Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám, csütörtök

A z esti szürkületben ka­tonásan pattognak a vezényszavak. — Pioníroki Vi­gyázz! Balra nézz! A Banská Bystrica-i SZNF Alapiskola udvarán pillanatok ah.it kiigazodnak a sorok és szinte szoboi’rű merevednek a kezek, a lábak. Amikor elhal­kul az utolsó szótag visszhang­ja, í: szúnyogzümmögést is hal­lani lehet a tizenéves fák alatt. Csak a várakozással t-eli kíván­csi tekintetek árulják el, hogy nem katonáknak szólt a pa­rancs. — Zászlós csapat indulj! Dobpergés, trombitaharsogás töri meg a néhány másodper­ces újabb csendet. Aztán be­tölti az egész udvart. Az indu­ló ütőmére egyszerre mozdul­nak a kezek, a lábak. A marok­nyi csapat egyenletesre mért pontos léptekkel vonul be az átjáró folyosóval határolt pará­nyi térre. Újabb vezényszavak hangza­nak el. Ezután a jelentésadás következik. — Tovariscs predszedátyel sznu/etu druzsini! — Drúzsbal — felelik kórus­ban a szovjet csoport tagjai. — Pionierszki alriád szovjet ■ szkej deleqácii na vecsernyuju linejku posztrój. Atriád zsiojut i rabótajet pod gyevizom. — Drúzsba na szuetye privi- se vszevo agyin za vszeh, i ősze 2a adnóvo! — kiáltja a kórus. Pöttömnyi lengyel fiú tiszte­leg ezután. — Zgasam grupe harcezsi polszki na apelu vecsornim sztan ogulni 29 okeni vsisci. — Ottörővezetö pajtás, Ko­vács Anikó, a magyarországi úttörők tagja jelentem, hogy a nógrádi pajtások harminc fővel a zászlófelvonáshoz felsorakoz­tak. Aztán lényegében ugyanez hangzik el bolgár, német és szlovák nyelven. Darina Visfíovcová, a Banská Bystrica-i Nemzetközi Pionírtá- bor főparancsnoka megköszöni a jelentéseket, majd néhánv tele jegyzetelt papírlappal a ke­zében hozzáfog a napi esemé­nyek értékeléséhez. Csaknem 270 ünnepi egyenruhába öltö­zött, vörös nyakkendős fiú és lány hallgatja nagy figyelem­mel a számukra még kissé ide­genül hangzó szlovák mondato­kat. Közép-Európa szinte vala­mennyi táját képviselve, szov­jet, bolgár, lengyel, magyar és csehszlovák pionírok sorakoz­tak fel az alig ötszáz négyzet­méteres, aszfalttal borított is­kolaudvaron. A szovjetek a tu­fái körzetből, illetve Mihajlov- grádból, a bolgárok Pesztera környékéről, a lengyelek az opolai körzetből, a magyarok Nőgrád megyéből, a németek Erfurtból, a hazaiak pedig Bra- tlslavából, illetve a kelet-cseh­országi kerületből jöttek a Szlovák Nemzeti Felkelés egy­kori központjába. Három teljes hetet töltenek el együtt. Egyi- kük-másikuk számára most még túl soknak tűnik a huszonegy nap. A nyolc-tízennégy évesek között olyanok is akadnak, akik most vannak első ízben nemzetközi pionírtáborban és néhányan szinte a megérkezés oercei óta azt számolgatják, hogy mikor indulhatnak vissza a megszokott otthoni környe­zetbe. A táborozás résztvevői­nek túlnyomó többsége azonban már az első napon otthonosan érezte magát nálunk. Órák, percek alatt új ismeretségek kötődtek, tartós baráti szálak szövődtek. A hazai csoport tagjait például már a harma­dik napon azért kellett meg­dorgálni, mert vörös nyakken­dő nélkül jelentek meg az es­ti sorakozón. Persze, nem kés­lekedtek a