Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 30. szám, Vasarnapi Új Szó
AZ ELSŐ „IDÉNY“ UTÁN A baráti Szovjetunióval folytatott, kölcsönösen előnyös kereskedelmi > kapcsolataink keretében évente jelentős mennyiségű gabonanemű érkezik hazánkba. Sok-sok éven át legnagyobb szárazföldi kikötőnk, a Čierna nad Tisou-i rakodóállomás fogadta a sok ezer t szovjet gabonával befutó szerelvényeket. Itt kellett átrakni a gabonát a csehszlovák vagonokba, kezdetben kézi erővel, igen sok brigádos segítségével. Évről évre egyre nagyobb mennyiségű termény érkezett a Szovjetunióból, a Cfer- nai átrakodó szinte már képtelen volt fogadására. Ezért született meg a dobra! ga- bonaátrakodó felépítésének gondolata. 1971- ben az építkezés elkezdődött és közel 151 millió korona ráfordítással 1974 második felében elkészült ez a jelentős üzem. Tavaly, december 19-én megkezdődött a próbaüzemeltetése. Néhány hónap múltán, úgymond az első „Idény“ után ellátogattunk ebbe az üzembe, amelyről annyit tudtunk, hogy üzembe helyezésével jelentős mértékben tehermentesül külkereskedelmünk egyik fontos gócpontja, a Cierna nad Tisou-i rakodóállomás. Most arra kerestük a választ, hogyan teljesíti küldetését a dobrai gabonaátrako- dó, hogyan élnek és dolgoznak itt az emberek? A feleletet az üzem igazgatójától, Mikuláš Novák mérnöktől, Majoros Béla pártelnöktől, Takács Miklóstól, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökétől és ifj. Hajdók Fe- renctől a SZISZ üzemi bizottságának elnökétől kaptuk meg. A szovjet gépi berendezéssel és NDK-be- 11 automatikával ellátott, 186 embert foglalkoztató modern üzem ez év február 6-tól fogadja rendszeresen a szovjet gabonával, vetőmaggal megrakott szerelvényeket. Azóta közel százezer tonna mennyiség érkezett ide. Egyébként évente 1 350 000 tonna gabona, ötvenezer tonna vetőmag fogadására, továbbítására képes a dobrai átrakodó, ahol az „idényben“ — novembertől júliusig — négy műszakban folyik a munka, műszakonként huszonöt emberrel. Ugyanis gombnyomásra működő berendezések segítségével egy-egy szovjet vagont két ember 6—7 perc alatt kiürít. Ezt a munkát eddig legalább négy ember néhány órán át, igen sok port, piszkot belélegezve végezte el. Ila már a teljesítménynél tartunk, Novák igazgató tájékoztatása alapján elmondhatjuk azt is, hogy 24 óra alatt 96—100 szovjet kocsit kiürítenek s 150—200 csehszlovák vagont megraknak gabonával. így a kocsiforgás sokkal ütemesebb, késedelem mentes. Ez óriási gazdasági előnyt jelent, külösen ha figyelembe vesszük, hogy ezelőtt 300—400 szovjet tehervagon ácsorgott a síneken, mert nem győzték átrakni belőlük a gabonát. Pedig igen gyakran a környék lakossága, sőt a Magyar Népköztársaságból érkezett brigádosok is segédkeztek. A vagonállásért fizetni kellett, nem is keveset. További előnyt jelent, hogy míg a késedelmes kézi átrakással egy-egy tonna átrakása 14 koronába került, a jelenlegi formában már csak 9 Kčs ba. És a néhány száz munkás, brigádos helyett egy egy műszakban huszonöt ember gépek segítségével, kultúráltabb feltételek mellett, gyorsan elvégzi a munkát. A dobrai gabonaátraikodó üzem 166 alkalmazottja közül százan vesznek részt közvetlenül az átrakodásban, a többi az ezzel járó nyilvántartási, elszámolási adminisztratív munkát végzi. A CSSZBSZ megtisztelő címet viselő üzem minden dolgozója tagja a Szövetségnek, nyolcvanhatan SZISZ-tagok. Az egész munkaközösség részt vesz a szocialista munkaversenyben. Nyolc kollektíva — ebből két ifjúsági — versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Kialakulóban van egy komplex racionalizációs brigád. Az üzemvezetőség elismerését élvezi az „Ifjúság fényszórója“ két őrsége. A CSKP KB novemberi irányelveinek szellemében az üzem harminckét kommunistájának javaslatára 103 ezer korona értéket meghaladó vállalás született itt, ami elsősorban a gabonaátrakásnál mutatkozó szemveszteség csökkentésére, a gépi berendezések karbantartására, energia- és üzemanyag-megtakarításra irányul. Az üzem kommunistáinak kezdeményezését dicséri az is, hogy a dobrai gabonaát- ragodó dolgozói az aratásban is érezhető segítséget nyújtanak a termelő üzemeknek. A Veľké Kapušany-i (nagykaposi) és szo- motori magtermesztő állami gazdaságok, a plesanyi (szentesi), Valamint a strážnéi (örösl) efsz-ek határában közel negyven ember, köztük kombájnosok, gépjavítók és jó néhány gép segédkezik az aratásban. Tudvalevő, ma még problémát jelent a növekvő gabonamennyiség raktározása aratás idején. Ebben a kérdésben úgy segít a dobrai üzem, hogy a trebišovi járás idei terméséből közel tízezer tonna gabonát helyez el a tárolóban. (kulikJ AMIT VÉGEZ AZ EMBER dent. Ebben az évben már három kötényt vettem. Meg az is, hogy nagyon zsúfoltak a helyiségek, alig lehet megmozdulni. Étkezésre sem volt megfelelő helyiségünk. A SZISZ kijárta, hogy legyen. A napokban azonban újra elvették, raktár lett belőle. így állva, a gépek mellett kell ennünk. — Ennek ellenére elégedett? t- Talán igen. A környéken nincs sok munkalehetőség, nem válogathatok. ]anec Margit már szintén négy éve dolgozik az Üzemben. Ugyanazt a munkát végzi, mint Éva. — A négy év alatt mennyivel változott meg a munkája? — Alapjában véve csak azzal, hogy kaptunk egy új gépet, mivel a régi már teljesen használhatatlan volt. — Nem gondolt még arra, hogy más munkahelyet keres? — Megfordult már a fejemben, hogy jó lenne elmenni a tornai cementgyárba, de ott éjszakai műszakok is vannak, s nekem ezt az orvos nem engedi meg. Aztán az messzebb is lenne. Többet kellene utazni. — Magának mi a legnagyobb gondja? — Az, hogy nincs öltöző és ebédlő. i: i — Reklamációt kaptak már munkájukra? — Nem,' még nem kaptunk. Losonci Viktor közel három éve az üzem vezetője. Az irodájában találjuk. Megkérdeztük, mi a véleménye a munkakörnyezetre vonatkozó panaszokkal kapcsolatban. — Az ebédlő? Hogy raktár van benne? Visszajött az áru, valahová el kellett helyezni. De amikor üresen állt, akkor sem evett benne senki. — És a munkaruha? — Én már többször kértem a felsőbb szerveket, hogy legalább évente egyszer kapjunk munkaruhát, de eddig még nem történt intézkedés. Amit a szabályok előírnak, azt a dolgozók rendszeresen megkapják. — A porelszívás, a kellemetlen szag? — Ezzel minden üzemi gyűlésen foglalkozunk. A megoldásra egyelőre még nem került sor. — Újítási javaslatok ezzel kapcsolatban nlncse nek? — De, vannak újítások. Igaz, elég kevés, azonban minden ötletet elfogadunk. — A munkások azt is panaszolták, hogy nincs öltöző. — Van, de csak hatvan dolgozó részére. * « # Családanyákkal, dolgos asszonyokkal beszélgettem, akik elégtelen körülmények közt hoznak létre nélkülözhetetlen értékeket. Napjaik nagy részét a munka tölti kt. Olyan munka, amiben örömet, szépséget, fantáziát találnak? Vagy csak egyszerűen — mivel a környéken kevés a munkalehetőség — kényszer- megoldásként dolgoznak itt? Bárhogy is legyen, életük sokszor nyolc óráján változtatni kelll Most, amikor a nők nemzetközi évéről beszélünk, s ott csillognak lakásainkban a korszerű, szép bútorok, akkor ne érezzünk mögöttük árnyékot. A szépet’ szépen, korunkhoz társadalmunkhoz méltón alkossuk m,0g ZOLCZER JÁNOS BUDAI IRÉN M oldava nad Bodvouban (Szepsiben) egy régebbi, kis épületben dolgozik az asztalosüzem, amely l^P munkást foglalkoztat. Ebből 75 a nő, a dolgozók negyven százaléka pedig 30 éven aluli. A lakkozó műhelyben Budai Irénnel, az egyik 15 tagú szocialista munkabrigád vezetőjével beszélgetek. — Bizony, nem is olyan egyszerű elmondani azt a tizenkét évet, amit itt eltöltöttem. A brigádunkat 1966-ban alapítottuk, öten párttagok vagyunk. Brigádunk tagjai megértik, hogy minden családnak szüksége van a szép, modern bútorokra, dolgozni kell hát becsülettel, még ha egy kicsit otthontalan környezetben, kellemetlen körülmények között is. Az elszívóberendezések is nagyon elavultak, a gépek úgyszintén. A terv mégis szinte nagyüzemi: 1 512 960 korona havonta, Igaz, az első fél évben egy kicsit lemaradtunk, de a következő hónapokban ezt minden bizonnyal behozzuk. — Miért nem jelentették az üzem vezetőségének, hogy ilyen rosszak a munkakörülmények? — Nem kell azt jelenteni, tudják ők nagyon jól, hogy kicsi a hely, rosszak a gépek, de hát csak folyamatosan történhet meg a felújításuk. Itt bizony több kell annál, hogy dolgozni akarok — nagyon kell szeretni azt, amit végez az ember. Ha ez nem így lenne, nem is tudnánk ilyen körülmények közölt itt dolgozni. Itt van például ez az erős aceton- pára, amely szinte mindenbe beleeszi magát. — Egészségükben nem okoz kárt ez -a kellemetlen, erős szag? — Az orvos szerint még nem, de óránként 90 fillér kártérítést kapunk. Berinszk Éva a deszkák széleire enyvez keskeny, vékony szegélyeket. — Kismama vagyok — mondja. A munkások legtöbbje két műszakban dolgozik, de nekünk, gyerekes anyáknak lehetővé tették, hogy állandóan délelőtti műszakban dolgozzunk. Ez is előny. Négy éve ezt csinálom, de még nem vettem észre, hogy a munkahelyi viszonyok károsak lennének. Én harminc fillér pótlékot kapok óránként. Nyolc gépet kezelünk hárman. Nem túl megerőltető a munka, 9 szeretjük is csinálni, mert látjuk magunk után az eredményt. — Ebben a régi épületben meglehetősen rossz körülmények között dolgoznak. Magának mi okozza a legnagyobb nehézséget? — Talán az, hogy nem kapunk munkaruhát, amire nagy szükség lenne, mert az enyv bepiszkol minJANEC MARGIT LOSONCI VIKTOR (Csernay felvételei!
