Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 32. szám, Vasarnapi Új Szó
Kuvaiti ufijegyzetek II. Hivatalos ellenzék A kérdés annál inkább indokolt, mert azok a politikusok is, akik ellenzékinek tekintik magukat, s közülük néhányan az ötven tagú parlamentnek is tagjai, ezt az olajmonarchiák politikai színképén szinte elképC zelhetetlen kuvaiti liberalizmust éppen ezért támadják, vagy talán pontosabb így: már támadják ezért a megkülönböztető politikáért. Nem szabad persze túlbecsül' ni ennek a hivatalosan engedélyezett, bár nem őfelsége hivatalos ellenzékének tekinthető parlamenti ellentábornak a súlyát, szerepét. Vegyük mégis tudomásul, hogy már ilyen is van — méghozzá annak a Szaúü Arábiának a tanácsai ellenére, sőt, a tőszomszédságában, ahol sem alkotmány, sem parlament nem létezik, s ahol az ellenzéki gondolkodású embereket vagy börtönbe zárják, vagy külföldre kénytelenek menekülni. Az eszmék lassú emancipációjánál kitapinthatóbb a hagyományos életforma és gondolkodás változása. A nők arcát borító fátyol egészen ritka, de a szálloda uszodájában még csak az apa lubickol a népes gyerekhaddal. S nem is az a kérdés ma Kuvaitban, hogy járhatnak-e egyetemre a lányok, vagy sem, hanem hogy a fiúk vagy a lányok vannak-e többen. S bármennyire hihetetlen, de a Iá nyok. Ennek ellenére külön termekben tanulnak, s mint egyik ismerősöm említette, csak a komputerteremben találkoznak. A mohamedán országok másik, hagyományos hasonlító mércéje a szeszesital. Nos, Kuvaitban általános szesztilalom van — nemcsak a próféta parancsa miatt, hanem így ren1975. VIII. 1 Kuvaik várusunak iaiKepe $en modern. Az eredeti városból — óriási költséggel — mindössze két régi városkaput mentettek át. Minden mást a földgyalukra bíztak. S helyükbe építészeti remekműveket húztak fel. Ezekben dolgoznak és ezekben is élnek. Ilyen városi csak nagyon nagy pénzekkel lehet építeni. Kuvaitban persze van pénz. Az olaj bőven bugyog. De ugyanezt a pénzt — mint a térség más országaiban — fordíthatnák önös célokra is. S ki merne tiltakozni, ha a dollármilliár- dokat a sejkek és sejkek fiai szórnák el?! A sejkek és a sejkek fiai persze Kuvaitban sem élnek rosszul. A legtöbb minisztérium élén a hagyományos arisztokrácia tagjai állnak, ahová pedig szakminisztert állítottak, a helyettes vagy a harmadik ember valamelyik régi család tagja. Vagyis kezükben tartják a legfontosabb államhatalmi posztokat. De ez csak az egyik olotthon, azok is, akik külföldön tanulnak. Az állam segíti a kezdőket is. Aki tanulmányai eivégzése után valamifajta vállalkozásba akar kezdeni, hosszú lejáratú kölcsönt kap. És így sorolhatnám tovább a kuvaiti állampolgárokat megillető jogokat, lehetőségeket és kedvezményeket. Nem véletlenül hangsúlyoztam az említett juttatások felsorolásakor a kuvaiti állampolgárság szerepét. Bármennyire furcsán hangzik, de az ország területén kisebbségben vannak a kuvaitiak, a lakosság mindössze 47,5 százalékát alkotját, s az említett jogok többsége kifejezetten rájuk vonatkozik, lett légyen miniszter vagy hotelszolga az illető. De azt hiszem, az előbbiekből már nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a hotelszolgák éppen úgy, mint az építőmunkások vagy az utcaseprők inkább a lakosság 52,5 százalékát alkotó külföldi közösség tagjai közül kerülnek ki. S tulajdonképpen ez az a banánhéj, amin ez a külsőségekben valóban imponáló szociálpolitika elcsúszhat. Olvastam egyszer, hogy az emír azt mondta: valamennyi kuvaiti születésű lakost már ma nyugdíjba lehetne küldeni, az ország olyan