Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-15 / 191. szám, péntek
Új korszak kezdődött HAKÍv.iNC ÉVE ÁLLAMOSÍTOTTAK A CSEHSZLOVÁK FILMGYÁRTÁST Korszakindító eseményre emlékezünk ezekben a napokban: harminc évvel ezelőtt írták alíi a filmgyártás államosításáról szóló dekrétumot, mely nem- csak gazdasági értelemben, hanem tartalmában is gyökeresen megváltoztatta a filmgyártás egész addigi struktúráját és új alapokra helyezte azt, A történelmi jelentőségű államosítás új korszak nyitánya, új fejezet a csehszlovák filmművészetben, mely gyakorlatilag azt jelentette, hogv a film a nép tulajdona lett Végre lehetővé vált, hogy a felszabadulás előtti filmkészítés üzleti szellemével szemben eszmeileg elkötelezett, szocialista filmművészet jöjjön létre, mely nem csupán szórakoztatóipar többé, hanem művészet (a szó valós értelmében), a társadalmi átalakulás és tudatformálás eszköze. A filmgyártás államosításának három évtizede jelentős évforduló nemcsak a filmművészet, de az egész háború utáni szocialista kultúra és művészet számára is. Ékes bizonyítéka annak, hogy csak az államosított film lehet életképes ós létezhet önálló művészetként — meghatározott eszmei és nevelési céllal, illetve küldetéssel. Az államosítást a haladó értelmiség egy csoportja már a fasiszta megszállás éveiben előkészítette azzal a céllal, hogy a filmgyártást elvegye a magánvállalkozóktól, az állam gondjaira bízza és a társadalom szükségleteinek szolgálatába állítsa. A filmgyártás megszervezésében az államosítás után történt változások arra irányultak, hogy tökéletesítsek és javítsák az alkotómunkát és a filmgyártást. A dekrétum programjának teljesítésére teljes egészében azonban csak az 394f’i-as februári események után kerülhetett sor. A nép ekkor vette .cezébe a művészeti élei irányítását és az alkotómunkát végre a saját céljaira, a saját javára fordíthatta. Felvirágzás — megváltozott körülmények között E sorsdöntő változásnak megfelelően a művészi ábrázolás előterébe — főleg a célok és szándékok tekintetében — a történelmi-társadalmi mozgás lényeges kérdéseinek a vizsgálata került s eszmei alapot nyert az az igény, hogy az alkotók a művek középpontjába az élet tényleges hőseit állítsák, olyan’embereket, akik gondolkodásukban és tetteikben magukkal hozzák a kor valós konfliktusait és lendületét. Az államosítás a művészek számára az alkotás szabadságát, a kapitalista producerektől való függetlenséget jelentette és egész sor olyan vívmányt eredményezett, melyet a nyugati filmesek még ma is irigyelnek tőlünk. A felszabadulás utáni első neki gyürkőzés nehézségei a film területén is jelentkeztek. Míg országszerte a romokból kellett megkezdeni az újjáépítést, a filmgyártásban a vitathatatlan értékű művészi, nemzeti haladó hagyományokra lehetett ugyan építeni, s az új helyzetben a csehszlovák film őstörténetéből ki lehetett indulni, ám igazi felvirágzáshoz csak az új körülmények vezettek. Csak az államosítás után indult meg a fejlődés, melynek sodrában a film kivívta méltó helyét a csehszlovák kultúra egészében és fokozatosan felsorakozott az Irodalom, a zene és a képzőművészet mellé. Ez a fellendülés természetesen nem választható el a történelmi, politikai és szellemi átalakulás egészétől, sőt, annak szerves következménye. Egy cikkben természetesen nehéz lenne felmérni a három évtized alatt megtett utat és vázolni az államosítást megelőző helyzetet, illetve a filmkultúra örökségét. Hiszen az államosítás előtti filmgyártás több valós úrtékkel rendelkezik, mint ahogy ez az első pillantásra tűnhet. Említsük csak meg Jindrich Brichtának, vagy Karéi Smrznek, a csehszlovák film- történet úttörőinek nevét, vagy a húszas évek életrajzfilmjeit, melyek utat mutattak s melyekre az államosított filmgyártás méltán építhetett. S folytathatnánk a felsorolást a harmincas évek kezdeményező törekvéseivel, melyek hiányában filmgyártásunk a felszabadulás és az államosítás után nehezen tehetett volna eleget azoknak a