Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám, szombat

Vörös vetés az Amazonas mentén Brazília Latin-Amerika legnagyobb országát A Guanabara öböl felett ívelő 13 080 méter hosszú híd — a legnagyobb híd a világon! Recifét Joao Pissaóval összekötő 5421 kilométeres autósztráda — a leghosszabb autóút! Az őserdő közepén re­kordidő alatt felépített Brasilia, az ország új fővárosa — a legkorszerűbb főváros! Ez a szuperlatívuszok országa! Minden a legnagyobb, a leg­hosszabb, a legkorszerűbb, ez a földi paradicsom, a fejlődés példája — hirdetik évek óta Brazília reakciós urai. Ballada és valóság Idézzük Kőmíves Kelemen balladáját: „Most szépen meg­fogunk, bédobunk a tűzbe, / Ne­ked gyenge hamvad keverjük a mészbe. / Csak így állítjuk meg magas Déva várát, / Es így nyerhessük el annak drága árát. / De ez csak legenda! A „drága árért“ saját feleségét feláldozó kőműves története a nép, az elnyomott nép ajkán született mese, de Brazíliában — kissé módosítva véres való­ság: a „világ legnagyobb híd­jának“ egyik pillérébe — ahogy a Prensa Latina jelentette — egy munkás testét temették, egy élő ember testét, aki vé­letlenül zuhant a pillérfalat kitöltő cementbei Amikor a híd ünnepélyes átadása után a mun­kások szétszéledtek —, szám­talan gazdátlan bőrönd, szegé­nyes holmi maradt utánuk, gaz­dáik soha nem jelentkeztek és a világsajtóban nem egy cikk­író tette fel a kérdést: vajon csak egy embert falaztak a pil­lérekbe?! Igaz, Oscar Niemeyer brazí­liai építész megálmodta és fel­építette az ország új fővárosát, de ezzel megfosztották az ős­erdők lakóit létalapjuktól és kíméletlenül puszftották ki az indián törzseket. A városokban a külföldi mo­nopóliumok képviselői fényűző toronyházakból Irányítják az ország gazdasági életét, de a városok peremén, a „favelák- ban“ tengetik kínos-keserves lé­tüket a nincstelenek, a nyomor­gók tízezrei. Időnként megje­lennek a kormány „halálkom­mandói'" és felgyújtják valame­lyik nyomornegyedet, pernyévé lesz a város és az élet perifé­riájára szorultak semminél is kevesebb ingósága. Az emberréválásban nagy sze­repe van annak, hogy ősünk megtanult két lábon járni, ez­zel mellső végtagjai felszaba­dultak, és így lehetőség nyílt, hogy táplálékát a többi állat­tól eltérően szerezze meg, pél­dául úgy, hogy botot ragadva leüthette a fáról a gyümöl­csöt ... Amikor de Souza 1530—32. évi expedíciójával megkezdő­dött Brazília gyarmatosítása, bottal verték agyon az ősla­kosságot .. . A külföldi töke ellenőrzi az au­tóipar 100, a gépipar 59, a vegyipar 50 és a cementipar 90 százalékát. A brazíliai Ke­reskedelmi Kamara jelentése szerint 1973-ban külföldi volt az ipari tőke 70,2, a közlekedé­si tőke 67,8 és a kereskedelmi tőke 58,3 százaléka. Azonban a First National City Bank, a Chase Manhattan, vagy a Deu­tsche Bank pénze nemcsak az iparban vagy a kereskedelemben „dolgozik“, hanem a politiká­ban is. Egyebek között ez a mányok üldözése ellenére bát ran és minden áldozatot vállal­va harcol a dolgozók érde­keiért. Ez a küzdelem mindig nehéz volt, de az Amerlka-ba- rát ellenforradalmi erők 1964. évi puccs óta valóban halált megvető bátorságot követel. Ag­gasztó hírek érkeznek a kom munisták és általában a haladó gondolkodású emberek töme­ges bebörtönzéséről, embertelen fizikai kínzásáról és erőszakos haláláról. A szuperlatívuszok országában, a földi paradicsom­ban lelakatolták az ajkakat és billcseket raktak a kezekre! Jellemző, hogy Francisco Pinto ellenzéki képviselőt azért bör- tönözték be, mert a parlaanent ben kifogásolta, hogy Pinochet tábornokot, a chilei fasiszta junta vezérét meghívták