Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám, péntek

űrszó 1975. Vili. 1. (Folytatás az 1. oldalról) kedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kap csokitok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásá­nak tekinti. Ennek a tanácsko­zásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasz­talatai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „ba­bérokkal“ az agresszorok, aki­ket azután elért a népek át­ka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a vi­láguralomra való törekvést, amely azután több állam csőd­jével ért véget, amelyek erő- tartalékaikat bűnös és ember­gyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És mi ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az eu­rópai kontinens jövőjéért, mert ennek' a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye vala­mennyi részt vevő állam érde­keinek gondosan kimért egyen súlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszmé­jének felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az eu­rópai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműkö­dés hatalmas áramlatai, ame­lyek az utóbbi években mind inkább meghatározzák az euró­pai és a világpolitika alakulá­sát, e tanácskozás és e ta nácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb len­dületet nyernek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt eredmé­nyeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját öle iik fel: a békéi, a biztonságot és a különböző területeken va ló együttműködést. A részt vevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyer­tek azokból az alapvető elvek­ből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban kö­vetendő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és követ­kezetességgel küzdött a szovjet állam megalapítója, Lenin és amelyekén ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki terü­leten, a környezetvédelem te­rületén, a kultúra és a mű­velődés terén kifejtendő együtt­működés, az emberek, intéz­mények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetősé gei most olyan területekre is kiterjednek, amelyek i a hi­degháború éveiben elképzelhe­tetlen volt. Ilyen például a bé­ke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. Nem titok, hogy az informá­ciós eszközök a béke és a bi­zalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is el­hinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a ta­nácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren va­ló együttműködés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, ame­lyek a politikai enyhülést ka­tonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácsko­zást követően a katonai enyhü­lés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a kö- zép-európai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csor­bítsa a biztonságát. Vagy meg­Európában tartóssá és mepaalhalallsinná lesszük a békét fordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért meg állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részt vevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megálla­podásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt vala­mennyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekez­let summája az. hogy a nem­zetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és meging.(ihatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszün­tetését, reális leszerelési ered­mények elérését tesszük az el­ső helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazsá­gos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is. hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kapcsola­tokban, gyakorlattá és a nem­zetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki Sem sérthet meg. A mi békepoliti­kánk erre irányul, és azt új­ból kinyilvánítják erről a nagy tekintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a harminchá­rom európai állam, az Egye­sült Államok és Kanada veze­tőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcs­fontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az eu­rópai és a nemzet közi bizton­ság megszilárdítása a kölcsö­nösen előnyös egy ül I működés fejlesztésének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozóval a tanácskozás döntéseivel kap­csolatos reményei teljes mér­tékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erő f es z í l ések re, va 1 a mén ny 1 részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egy­más elébe mentek, és a gyak­ran nem kis nehézségeket le­küzdve végül is képesek voltak kidolgozni az általánosan elfo­gadott megállapodásokat min­den* egyes megvitatott kérdés­ben. Ezek ,i megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanács­kozás egyes résztvevői a töb­biekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és ér­dek figyelembevételével és kö zös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról leket beszélni, akkor ezek meg­alapozott kompromisszumok, olyanok, amelvek a béke javát szolgálják anélkül, hogy elmos­nák az ideológiában és a társa­dalmi rendszerekben tapasztal­ható különbségeket. Pontosab­ban, a részt vevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének feliételei kö­zött ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos következ­tetések adódnak a lövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb ami a záródokumentumban is kifejező­dik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpoli­tikai jellegű megfontolásokra támaszkodva megkísérelje elő­írni más népeknek, hogyan ala­kítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kiala­kítsa belső törvényeit. Másfaj­ta hozzáállás ingatag és veszé­lyes talaj a nemzetközi együtt­működés szempontjából. Az általunk aláírandó doku­mentum az államok széles kö­rű, de pontos akció platformja, amely egyoldalú és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximu­ma, holnap pedig kindulőpont- tá kell válnia a további előre­haladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és lettek­ben megnyilvánuló folyamatos­ságra való törekvés. Ez vonat­kozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy ki­jelölték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttműködési értekezlet utá­ni időszakra, a konferencia fel­adatainak megoldására és to- vábbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hal- gatóság előtt szeretném ismé- 'elten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik állandó voná- tutl — a béke é$ a népek kö­zötti barátság lenini politikáját, annak humanizmusát. A huma­nizmus eszméi hatják át pár­tunk XXIV. kongresszusának ha­tározatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az euró­pai értekezlet összehívásáról szól. Nagy megelégedéssel állapí­tom meg, hogy az európai bé­ke megszilárdításának fő prob­lémáival kapcsolatban a ta­nácskozás által kidolgozott té­telek a népek érdekeit, az em­berek érdekeit szolgálják, füg­getlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a falust dolgozó­két, az értelmiségiekéi, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal te­kinthessen a jövőbe. Az általunk elért megállapo­dások kibővítik annak lehető­ségét, hogy a népek fokozot­tabban befolyásolják az ún. nagypolitikát. Ugyanakkor érin­tik a mindennapos problémákat ift. Előmozdítják az emhir élet* körülményeinek Javításit, a foglalkoztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondoskodással is, vagy­is röviden mindennel, ami az egyes embereket, családokat a fiatalokat és a különböző tár­sadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik er­ről a szónoki emelvényről be­széltek, az európai biztonsági és együttműködési értekezletet az össaes résztvevők közös si­kereként értékelem. Az érte­kezlet eredményei hasznot haj­halnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások ered­ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diada­la. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialis­ta és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek, és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Min­denki nyert, akinek drága Iwly- gónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres meg­valósítása, amiről itt megálla­podtunk, nemcsak hogy kedve­ző hatással lesz az európai né­pek életére, hanem fontos hoz­zájárulást jelent az a világbéke megszilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlévők kö/.ül sokan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos iskolájának bizonyult a részt ve­vő államok számára, különösen hasznosnak napjainkban, ami­kor a pusztításra és megsem­misítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés élelet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn nép­nek és kormánynak, személy szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerű meg­szervezéséért, a rendkívüli szí­vélyességért és vendégszeretet­ért — fejezte be beszédét Leo­nyid Brezsnyev elvtárs. Mindent megteszünk a nemes célok eléréséért (Folytatás az l. oldalról/ Az európai szocialista álla­mok közössége, amelynek Cseh­szlovákia szilárd, szerves része, jelentős és egyre erősödő té­nyező az európai népeknek eb­ben a hosszú távú törekvésé­ben. Különösen értékeljük a Szovjetunió béke politikájának az értekezlet megrendezéséről folytatott tárgyaláson játszott szerepét. Egyszersmind értékel­jük a reálisan gondolkodó, az európai államok közötti meg­értésre törekvő nyugat-európai', amerikai és kanadai erők és áramlatok, személyiségek hoz­zájárulását is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság iS\ hozzájárult a maga részéve^ e közös műhöz. Hazánk népe, amelyre oly sú­lyosan nehezedlek a sok euró- ’ pai fegyveres konfliktus okoz­ta borzalmak és szenvedések, külpolitikai tevékenységünk tartópillérének tekinti a béke és a népek közötti együttmű­ködés politikáját. Ezt a gondo­latot rögzíti szocialista álla­munk alkotmánya is a követ­kező szavakkal: „Békében és barátságban akarunk élni a vi­lág minden népével, hozzá akarunk járulni a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséhez és jó kapcsolataihoz.