feladatoknak, melyeket az új társadalom joggal elvárt tőle. Erre az időszakra esik Vlusta Burian, Jindrich Plachta, faros- lav Vojta és Gustáv Machatij tevékenysége és pályájának dicső korszaka. De találkozhatunk Vanőura, Olbracht, Novy, Nezval írók, vagy Lamac rendező nevével. Néhány olyan filmalkotás is készült ezekben az években, mely még napjainkban sem vesztett értékéből /Púder és benzin, Pénzt vagy életet). Megemlíthetnénk továbbá Josef Rovenskyt, a sajátos nemzeti arculatú rendezőt, valamint Martin Friőet, aki sokrétű munkásságával vált ismertté. A szlováík nemzeti filmgyártás indulása Bár a szlovák filmművészet létrejöttét csak a felszabadulás utáni évektől számítjuk, igaztalanok lennénk, ha elhallgatnánk azokat a, jóllehet szerény eredményeket, melyekkel a szlovák filmesek a csehszlovák filmgyártást gyarapították. Hiszen már 1921-ben az Amerikában élő szlovákok filmet készítettek Jánosíkról, később pedig 1. Darányi Sziciliána címmel alkotott filmjét. De megemlíthetnénk M. Plicka néprajzi rövid- filmjeit, vagy az 1933-ban készült Éneklő földet. Ezek az első próbálkozások azonban nem voltak elegendőek a folyamatos szlovák nemzeti filmgyártás ii;"-rteromtéséhez. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején azonban páratlan értékű autentikus felvételek készültek a nép felszabadító partizánharcairól, az ellenállás mozzanatairól. Ez a filmanyag a Nástup csoport nevéhez fűződik, mely Paľo Bio- likkel az élen a felkelés irányítóinak a szószólójává vált. Ezekből a felvételekből keletkezett később Bielik a Szabadságért című dokumentumfilmje. A szlovák filmművészet tehát már a felkelés idején kezdett formálódni. Művészi igényű témák Az államosított filmgyártás űj lehetőségeket teremtett a filmkészítés egésze számára. Oj megvilágosításban értelmezték a film küldetését, az alkotók új feltételek között tevékenykedtek. Lehetővé vált nem az álomvilágot terjesztő, hanem a humanizmust hirdető, a szocialista embert formáló, a tudatra, az értelemre ható filmek készítése. Filmgyártásunk nemcsak tartalmában, de stílusában Is végre a csehszlovák nép művészete lett. Olyan művészi igényű témákat fogalmazhatott meg a filmtechnika segítségével, mint népünknek a szabadságért vívott harca, a nemzeti sors, a fasisztaellenes törekvések, a világtörténelmi fordulat vagy az országépítés lendülete. Az államosítást követő években Miroslav Cikán, Václav Wasserman. Václav Kubásek és František Cáp alkotásai jelentették a csehszlovák filmgyártás erősségét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi sikert aratott Sziréna című filmet sem, melyet Karéi Steklý — Marié Majerová regénye alapján — forgatott. Az alkotás a művészet haladó hagyományaira épült, a forradalmat, a fejlődést látta, hirdette és követte. A szerző alkotásával bizonyította a film felbecsülhetetlen társadalmi jelentőségét és azt, hogy a mély és humánus gondolatok mindig lenyűgözik a nézőt. Az államosított filmgyártás második legnagyobb sikere a Vigyázz! című első szlovák film volt, mely a szlovák nemzeti játékfilmgyártás létrejötte szempontjából felbecsül hetetlen jelentőségű. A gyakran idézett Lenin-mon- dás arról, hogy „Minden művészet között számunkra legfontosabb a film“ napjainkban is időszerű s egyben kifejezi azt is, hogy a filmművészet az ideológiai küzdelem egyik fontos fegyvere. Filmgyártásunk államosításának három évtizede ezért arra kötelezi az alkotókat, hogy sajátos, nemzeti arculatú, pártos, mélyen humanista és internacionalista, a kommunista művészekhez méltó haladó alkotásokkal, az emberiséget nemes gondolkodásra és cselekvésre ösztönző művekkel gyarapítsák szocialista film- művészetünket. TÖLGYESSY MÁRIA Hal kérdés a rastra szerzőiéhez Kertész Ákos a jelenkori magyar irodalom érdekes egyénisége, a modern társadalom, a modern’ ember, a megváltozott életstílus élesszemű figyelője. Nevét különösen Makra című nagy sikerű regénye telte ismertté, és olvasóink a televízióban is láthatták Névnap című