Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 30. szám, Vasarnapi Új Szó
ÍROK, KÖNYVEK, OLVASOK JEGYZETEK A SZOVJET KÖNYVKIADÁSRÓL A Szovjetuniót ma a könyvolvasók országának nevezik. Közel 7 ós fél milliós fővárosát, Moszkvát pedig „olvasó világvárosként“ emlegetik. Méltán. hiszen a Szovjetunióban például 360 ezer könyvtár van, melyeknek a könyvállománya 3,3 milliárd kötet. Persze az ember nemcsak kölcsön vett könyveket olvasnak, hanem családi könyvtárukat is sűrűn használják, hiszen az adatok szerint a szovjet családok mintegy HO százalékának van saját könyvtára. De ahhoz, hogy az olvasók jó könyvekhez juthassanak, könyvtárakat gyűjlhessenek, valakinek valahol ki is kell adnia a könyveket, vagyis nz olvasottság jól szervezett, aktív könyvkiadást, magas színvonalú könyvkultúrát feltételez. ^.z UNESCO adatai szerint a fordí- tásos irodalom kiadását tekintve a Szovjetunió első helyen áll a világon. De a hazai irodalom kiadásában is az élvonalhoz tartozik a világ országai között. Da vessünk egy pillantást a kezdetekre. Az oroszországi könyvnyomtatás 1564-től datálódik. A történelem folyamán az orosz könyvkultúra — gyakran mostoha, olykor kedvező feltételek között fejlődve — megteremtette a maga sajátos hagyományait. A 20. század eleijére az orosz kiadású könyvek külföldön is sikert és magas elismerést szereztek. A legsikerültebbek kitüntetésekben részesültek nemzetközi könyvkiállításokon, A cári Oroszországban persze a könyvolvasás még kevesek kiváltsága volt — a Nagy Októberi Forradalom előtt a lakosságnak csak egynegyede tudott írni-olvasni. A helyzet csak 1918. január 11. után változott meg gyökeresen: ekkor jelent meg az első dekrétum az állami könyvkiadásról. A szovjet könyvkiadás azután már együtt fejlődött az országgal, a minden tekintetben való rohamos növekedőjét meghatározta az emberek millióinak kultúra utáni szomja, a kultúra egész gazdagsága megszerzésének vágya. A szocialista állam által megvalósított elvi szociális-gazdasági intézkedések következményeként a könyvkiadás a Szovjetunióban — továbbfejlesztve a könvvkultúra régi hagyományait — óriási fejlődésen ment át és kitűnő eredményeket ért el. A könyvkiadásról szóló dekrétum megjelenése óla a Szovjetunióban 2,5 millió művet (könyvtitulust) adtuk ki 30,5 milliárd példányszámban. Ma a Szovjetunióban percenként körülbelül 3 ezer könyvpéldány kerül ki a nyomdagépekből. Egy nap alatt ez közel 4 millió könyv. E reudkívül nagy mennyiségű kiadvány megjelentetését több mint 200 könyvkiadó biztosítja. A legnagyobbak közülük a Politizdat, a Naiika, a Miszl, a Hu- dozsesztvennaja Lityeratura, a Prog- rcxsz, a Moludaja Gvargyija, a Gyet- s/kaja Lityeratura, a Szovjetszkij Pi- szatyel stb. A szovjet könyvkiadás egyik lényeges sajátossága, az internacionalista jelleg. A Szovjetunióban 56 idegen nyelven és 80 hazai nemzet nyelvén — vagyis összesen 145 nyelven — adnak ki könyveket. (Megjegyezzük, hogy a 89 nemzet közül a forradalom előtt 43-nak nem volt írásoelisége. A szovjet állam létezése óta a Szovjetunió népeinek nyelvén kiadott könyvek példányszama 53-szorosára emelkedett.) Ami a külföldre irányuló könyveket illeti, csupán három szovjet könyvkiadó — a Nnvoszlyi (APN), a Progressz és a Mir — ezernél több művet (könyvet és füzetet) ad ki évenként különböző idegen nyelveken, többek között amhar, angol, arab, bengáli, finn, francia, hindu, holland, japán, kínai, malajalam, német, olasz, perzsa, spanyol, urdu. vietnami stb. nyelven. A Progressz Kiadó például megjelentette Lenin összes műveit angol, francia és finn nyelven. Számos európai és keleti nyelven kiadják Marx és Engels műveit. A társadalom politikai ás szociálisgazdasági irodalom körülbelül egy ötödét képviseli a kiadott műveknek,» példányssámban pedig megközelítőleg az egy negyedét az országban megjelenő összes könyvek és brosúrák példányszámának. E kategóriában 1918 óta 4t>5 500 mű jelent meg több mint nyolcmiiliárd összpéldány- ban. A szovjethatalom fennállása óta Lenin müveit a Szovjetunióban