magyarázattal. A legkisebb bűntudat érzése nél­kül mondták el, hogy már az első találkozások alkalmával pionírjelvényért és egyéb em­léktárgyakért cserélték el a nyakketviőjüket. Ezzel kezdőd lek az új barátságok ... — A szovjet és a német pio­nírok csoportja ma egésznapos magas-tátrai kiránduláson vett részt — sorolja a napi esemé­nyeket Darina ViSíiovcová. — A lengyel, a magyar és a szlo­vák pajtások délelőtt a harma- neci barlangot látogatták meg, délután pedig a stramdon vol­tak együtt. A bolgár csoport tagjai... Részletes a felsorolás", min­dent érintő az értékelés. Ezu­tán a másnapi program ismer­tetése következik. A Banská Bystrica-i Kerületi Pionír- és Ifjúsági Ház dolgozói kellően gondoskodtak arról, hogy egyetlen csoport egyet­len tagjának se jusson ideje az unatkozásra, a semmittevés­re. Az egyült töltött három hét során mindannyiukuak alkalma nyílik arra, hogy legalább va­lamennyire megismerje Közép- Szlovákia páratlan szépségű természeti kincseit és felbe­csülhetetlen értékű történelmi emlékeit. Valamennyien egy­Sckosodű sióink egy napot töltenek majd a Magas Tátrában, az Alacsony- Tátrában, Bojnicén, Banská Stiavnicún, Zvolenben, illetve a közeli környéken. Sorra láto­gatják a Szlovák Nemzeti Fel­kelés emlékműveit, több helyen végigjárják az egykori parti­zánösvényeket. Ezen kívül rend­szeresek a félnapos kirándulá­sok is. Természetesen u műso­ros estek, a közös szórakozás­sal töltött órák megszervezésé­re is nagy gondot fordítanak a vendéglátók. Tehát valóban nem marad idő az unatkozásra. Inkább egy kissé talán zsúfolt­nak tűnik a nagy körűitekül téssel összeállított program. — Valóban Ilyennek tűnik — mórija később a tábor főpa­rancsnoka. — Viszont a három hét alatt a lehető legtöbb hely­re szeretnénk elkalauzolni a résztvevőket. A csehszlovák pionírok hasonló számú cso­portjai éppen ezekben a napok­ban vannak a Szovjetunióban, Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon, illetve az NDK-ban. Határainkon túl őiv ugyanilyen élményekben része­sülnek. Lényegében csereak­ciókról vau szó. A kerületi pionírház dolgozói tizenhárom évvel ezelölt szer­vezték meg az első nemzetiközi pionírtábort. Persze, akkor még jóval kevesebb 'résztvevővel és szerényebb keretek között. Az­óta a felsorolt szocialista or­szágokból több mint 4000 pio­nír töltött nálunk néhány he­tet a nyári vakációból. Hazánk- Iról ugyanannyian utaztak a külföldi táborokba. — Mindig van elég jelentke­ző? — Inkább az okoz problémát, hogy nem fogadhatjuk el min­den jelentkező kérvényét. Egyelőre még komoly nehéz­séget jelent számunkra az a kö­rülmény, hogy a kerületi pio­nírháznak nincsenek szinte semmilyen elszállásolási lehe­tőségei. Az ifién például csak június elején dőlt el, hol he­lyezzük el a nemzetközi tábo­rozás résztvevőit. Sajnos, nem ritka az olyan eset, hogy a ki­sebb nagyobb üdülőközponttal, vagy megfelelő szálláshelyek­kel rendelkező üzemek és in­tézmények illetékeseinél nem találunk megértésre. A kerüle­ti pártbizottságon azonban so­hasem kell eredménytelenül ki­lincselnünk. Most is a pártszer­vek határoztak úgy, hogy mi kapjuk