizalma, de most már minden rendben van“ —, mondja a mester. „Soha nem volt vele semmi baj, ma sincs* —, mondja az édesanyja. Virág a tejesüvegben Üvegezett ketrecnek nevezhető a hosszúkás helyiség, ahol Éva egy kopott, rozoga íróasztalnál ül. jobbra és balra csővezetékek húzódnak, az üvegfeldben. Itt tanulta meg a betűvetést az öreg iskolaépületben, mielőtt ipari tanulóként a bitterfeldi Vegyipari Kombinátba került. A város öreg, a falak szürkék, a háztetőkre korom rakódott, de Éva Wisotzki itt akar élni, dolgozni, gyermekeket nevelni, nevetni és sírni, egymás mellé rakva a pátosz néiklili hétköznapok sokaságát, hogy az évtizedek rendjébe sorakozzanak és ő egykor majd a fényes toronyházakban élő unokáinak mesélhessen a város régi, szűk utcáiról, ahol éjjel-nappal érezni lehetett: a gyár csí- pős-szúrós lehelletét. De a fészekrakás majd csak egy év múlva kezdődik, amikor a vőlegénye leszerel, addig édesanyjával és 19 éves öccsével él a két és félszobás lakásban, ahol az a bizonyos félszoba az ő személyes birodalma, ahol plüss- mackó üldögél a heverőn. Innen indul naponta a gyárba, ahol 7453 nő dolgozik, közöttük 1764 még nem töltötte be * 25. életévét. 4500 különféle terméket gyárt ez a kombinát. Éva a mangánkarbonát-íizemben műszakvezető. Csapok sziszegnek, gőzfelhők gomolyognak, karbidszaga van a levegőnek és mindent'belep a finom, fehér por, a mangánkarbonát. A laikus számára kellemetlen környezet, de a vegyiparban más a mérce, vannak üzemek ahol azbeszt ruhában dolgoznak, 30— 40 fokos hőségben. — Ez a gyár 81 esztendős —, mondja Éva —, még nem lehetett teljesen korszerűsíteni, de majd arra is sor kerül... megcsináljuk! így mondja: mecsínáljuk! Megcsinálja a mai 20—30 évesek nemzedéke, amelynek nincs vértől szennyes múltja, csak egyre szépülő jelene és mindennél ígéretesebb jövője. Éva egy 14 tagú brigád tagja, 9 szakmunkás, laboránsnők, egy műszakvezető mérnök és egy mester tömörülése ez a brigád. A mérnök és a mester kivételével még egyik sem ünnepelte meg huszonötödik születésnapját. Egyidősek, egyforma az életük üteme, azonosak az elképzeléseik és a vágyaik ~~ fiatalok a Német üemokratikus Köztársaságban. Életük, emberré érésük már az első német szocialista államban kezdődött és az új rend formálja őket, alakítja egyéniségüket. Milyen ember Éva Wisotzki a bitterfeldi Vegyi Kombinát mangánkarbonát üzemének műszak- vezetője? „Szorgalmas, rendszerető, szolg/Uatkész, vidám, megbízható" — mondják a munkatársai, lapon túl minden mozdul, lendül. és míg múlik a „köszörűn sikoltó idő“ szorgos emberkezek munkálják a jövőt. A hőség szinte elviselhetetlen, ventillátor dübörög, valahol egy vasajtó csapódik be hatalmas dörejjel. Az asztalon kimutatások, a falon egy műszertáblán számok és betűk villognak: „A Pos 14 B oxidációs edény megtelt.