gazdag, hogy valójában nincs szükség a munkájukra. Fizikai és szellemi munkára viszont mindenképpen szükség van. A megvásárolt fejek és kezek tehát nélkülözhetetlenek. De ha úgy vásárolják meg őket, hogy eleve megkülönböztetést alkalmaznak, nem nehéz elképzelni, hogy valamikor, valami miatt a másodosztályú lakosokban felgyülemlő keserűség ós visszafojtott erő robbanásszerűen kitör. Ma még nyilvánvalóan fékezi ezt az a körülmény, hogy félnek a kiuta. sítástól, örülnek a biztos kenyérnek. De ki tudná megjósolni, hogy meddig tart ez a magukra erőszakolt fecvelem?! A kuvaiti városi közigazgatási közpunt épüicie Bya: tagadás, valamennyiiink- be beidegzödött egy kép azokról az öbölparti sejkekről és szultánokról, akik magánva- gyonuknak tekintik az ország jövedelmét, alattvalóikat ugyanúgy kezelik, mint őseik tették ezt két-háromszáz évvel ezelőtt, s az uralkodó család tagjai fényűző arany Cadillacokon járnak, a vályogviskók burnuszos népe pedig örül, ha naponta egy marék datolyához jut. „Külső díszletek” Az emirátusoknak ez a hagyományos, ismert képlete nem mindenben alkalmazható Kuva- itra. Kezdjük a külső díszletekkel. Több mint egy évtizede járom már Közel-Kelet arab országait, megfordultam szinte valamennyi fővárosban, nagyvárosban, láttam dúskáló gazdagságot és szívfacsaró szegénységet, szép házakat és még szebbeket ... Kuvait egyikhez sem hasonlít. Teljesen új és teljeA külsőségeknél viszont több, hogy Kuvait normális, kellemes kapcsolatot épített ki a szocialista országokkal. Megint Szaúd-Arábia negatív példájára hivatkoznék e tény értékelésénél. S ez is valahol része a kuvaiti közgondolkodásnak, mint ahogy az is, hogy Kuvaitban találkozhatunk az ománi felszabadítási front embereivel, a palesztin ellenálló szervezetek jelenléte köztudott és aki politikai okokból menekülni kényszerül Szaúd-Arábiából, azt a kuvaiti emirátus befogad- ia. Akik Kuvaitból visszatérve beszámolnak élményeikről, szívesen használnak szuperlatívu- szokat. Ha arra gondol az ember, hogy honnan jöttek, és a történelmileg rendkívül rövid idő alatt már meddig jutottak el és meddig juthatnak még el, nem lehet gondolatban minden felsőfokú jelzőt megkérdőjelezni. ÖNODY GYÖRGY dal. Ugyanezek a sejkek vagy fiaik egyben vezérigazgatók vagy részvénytulajdonosok a hatalmas jövedelmet biztosító vállalatoknál. Azaz leveszik a sápot is ennek a dúsgazdag országnak a szédítő jövedelméből. Ennyiben tehát hasonlít Kuvait társadalmi képe az öbölparti emirátusok politikai rendszeréhez. De a hasonlóságnál talán nagyobbak a különbségek. Amíg pár száz kilométerrel délebbre az olajkincs csupán szűk kört gazdagít. Kuvaitban, ha nem is egyenlő mértékben, de minden kuvaiti állampolgár részesül belőle. Ingyen telefon delkezett az ország puritán uralkodója is. Tény; hogy a méregdrága whiskyt általában nem lehet kapni. De ha mondjuk, egy elegáns szálló éttermében figyeli az ember, hogy mit iszik a szomszéd asztalnál a láthatóan dúsgazdag társaság, kénytelen észrevenni, hogy a desztillált vízzel teli poharak tartalma nem fogy, s a másik pohárba diszkréten whiskyt tölt, természetesen szódával, a nesztelenül suhanó pincér. Igaz, ezek inkább külsőségek, másutt említésre som méltó tényezők. De Kuvait végül is az arab világ része, annak speciális hagyományaival és formaságaival. Ingyenes a telefon, az orvosi szolgáltatás, a súlyosabb bele- gek londoni gyógykezelését is az állam viseli. Senki sem fizet tandíjat. Sőt minden diák iskolaruhát, ingyen ellátást és ösztöndíjat kap. Azok is, akik Vízdesztilláló üzem