Ernes to Geisel elnöki beiktatására Az elmegyógyintézetek zárt Egyre jobban előretör a nyugatnémet töke külföldi tőke buktatta meg 1964. április 1-én Goulart elnök polgári-liberális kormányát! Az utóbbi években egyre job­ban előretör a nyugatnémet tő­ke. A Frankfurter Rundschau szerint „Brazíliában ma már több mint 400 nyugatnémet cég­nek van leányvállalata “ Vajon mi vonzza a nyugati tőkét Bra­zíliába? Leiding, a VW (Volks­wagen) konszern egykori főnö­ke, aki egy Ideig a cég bra­zíliai vállalatát is vezette, na­gyon röviden, de pontosan vá­laszolt erre a kérdésre: „Amíg az NSZK-ban 1 márka tiszta nyereséget érek el, addig Bra­zíliában több mint 5 márkát vághatok zsebre!“ A kormány engedelmes, sőt túlbuzgó lakájként teljesíti a pénz parancsait. A haladó szak- szervezeteket durván szétverték és puskatussal kényszerítették ki a „szociális békét“. A mun­kaidő havi 400 óra és aki ez el­len tiltakozni mer, azt elbo­csátják és esetleg börtönbe ve­tik, mint — lázadót. Az ország természeti kincsei, erőforrásai szinte kimeríthetetlenek. A nem­zetközi tőke számára világos és egyértelmű az egyenlet: ter­mészeti kincsekben gazdag or­szág + szuronyokkal megfé­lemlített olcsó munkaerő + a külföldi beruházókat adókedvez­ményekben részesítő és min­den hatalmi eszközével védel­mező reakciós kormány = nye­reség! Az indián őslakosság nyomort anyákon tengődik Ma, 1975 ben a brazíliai vá­rosok utcáin éjszaka összesze­dik a koldusokat, a hajléktala­nokat és bottal verik agyon őket... A brazíliai járvány Tizenhárom katolikus püspök írta alá azt az illegális röpira- tot, amely leplezetlenül feltár­ja az igazságot: „Brazíliában az éhezés — epidémia!“ Az ország 106 millió lakosa közül 80 mil­lió nyomorog! A tőkésországok brazíliai leányvállalatai tízezré­vel bocsátják el a munkásokat. Rio de Janeirőban palotáknak beillő irodaházak homlokzatán aranybetűk hirdetik, hogy kik az ország igazi urai: General Electric, Siemens, Philips, AEG, Dow Chemical, Bayer AG., I/W, fúrd, General Motors, Chrysler. Ennek ellenére a brazíliai Ipari kapacitás kihasználása 1974-ben csak 52 százalékos volt. Ernesto Geisel tábornok, az ország elnöke kénytelen volt a nyilvánosság előtt beis­merni, hogy a kereskedelmi mérleghiány 5 milliárd ameri­kai dollár! A külföldi állam- adósság pedig több mint 20 milliárd dollár! Vörös vetés Iorge Amado brazil író 1946- ban írta a Seara Vermelha — Vörös vetés című regényét. Va­jon van-e vörös vetés Brazíliá­ban é: remélhető-e, hogy egy­szer szárba szökken az ember­hez méltó élet kalásza? 1922. március 25-én alakult meg a Brazil Kommunista Párt amely megalakulása óta a bel­ső válságok és a reakciós kor­osztályain őrzik azokat, akik beleőrültek a rendőrségen el­szenvedett kínzásokba. Amikor a híres transzamazonasi autó­sztrádát építették (a világ „leg­hosszabb“ autóútja! (az indiá­nok tízezreit mészárolták le, mert ők voltak a föld tulajdo­nosai és a törvény értelmében erőszakkal nem vehették el tőlük jogos birtokukat, de — jelentette ki az Állami Indián­védelmi Hivatal elnöke — „nem állhatnak a haladás útjába“. A brazíliai kormány logikája és erkölcsi kódexe szerint: aki halott, az nem üli semminek az útjába, a halott indián föld je visszaszáll az államra. A terror azonban nem akadá­lyozza meg a nyomor terjedé­sét. A dolgozók reáljövedelme 1958-tól 1972-ig — hivatalos je­lentés szerint — 117,7 száza­lékkal csökkent, fosé Almeida brazil közgazdász rámutatott, hogy 1970-ben például a kere­sőképes lakosság 48 százaléká­nak nem volt állandó munkája 65 millió keresőképes, brazil polgár közül csak 27 milliónak van rendszeres