Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám, péntek

A LÁTSZAT ÉS A VALÓSÁG

1975.

VII. 4.

Nyugaton a politikai n«. «1 filozófiai szóhasználatban rendkívül elterjedt a pluralizmus kifejezés: tudományos érteke-zésekben és a széles olvasóközönséghez; szóló újságcikkekben egyaránt találkozunk vele.

É/úttal nem az ideológiai divat újabb, gyorsan múló jelenségével van dolgunk. Elvi álláspontról van szó, melyet nemcsak filozófusok és politikusuk vallanak magukénak, hanem többek közi közgazdászok, jogászok történészek és művészet történészek Is, vagyis a burzsoá társadalomtudomány valameny- jiyí ágának számos képviselője.

A nyugati társadalomtudo- nvmv a világnézeti pluralizmuson a legkülönbözőbb világnézeteknek, egyebeik közt a tár sadalml folyamatok homlok egyenest ellenkező interpretálásának „természetes és örök“ együttélését érti a társadalom bán, mondván, hogy mindegyik egyformán igényt tarthat az igazságra.

A pluralisták véleménye szerint az emberi tudás vívmányai „könkurráló hipotézisek garmadát“ alkotják, s ebből mindenki jzt választhatja ki, amit jobbnak tart. Ezek a jelenleg Angliában élő Kari Rai minid Popper szociológus sza vai, akii az NSZK-beli Spiegel „a niiíll pluralista társadalom kiemelkedő teoretikusának“ nevezett.

A valóság megítélésének pluralista megközelítése ellentétes a marxizmus módszereivel.

A marxizmus—lenlnizmus mo nisztikusan egységes tanítás, mely az objektív valóság talaján áll. Abból indul ki, hogy a világban semmi sincs, ami elvileg megismorhetctlen volna, hogy a7. emberi megismerés le hetőségel határtalanok, bogy maga a megismerés a tőlünk függetlenül létező, objektív valóság visszatükröződése az emberi agyban. A marxista világnézet a (udománybóJ nő ki és bízik a tudományban, mivel a tudomány nem szakad el a valóságtól.

A pluralizmus viszont abból indul ki, hogy az ember nem képes felfogni a dolgok lénye gét, így azokról nem lehetnek megbízha l ó Ismeretei.

\ marxizmus—lenlnizmus a társadalom fejlődéséről szóló tanítást az igazi tudomány szintjére emelte, amely képes megmagyarázni minden társa dalml rendszer lényegéi és az egvlk társadalmi rendszerről a másikra történő áttérés törvényszerűségeit. Es ahogy nem létezhet két vagy több egyformán igaz tanítás a természetről, amelyeket követve egyenlő eredménnyel lehetne átalakítani a természetet, éppúgy nem létezhet több, egyformán igaz tanítás a társadalom átalakításaiéi sem. Itt, rnínt minden objektív megismerésben, mindig fellép a vagy vagy, a vagy igaz, vagy nem alternatívája. A marxista tudomány ezen az alapon nemcsak a társadalmi folyamatok bonyolult dinamikájában segít eligazodni, hanem azt is lehetővé teszi, hogy előre lássuk a történelmi fejlődés Irányát és szakaszait.

A pluralizmus ezzel szemben lemondást jelent a társadalmi rendszer törvényeinek és távlatainak megismeréséről, kizárja a társadalmi folyamatok megítélésének valóban tudományos megközei í t és ét.

\ világnézeti pluralizmus hívei ennek el kér CLlheit ét len ség ét indokolva arra támaszkodnak, hogy a burzsoá társadalom szed lemi életében valóban számtalan felfogás létezik a társadalmi folyamatokról, és szerintük ez a magánkezdeménye zésen alapuló társadalom szel lemi virágzásának bizonyítéka, a személyiség szabadságának, az alkotás szabadságának természet es k i f e j e z ő d és e.

A pluralisták határozottan tagadják, hogy létezne egységes burzsoá ideológia. Eleve elula sítják a marxizmus lenlnizmus ismert tételét, mely szerint az antagoiiisztikus osztályokra la goződó jelenkori világban az ideológiai harc nem más, mint a szocialista és a burzsoá ideológia harca.

fírnst Fischer, a pluralizmus egyik hirdetője például kijelentette, hogy csak dogmatikusok beszélhetnek a burzsoá ideológiáról úgy, mint egységes fogalomról. Fischer szerint ugyanis a burzsoá társadalom bán valójában egymást váltva, egymásnak ellentmondva és egymással küzdve önálló ideológiaként jelentkezik a humanizmus, a puritanizmus, a liberalizmus, a nációnál izmus, a fasizmus és még sok más izmus.