komédiáiét. Q Ön a regényben és a drámában egyaránt otthonosan mozog. Mégis, mit ír köny- nyebben? — Én a színházat kamaszkorom óta imádom, és azt hiszem, értem is. Ennek ellenére, drámában nehezebben fogalmazok, mint prózában. Sokkal szigorúbb a szerkezete és fokozottabb absztrakciót kíván, mint a regény. • Mi indította Makra történe tének megírására? — Az a jelenség izgatott, hogy egyre gyakrabban találkoztam olyan emberekkel, akik feláldozták saját személyiségü- keta azért, hogy a közösséghez tartozzanak, hogy a legmagasabb fokon alkalmazkodjanak mások véleményéhez. Ezt veszedelmesnek érzem. A házmester, a szomszéd véleménye nagyobb súllyal nehezedik az egyénre, mint a társadalmi szerveké. Makra, persze, szélsőséges eset. De mindnyájunknak azon kell lenni, hogy a Makra-féle emberek ne legyenek öngyilkosok. Az embernek az a dolga, hogy minden ellene ható erő dacára megőrizze egyéniségét. • Mi a véleménye a modern családról, a családi életről? — Erről a témáról tanulmánykötetet lehetne írni. Ma a családot már csak az érzelmek tartják össze, gazdasági szempontok már nem. A család inkább érzelmi egység lett, és ebből következően saját érzelmi hullámzásait követi. Az emberek ma szinte hisztérikusan fordulnak magánéletük felé. Világszerte úgy érzik, hogy a világ dolgaiba egyre kevésbé szólhatnak bele. Ilyenkor kerül előtérbe' a magánélet. Én, mivel egy konszolidált társadalomban élek, csak arról beszélhetek, amit magam körül látok. És az a véleményem, hogy sok ember nem figyel a közéleti kérdésekre; úgy van jól, ahogy van. ® Szabad úszó, vagy van állandó munkahelye? — A filmgyárban vagyok dramaturg. A szabad úszást nem vállalom, nem szeretem. Amíg állásban vagyok, meg tu dóm őrizni az amatőrséget. Nem vagyok köteles üzletszerűen írni. Az például, hogy a színháznak is üzemelnie kell, az a tény maga alá gyűri az esztétikai szempontokat. © Ha jól tudom, ön azelőtt fizikai munkásként dolgozott. — Igen, lakatos voltam, harmincéves koromig. Aztán, mint az írószövetség ösztöndíjasa, elvégeztem az egyetemet, magyar—népművelés szakon. Első nagyobb sikerem a Sikátor című regényem volt, amelyből film is készült, Koncz Gáborral és Törőcsik Marival a főszerepben. • Hogy tetszik Bratislava? — Még soha nem jártam itt. Meglepően szép város. (br) LÁTOGATÁS A DUNAMENTI MÜZEUMBAN AMATŐR MfiVISZEK IARIATA A népművelés intézményrendszerében s a közvetlen népművelő tevékenységben egyre jelentősebb szerephez jut a múzeum. Pártunk művelődéspolitikájának fórumává, az iskolai oktatás szerves kiegészítőjévé vált. Idézőjelben említett hátránya a térhez kötöttsége, előnye pedig, hogy nincs időhöz kötve, mint pl. a színház, vagy a tv-adás, a nap nagy részében hozzáférhető. A szakmabeliek egybehangzó véleménye, hogy a múzeumlátogatás divatjellege elmúlt, belső igényből fakad. Növekszik azoknak a száma, akik nemcsak az egyszeri élményt keresik ott, hanem gondos előtanulmányozás után látogatják meg a múzeum érdeklődési körükhöz közel álló részlegét, ami az egyre gyarapodó kiállítási tárgyak hátterének, társadalmi-történelmi össze f íiggése i n ek m egér téséh ez és a tisztánlátáshoz nélkülözhetetlen. A gondolaIsort a komáromi Dunamenti Múzeum legújabb, két amatőr képzőművész: Vav- rikné Szarka Erzsébet és Mikulás Michaloviő akvarell jelből, illetve fafaragásaiból rendezett kiállításának megtekintése után vetettem papírra. Miért aktuális ez a jelen esetben? Egy múzeum küldetésével, „hivatalos munkatöltetével“ mindenki tisztában van, fölösleges lenne taglalni. A múzeum az utóbbi öt évben közel száz képzőművészeti kiállítást rendezett. Ez rend jón való, hiszen a hatáskörébe tartozik. Figyelemre méltó azonban a válogatás, mellyel tematikai sokrétűségre törekednek. A neves hazai és külföldi művészek, valamint Szlovákia egyes képtárt anyagainak bemutatása mellett pozitívumnak számít, hogy számos tehetséges fiatal művésznek adnak lehetőséget. Dicséretre méltó vállalkozás a rajztanárok kiállításainak rendszeresítése, amivel