a világ 102 nemzetének nyelvén adták ki több mint tizenegy ezerszer 447,2 millió összpéldányban. Lenin műveit niiríden szövetséges és autonóm szovjet köztársaságban is megjelentetik az ország számos nemzetének nyelvén. Marx és Engels, a tudományos kommunizmus megalapítóinak munkáit fél évszázad alatt 81 nyelven több mint 10U millió összpéldányban adták ki. Míg Marx főműve, \ tőke 195- szőr jelent meg 22 nyelven 7 millió pcldányszámban. A Szovjetunióban nagy gondut fordítanak a műszaki és mezőgazdasági, a természettudományi, az onciklope- dikus irodalom, a szép- és a gyermekirodalom kiadására is. Az UNESCO közlése szerint a humán, műszaki és természettudomány területén a szovjet kiadványok részaránya a Szovjetunió könyvproduk- ciójában felülmúlji a fejlett kapitalista országok hasonló kiadványainak számát. A Szovjetunióban 26 szak- és 28 egyetemes könyvkiadó jelentet meg műszaki tudományos műveket. I. Pavlov, T. Timirjazev, K. Ciolkovszkij. Sz. Vavilov, L. Landau és más tudósok műveit viszonylag sok alkalommal adták ki magas példányszámban. Az olvasók körében rendkívül keresett a népszerű tudományos irodalom is. Az effajta irodalomból évenként megközelítőleg 2000 mű jelenik meg 70 millió példányban. Minthogy a Szovjetunióban minden harmadik államnolgár (mintegy 80 millió ember) látogat valamilyen iskolát, igen nagy számú tankönyvre is szükség van. Az elmúlt 30 esztendőben kb. 200 ezer tankönyv és tansegédkönyv jelent meg a Szovjetunióban 7,4 milliárd összpéldányszámban. A szépirodalom akiadolt művek számát tekintve egytized, példányszám tekintetében egyharmad részét alkotja az ország évi könyvtermésének. 1918 óta 9 milliárd példányban adtak ki szépirodalmi müveket, s az egyes al kft tások több mint 60 ezer átlagos példányszámban láttak napvilágot. A szovjet könyvkiadók rendkívül nagy figyelmet szentelnek mind a hazai, mind a külföldi klasszikus irodalomnak. Nagy elismerésnek örvend a — gorkiji elképzelések valóra váltó — Világirodalom Könyvtác-a. A 200 kötetre tervezett sorozatban a világirodalom legértékesebb alkotásai jelennek meg a legrégibb időktől napjainkig. Ez ideig 130 mű jeleni meg a sorozatból, kötetenként 300 ezer példányszámban. Figyelmet érdemel a Lenin díjas Müvek Könyvtára is, melyet a lludozsesztvennaja Lityeratura könyvkiadó gondoz. Mindenképpen említésre mélté az a tény, hogy a Szovjetunióban számos külföldi szerző műve több alkalommal és magasaob példányszámban jelent és jelenik meg, mint az író hazájában. Például (ac:k Londont eddig 30.2 millió példányban, Viktor Hugo-t 24,8 millió, Ch. Dickenst 24,2, Balza- cot 24,1, Maupassant-t 15, j. Hasekot 7,2, Mcm ngway-t 5,2 millió példány- számban adták ki. A külföldi szerzők ugyanakkor nemcsak oroszul, hanem a Szovjetunió számos nemzetének nyelvén megjelennek. Például Július Furík — 37, Shakespeare — 28, Lu Szüli — 23, R. Rolland — 22, Petőfi Sándor — 18 nemzet nyelvén jeleni meg. Az érdekesség kedvéért lássuk, hogyan adt ik ki az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió nemzeteinek klasszikusait. Szerző Példányszám ( mill fokban ): L. Tolsztoj 2285 A. Puskin 2401 M. Gorkij 2922 A. Csehov 1427 A. Tolsztoj 1185 I. Turgenyev 1125 Ny. Gogol 960 V. Majakovszkij 961 M. Sololiov 796 A. Fagyejev 568 Ny. Osztrovszkij 554 T. Sevcsenko 554 O. Tu mányim 244 K. Fogyiu 226 A. Upit 216 j. Rajnis 152 G. Nizámi 121 S. Ruszlavelli 111 A Szovjetunióban minden hatodik könyvet a gyermek- és ifjú olvasók számára adják ki. Évenként több mint 3000 gyermekkönyv jelenik meg 364 millió példányszámban. A gyermekes ifjúsági irodalom áílagpéldányszá- ma is megfelel az igényeknek — 128 ffrer kötetenként. A világirodalom valamennyi értékes ifjúsági művét lefordították már a Szovjetunió népeinek nyelvére. Ma 76 idegen nyelvből fordítanak és adnak ki gyermek- és ifjúsági irodalmat. Természetesen teret biztosítanak a szovjet kiadók a jelenkori hazai szerzők: költők, próza- és drámaírók müveinek is, biztosítva ezáltal a sok nemzetiségű szovjet irodalom művészi és eszmei fejlődését. Az olyan kitűnő szerzők, mint A Voznveszenszkij, J. Jevtusenko, K. Szimonov. Cs. Ajtmatov, I. Bondarev, J. Nagibin, V. Bogomolov, G. Baklanov, F. Abramov, V. Belov, V. Suskin, F. Iszkander és mások rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek, nem utolsósorban azért, mert időben és kellő példmyszámban juthatnak el müveik az olvasókhoz. KÖVESDI JÁNOS H árpm nagy gottwaldovi üzem — a Svit Cipőgyár, a Finommechanikai Müvek és a Vörös Október Gumigyár — szakszervezetének klubja kapott helyet abban az épületben, amely a háború előtt Bafa irodaháza volt. Az egyesített üzemi klub fennállásának 25 esztendeje alatt jelentős kulturális, közösségne velő munkát végzett, annak ellenére, hogy az igényekhez és a dolgozók sokezres számához mérten, szűkös körülmények között dolgozhatott. Bár kívül belül fölújitotlák a többszintes öreg épületet, termekkel alig gyarapodott. Mindezt azonban csak azok érzik, akik itt szervezik és innen irányítják a kulturális életet. Az idegent becsapják a tágős, fényes folyosók. a modern díszítésű falak, a tégla alakú üvegszekrények, amelyekben éppen kiállított népművészeti tár- gi/akat világítanak meg a lámpák. Az igazgató, FSANTIÜBK BAt'lK elvtárs, miközben korlátozott lehetőségeikről beszél, megjegyzi, hogy idén februárban Antonín Zápotocky-díjjal tüntették ki az üzemi klubot a kiváló eredményekért. — A „ színvonalas munkához az egyéb feltételek adottak — folytatja. — Gotlivaldov az ifjúság városa, és azonkívül két népi kultúra — a szlovák és a válási — találkozásánál fekszik. Ezen a vidéken ma is elevenen élnek a népszokások. ■MuW ■I* i ma Az üzemi klub feladata elsősorban az amatőr művészeti csoportok és szakkörök munkájának tervezése, irányítása és támogatása. A harmincnyolc különféle művészeti tevékenységet kifejtő csoportban a három üzem mintegy ezer dolgozója tölti alkotással, szórakozva, kellemesen szabad idejét. Némely csoport, együttes neve országhatárainkon túl is jól cseng. Tavaly például a színjátszó együttes sikeres turnén vett részt Belgiumban. Itt működik az ország egyik legjobb fúvószenekara. Ugyancsak ’ a múlt évben, egy NSZK-ban rendezett fesztiválon első dijat nyertek. — Tíz zenekarunk van, úgyhogy nemcsak dolgozóinkat, és a város lakóit szórakoztatják, de föllépnek a környező falvakban is. Az üzemek elégedettek eredményeinkkel, támogatják törekvéseinket. A párthatározatok értelmében igyekszünk úgy cselekedni, hogy az emberek minél hasznosabban tölthessék el szabad idejüket. — Kik vezetik az egyes csoportokat, együtteseket? — Nagyobb részben az üzemek alkalmazol lai. Valamennyien szakképzett emberek. Manapság szakképzett és művelt vezető nélkül nem lehet színvonalat elérni. Csak az a baj, ismétlem, hogy kevés a helyiség, kicsi a tér. A városnak nagyon elkelne már egy jól fölszerelt, modern művelődési központ. Snkan szeretnének aktív részvevői lenni művészeti mozgalmunknak. Nemcsak passzív nézőként ülni a színházban vagy a moziban. Az üzemi klub másik fontos feladata a dolgozók, elsősorban az ifjúság nevelése, sokrétű művelődési igényeik kielégítése. Tanfolyamok egész sora kezdődik minden éven. A tartalmukat jelző elnevezésekből és a számadatokból akár egy cikkrevalót kimásolhatnék arról a listáról, amelyet Bucik elvtárs tesz elém. Idegen nyelvet például 4T>0 személy tanul, gépírást 290. A tánctanfolyamon évente 1500 fiatal vesz részt. 84 csoportban 1158 nő tanul szabni, varrni. — Harmadik munkaterületünk: minden egyes hónapra kidolgozni a munkatervei; és természetesen megvalósítani, részben saját erőnkből, részben más intézmények közreműködésével. Országos akciókat szervezünk, kiállításokat, seregszemléket, vetélkedőket és népmulatságokat is rendezünk. — Es könyviár? — Szép könyvtárunk van. Naponta hat órát tart nyitva. — És hányat az üzemi klub? — Tizenhat órát. Ezalatt a tizenhat óra alatt több száz ember fordul meg az üzemi klubban. Fiatalok és idősebbek, hogy aktívan művelődjenek, szórakozzanak — közösen. (br) Bencze Gábor felvétele
