Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 33. szám, Vasarnapi Új Szó

kevesebbet ártanánk títanánk magunk kö- elkiismerete, az segí- igyébként Mariról béré, és elhallgatott. mi Ittak egy-egy koríné, nézték fí löbbie- meg a dolgomat — ő után. Horovitz mo- r>m. Tudomásul venni

ismételte Bodnár. És lőtt, és megszorította szeretettel, barát ián, »retet megmagyaráz rította Bodnár karját, ellett, egymás karját /más szemébe nézve, szeretettel, és ő azt íéppen nem is olyan g barát így ül szem ekintetébe mélyedve, így: ő érti Bodnárt, :en Marit), liogy Bod- z, vagány, de meleg - akinek hinni lehet,

> már az utcán meneten „ebben a mm - “ (ahogy diákkoruk ek, két negyvenéves : kamasz. Bodnár bo- :, veszi a lapot, konl- sasoknak köszönnek, aráznak halálkomoly geitet, és régi diák- Pöl, közös csajokat ár háziasszonyát, akit fi kük az előszobában meg ne lepje a férj, >y minek is hívtáik ... r fekete... meg ami- /itte a Grósz Gyuszi ni ment— mega mi ^ amikor Bodnár nagy jzte a pipit, fölvitte, halálra rémült csaj ba, visítva röhögnek lás hátát, két rendőr c, tiszteletem, művész mutató, Bodnár meg 1 bent ülnek a város telt ház, de a művész link helyet, a színház cnlban. Horovitz most neki, aranyosak, jóJ ra, ezt is tudni kell, hozzájuk, puszi jobb étinek, lelkes ölelés , Szilágyi szégyen ke iséri, mert aranyosak, módra, ezt is tudni irázza nekik (és ezt tt kifelé bámulva az lmasak voltak, dilet- ; ezt a szegény kis »ezte, és helyette, a yett is szégyelite maibb üveg vörösből- az Heti két nő (Bodnár ös félhomály és fe- világílás, és minden fehéren ragyog, és az ak, és a hamis vilá- I eltűnnek a petyhüdt Ikotintól véreres szendénk! szép, akár a a hangfalak és beless a mellükön dobol pfz táncol, Horovitz is a létezés egészen n Bodnár elöl, a ve- apatot, ő hátul a kél vállukon, tapogat a nadrágja körül, nem ehet, nem nézi meg, keltőé egyszerre, így előtt kiszállnak még ír zsebéből előkerül igó, poharat már nem ■a adják a palackot, 1 még egy utolsó for- is az előszobában, és nővel, ő a másikkal, Szik; meztelenül bújik ikót, lerúgja a cipőt, pillantása az ablakra íz ablak mögött vaia- jáí^rájön, hogy hajnal negyvenegy éves, és kijózanodik, végtelen bír elszakadni az. ab

eljesen eloszlott, sőt, s, a világ az ablakon 11 túrok meg k unényed egyre élesebbek, már /an, Horov itznak mosi sönd, a lány mögötte Ik, gondolja és meg- zemrnel figyeld, őrült- érdezi tőle, mi bajod ! ő gyöngédséget hall ódáimat, és most el- ívetkőzik és mellébú- akairja a lányt, ölel- f öl repülni vele, föl- eret kezesben, mert ha lát adna az istennek, testi szerelem csodá- eg y et 1 en mé n ed ék k e 1, i halálraítélt, naponta a pillanatért, mikor lét lest egyesül, mert ha csak pillanatokra mély iség integritását, jányt. Horovitz lenye- vacok kis testet bol- a liőrével, ujjaival, en test boldogságát, t föl, ami tőle, az ő

testétől ered, és megcsókolja a lány sztfiát, tud lét, ha’sáf, végigesókol j i a combjait, a anynak áporodott nikotin- és alkoholszaga van, mikor a csenevész kis mellére szorítja a száját, íloro- vitz érzi a lány hónalja felől áradó csípős «- zadtságszagot, de ő nagyon akar szeretni most, minden maradék erejével, fáradt testével és lel- kéveli szeretni akar, és legyőzi a szagokat és simogat és csókol, és akkor a lány 'megszólal, mit legelészel rajtam, mondja éiTf*W:n,\ingerülten és józanul.

— Persze! Az űzött paripákat pedig levágják. Igaz? - moso lyodott el szomorkáson a rendé ző.

— Miért? És az építészek? Hajtanak, január elsején átadjak a munkát, aztán még uagy húrom hónapon át javítanak. Hz ostobaság, és nem is gazdaságos.

— Nem, nem, én ebbe nem egyezem bele! — mondta hatótv

zottan a rendezőm.