meg a közgazdasági kö­zépiskola diákotthonát. — Megfelelő ez az épület? — Részben igen. Viszont na­gyon hiányoljuk, hogy nincs olyan helyiség, ahol valameny- nyien elférnénk, bármikor együtt szórakozhatnánk. Persze, mégis csak az lenne az igazi, ha valahol túl a város hatá­rain, a szabad természetben le­hetnénk. A kerületi pionírház vezetői már intézkedéseket tettek an­nak érdekében, hogy a jövő évi nemzetközi pionírtábort megfelelőbb helyen szervezzék meg. A kerületi pártbizottság illetékesei messzemenően tá­mogatják a pionírház dolgozói­nak törekvéseit. Közös erővel mindent megtesznek a meglevő lehetőségek nagyarányú bőví­téséért. Igazi nemes célkitűzé­sek valóra váltását szorgal­mazzák ... Néhány perccel később a Tmigyar pajtásokkal kezdem az ismerkedést. Nógrád-megyeiek. A pásztói járási KlSZ-tit'kár, Holló Imre vezetésével és négy pedagógus: Gáspár Ilona, Hol­ló Imréné, Szajbert Piroska és Tóth József kíséretében 30 út­törő érkezett a nemzetközi pionírtáborba. Salgótarjánból, Balassagyarmatról és a megye tíz községéből válogatták ösz- sze a legjobbak legjobbjait. Számukra is jutalomtáborozás a mostani. Korábban egyikük sem járt még nemzetközi tá­borban. — Ki mivel érdemelte ki a részvételt? Elsőnek Korom Tamás, a sal­gótarjáni Bartók Béla úti Ál­talános Iskola tanulója jelent­kezik. Elmondja, hogy az Út­törő Tanács tagja, szeptember­ben lesz nyolcadikos, az el­múlt tanévben 4,9 volt a tanul­mányi átlaga és hogy különbö­ző szakkörökben dolgozik. Azt sem hallgatja el, hogy a közel múltban jól szerepelt egy mű­soros délutánon, amelyet az óvodások részére rendeztek a salgótarjáni pajtások, üt első­sorban azért választották a cső port tagjai közé. — A szécsónyi Mikszáth Kál­mán Általános Iskolából jöt­tem, ahol most fejeztem be a nyolcadik osztályt — mutatko­zik be Lórincz Katalin. — Első ízben vagyok úttörőtáborban. Úttörőként egyúttal utoljára is. Az új tanévben már KISZ tag leszek ... j Sátori Sándor már járt ná­lunk. Barátai is vannak Szlo­vákiában. Egy felsőszemerédi I kislánnyal levelezéssel tartja a I kapcsolatot. Nem titkolja el. I hogy szívesen jön hozzánk, jól I érzi ni.igát a nemzetközi pio- I nírtáborban. Már itt is sok új I barátot szerzett. t Még tizenegyedik életévét I sem töltötte be Maruzs Beáta, I a magyarországi csoport lég- I fiatalabb tagja. A salgótarjáni I Mártírok úti Általános Iskola I hatodik osztályos tanulója I ugyancsak először került nem- I zetközi táborba. j — Hogyan tetszik a tábori I élet? ; — Nagyon jól érzem magam ■ Banská Bystricán. Az elmúlt napokban már sok újat, érda- keset láttam itt. Amíg itt le­szünk, sokfelé ellátogatunk majd. Nagyon örülök ennek is. Az iskolaudvaron közben vé­get ért a másnapi jirogram is­mertetése. — Most pedig egy kedves kötelességemnek szeretnék ele get tenni — emeli fel a hang­ját a tábor főparancsnoka. — I Torsten Sehüller német pionír I ma ünnepli a tizenkettedik szü- I letésnapját. Szívből gratulálok. I A vörös nyakkendős fiúk és I lányok vezényszó nélkül, kó- I rusban kiáltják a háromszoros I hurrát. Később aztán egyen- I ként is gratulálnak. Az ün- I nepelt, a kék szemű szőke kis- I fiú egyetlen korábbi alkalom- I mai sem kapott még ennyi iga- I zi, szívből jövő jókívánságot. I Alig győzi megköszönni. > Minden bizonnyal gyakran I megismétlődnek majd az ehhez I hasonló kedves esti jelenetek. I Sok a résztvevő. Csaknem min- I den napra jut majd egy-egy I születésnapi kóruskiáltás és I egy nagy csokorra való meleg- I hangú jókívánság. A vendég- I látók előre gondoltak az ilyen I „apróságokra“ is ... i Újabb vezényszavak hangza- I nak el. Hamar elmúlt a mai I nap. Észrevétlen gyorsasággal I peregtek a percek, az órák. Az I esti sorakozó utolsó program- I pontja, a közös éneklés követ- I kezik. j — Egy a jelszőnk, a béke ... I Hét nemzet ifjúsága hót nyel- I ven zengi a dalt. Hangjuk be- I tölti az udvart. Gondtalan, bol- I dog gyerekszemek néznek elő- I re. • Mintha már nem tűnne szá- I mukra olyan ismeretlennek, I idegennek az iskolaudvarra bo- I ruló csillagos nyári éjszaka ... I LALO KÁROLY I Kinek a feladatai Egy ifjúsági népművészeti együttesio. Aki először figyeli meg a I KRTÍSAN, azaz a KÜRTÖSI if- I júsági népművészeti együttes I fellépését, megtudja, mi a fel- I adata a zenekarnak, a prímhe­I gedűsnek — aki egyébként I leány —, mit és hogyan mu­I tatnak be a táncosok. Gyönyör­ködik, tapsol. És utána ezt mondja: De senki sincs a színpadon, aki a műsor fontos tényezőjét, az együttes lelke­sedését, az úgynevezett csapat- szellemet előmozdítaná. Látom, kinek a feladata a kezdő üte­met dobbantani, kinek kell füttyögetnl, hogy hangulato­sabb, érzékletesebb legyen a tánc, de nem látom, kinek a feladata a lelkesedés, az „esp­rit de coijis“ kifejtése. Amikor a somosi {Tlonír tá­borban a Val'ky Krtís-1 (nagy- | kürtös!) járás népművelési dol­gozói számára iskolázást ren­deztek, és bemutató előadást tartott az együttes, a fellépés után én is ilyesmit mondtam. A táborparancsnok, Képes Ti­bor hamarosan megismertetett Jávor Pál pedagógussal, az együttes művészeti vezetőjével, akitől furcsa választ kaptam. — A lelkesedés, a csapatszel­lem nem sajátos művelet — magyarázta. — Nem olyasmi, ami kiegészíti a koreográfiát, a tánclépéseket, a zenét. Inkább, ahogyan tesszük mindezt. Az említett „esprit de corps“, a csa pa tszellem ta 11 úbizon yság.i az egész műsor. Közbeszóltam: — De létezik .. .1 Megnyugtatott: — Persze, persze! Jöjjön, néz- ae meg a bemutató második részét. A környék népi táncait fogjuk bemutatni. Szlovák és magyar táncokat. És egy han­gulatos cigány táncot. Érdekes volt, mert a művé­szeti vezető egy-egy tánc előtt részletes magyarázattal szol­gált. Felhívta a nézők figyel­mét a sajátosan népi, folklo­risztikai jegyekre. Nem túlsá­gosan okoskodva, de népszerű magyarázattal fűszerezve fel­hívta a figyelmet a zene és a mozdulat, a ruha, az öltözék és a mozdulat közötti össze­függésekre. Tréfás megjegyzé­sekkel igyekezett megfelelő hangulatot teremtem egy-egy táncjelenet megértéséhez, szak­szerű megfigyeléséhez. — Azt a szöszke lány km kérdezi?... Látom, látom, szó- ldtáncos... Persze hogy isme­rem, Katinka... Főiskolás, jö­vőre már tanítani fog... Nem