“ Min­denkor ezekből az alapelvekből indultunk és indulunk ki két­oldalú kapcsolatainkban. Az utóbbi időben gyakorlati érvé­nyesülésüket jelentette állam­közi kapcsolataink rendezése is a szomszéd országokkal. Ez elősegítette egy fontos stabili­záló elem kialakulását, ami oly éles ellentétben van éppen a közép-európai állandó konflik­tusok és feszültség háború előt­ti történelmével. Elnök elvtárs! Hölgyeim és uraim! A történelem arra tanít min­ket, hogy a számtalan európai agresszió összefüggött a hata­lommal való visszaéléssel, az erőszakkal és elnyomással. A müncheni diktátum, Csehszlová­kia megszállása, Lengyelország, Franciaország és Jugoszlávia, a Szovjetunió és további európai országok megtámadása, a má­sodik világháború összes bor­zalmai és áldozatai ezt bizo­nyítják. A béke és a biztonság szavatolása megköveteli, hogy utasítsák vissza és az európai államok kapcsolataiból iktas­sák ki ezeket a módszereket. E szemszögből elsősorban abban látjuk az értekezlet jelentősé­gét, hogy a kialakult európai területi és politikai realitás el­ismerése alapján formálja és erősíti meg az európai államok kapcsolatainak alapelveit. Egy­öntetű elfogadásukat ezen az értekezleten földrészünk béké­re és tényleges biztonságra vá­gyó lakossága sikerének te­kintjük. Az államok békés kapcsola­tainak fontos, mindinkább na­gyobb jelentőségű tényezője a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés. Ezt a terme­lőerőknek a tudományos és mű­szaki fejlődésre támaszkodó ro­hamos fejlődése, a problémák nagysága és bonyolultsága és az emberi életkörnyezet védel­me teszi szükségessé. Az e té­ren való előrehaladás hatékony nemzetközi munkamegosztást igényel, megkívánja sok állam erőinek és eszközeinek össze­fogását. Bármennyire is bizton­ságban, a válságos megrázkód­tatásoktól védetten élnek ha­zánk polgárai, teljesen egyetér­tünk azzal a nézettel, hogy az ilyen együttműködés sokoldalú fejlesztése mindmáig a gazda­sági fejlődés lehetőségeinek ko­rántsem kimerített forrása. Ám az a fontos, hogy a kölcsönös előnyök és valamennyi részt­vevő állam jogos érdekeinek tiszteletben tartása szempont­jából közelítsük meg kihaszná­lását. Vonatkozik ez a kölcsö nős kereskedelem további fej­lesztésére, valamint a gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködés és a termelési kooperáció progresszív formái­nak mind szélesebb körű ér­vényesítésére. A béke viszonyai között az ember sokoldalú fejlődése fon­tos szempontjának tartjuk az emberiség igazi kulturális ér­tékeinek hozzáférhetővé tevé­sét minél szélesebb kör számá­ra. Ezért a kulturális értékek­től való lehető legszélesebb kö­rű kölcsönös ihletettség, a bé­kés megértést és az ember sok­oldalú fejlődését szolgáló esz­mék és információk cseréjé­nek, a széles körű olyan sze­mélycserének a hívei vagyunk, amely elősegíti a tárgyszerű, sokoldalúan hasznos és jó együttműködést és kölcsönös megismerést. Már most sok irány­ban és valamennyi földrész számos országával fejlesztjük az ilyen hatékony, alkotó együttműködést. Egyre széle­sebb kapcsolatok jönnek létre a - társadalmi szervezetek, az ifjúság, a tudomány, a kultúra és az iskolaügy képviselői kö­zött, a sport és a turisztika te­rén. Elmei lett szilárd meggyő­ződésünk, hogy minél megbíz­hatóbban szavatoltak lesznek a béke és a biztonság feltételei, annál kedvezőbbek lesznek e kapcsolatok más területeken való bővítésének a lehetőségei is. A legfőbb emberi értékek, a népek közötti béke és barát ság nemes elveinek fejlesztése és védelme ugyanakkor mind nyájunk kötelességévé teszi, hogy engesztelhetetlenek le gyünk a gyűlölet, az agresszió, a militarizmus, az erőszak pro­pagandájával, jaji vagy nemze­tiségi fölérendeltség hirdetésé­vel szemben — mindazon irány­zatokkal szemben, amelyek el­lentétben vannak mind az ENSZ alapokmányával, mind a humanizmus és az erkölcs ál­talánosan elismert elveivel. Tisztelt elnök elvtárs! Höl­gyeim és uraim! Az első európai biztonsági és együttműködési konferenc.a eredményei kedvező feltétele­ket teremtenek arra, hogy a részt vevő államok kapcsolatai a békés egymás mellet^ élés és együttműködés elvei alap­ján egészségesen és kölcsönö­sen előnyösen fejlődjenek. Most az a közös feladatunk, hogy konkrét lépésekkel és in­tézkedésekkel, a feszültség eny­hülésének állandó elmélyítésé­vel és kiterjesztésével, a hábo­rús veszély fennálló gócainak és lehetséges új gócainak fel­számolására irányuló törekvés­sel, minden egyes nemzet füg­getlenségi jogának egyöntetű, elismerése és tiszteletben tar­tása mellett a nemzetközi konf­liktusok igazságos rendezésé­vel, a kollektív biztonsági rend­szer létrehozásával, valamint katonai enyhüléssel, a lázas fegyverkezés korlátozásával, amely a fegyverek és fegyver­zet összes fajtáit és típusait, főként az atomfegyvereket is felölelné és az általános és tel­jes leszerelésbe torkollana, életbe léptessük ezeket az elve­ket. Hisszük, hogy ez az erőfeszí­tés végül is olyan nemzetközi légkört teremt, amelyben a biztonság és a békés jövőről való meggyőződés valóban va­lamennyi ország és nép tulaj­donává válik. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, népünk, kormá­nyunk mindent megtesz, hogy elérjük ezeket a nemes célo­kat, hogy következő tárgyalá­saink még tovább haladhassa­nak a világbékének és a népek biztonságának végleges szava­tolásához vezető úton. Köszönöm a figyelmüket.

Next

/
Thumbnails
Contents