— Egyáltalán nem értek egyet

— mondtam. — Ha lehetőségünk van arra, hogy a művész munka ja számára jobb feltételeket biz, tosítunk, miért ne élnénk »ele?

— erősködtem. — Önnek tiszta fejre, jó közérzetre van szüksége a munkához. Az ördög vigye el, én törődöm önnel, töprengek, ön pedig.. .

— Jól van, ne kiabáljon. Es egy kis alvás valóban rám férne.

— No látja. Menjen haza, ga lambocskám. A vágók is hadd pi /lenjenek. Nem szabad ókét meg- fosztanunk az élet örömeitől.

Szóval, még vagy negyven percig beszéltem rá a rendezőt... és mit gondolnak, sikerült rábe szélnem?

Sikerült!

El is kísértem öt haza, hadd feküdjék le, és hazaengedtem a két vágót is. Az egyik lány rög tön randevúra szaladt, a másik az élelmiszerboltba, ö ugyanis már férjnél van.

December 31-én elszállítottam a filmünket 8 dobozban. Pontosabban hat dobozban volt a filmünk, kettőben régi filmek. El is fogadták, pecsétes Igazolást is kaptam, és a munkaszüneti napo kon be is fejeztük a munkát, fa nuár 3-án kicseréltem a „hamis" részeket a valódiakkal.

Az olvasó, azt gondolhatja, mindez az elképzelésem szerint folyt. De nem úgy történt. Té vedtem, szörnyen tévedtem: a filmünket nem január negyedikén nézték meg, hanen\ tegnap — február tizenkilencedikén!

SÁGI TÓTH TIBOR FORDÍTÁSA

Horovitz megmerevedik, föltévdel és nézi a lányt. Gr isten, gondolja. Nem szol. Bámulja a lányi döbbenten, és .egyszerre megérti, egyszerre mindent megért, és nézi a lányt merően és lassan bepárásodó szemmel, egy goíid ilat sincs most az agyában, nem tudja, hogy negyvenegy éves. nem fül észébe'‘se Bodnár, se Mari, semmi más nem jut eszébe, csak az, liogy úristen, és a kezébe temeti az arcát, és lezuhan a párnára a lány mellé, és a válla rázkódni kozd, és zokog, esillapíihatatlan, eszelős görccsel zokog értelmetlenül és folyamatosan, úristen, úristen, úristen, úristen .

Fölkel a nap, és az. ablak mögött, a világ visszanyeri valódi formáját és színeit, a fii zöld, a fa törzse barüa, a ház fala piszkos vajszínű, az ég halványkék, és odakinn minden a helyére kerül. A lány értetlenül nézi a zokogó pasast egy darabig és vár. Nem tudja, nii lelté. Idegesen laeglíorzad, gyomra' összerándni; szorong. Itt bent, a szoba homályában, a síró pasas mellett minden érthetetlen, fenyegető katasztrófától terhes, bizonytalan. Miután meggyőződik róla, hogy ez nem hagyja abba egyhamar, tudomásul veszi, hogy bolond, sóhajt, bogy őneki micsoda pechje van, hogy mindig ilyen eszelősökkel veri az isten, óvatosan fölkel, belebújik Bodnár fürdőköpenyébe, kimegy a konyhába, hogy egyen valamit, száraz, háromnapos kenyeret talál és egy fujtós kockasajtot, szerencsére a borosüveg még félig tele, iszik rá egyet, akkor neszezést hall a háta mögött, Bodnár áll az ajtóban széles, bozontos mellével, arca gyűrött, haja boglyas, és megmarkolja a lány karját keményen és férfiasain, nem szól egy szót sem, a lány se bír szólni, arra gondol, hétszentség, hogy holnapra megkékül a karja, ügy szorítja ez a vadállat, Bodnár tekintete homályos még az alkoholtól, és föllöki a lányt a konyhaasztalra, a lány picit sikít, mert az asztal éle a gerincéről lehorzsolja a bőrt, megpróbál úgy helyezkedni, hogy az asztal éle ne vágja a gerincét, de a férfi nem engedi, szétrántja a fürdőköpenyt, kemény ujjai most a combjába méiyed nek, feszíti a lábát és közé löki magát, a lányt előkészületlenül éri, mindene fáj, Boci uir most a vállát markolja, mint a barapóf "o, aztán a mellébe kap, a lánynak töri az asz'al éle a gerincét, látja Bodnár téglaszínű an át maga fölött, szájába csap a lihegése, aztán Bodnár szép arca eltorzul, nyála a lány nyak óba csöpög, ö nem érez semmit, csak fájdalmai a gerincén, a mellén, az ölében, és mégis valami képp elmúlik belőle a szorongás, a közeledő katasztrófa bizonytalan érzete, nagy, jóleső nyugalom száll ja meg: helyreállt a világ rendje.

|r» lőrebocsátom: amit most ri elmesélek, köztünk kell, hogy maradjon. Ugyanis ez telje sen bizalmas! Titok!