“ Éva rovatolt papírlapakra vezeti be a laboratóriumi értékeket. Az asztal sarkán, egy tejesüvegben virág mosolyog. Nem szereti az „íróasztal- munkát“, a „firkálást“. Akkor van igazán elemében, amikor ellenőrző körútra indul és megáll egy hatalmas kazán előtt, amelyben ferromangán, kénsav és víz elegye bugyborékol. Két tanuló a szűrőprést tisztogatja, arcukról ömlik a verejték. Éva Wisotzki nagyon komolyan nézi a munkát, aztán néhány tanácsot ad. Most nem látszik rajta, hogy otthon titokban még mindig megsimogatja a piüssmackót, úgy mint 10—15 évvel ezelőtt. Most nem bizonytalan, nincs zavarban, mint akkor, amikor Stoph elvtárs előtt kellett ismertetnie a brigád eredményeit és terveit, vagy az újságírók kérdéseire kellett válaszolnia. A poros, forró üzemcsarnokban magabiztosan mozog, látszik, hogy minden csavart ismer. Még> a hangja is megváltozik, határozottabb, nyugodtabb, amikor a „munkáról“ beszél. — A termelés na^ mennyisége 4—5 tonna, de ez kevés. Gyártmányainkra szüksége van az elektronika és a műanyag- gyártó iparnak. Amikor 1971-ben befejezte tanulmányait, két évre osztották be ebbe az üzembe —■ és még ma is itt fan. Nem, nem akar elmenni, mert Jé a brigád éa „ha jó a kollektíva, akkor élvezet a munka, akkor minden feladatot teljesítünk/“ Bosszúság? Akad. Az iparita autókkal. Ezek a „mai fiatalok“ szemtelenek —, mondja a 23 éves Éva Wisotzki, aki egyébként tagja az üzemi bizottságnak is és legutóbb beválasztották a kerületi szak szervezeti tanácsba. Elvégezte a szakszervezeti funkcionáriusok egyéves esti tanfolyamát. ■Igen, az fontos és hasznos volt, de csak elmélet. Most az elméletet a gyakorlatban kell alkalmazni és ez sokkal nehezebb. Gyakran hallgat, mert a többi funkcionárius idősebb, tapasztaltabb. — Akkor miért csinálja? — Mert mi következünk, mert át kell vennünk a tudást, amit ők rosszul csináltak, azt mi jó) akarjuk csinálni, amit az apák menet közben tanultak, azt mi sokkal nyugodtabb kö rülmények között, sokkal alaposabban tanulhatjuk meg ... — Igaza van Évának — mondja az üzem vezetője. — Én 13 évvel ezelőtt kerültem erre a helyre, akkor huszonnégy éves voltam. Hát én megfizettem a tandíjat. Természetesen ezt Wisotzki korosztálya sem kerül heti el, de ők már jelentősen kevesebbet fizetnek. Problémák? Voltak, vannak, lesznek! De ma már nyugodtabban oldjuk meg őket. Talán túlságosan nyugodtan, talán azért, mert kevesebb az egyéni ötlet. Amikor itt dolgozni kezdtem, néhány öreg munkás, öreg elvtárs szinte naponta felkeresett javaslattal, véleménnyel, bírá lattal. De ezek már nyugdíjban vannak. Most kevesebb az indítvány — igaz, jóval kevesebb a probléma és a hiba is. De azért nem kell félteni Wisotzkit és kortársait! Majd harcosabbak, makacsabbak, bírálóbbak lesznek. Majd ők is megtanulnak asztalt döngetve vitázni, a jó érdekében, a jövő — saját jövőjük érdekében! Este is hull a korom Bitterfeldben az emberek nyíltan beszélnek a problémáikról. Arról is, hogy szüntelenül hull a korom és szennyezett a levegő. Arról is, hogy kevés a szórakozóhely. De „mindent nem lehet egyszerre, majd nézze meg ezt a várost öt év múlva...!