E logikát követve könnyen felsorolhatunk még tucatnyi hasonló „ideológiái“. így azon bán egy lépéssel sem jutunk közelebb a lényeg megértéséhez. Márpedig a lényeg az, hogy a burzsoá társadalom tarka és ellentmondásos ideológiájának igenis van közös alapja.

A tőkés világban számtalan eszmeáramlat létezik, amely el lentmond, sőt harcol egymással. Vannak fasiszta liberális, konzervatív, mérsékelt, irraciona- lista, pragmatikus és más jellegű áramlatok. Keletkezésük ks terjedésük okai minden eset ben konkrét elemzést igényelnek. Ezek az okok a kapitalizmus fejlődésének feltételeiből, az osztályok erőviszonyaiból, a nemzetközi helyzetből követ keznek.

Ezek az áramlatok és irányzatok azonban lényegében egyetlen burzsoá ideológia vál tozalai, variánsai, amelyek a tőkés osztályon belüli különbé ző frakciók, csoportok, áramlatok álláspontját képviselik. Bár mennyire különbözzenek is azonban ezek az iskolák és bár mily harsányan vitatkozzanak egymással, egyvalamiben mégis egységesek: mind ugyanannak <i társadalmi berendezkedésnek a talaján állnak, mind a termelőeszközök magántulajdonán alapuló, vagyis burzsoá jogrendnek a hívei. Ezekről az alapokról még akkor sem térnek le, amikor a tőkés rend szer egyik vagy másik oldalát bírálják. Bírálatuk éle mindig azok ellen az eszmék ellen, jogi elvek, etikai normák, társadalmi erők ellen irányul, amelyek a burzsoá rend pilléreit veszélyeztetik.

Természetesen nem szabad egyszerűsítenünk. A burzsoá ideológiát teljesen áthatja a szubjektivizmus. Áramlatainak tartalmában sok függ azok sze mélyiségétől, akik életre hívták. Az osztály érdekek és az ideológiai felépítmény kapcsolata bonyolult, s azt nem sza bnd vulgarizálni. Ez a kapcsa lat végeredményben sokszor csak objektív tendencia ként je lentkezik.

De minden esetben megvan, mert az antagonisztikus osztá lyukra tagozódó társadalomban nincs és nem is lehet osztályokon kívül vagy osztályok fölött álló ideológia. A számtalan burzsoá eszmei iskolának és áramlatnak a „természetes“ osztályalapjukkal való e kapcsolata, egy ideológiához tartozása egyértelműen megnyílva nul u döntő osztály ütközetek idején, ekkor ugyanis a szélső- jobboldaliak, a liberálisok, a konzervatívok, a mindenféle ár nyalató opportunisták harsány és ellentmondásos kórusa egyetlen táborban egyesül a régi rend megszüntetéséért fellé pö erőkkel szentben.

A burzsoá ideológia larkasá ga, sok-sok árajnlatáfiak ellent mondásossága korántsem a tőkés társadalom eszmei gazdagságáról tanúskodik. Csupán a szellemi zűrzavar mélységét, a burzsoá tudat súlyos válságát bizonyítja, azt, hogy a burzsoá tudat képtelen megérteni a történelmi folyamatok lényegét. Akik az ideológiai pluralizmust úgy dicsőítik, hogy az ,,minden demokratikus társadalom“ „tér mészetes“ állapota, a hibát erénynek tüntetik fel.

Az eszmei pluralizmus valójában rendkívül viszonylagos és feltételes, mivel egyedül a burzsoá perspektíva kereteire korlátozódik. Valójában nem más, mint a burzsoá rend iga zolásának és védelmének eszköze, a burzsoá tudat létezési formája.

Ez különösen nyilvánvalóvá akkor válik, amikor a plurális ta eszméknek a szocialista va lóságba történő átültetése ke rül szóba. A pluralizmus itt az úgynevezett ,, nemzeti jellegű szocializmus“ ama modelljeinek alapjaként jelentkezik, amelye két a szocialista országok né

peinok ajánlanak, mondván, hogy csak ezek a modellek felelnek meg a sajátosságaiknak.

A nemzeti modellekkel“ való felszínes ismerkedés is elég azonban alihoz, hogy meggyőződjünk róla: a „demokratikus szocializmus“, a „humánus szó cializmus“, az „emberarcú szó cializmus“ modelljei a sokféle jelző ellenére politikai ikertestvérek. A gyakorlatban a „nem zeti jellegű szocializmus" egyetlen modelljét állítják szembe azzal a szocializmussal, amelynek jellemzését a marxiz mus—leni n izmus klasszikusai dolgozták ki, s amelyet később a történelmi gyakorlat igazolt.

