Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-07 / 157. szám, hétfő
ANATOLIJ EJRAMDZSAN: A liftben rekedtem... Először az öszes gombot meg• nyomtam, majd kiáltozni kezd- tem, verni kezdtem az altót, aztán mindezek után elhatároztam, hogy megvárom, amíg megjelenik valaki a lépcsőhöz- ban ... Elvégre nem a sivatagban vagyok ..hanem az tizemben. Fönt csakhamar ajtó csikor- dult. — Hél — kiáltottam. — Itt rekedtem a liftbenl Szállítmánnyal együtt! — Csak semmi pánik ... —■ szólalt meg együttérzően egy férfihang. — Telefonálni kell az ügyeletes karbantartónak — és készI — Tedd meg, barátom! — kérleltem. — ]ól van — felelte a férfi köhécselve. — Időközben odajött a lifthez. — Természetesen. — Nagyon köszönöm! — hálálkodtam lelkesen. — Sürgős szállítmány van velem. De meg- éreztem, hogy jönni fogsz. — Megérezni csak a lottónyereményt lehet — felelte a fér- fi köhécselve. — Ez pedig egészen más dolog ... — Persze — mondtam és nem vitatkoztam, hogy mielőbb menjen a karbantartóért. Csend lett, majd a férfi ismét köhintett néhányat. — Még itt vagy? — csodálkoztam. — Hát hol lennék? — kérdezte a férfi. — Mi az, hogy hol lennél? — morogtam. — Hát a telefonnál, hogy a karbantartót hívjad ... — Volna eszed! — mondta a férfi. — Futkossak, pazaroljam a drága időmet. Aztán miért? Ki vagy te? Talán a barátom, vagy a rokonom?! Hiszen még nem is láttalak ... — Hát aztán?! — kiáltottam fel hevesen. — Ember vagyok! És te is ember vagy! Ugyanabban az üzemben dolgozunk. — És mi hasznom lesz abból, ha idehívom a karbantartót? — intett le a férfi. — Az, hogy te* megköszönöd? — Igen! — feleltem. — és tisztelni foglak ... — Megbolondultál? — kiáltott rám a férfi, majd halkabbra fogta a szót, megkérdezte: — Adsz egy félliteres üveg pálinkára? — De hiszen az több mint négy rubel! — hüledeztem. — Kapni három hatvanért is — mondta a férfi távozóban. — Észnél vagy?! — mérgelődtem — Három rubel az nagy pénz. Akkor inkább reggelig itt csücsülök. Nem lopom én u pénzt, barátocskám! — Akkor hát csücsülj, akár egy hétig is! — mondta a férfi és nagyokat dobbantva elindult. Ismét kiabálni kezdtem, hallhatták az egész üzemben. — Mi van? — kérdezte egy újabb hang. — Valaki bénnrekedt a lift* ben és követeli, hogy futkosson az ember, hívja a karbantartót ... — közölte az előbbi hang. — Nem igaz! — üvöltöttem. — Én kérejnl Ö követelt ezért félliter pálinkát! — Ezért féllitert? ' — csodálkozott el a másik hang. — Ne légy bolond, pajtás! — Nem is vagyok! — mondtam én. — Több mint négy rubelt akart! — Még mtt nem! — a másik hang már a liftnél volt. — Ez egy négyedliteres ügy! Adsz nekem egy negyedliteres üveg pálinkára és egy pillanat alatt szabad vagy — súgta a másik hang sokutmondóan. — Mi van veletek, barátaim? — kacagtam el magam. — Gon- doljátoic meg, mit beszélt Halmha! Negyedlitert akar* na... —- Nem sok az — szólalt meg a hang — Vagy tán olyan kellemes a liftben ücsörögni? Hamarosan meg fog éhezni, aludni szeretne majd ... Nos, ugye, hogy nem sok? — Egy doboz cukorkáért megteszem — javasolta egy kellemes női hang. — Persze ... — Egy jó üveg borért megteszem — közölte egy üde férfi- hang. Ogyis az üzletbe indultam, útközben telefonálhatnék a karbantartónak ... — Nem kell! Majd csak megleszek valahogy! Aztán majd a pálinkát is, bort is én iszom meg, a cukorkát én eszem meg! De lássuk, ti hogy lesztek meg alkatrészek nélkül? Hiszen a szállítmányt nektek hozom! — Nem baj! Ragaszkodunk az elveinkhez — felelték kórusban. - Majd csak lesz valahogy! Aztán hallottam, hogy a lift közvetlen közelében megszólalt egy gyermekhang. — Bácsi! Ne hallgasson rá* juk! Egy fagylaltért én mindent elintézek! Az ajánlat csábító volt. — Milyen fagylaltot akarsz? — kérdeztem meg a biztonság kedvéért. — Csokoládésat! — súgta a kölyök. — Azt nem! Attól csalánkiütést kapsz — feleltem. — Akkor eperfagylaltot — mondta a gyerek. — Rendben van — egyeztem bele. — De iparkodj! A kisfiú elszaladt. És jól tette: egy eperfagylaltért érdemes. Én egyszer egy félliter