“ Mit csinál Éva Wisotzki, amikor szabad a délutánja és az estéje? — Otthon is akad munka. Amikor még tanuló voltam, tagja voltam • az Ifjúsági klub vezetőségének, de kiöregedtem. Két filmszínház is van a város bán, de a legjobb filmeket mindig olyankor mutatják be, ami kor éppen délutáni, vagy éjszakai műszakban dolgozom. Vannak lemezeim, könyveim, szeretek a városban sétálni.. Meglepő mondat. Éva szeretettel beszél a szülővárosáról, valami ironikus gyengédséggel a levegőből hulló koromról is, ami néhány perc alatt fekete pontokat varázsol a fehér ing re vagy ruhára. — Türelem — mondja hun cut nevetéssel — ezt meg kell szokni, de majd másképpen lesz. Mindenhez idő kell! Éva Wisotzki, a Német Demokratikus Köztársaság polgára 23 éves. A bitterfeldi Vegyi Kombinát mangánkarbonát üzemében műszakveze tő. A brigád, amelyben dolgozik, kétszer nyerte el a munkaversenyben az első helyet és háromszor a„Szocialista Munka Kollektívája“ címet. Reggeli mü- izak, délutáni műszak, éj- 9(i kai műszaki Hétköznapok >átosz nélkül? Nem! Hétköznapok, amelyeket a teltek pátosza, a munka hősi-szép lírája telít ragyogó szépséggel! összeállította: P. GY Két évvel ezelőtt kezdték el a Haniska pri Kn.siciach — Zvulen közti vasútvonal újjáépítését. A vasútvonal krivá- ni bevágásainak építése a talaj genlógiai ösz- szetétele következtében rendkívül igényes. E szakasz építését egy évvel a tervbe vett határidő előtt fejezik be, még 1976-ban. Felvételünkön: az építés igényes ségét az is bizonyítja, hogy eddig több mint 292 köbméter követ kellett kifejteni. (Felvétel: T; Babják — CSTK I HELYTÁLLT A SZAZAD A főiskolai hallgatóik harcászati kiképzésén A század ügyeletes asztala mellett a SZISZ szervezet faliújsága mindenkivel tudatja, hogy az ifjúsági szervezet a század valamennyi katonáját meghívja a SZISZ- szervezet nyilvános gyűlésére. A gyűlés napirend jén csupán két pont szerepel: a harcászati kiképzés biztosítása, és ;i vitafelszólalások. A Komensky Egyetem katonai tanszéke hallgatóinak századában vagyunk, a nyári záró- hadgyakorlaton, amelyre a katonai tanszéken folytatott' kétéves tanulmány befejezése után kerül sói’. Az ifjúsági szervezel nyilvános gyűlése u pontosan meghatározott órában kezdődött. Senki sem hiányzott. Frantisek Polák főiskolai hallgató, az ifjúsági .szervezet elnöke, beszámolójában kiemelte a nyilvános gyűlés küldetését, valamint azt a feladatot, amely ellőtt egysége áll. Ezután a század- parancsnok vette át a szót. Nem. kellett sokáig, beszélnie. Mindnyájan tisztában voltak a harcászati kiképzés jelentőségével. Elvnek vitafelszólalásaLk- ban is egyöntetűen tanújelét adták. A példás főiskolai hallgatók, mint pl. Ján Kukufcka, Vladimír Tallo, Kamii Povraz- ník, Jozef Sulga.n és mások, rajaik nevében szocialista felajánlást tettek, hogy a harcászati kiképzés feladatait a lehető legjobban teljesítik. A nyilvános gyűlés lefolyásából nyilvánvaló lett, hogy a főiskolai hallgatók szilárdan elhatározták- a harcászati kiképzés feladatainak píklandó teljesítését. A kora reggeli órákban, amikor még alig virradt, a század hálószobáiban felhangzott a parancsszó: — „Harci riadó!“. Az egység pár per«" múlva már mintaszerűen felsorakozva hallgatta az iskolai század parancsnokának szavait: Elv társak! Fegyveres erőink ádáz harcokban ;i koprtovce—• bielovo -záklesnái vonalon feltartóztatták az előretörő ellenséget. Az ellenséges katonák a harcokban ;i tömegpusztító fegyvereiket is felhasználták, mégpedig a mérgesgázokat, és az ellenség nagyszabású légi tevékenységei fejt ki. Századunk azt a feladatot kapta, hogy tartóztassa fel az ellenséges csapatokat az ezred megérkezéséig. A századparancsnok ezután az egyes szakaszoknak, rajoknak kiosztotta a konkrét feladatokat, majd figyelmeztette a katonákat, hogy mely szakaszon lesz szükség fokozottabb óvatosságra az esetleges szabotáló akciókkal és az ellenséges e j tőemyősök tevéken vságével szemben. Mindez csupán néhány percig tartott és a felderítő autó Vladimír Chudík példás hallgató vezetésével máris elindult útjára. Pár pillanat múlva útra kelt maga a század is páncélos von- tiítókocsikon a harckocsik támogatásával, hogy teljesítsék a kitűzött feladatokat. A páncélos vontatók és a harckocsik óvatosam és körültekintsen haladnak előre. A kilométerek lassan fogynak, anélkül, hogy bármi történne. A harmincadik kilométernél a felderítő gépkocsi parancsnoka jelenti: mérgező anyagokkal beszennyezett terephez ért. Néhány parancsszó, felveszik a védőruhát, a század máris folytatja előrenyomulását. Néhány kilométer után újabb jelentés. „Véget ért a mérgezett anyagokkal beszennyezett terep!“ A parancsnok gyorsan dönt, kikeresd a megfelelő helyet, hogy a század katonái megtisztíthassák magukat a mérgező anyagok maradékától. A század ismét előrenyomul. Aliig fejlődött fel a menetoszlop, máris ellenséges repülőgépek támadnak. Most jutnak szóhoz a gépfegyverek. Néhány kilométerrel később a felderítő gépkocsi parancsnoka újabb jelentést tesz: „Az ellenséges géppisztolyosok csoportját megsemmisítettük. Szabad az út!* A kilométerek lassan fogy* nak, s a helyzet állandóan vál» tozik. Itt ellenséges repülőgépek támadása, ott terepfelderf- tés. A főiskolai halgatók arcán jelentkeznek a fáradság első jelei. A fáradságot azonban 1® költi küzdeniük. A század alig hagyta maga mögött Brtkovce községet, amikor erős ellenséges alakulat támadta meg. Parancs parancsot követett. A páncélos vontatók és a tankok támadásba lendülnek. Támadásba indulnak maguk a katonák is. Az ellenség azonban nem akarja feladni az alkalmas terepet, s így az ádáz küzdelem már néhány órája tart. A század feladata világos. Mindenáron fel kell tartania az ellenséget az ezred főerejének megérkezéséig, majd ellentámadással meg kell semmisítenie az ellenséges erőket-. E feladatról a század valamennyi katonája tudott. Mindnyájan derekasan helytálltak. Senki se adta fel gyáván elfoglalt állását. Néhány órás küzdelem után végre megérkezett az ezred, s az ellenség óriási ellenállása összeomlott. Esteledni kezdett. A főiskolai, hallgatók arcán fáradság, és megelégedés tükröződött. Kitűzött feladatukat becsületesen teljesítették. Már késő este van. A században még senki sem alszik-. Először ki kell tisztítani a fegyvereket, el kell rakni a hadianyagot. Az iskolai század parancsnokának irodájában a páran esi i ok i - p ed a góg i a i t est ül et tagjai elemzik a hadgyakorlatot. Másnap ismét folyik tovább a harci kiképzés. A századpa- rancsnok a felsorakozott egységnek kiadja a parancsot és a főiskolások büszkén válaszolnak — „Szocialista hazámat szolgálom!“ Az arcokon már nem látható az előző nap fáradalma. A főiskolai hallgatók — katonák — tovább készülnek harci feladataik tel jesítésére. GOTTLIBER FERENC őrnagy 1975. VIII. 23. 4 Éva Wisotzki az üzemben Itt majd toronyházak épülnek