A „nemzeti jellegű szocializ mus“ alapelemének nyilvánít ják azt, hogy a szocialista társadalomban létezhessenek egy mással versengő világnézetek ellenzéki politikai pártok és végül olyan gazdasági szekto rok, amelyek szemben állnak a termelési eszközök össznépi tu la jdonával.

Ez a pluralizmus gyakorlati lag a polgári parlamenti de mokrácia szinonimája. A törté nelmi tapasztalat pedig azt bi zonyítja, hogy a polgári de mokrácia a társadalmi egyen lötlenség és az elnyomás konzerválásának különösen ráfi liált, különösen képmutató tor mája. A „nemzeti jellegű szó cializmus“ hirdetői ilyen esz mény követésére szólítják a szocialista országok népeit.

A ,,nemzeti jellegű szocializ mus“ koncepciói meghamisítják a marxizmust, ezt az i 11 torna cionalista tanítást, amely meg fogalmazta a világtörténelem alaptörvényeit. Ezeket a törvé nyékét Marx és Engels jóval az előtt felfedezte, hogy a szocia 1 izmus történelmi valósággá vált. És az, hogy a történelem igazolta következtetéseit, s hogy a szocializmus ma a Föld óriási területein uralkodóvá vált, hogy egyre újabb népek térnek rá a szocializmus útjára. és a világ nem szocialista részén érlelődnek a szocializmus felé törekvő erők, mind újra meg újra Igazolja a mar xizmus—leuinizmusnak mint a tudományos szocializmus elmé leiének igazát.

Az élet újabb és újabb prob lémákat állít a marxizmus elé. Ezek megoldása a forradalmi gyakorlat lüzében, elmélyült elméleti kutatásokban, a burzsoá eszmeáramlatokkal vívott harc bán születik meg. Miközben a pluralista elméletek abszolútnak és természetesnek tüntetik fel azt, ami valójában a búr zsoá gondolat tehetetlensége, a marxizmus—Ieninizmus megírni tatja az emberiségnek a jövőbe vezető egyetlen biztos utat. A marxizmus—ieninizmus min dón megpróbáltatásból, minden nagy történelmi fordulatból még inkább megerősödve kerül ki, s mind újabb híveket vonz zászlaja alá.

V. GRANOV,

a történelemtudomány ok kandidátusa (APN)

Kők

a romkásmozplomban

A nemzetközi nöév és felsza badulásunk 30. évfordulója alkalmából a prágai Klemen! Gottwald Múzeumijain megnyílt kiállítás .1 nőknek a munkás- mozgalomban és a párt harcai bán betöltött figyelemre méltó szerepét bizonyítja. A szociális harcokból az elmúlt száz év során a férfiakkal vállvetve derekasan kivették a részüket. Az í11 látható mintegy 200 eredeti

— múzeumaink irattáraiból és a munkásmozgalom résztvevőitől kölcsönvett — fénykép és okirat iránti érdeklődést minden bizonnyal növeli a téiiv, hogy legnagyobb részüket ez úttal először állítják ki.

A kiállítás — tartalmát tekintve — két részre osztható. Míg az első rész a munkásmozgalom történetét és - a nők egyenjogúságáért vívott email cipációs mozgalmának a részleteit idézi, a második rész a csehszlovák usszonyok és lányok társadalmunk által nagy ra értékelt, felszabadulás utáni tevékenységét ismerteti meg a látogatóval. (km)

A lucenect /losonci/ gabonasilók felkészültek az idei gabonaler més tárolására. Felvételünkön a Rimavská Sobota i /rimaszombat i) Kerületi Karbantartó Műhely dolgozói a silóra a Magyar Népköztársaságból behozott Bábolna gabonaszárító felvonóját sze relik. liz a szárító óránként 4 vagon gabona szárítását leszi lehetővé. (Felvétel: T. Babjak — CSTK)

Gondok és kérdőiefek

PÁRBESZÉD A MÉHÉSZETRŐL

A mezőgazdasági üzemekben javában folyik a repce aratása. 'X hokiúrhoziunok 1 Ttékelésé 11 él bizony kevesen gondolnak arra. hogy az agrotechnikán, a tápaíiyagellátáson és az éghaj lati tényezőkön kívül a méhek nek is nagy szerepük volt az eredmények elérésében. Az sem titok, hogy a méz kiváló négyszer, s az embereknek erre a táplálékra is nagy szükségük van.

— Ezek szerint érdemes méhészettel foglalkozni? — teltük fel a kérdést Smajda (ó zsefnek, a Vefká Ida i (Nagy idaij Állami Gazdaság igazgatójának.