pálinkáért egy gödörből húztam ki egy embert. Negyedliter pálinkát kaptam akkor, amikor segítettem tüzet eloltani a szomszéd lakásálxin. Egy ismeret. len férfihoz egyszer éjjel kihívtam a mentőket egy doboz cukorkáért... És persze egy tábla csokoládáért is sok mindent meg lehet csinálni... SÁGI TÖTH TIBOR fordítása Povel Bunčák: Első találkozás Mint aki hegedűhöz nyúlt félénken ült a zongorához, , megzengette a titkos húrt, és hagtya, vigyék a hullámok. Hirtelen árván ittmaradtunk. Játékos víz. vagy szerelem sodor? Legyezgeti lázpírtól égő arcunk egy hófehér felhőfodor Míg minden elnémul, ó örök kőszirtek, a tavak, te meg én, régi ismerősök. Kinek tárul fel egyszer az ige, omely a mélyünkre rejtőzött? L. GÁLY OLGA fordítósa a> 0 ■M SQ3 > o c sz. 4-* o L_ a <D 0 C/3 u cn E gyike tz azoknak a napoknak, a un km sok volt a munkájuk. Ne mondjuk azt, liogy szerencsésen mentek a dolgok, vagy örültek íi sikernek, mert a temetkezési vállalat < üzletében dolgoznak. Az pedig olyan, mintha búzát aratnál a sírról. Igaz, hogy n búza olyan, mint a többi, a kalásza nehéz, de., mitől nehéz, kérded magadtól, és elhallgatod a választ: valakinek a fejétől. Az üzletel, amelyben dolgoznak, Sírkeresztnek hívják. Régebben néha be betért ide egy öregember a szomszédból, hogy elfilozőfiálgas- son egy kicsit. Sírkereszt. .. igen. igen, nem rossz, csak . .. az, ami a sírkereszt előtt van, lényegében kereszt s keresztrefeszítés, mert so ha nem indulsz el mindketlővel ugyanabban a/ irányban, s a sírkeresztet talán azért szúrják a földbe, hogy tömören .összefoglalja az életed még néhány napra és minden sírfeliratot, meg más firkálást fölöslegessé legyen; ez nőni Ml LA DIN CSULAFICS: fekvő papírra. Megbánja, mert az az irkafirka is a csöndre, pókhálóra, meg valami kérdőjelre hasonlít. — Ma sokat eladtunk — mondja a lány, nem várva feleletet. „Nem halnak meg minden nap egyformán, különbözőek a napok", gondolja. Gyakran elmúlnak, figyelemre sem méltatják az üzletüket, az ember továbbmegy, és szőlőt vesz a szomszéd üzletben egy másik lánytól. „Miért is jöttem éppen ide ‘, gondolja a lány a magasra rakott koporsók és sírkesztek között, amelyek valakinek a nevére várnak, hiszen ugyanúgy árusíthatott volna almát is, vagy villanyégőket, repülőjegyeket Párizsba, születési anyagkönyvi kivonatokat, vagy ... Valami olyasmit keres, amivel, ha csak egy pillanatra is, megtörhetné a csendet. „Olyan lény, amely más lényeken élősködik“, gondolja az ember, „hát persze, parazita; hi- res olasz filmcsillag..." A fü szívóssága mondja, kínlódott egy ideig és kapálózott a kereszten, majd a halál kitépte a szögeket a tenyeréből, meg a lábfejéből, és leesett — látjátok —, mondhatnánk azt, hogy a fü illetékessége alá került, elnyelte a fű, mintha soha nem is lett volna rajta a listán. Igen, igen, tudom én azt nekem már kitépett három szöget... Az öreg azt mondta a végén: elnézésl kérek a filozófiálásért, és elment. Régóta nincs már. Úgy látszik kivitte az utolsó szöget is. Ez az üzletág persze csak kevéssé hasonlít a többihez. Viasz szaga van. Alkudozás nincs. Az tér be, akinek muszáj, aki biztosan vásárolni fog. Csendben megállapodnak. Nem lehel tudni, hogy a csend-e kínosabb, vagy a látoga tás, és a megfelelő méretű koporsó kiválasztása, vagy a koszorúk suhogása. Az asztalon maroknyi fém hetű várja, hogy valakinek a nevét — igaz is, ki van most a soron — rányomja a papír- vagy selyemszalagra, fts valahogy nagyon kellemetlen azt elmondani a vevőnek: parancsoljon, vegye meg, tessék, mert vajon szí vélyesség-e, előzékenység e ez? . . . Az alkonyban a lánynak megint úgy tűnik, hogy a csönd belopódzik a szögletekből, láb •ujjhegyen, maga elé tartva kezét, vakon és makacsul az 6 torkát keresi. — Emlékszel arra az öregre? — kérdi. Az ember szórakozottan feleli, hogy emlékszik, de szemmel láthatóan elég sok időre len ne szüksége ahhoz, hogy eszébe jusson, melyik öregről is van szó. Nem emelte fel a tekintetét az esti újságról; keresztrejtvényt