jövedelme, kö­rülbelül 65 százalékuk pedig (átszámítva) még 500 csehszlo­vák koronának megfelelő össze get sem keres havonta. Az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottsága (CEPAL) jelentésé bői tudjuk, hogy Brazíliában a nemzeti jövedelem 38 százalé­kán a lakosság 5 százaléka osztozik. Ilyen körülmények kö­zölt nem csoda, hogy 40 mil­lió brazil polgár még soha nem lakott jól, hogy az újszülöttek 44 százaléka nem éri meg első életévét, hogy az átlagos élet­kor 36 év. Iorge Amado szava­it idézzük: „A brazíliai töme­gektől nagy és csodálatos tel­jesítmény, hogy egyáltalán él­nek!“ A terror eszkalációjának gaz­dasági okai vannak. Az egyre mélyülő, súlyosbodó infláció terhét viselő tömegek nyomora már szinte kibírhatatlan és a tábornokok a legdrasztikusabb eszközökkel akarják megaka­dályozni az ezerszer jogos nép­harag mindent elsöprő robba­nását. Távlati céljuk az, hogy az ország — az USA és a nyu­gati imperialista lőke segítsé­gével — nem egészen 25 év alatt Lafln-Amerika uralkodó tő­kés hatalma legyen. Bizonyít­ja ezt a törekvést a katonai költségvetés emelkedő irányza­ta, a Bolíviára,' Paraguayra és Uruguayra kiterjedő gazdasági expanzió, a chilei és uruguayi katonai diktatúrák támogatása. De az éhség ellen nem hasz­nál a fegyver! A tömegek moz­golódnak, erősödik a sztrájk­harc és egy évvel ezelőtt kez­dődött a dolgozók „Teknősbéka- hadművelete“, amelynek lénye­ge: dolgozz lassan! A halál kommandók fasiszta terrorja ellenére is mintegy 1000 szak- szervezet több mint 6 millió tagja követeli egyre hangosab­ban a reformokat és a demok-m ratikus szabadságjogokat. Lehet, sőt biztos, hogy még sok igazi hazafi vérével kell öntözni a földet, de — érik a vetés Brazíliában... a vörös VR,esl összeállította: P. GY. SZÍNES, S0K0LDALŰ TEVÉKENYSÉG Nagy az érdeklődés a tanfolyamok iránt • Fokozott fi­gyelmet szentelnek a fiataloknak Ezekl*en a napokban Nővé Zámkyban (Érsekújvárban) a Szakszervezetek Házában friss festékszag csapja meg a láto­gatók orrát. Azokban a termek­ben, amelyekben az év tíz hónapjában érdekes, sokrétű tevékenység folyik, ma még a festők és a takarítónők szor­goskodnak. A beavatatlanok ta­lán azt hiszik, hogy a nyári hónapok szünetet jelentenek ebben a szakszervezeti kulturá­lis intézményben. Az épület előtti plakátok több érdekes rendezvényre hívják meg az ér­deklődőket, de a szakkörök tag­jai valóban csak szeptember­ben jönnek újból össze. Veze­tőik azonban nem tétlenkednek, terveket készítenek, azon fára­doznak, hogy az új idényben még több ismeretet adjanak át a tagoknak még vonzóbb formá­ban. Imricli Takáé elvtárs, a Szak- szervezetek Házának igazgatója készségesen tájékoztatott ben­nünket eddigi eredményeikről, terveikről. — Egész tevékenységünk a felszabadulás 30. évfordulójá­nak jegyében folyt. Az egyes szakszervezeti alapszervezetek­kel együttműködve előadáso­kat, beszélgetéseket, kiállításo­kat rendeztünk, hogy dolgo­zóink elmélyítsék ismereteiket a 30 év előtti sorsdöntő esemé­nyekről és az elmú't három év — Felnőtt korukban, sajnos, sokan megfeledkeznek arról, hogy maguk is fiatalok voltak. Nem ítélhetjük meg az összes fiatalt egyesek hibái, kirívó vi­selkedése szerint. Türelem kell hozzájuk, de véleményem sze­rint olyanok lesznek a fiata­lok, amilyenekké mi neveljük őket. El kell érnünk, hogy rendszeres látogatóinkká válja­nak, mert csak így tudjuk őket helyes irányban befolyásolni. Ifjúsági klubunkat főleg az Elektrosvit fiataljai látogatják; most kaptak színes televízióké­szüléket. Együtteseink gerincét is ők képezik. Több sikeres szórakoztató műsort szervez­tünk