— Gazdaságunkban 250 hektáron termesztünk repcét, s a virágok beporzásánál felmérhe' tetlen hasznossági! munkát vé geznek a méhek. Olyan év is van, amikor ráfizetéses a mű beszel, de ennek ellenére az .1 véleményünk, hogy nem rossz az, ha a gazdaságban méhek is vannak. Mi például a tavalyi 100 családról az idén 150 csa Iádra növeltük a méhészetünket. Gazdaságunkban 1980 léi létezik ez a szakágazat. Azt vi szőni nem mondom, hogy nincs vele gondunk és problémánk. Úgy gondolom, hogy nem len ne szabad olyan mértékben felszámolni a méhészeteket, amint azt kerületünk sok gazdasága bán tették az utóbbi idob.n. Tény, hogy sok más gondunk mellett a méhészetnek kevés figyelmet szentelünk. Erről a kérdésről azonban Inkább Leh- ner L ászló, gazdaságunk méhészmestere mondhatna véleményt.

Gyermekkori vágyam lel jesült azzal, hogy méhész lel tem - vette át a szól Lehner László. — Sajnos, mire megérett volna az örömöm, lassan ként üröm kezdett bele cse pe-gni.

Mi ér tV

Mert baj van .1 méhészet tol1 Míg a vegyszerek haszná lata az egyik oldalon pozitívan befolyásolja a növények hektár hozamát, sajnos, a másik oldalon a mellekkel együtt sok hasznos rovart is elpusztít. Nemrégen például -- <1 repce permetezésekor 45 csatad méhünk pusztult el.

— Úgy tudom, ha a penne te zés időtartama alatt zárva vannak a méhek, a permetezés után már nem esik bajuk?

— Ebben Igaza van. A baj csak az, hogy minket nagyon ritkán értesítenek a permele zésekről. Most is elég lett volna egy szó, és a méhoket köny nyen elszállíthattuk volna a repce mellől, mert pótkocsin vannak a képtárak de nem szóltak! Pedig a mi embereink végezték ezt a munkát.

— Ezen pedig könnyen lehetne segíteni...

Szerintem is. Viszont az! is el kell mondanom, hogy a méhek elzárása egy bizonyos időre nem Is olyan egyszerű dolog. Gyakran megtörténik, hogy az, agronómus kihangszó- rózza, hogy például másnap reggel permetezni fogják a repcét, ezért akinek méhe van, zárja el, mert nem vállalnak érte felelősséget. Ez így rendben is lenne, csak a baj ott kezdődik, hogy a permetezést nem „holnap reggel“, hanem aznap délután, vagy más napon végzik. Akkor, amikor az Agrolet pilótája el tud jönni. Ha mi 25 -HU fokos melegben két óránál '.o- vább lezárjuk a méhoket. akkor úgy járunk, mint az egyik tanító itt a szomszéd faluban, akinek a nagy hőségben leszakadtak a kaptárban a keretek, kifolyt a méz, a méhek meg fulladtak. Egyetlen családja sem maradt. Egyébként a vi rágzáskor végzett permetezésekkel más problémáink is vannak. Többször előfordult, hogy a permetezés után néhány órával, vagy akár egy-két nappal később is olyan hatással volt a mellekre a vegyszerezés, hogy elhagyták a kaptárt. A méhek régen így csak tűzvész vagy éhség esetén viselkedtek.

— Ezek szerint teljesen ír* ménytelen lenne a méhészet lövője?

— Az ember valamikor réges- régen az erdőből hozta ki a melleket a mezőre, illetve a gazdaságába. Volt idő, amikor * méhészet örömet szerzett számára. Sajnos, 111a oda jutottunk, hogy a méheket vissza kellene vinni az erdőbe. Talán ott, ott még lennének perspektívák.

A nagyidai helyzet nem egyedülálló. A méhek életveszélye nemcsak a Kosice-vidéki járás, hanem a kelet-szlovákiai kerület határain is túlnő. Most azonban nem az a szándékunk, hogy ismertessük, az utóbbi időben a kerület hány gazdaságában számolták fel a méhészetet. A nagyidal „felkiáltó jellel“ ,csupán figyelmeztetni és elgondolkoztatni akarunk. Figyelmeztetni arra, hogy ma, amikor egyre több szó esik a levegő és a vizek tisztaságának védelméről, nem ártana, ha a „kisebb“ problémákra, például a méhészet fejlesztésére is nagyobb gondol fordítanánk. Tn datosítani kellene már, hogy a méhészet fejlesztése népgazdasági érdek és hogy a gazdaságokban központi határozatok nélkül is el lehet érni a rentabilitást. Ami pedig a vegyszerezést illeti, ha szakszerűen végzik el és nem hiányzik « jóakarat sem, akkor az $em ' veszélyes a méhészetre.

SZASZÁK GYOKWY