fejtett, pontosabban éppen a bróm vegy jelére gondolt, egy tengeri halra, egy honvédelmi miniszterre, függőlegesen stb. A lány kinéz az ablakon. Az éjszaka már elnyelte az arrajárókat és azt az oldalt is bele lepítette koporsókkal, koszorúkkal és sírkeresztekkel, ezzel is hangsúlyozva az üzlet jellegét. Arra többé már nem lehetett megszökni. Pedig azok a tárgyak ott körös-körül kellemetlen dologra emlékeztetnek: azokat mind el fogják adni, a koszorúkat; egyetlen koporsó sem marad itt, azok a kicsik sem, a gyermek méretűek ... miért halnak meg a gyerekek, miért születnek csak azért a néhány napi születési kínért, tejért és könnyért... A lány az ajtóhoz lép és végignéz az utcán. — üt — mondja. Az ember hallgat, majd váratlanul megkérdi: mi öt, de eszébe jut, hogy órákról van szó, s megpróbálta kitalálni a dél-amerikai gyantás fát és a híres török hódítót, vízszintesen, majd a száraz fűvel könnyen boldogul, mert az természetesen széna. — Tudod — mondja a lány —, én nehezen tudok megszokni itt. Már régóta vagyok nálatok, mégis valahogy . .. Az ember azt mondja: Lassan, cs^ik las snn — és valami távoli dolgot keres: messzi folyókat, híres angol kikötőt a tizenkilencedik századból.. . Az üzlet egy kicsit földszagú is. A virágot földdel töltött vázában tartják, némelyik szét ázott, és megrepedt. Minden olyan csendes, mind a föld. A lány megpróbál valamit rajzolni az előtte Ez az ember nagyon kemény, pihenteti meg rajta a tekintetét a lány. Ki tudja, mióta van itt. Amikor az egyik vevő a koporsókat nézegetve megjegyezte, hogy drágák, azt felelte rá: — Akkor élj tovább, ha az olcsóbb neked. Drágák, azt mondod? De meddig fog ez tartani, üregem, ezt egyszer veszed meg; senki sem használt el még két koporsót... egyetlen vevőnk sem reklamált még. Nem, nem... nem mondom én senkinek, éljen tovább, meg tudom én keresni a kenyeremet máshol is, semmi, semmi, miattam aztán igazán ne ... Egy másik egyszer megkérdezte, hogy visszaveszik e a koporsót. — Miért? — kérdezte. — Hát — mondja az ember —, nem halt meg, csak hosszabb időre elvesztette eszméle- tét, tévedtünk hát... — Aztán nincs rá többé szükségük, mi? Volt, aztán elmúlt, mi? Nem lehetett azt csak úgy, hogy használjuk az árut, aztán visszahozzuk; különben is, szükségük lesz rá, ha pedig őt mégis elkerülné a halál, akkor hozzák vissza, ráérnek... A lány ismét visszatért a csöndbe, amely egyre mélyebb lesz, és suttog — mintha a fű nőne. Tűnődve nézi azt a fáradhatatlan és éhes füvet, s látja, amint az ember kaszálja, és újból kinő és az ember újból lekaszálja, és újra meg újra és ő... majd egy másik ember kaszál, az előző nincs többé, letarolja a fű, eltaposta, kezdetét veszi a fű súlyos és örökké tartó bosszúja. Úgy érzi, hogy valamit tenni kellene a csönd ellen, amíg még nem késő, amíg nem jön (álságosán közel, de mit és hogyan? Ügy tűnik neki, mintha valami emelné belülről az egyik koporsó fedelét. Egyetlen szó talán megállítaná, de hol van az a szó, melyik az a szó, kinek... Mindegyik koporsóban mocorog valami. A lány nézi a plakátot a falon: a hamvasz- tás előnyeit mutatja, látszik rajta az urna, a kis urna és egy marék hamu. Arról beszél, milyen szörnyű árat kellett fizetnie az útért, mely a tűzön át a szűk ajtón keresztül vezet, és a plakát azután mutatja az erdőt, ahol a legszebb, úgymond, szétszórni a hamut... Á csönd megkondul számtalan templomban, utolérik, és megelőzik egymást a harangok hangjai, melyek sokakra emlékeznek, sokaknak megkondultak és sokakat kísértek, s nem rekedt be a hangjuk. Aztán megint a fű susog, és a lány visszaemlékezik egy falusi temetőre meg az anyjára. Úgy tűnik neki, mintha a fü a feje fölé nőne. A csönd feljajdul, öklével veri a fejét, karmolja az arcát. Azt mondja: — Elmegyek. Csak egy pillanatra ... vennem kell valamit, csak egy pillanatra, egész közel van . .. Mehetek ? — Te mindig letsz — mondja az ember. — Csak gyere mindjárt vissza ... A lány szinte fut ki az utcára. „Mit Is vehetnék? — tűnődik. JAKS1TY GYÖRGY fordítása