— Én — mint tudják — a filmnél dolgozom, gyártásvezető vagyok, és legyyakrubban a rendezővel van dolgom ... Egyébként sem a rendező nevét, sem a film címét nem árulom el. Azt sem, hogy engem hogy hívnak.

Nos éppen egy film forgatását fejeztük be. Az új év beköszöntéséig már csak három nap volt hátra, a munkából meg a fejünk se látszott ki. Ám ha belekékülünk is, a filmet leykésőbb december utolsó napján át kell adnunk. Ha ez sikerül, tehát ha a filmet még az idén befejezzük, akkor az egész forgató csoport és a stúdió számos dolgozója prémiumot kap, azaz derék fickók leszünk, és színvonalas munkát » végzünk. Ám, ha a film nem ké szül el... azt még elképzelni is szörnyű, mi lesz akkor . .

Nos, dolgozunk hát, mint a megszállottak, de a rendező már inkább hasonlít Hamlet atyjának árnyékához, mint önmagához.

Érzem, december végéig nem leszünk készen. A rendező már csak orvosságokon él, és az egész hajsza számára még szívinfarktussal is végződhet, ami igen divatos betegség a filmrendezők körében.

Mit tegyek?

Ilyen helyzetben én töprengem kezdek. És rendszerint ki is agyatok valamit.

December 29-én elkapom hát a rendezőmet, feketével és vajas- kenyérrel meg csemegekolbásszal vendégelem őt meg, és míg eszik, én a következő beszélgetésbe kezdek:

Maga egy angyal és a film- gyártás nagy mártírja. Gondolja csak meg, mit is jelent „leadhi" egy filmet? Nos, mi szállítjuk a nyolcrészes filmünket, tekintélyes emberek megnézik és eldöntik: ez „igen'1, ez „nem”. így van?

O bólint, mivel vajaskenyeret enni és beszélgetni egyszerre nem lehet.

— Amint azt ön ts jól tudja, mostanában egyre több filmet gyártunk, és az emberek, akik e filmek gyártásában részi vesznek, nekem úgy tűnnek, mint egy tömeges futóverseny résztvevői. Befutunk, leadjuk a filmeket tartalmazó dobozokat, azok pedig, akik átveszik a filmeket, az az év végéig fizikailag nem képesek végignézni az egész pro

beviszem a filmüket, mind a nyolc, részt ...

— Bocsánat, de hiszen csak hat van készen . : .

Ne szakítson féltje! Elvi szem a filmüket, a hat elkészült , részt, két dobozba pedig belestek valami öreg filmet, leadom, ahol -kell, s megkapom a pecsétes igazolást. hogy a filmet december 31-én leadtuk. Megnézni csak negyedikén foi/jdk, negyedikéig pedig mindent kényelmesen elkészítünk.

J. Ziszkmdh

dukciót. És a hősies munkánk ott marad elfektetve a dobozokban. Továbbá. Harmincegyedikén a mi filmünket senki sem fogja megnézni. Olyankor már mindenki a szilveszterezésre gondol. Szilvesztereznek is, igen jól szilvesztereznek. Aztán január elseje meg másodika munkaszünet, harmadikán ki-ki elmondja az élményeit, utána megy a maga dolga után, és még jó, ha negyedikén megnézi valaki a filmünket. Mit akarok tehát? Azt akarom, hogy menjen szépen haza, csókolja meg a feleségét, borotvál közzék meg, egyen egy jó házi ebédet, aztán feküdjék le.

— Hogy képzeli? — mondta a rendezőm, és majd megfulladt.

— Akkor hát hallgasson meg engem tovább. December 31én én- Csak hát ez csalás! —. hábo rodott fel a rendező.

— Helyes. De szent csalási Üdvös hazugság. Mert én nemcsak a határidőre, hanem a minőségre és az ön egészségére is gondolok.

— De ha ez a csalas kiderül? El tudja képzelni, mi lesz? Pejünket veszik!

— Nem a fejünket, a fejemet. Én mindent magamra vállalok.

— Maga megőrült! l.étezik ugyanis egy terv és... — kezdte a rendező.

— No és? Van elég könyvelőnk, akik automata számítógépek nélkül is átszámíthatnak újra mindent. akár havonta is. Es képzelje el: akkor nem lesz évvégi liajrd, megszűnik a rohanás, és a rendező is ember lesz, nem űzött paripa.

.Huni'.;si István felvétele