nagyban elősegítik az iskola és a múzeum szorosabb együttműködését a képzőművészeti-esztétikai nevelés terén. Láthattunk olyan anyagokat, melyek a pedagógiai munka, az oktatás folyamatát szemléltették, keresve az utat a jobb, célszerűbb megoldások felé. Nagy fontosságú, hogy az utóbbi időben egyre tágabb teret biztosítanak az amatőr képzőművészeknek is. Ez mindenesetre a helyi viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodást jelenti, ami az eredményes népművelői munkához elengedhetetlenül szükséges. Akkor érvényes ez. ha figyelembe vesszük Mikulás Michaloviő: Dajka a komáromi képzőművészeti élet hagyományait, a közönséget, amely jól ismeri Harmos Károly, Nagy Márton, Staudt Mihály stb. alkotásait, az ő műveiken csiszolódott esztétikai ízlésük. A városban hosszú évek óta eredményesen működnek a különböző szervezetek és iskolák mellett működő szakkörök, melyeknek aránylag magas a taglétszáma. Ennek is köszönhető a műértő közönség „kinevelése“. Egy kisebb városban az amatőr képzőművészek kiállítása ezért hasznos; egyrészt a gyakorlati népművelő munkát teszi eredményesebbé, pezsgőb. bé, hiszen nagy látogatottságnak örvend, másrészt a mú< zr;rn! a vonzza a közönséget* M;.g inkább érvényes ez akkor, ha tehetséges alkotókról van szó. Az említett tárlat megnyitására a nők nemzetközi évének keretében került sor. Vavrikné Szarka Erzsébet, akivel a komáromiak eddig leginkább fogorvosi rendelőjében ismerkedhettek meg, a kiállítási teremben kellemes meglepetést szerzett a látogatóknak. Műveit egy mondattal leginkább így jellemezném: emberi melegség, a Mikuláš Michaloviő: Vietnami legény nő ’ gazdag érzelemvilága árad képeiről. Érezni lehet művein az állandó önképzést, a szakma mesterségbeli fogásainak ismeretét, ami tehetséggel párosulva művészi rangra emeli az amatőrt. Alkatának, látásmódjának leginkább az akvarell felel meg. A vízfesték nyújtotta lehetőségeken belül mozog otthonosan, jól rajzol, kompozíciói stilizáltak. A szülőföld, Bulgária és Magyarország tájai elevenednek meg a vásznakon. Valóság- látása egyéniségével párosulva adja a mondanivalót. Külön kell szólni színkompo- zíciolról, melyek erős hangulati hatással vannak a nézőre. Kedves, érzelemmel telített képek a Mi vidékünk és A Vágparton. Vibráló színekkel, a fény és az árnyék játékával, impresszionista megoldásokkal dolgozik, s ‘ mindezt harmonikus egységbe olvasztja ecsetkezelésével. A kiállítás egyik érdekes szín-_ foltja A lakónegyed című képe.' C se n d él e t e i n e k 1 e g ér ték e s e b b vonása a művész közvetlensége, egyszerűsége. Ezek közül a Virág címűt emelem ki elsősorban. Mikuláš Michaloviő fafaragásai közel állnak a szemlélőhöz, mondanivalójában, formai megoldásaiban sokat merít a múltból, a népi művészetből. Erénye az anyag tökéletes ismerete, jól kihasználja a fa nyújtotta lehetőségeket, az erezet hangsúlyozásával vagy tompításával ötletes kompozíciókat hoz létre. Gondolok itt a Szegfű ós a Vietnami legény című munkájára. Minden gíccsességtől mentesen, a tiszta folklórra épít a Májusi tánc című fa-plasztikájában. Élményvilágában a falunak, a természetnek, növényeknek és állatoknak jut a legnagyobb szerep. Emberábrázolása a batyut cipelő öregasszonynál, vagy a terhes nőnél az anyaság érzelmi motívumainak kidombo- rításávai a tisztaságra, egyszerűségre törekszik. A lényegeset akarja ábrázolni, erős, határozott vonalakkal juttatja kifejezésre mondanivalóját, keresve az örök emberit, akár a játékos formák /Napocska, Néger nő) előtérbe helyezésével, akár az állatfejek /Bárány, Ökörfe/J ősi, mitikus elemeivel, melyek a mához, hozzánk szólnak. Sikeres bemutatkozás ez mindkettőjük számára. Értékük a szépség iránti vágyuk kielégítésében van. A fogorvosnő és az állatorvos öntevékeny művészek, állandó, belső szükségletükké vált az önképzés, a tanulás. A mindennapi munka mellett még valamivel többet akarnak tenni, egy ecsetvonással, egy fadarab életre keltésével. MALINAK ISTVÁN 1975. VIII. 15.