számukra, ilyen volt pl. az iparitanuló-lányok vetélkedője. Vasárnap délelőttönként rend­szeresen vidám vetélkedőket tartunk, amelyeken az iskolák tanulói mérik össze ismeretei­ket és leleményességüket. Azt mondhatom, hogy amióta rend­szeresen foglalkoztunk a fiata­lokkal, jobban bekapcsolódnak a kulturális életbe és ez ked­vezően hat viselkedésükre is. — Több rangos művész neve is szerepel műsorfüzetükben. — Rendezvényeinken fellép­nek hazai és külföldi művészek is. A komáromi és nitrai terü­leti színház minden műsorszá- mát bemutatja, de a többi színi­együttes is gyakori vendégünk. Az idén rendeztii'; meg tizen­Az iskolák tanulói vidám vetélkedőkön mérik össze ludasukat, leleményességüket. tized fejlődéséről. Nevelői-okta­tói tevékenységünkben nagy fi­gyelmet szentelünk az ismeret terjesztésnek. Az érdeklődésnek megfelelően különböző tanfo­lyamokat rendezünk. Nagy si­kernek tartjuk, hogy tanfolya­mainkat szeptembertől júniusig 1700-an látogatták, míg az elő­ző években csak körülbelül ez­ren. Ez elsősorban a szakkép­zett vezetők érdeme, akik va­lóban nagy hozzáértéssel, lelki- ismeretesen végzik munkájukat. Többek között zene, nyelv, ba­lett, gépírás, tánc, gépkötés és szabás-varrás tanfolyamokat szerveztünk. A hegesztési kuta- lóinlézettel közösen hegesztő tanfolyamunk is volt. Előadás- sorozat hangzott el a gazdasá­gi jogról, a munkajogról, a gaz­dasági propagandáról és agitá- cióról, az alkoholizmus elleni harcról. Tanfolyamot szervez­tünk a szocialista munkabrigá­dok krónikásai számára. — A Szakszervezetek Háza a városi művelődési ház funkció­ját is betölti. — Igen, és ez természetesen fokozott igényeket támaszt munkánkkal szemben. 1967-ig, a Szakszervezetek Házának át­adásáig, nem volt művelődési házunk, ami nagyon kedvezőt­lenül befolyásolta a műkedve­lők művészeti tevékenységét. Jelenleg bábegyüttesünk, szín- játszókörünk és az Elektrosvit- tel közös fúvószenekarunk van. Azt tervezzük, hogy balett tanfolyamaink volt tagjaiból né­pi táncegyüttest alakítunk. — A műsorokról, akcióikról rendszeresen kiadott kis füze­tekben lapozva szembetűnik, hogy nagyon sok az ifjúsági rendezvényük. harmadszor az Érsekújvári Ze­nei Tavaszt. A hangversenyeken szovjet, magyar, bolgár és ha­zai művészek léptek fel. örven­detes, hogy a hangversenyeken mindig megtelik a nézőtér, vá­rosunk lakói szeretik a ko­moly zenét. — Munkájuk elismerését je­lenti, hogy a több mint száz hasonló kulturális intézmény tavaly kiirt versenyében a nyol­cadik helyen végezlek. — Ez az elismerés arra ösz­tönöz bennünket, hogy munkán­kat még jobban, még eredmé­nyesebben végezzük. Tovább akarjuk mélyíteni az üzemek­kel, társadalmi szervezetekkel, iskolákkal és a nemzeti bizott­sággal folytatott együttműködé­sünket. Városunk legnagyobb üzemének, az Elektrosvitnek mi vagyunk az üzemi klubja, ezen a területen még nagyon sokat kell tennünk, hogy ezt a funkciót jól l>etöltsük. Fokozott figyelmet szentelünk a munkás- fiatalok igényeinek, érdeklődési kőiének. Tervünket úgy állítjuk össze, hogy mi is hozzájárul­junk pártunk XV. kongresszu­sának előkészítéséhez és az elő­ző kongresszuson kitűzött fel­adatok teljesítésével köszönt­sük társadalmunknak ezt a je­lentős eseményét, Javítani akar­juk gazdasági propagandánkat és agitációnkat és nem utolsó­sorban el akarjuk érni, ho?y a ga£d:''\;gi vezetők az edd" ‘ól nagyobb mértékben kapc:", rí­janak be a kulturális éieípo. Célunk világos: dolgozóink ne csak kultúránk fogyasztói hanem egyre inkább alkotói is legyenek. CSIZMÁK ESZTER ÚJ-SZÓ 1975. VIII. 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents