Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-11 / 187. szám, hétfő
Valerij Borzov (középen) München kétszeres aranyérmese tartja kitűnő formáját, sorozatban éri el a jobbnál jobb eredményeket. Egyáltalán nem meglepő, lingy őt is a montreali olimpia első számú esélyesei közé sorolják. A SZOVJET ATLÉTÁK bizakodva várják az olimpiát éri száA szovjet atléták négy na- pon^öt küzdöttek l szovjet nemzetük VI. nyári sparta- kiádján, a győzelmekért, helyezésekért, s közben olyan eredményeket vonultattak fel, amelyekről a szakemberek az egész világon elismeréssel nyilatkoztak. A szovjet sportolók arról ismertek, hogy mindig legközelebbi versenyükre készülnek, sosem ismernek kihagyást, pihenést, az olimpiára a világ- és Európa-bájnokságokra azonban, ha lehet a szokottnál még keményebb, még lelkiismeretesebb, még körültekintőbb edzéseket végeznek. Az idén természetesen ők sem képeznek kivételt abban, hogy elsősorban a jövő évi olimpiát szem előtt tartva igyekeznek formájukon, eredményeiken, teljesítményükön javítani. Legalább is erről tanúskodtak a szovjet spartakiád atlétikai összecsapásai is. Azarij Geresikov, a szovjet minisztertanács melleit működő testnevelési és sportbizottFaina Meinyik évek óta a világ legjobb női diszkoszvetője. Senki sem csodálkozna, ha Montrealban valamennyi ellenfelét legyőzné. ság atlétikai részlegének veze tője röviden így nyilatkozott: — A szovjet atléták jövő évi niontreáli olimpiai szereplését tartjuk szem előtt, s a mostani eredmények tükrében nyugodtan kijelenthetem, sokkal több optimizmussal várjuk atlétáink jövő évi olimpiai fellépését, mint amikor Münchenre készültek. A szovjet szakvélemény — beleértve í . sportsajtot is — egyöntetűen nagyra értékeli a nemrég lezajlott négynapos versenysorozaton elért eredményeket, s erre minden okuk megvan. A 37 szám közül 26-ban — néhány esetben jócskán — megjavították a spartakiád rekordjait. ami önmagáért beszél. Az atlétika a hagyományokhoz híven ezúttal is világszínvonalú teljesítményt nyújtottak és 7 szovjet rekordot adtak át a múltnak. Lebegyeva, az első szovjet atlétanő, aki a 100 m-es gátfutásban 13 mp-es időn belül ért célba Í12,8-hl győzött,) a rúdugrásban pedig az Európába} nők Kiskun 545 cm-el lett első. A fiatalság a Szovjetunió sportberkeiben is jelentkezik, s a spartakiád atlétikai versenyein az olimpiai bajnokok utódai, azok méltó ellenfelei voltak. Nem ijedtek meg a nevektől, sok sikert elért honfitársaikkal bátran vették fel a harcot. Bizony, nem is egyszer, az olimpiai bajnokoknak legjobb formájukat kellett nyújtani, ha győzni akartak. Akadtak azután olyanok is, akiknek ez nem sikerült: az arnyérmes Bondar- csuk kalapácsvetésben csak a hatodik helyen végzett, Bragina az 1500 in-es női síkfutásban nem bírta az Iramot, kénytelen volt feladni. Egy-két kivételtől eltekintve a számok többségében a közönség mindennap ragyogó teljesítményeket láthatott. A legkellemesebb meglepetéssel a veterán Szanyejev szolgált, 17,33 m-el szerezte meg a győzelmet a hármasugrásban, s ez az eredmény az elmúlt két esztendő legjobbja a világon. Borzov állandósult kitűnő formájáról a könnyedén elért 10,2 ós 20,6-os idő tanúskodik a legékesebben. További kimagasló eredményeket értek el: Mjasznyikov 13,6-el í. 110 m-es gátfutásban, Szelük 28,21,6 perccel a 10 000 m-en, Morgunova 1:59,4-el nyerte a női 800 m-t, Kazankina 4:07,9 perccel az 1500 m-t, Kra- csevszká pedig 21,02 m-el a súlylökést. Megállapítást nyert, hogy a szovjet atléták gyenge számai továbbra is a 400 m-es síkfutás, a 3000 m-es akadályfutás és t. női magasugrás. Az utóbbi eléggé meglepő megállapítás, hiszen Fedorcsuk 185 cm-el győzött, a második és harmadik helyen Filakova, illetve Gulenko- va végzett egyaránt 183 cm-rel. A sok fiatal versenyző és az általuk elért jó eredmények ismételten arról tanúskodtak, hogy a szovjet atlétika megfelelő úton halad. Nemcsak gazdag tartalékokkal rendelkezik, hanem a müncheni olimpia, illetve a római Európa-bt, jnokság óta nagyot fejlődött. S mivel biztosra vehetjük, hogy a következő olimpiáig hátralévő esztendő alatt ismét lép egyet előre, a szovjet atléták Montrealban sikert sikerre halmozhatnak ismét. (k) Labdarugók fogadása lőréén A CSKP XIV kongresszusa feladatainak teljesítése folytán nagy figyelem irányul a tömegszervezetek és egyben a sportszervezetek tevékenységére. így van ez a levicei járásban is. Az nem titok, hogy a levicei labdarúgók teljesítményével nem lehetünk elégedettek, hiszen csak a kerületi osztályban szerepelnek. Ebből kifolyólag a levicei járás párt- és állami szerveinek képviselői az elmúlt napokban elbeszélgettek a Slovan Levice lesi nevelési egyesület „A“ csapatának labdarúgóival és vezető funkcionáriusaival. A fogadáson jelen volt RS. Dr. Stefan Uhnák, az SZLKP JB vezető titkára, Karol Stano, az SZLKP JB titkára. Ing. Anion Kosorin, a*JNB alelnöke, Dr. Jozef Smirják, a CSSZTSZ JB titkára, Ing. A. Tomkoviö, a levicei VNB alelnöke es Ing. Viliam Galaba, a Slovan TE elnöke. A fogadás kezdetén Ing. V. Galaba bemutatta járásunk pártós állami szervei jelenlévő funkcionáriusainak a Slovan labdarúgó „A“ csapatának tagjait. Ezt követően RS. Dr. Stefan Uhnák az SZÍ,KP levicei JB vezető titkára ismertette a labdarúgókkal azokat a nagyszerű eredményeket, melyeket a levicei (lévai J járás dolgozói a szocializmus építése terén elérnek. Hangsúlyozta, hogy e sikerek mögött a labdarúgók eredményeinek sem szabadna elmaradni. Jogosan elvárják ezl nemcsak a járás funkcionáriusai, hanem sportkedvelő dolgozói is, hiszen valamennyien biztosították a labdarúgókat arról, hogy támogatni fogják őket. A beszélgetés végén Jozef Chano csapatkapitány a labdarúgók nevében biztosította a járási párt- és állami funkció náriusokat és rajtuk keresztül járásunk dolgozóit, hogy a láb darúgók és a sportolók mindent elkövetnek a sikeres szereplés érdekében. Ezekben a napokban már megkezdték a kétfázisos edzéseket és a san- tovkai üdülőközpontban edző táborozáson vesznek részt. Ez is azt bizonyítja, hogy megfelelően készülnek az új idényre, hiszen a cél: egy év múlva a divízióban szerepelni. KENYÁK JÓZSEF A ró-, -vevők egy része a lévai labdarúgók és funkcionáriusok összejövetelén. (Benyák felvétele) PIROSKA GYEREKKORI ALMA G yerekkorában nagyon szerette a meséket. Ki tudja miért. Talán mert Piroskának hívják? Vagy mert a népes család legkisebbik gyermeke? Nem tudni. Ne keressünk választ a kérdőjelekre. Piroska — mint a mesebeli szegényember legkisebbik fia — elindult gyerekkori álma beteljesülése után. Ment, mendegélt és Dunaszerdahelyen találkozott Szenczi tanító bácsival. Hasznos jótanácsokat kapott tőle és folytatta útját. Nyárasdon Németh Pali bácsi adott útravalót, s itt már kezdtek valóra válni az álmok: a csapat országos ifjúsági bajnokságot nyert, Piroska gólkirálynő lett, a torna legjobb játé: kosának nyilvánították. És ekkor nagyon boldognak érezte magát. A fiatalság együtt jár a boldogsággal. Meghívták az ifjúsági válogatottba, majd onnan „kiöregedve“ két évig a junior csapatban szerepelt, 1974 januárjától a csehszlovák női kézilabda-válogatott állandó tagia Ez már nem mese. ANGYAL PIROSKA a mesebeli út végére ért. Oda, ahová csak a kiválasztottak, a legkitartóbbak jut nak. Mert csak nagyon kevesen indulnak el a gyerekkori álmok beteljesülése után... Most 20 esztendős. Tizenhét- szer öltötte magára a csehszlo vák nagyválogatott címeres mezét és 22 gólt dobott. Ö a válogatott legfiatalabb és lég alacsonyabb (165 cm) tagja; bátran kezdeményező, lendületes szélsőjátékos hírében áll. Anyjával és apjával él Kisabonyban — Maié Blahovo (dunaszerdahelyi járás). Teslvérei (a 7 lány és az egy fiú közül senki sem sportolt versenyszerűen) már nincsenek a szülői házban. ö otthon maradt. Pedig sokan sokfelé hívták — kézilabdázni. Szinte minden I. ligás csapat megkörnyékezte. Még Csehországból Is! # Bizonyára a „lelépésért" is ígértek valamit a „kerítők“... — Mit tagadjam, ígértek. Nem is keveset, nem három nullára végződött az összeg, és nem is a legalacsonyabb számmal kezdődött . .. # Nagyjából értjük. És mit mondott erre Angyal Piroska? — Azt, hogy a pénz nem minden. Es mosolyogtam. ® Mi az a „minden“, amiért elmenne a nyárasdi csapatból? — Semmi. Ilyen kollektívát sehol sem találnék. Csaknem W éve játszunk együtt. Tudja mit jelent ez?! ® Nem, de gondolom ... — Itt és a környéken vannak a barátaim, ismerőseim. Meggyőződésem, hogy a lányok közül sem hagyná senki cserben a csapatot. Pláne most, amikor a legkomolyabban megpályáztuk az I. ligát. Nem vitatkozunk, az ügy le van zárva. Piroskát nem tudták táncba vinni. Még azzal sem, hogy a bajnokcsapat edzője szinte terrorizálni akarta, mondván, hogy ha nem igazol hozzájuk, akkor kizáratja« a válogatottból, mert hogyan jön valaki ahhoz, hogy egy II. ligás falusi (!) csapat tagjaként szerepeljen a válogatottban?! A válogatott edzője, Jaroslav Mráz ilyen tekintetben eddig még nem szólt semmit. Illetve szólt: elégedett Piroskával. Az első meccstől kezdve a tizenhetedikig csak a dicséret hangján nyilatkozott róla. Első mérkőzés, első válogatottság. Nagy pillanat egy sportoló életében — Izgultam is egy kicsit. A chebi tornán játszottam először a címeres mezben Magyarország ellen. A meccs előtt néhány sió kíséretében bemutattak a közönségnek és 20 szál szegfűt kaptam — Antonín Himl elvtárstól. A szívem majd kiugrott a helyéről Aztán az első támadást góllal fejeztem be. Megnyugodtam. Dobtam még egyet, és már nem volt baj a játékkal. í# É» most sincs. Minden mérkőzésen a kezdőcsapat tagja, mindig rászolgál a bizalomra. A lányok is hnmar befogadták körükbe. A szerény, jó természetű embereket mindenütt szeretik... Nem voltak problémáim. Sem azért, hogy „vidéki“ vagyok, sem azért, hogy csak 11. ligát játszom, sem másért. A nevemmel azzal voltak nehézségek. Nem tudták kiejteni, nem tudták leírni. De már megtanulták ... ® Mennyiben változott meg az élete azóta, amióta válogatott? — Csak annyiban, hogy gyakran járok összpontosításokra és részt veszek a válogatott külföldi portyáin. Egyébként továbbra is a dunaszerdahelyi Agrofrigorban dolgozom, továbbra is nagyon szeretem a nyárasdi csapcdot. Volt úgy, hogy jöttem a válogatott összpontosításáról, fáradtan, elcsigázva és a vonatról egyenesen Nyárasdra mentem Tudtam, hogy edzést tartanak « lányok... «9 Megint Nyárasdnál kötöttünk ki. Nem baj. Amit vagy akit szeret az ember, arról szívesen beszél. Mondjon még valamit erről a sokak által „nyárasdi csodának“ tartott női csapatról. — Jaj, az nagyon sok lenne, mindenkit fel kellene sorolnom. Eltökélt célunk, hogy megnyerjük a II. ligát! Rajtunk nem múlik! Augusztus 17-én, a bajnokság nyitányán az exligás Partizáns- két fogadjuk ... «9 Mit szólnak szülei, hogy a kis Piroskából ilyen nagy kézilabdázó lett? — Nagy éppen nem vagyok, de azért örülnek nekem. Apám 17 kilométert biciklizik Nyárasdra, esőben, sárban, hogy láthasson játszani. Sőt, még Bratislavába is eljött. Ennek a cikknek is nagyon fognak örülni. Járatjuk az Oj Szót... ffi Köszönjük a bizalmat. De azért még ne fejezzük be. Már csak néhány kérdés. Milyen embernek tartja magát? — Ezt én mondjam meg? Hát... szerénynek és becsületesnek. De emellett becsvágyónak. E nélkül nem sokra vittem volna. No és akarat nélkül sem. © Mit szokott csinálni szabad idejében? — Szabad idő? Ritka vendég nálam. De ha meglátogat, akkor tévét nézek, olvasok. Űlikönyveket, Jókait, Mikszáthot. Megmaradtam a klasszikusoknál... # A kézilabda viszont már régen eltávolodott a klasszikus formájától. Nem fél egy kicsit a keménységtől, a kíméletlenségtől? —Esni már tudok, az ütéseket pedig el kell viselni. A horzsolásokról, a kék foltokról nem is beszélek. @ Játékáról viszont egyre többet beszélnek. Kértek már öntől autogramot? — Igen, többször is. Legutóbb a vonaton. Az utasok a Start című képes hetilapot nézegették, amikor egy férfi megkérdezte tőlem: „Nem maga ez véletlenül?“ Én voltam. Leugrott a vonatról, vett egy Start-ot és kérte: hitelesítsem a képet aláírásommal. Sok-sok autogramot kívánunk a szerény, nagyon tehetséges Angyal Piroskának. A 100. válogatottsága után újra felkeressük. TOMI VINCE Az 5. oldal vendége