részleteztem a továbbia­kat, mert a válaszadó tapsolni kezdett. Inkább érdekelte a műsor, mint az én kíváncsisko- dásom. Másnál próbáltam sze­rencsét. — Látom, látom ... Gyors mozdulattal emeli a lányt... Szép szál legény, erős. A Liaz- gyárban dolgozik. Ejiia, megint felemelte! Ez volt a válasza. Néhány lé­péssel odébbálltam. És persze kérdezősködtem. — Még nem találkoztál vele? Úgy tudom pedig, hogy gyak­ran jársz Nagykürtösön, az üz­letekben ... Elárusítónő. A má­sik meg u húga, diáklány. Jö­vőre érettségizik. Megpróbál koztam a további kérdezősködéssel is, de félbe­hagytam, mert amikor rámu­tattam az egyik kurta szoknyá­ban pergő kislányra, válasz he­lyett megkérdeztek: — Nocsak! Meg akarsz Is­merkedni vele!? Inkább tapsoltam, s a műsor végén Nagy Sándortól, a tábor- parancsnok helyettesétől igye­keztem megtudni egyet-mást az együttes összetételére voíkm- kozólag. — Nagyszerű gyerekek. Diá­kok és munkások. Szóval szi- szesek. Hivatalosan a SZISZ járási bizottsága mellett műkö­dő népművészeti együttes. Amikor Jávor Pállal, az együt­tes művészeti vezetőjével talál­koztam, ezzel a kérdéssel foga­dott:-r- Ügyesek? — Nagyon tetszett a fellépés — válaszoltam. — Szóval ügyesek — mond­ta. — Lám, lám, pedig az ügyes­ség nem cselekedet. Amikor pedig elismerjük, hogy a cse­lekvés, a tánc valamilyen ügyesség kifejtése, akkor va­lójában olyan tényező fényé­ben értékeljük, amelyet önma­gában nem lehet fényképező­géppel megörökíteni. Ilyesvaia- m i az említett „esprit d» corps“, az együttes szelleme is. Kiegészítettem: — Amely azonban tapasztal­ható. És minden kétséget ki­záróan nagyszerűt A Krtisán — Kiirtösi ifjúsági népművészeti együttes (A szerző felvétele) És olyan volt a fellépés, hogy senki sem vonhatta kétségbe az „esprit de corps“, a csapat- szellem, a lelkesedés hiányát. Nem szokásból, hanem önkén­telen elismerésként tapsoltunk. Megpróbáltam hűvös, csak lo­gikával figyelő szemlélettel nyomán követni a fellépést, de bizony ösztönös mozdulattal én is akkor tapsoltam, amikor a többiek. Nemcsak egy-egy jele­net végén, hanem néha közben is. Régi szokásom, hogy a bizo­nyosság kedvéért kérdezőskö­déssel szoktam „ellenőrizni“ az adatokat. Most főleg az együt­tes összetételére vonatkozó ada­tok érdekeltek, mert így akar­tam bizonyságot szerezni arról, hogy ebben az együttesben fő­iskolás fiatalok, diákok, mun­kásfiatalok, vagyis különféle foglalkozásúak táncolnak együtt. — Köszönjük — mondta, á kezet fogtunk. Azóta elkészítettem az együt­tes fellépéséről filmre vett fel­vételeket. Szerény bizonyíté­kai az ügyességnek, az együt­tes lelkesedésének, nagyszerű szellemének. Egy felvétel még kevésbé az. Rájöttem azonban, kinek a feladata a lelkesedés, az „esprit de corps“ kifejtése, kinek köszönhető a siker. Nemcsak az együttes művé­szeti vezetőjének, nemcsak a zenekarnak, nemcsak a tánco­soknak, hanem kiilön-külön mindegyiknek, s ugyanakkor a Szocialista Ifjúsági Szövetség összefogó erejének. Lám, mi­lyen egyszerű ... Bizonyára így van ez máshol is. HAJDÚ ANDRÁS 1975 VIII. 14 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents