Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-21 / 169. szám, hétfő
N A z elnök régen — amikor még elnök se volt —, ahányszor csak valahol felszólalt — felszólalt mindig, és ott volt mindenütt — elmondta, hogy: ő sose szégyellte, és nem szégyelli most se, cselédemberek voltak a szülei, és cselédsorban kezdte ő maga is gróf Hadik Barkóczy uradalmában! — Mert milyen életünk volt ne künk akkor, kedves elvtársak? Azt se szégyellem én! Pásztor gyerek voltam az uradalmi csordás mellett! A csordásnak volt csizmája, de nekem nem! Mentünk a jószág után. ősszel már hideg, deres a rét, a csutkaföld, az árokpart. Aki nem próbálta, az nem tudja, hogy fázik az ember lába! Mit lehe tett tenni a hideg ellen? Beálltam a friss tehéntrágyába, elvtársak. Az olyan jó meleg volt. Mentem a tehenek után, néztem, mikor melyik fog ganézni. Ez így volt, elvtársak! Máskor meg arról beszélt, hogy mi lenne, ha Lenin elvtárs se tudja ... csakhogy Lenin elvtárs tudta! Már akkor, amikor megválasztották téeszelnöknek, mindenki csak úgy hívta, hogy „Lenin-jános“. Először csak a háta megett, aztán szemtől-szembe is. Később még ő magát is így nevezte. Állt egy traktoros fiú biciklivel a té- esziroda előtt. Kiküldte az elnök a határra, mondja meg a lánctalpas vezetőijének, hogy hagyja abba a szántást, jöjjön be a géppel a központba. — Mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön, ha nem akar jönni, mondd neki azt is, hogy én üzentem, Lenin-János! Az elnök kezén tizenkétezer hold föld van! Eddig háromszor választotta meg a tagság elnöknek — közfelkiáltással Legutóbb a választáskor azt mondta a tagoknak, hogy ne kiabáljon senki, elmúlt már a kiabálások kora, hát nem figyelik az időt? Válasszanak titkosan! Egy ember nem szavazott őrá: saját maga. Most ő uz elnök megint, négy évig. Megy az istállók közt, nézi a jószágot. Háromszáz darab fejőstehenük van. Ezt, ha egy csordába vágnák, ő meg utána állna karikás ostorral, elhajtaná a csordát a gróf előtt. No, ehhez mit szólna gróf Hadik Barkóczy Endre? Bekötéskor a csordát, a gulyát, a ménest, a csürhét, a juhnyájat mindig el kellett hajtani a kastély mögötti földúton. A gróf az erkélyről nézte az elvonuló jószágcsapatokat. Ha tetszett neki valamelyik pásztor előtt a jószág, felhívatta azt az embert. Pénzt adott neki, meg felöltöztette a családját is télire. Nem volt baj az se, ha tíz gyereket kellett felöltöztetni. Ha nem tetszett a grófnak egyik-másik jó- szágfalka, amögül a pásztor mehetett. Szent Mihály napján útilaput kötöttek a talpa alá. Az elnök úgy járt a tehénistállóba, mintha a templomba járna. Annyi gyönyörűséget ad a lelkének, ha ezeket a jószágokat látja. Csak a templom jószagú hűvössége, a szenteltvíz illata, az orgonán kísért mennyei ének adhatja ezt az ember lelkének, mint amit Lenin-Jánosnak ad a háromszáz tehén látása ebben a három istállóban. Kesernyés-fanyar fűszag tölti be az ólakat, ha kérődzeni kezdenek a tehenek. Estefelé a friss tej illata érzik mindenfelől. Az elnök a tehéntrágya szagát is szereti. Nem büdös az, nem olyan, mint a korhadó trágyadombok bűze, messze túl az istállókon. Itt a téeszben dolgoznak azok az emberek is, akikkel Lenin-jános együtt cselédeskedett a grófnál, Persze, nemBodnár Gyula versei: KH.y.öny Mór a füstszűrőt szívta már ujjait már karját csontjait is szótlanul elszívta kísérte magát a temetőbe be a sírba A szomszédok négy év múlva vették észre hogy valaki hiányzik csak ők, o régi gazdák is. őket is megérti, meg a régi cselédtársakat is. Megáll velük néha — elbeszélgetni. Mindenkivel másról beszél. Nem mondhatja, nem kérdezheti ugyanazt egy régi gazdától, mint amit egy volt cselédtárstól kérdez. És ma már a gyűlések is ritkábbak, sokkal ritkábbak, mint régen. Ott annyi a mondanivaló, hogy maga a cselédélet, meg amit abból elfelejteni nem lehet, az is alig hozódik fel. Mondta is valaki, ha Lenin-jános annak idején el nem beszéli, hogy lépkedett ő a friss-meleg tehén- ganéban fázós lábbal a deres cukorré- paföldön, ha ezt akkor nem hallja meg valaki olyan ember,* akinek nagyon számít a szava — akkor talán nem elnök lenne, hanem jószággondozó. De olyan jól el tudta mondani. .. Az istállók mögött van az abrakos. Ott tárolják, onnan hordják a tehenek elé a takarmányt. Egyedi a takarmányozás. Mindegyik tehén feje felett ott a tábla, arra ráírva, melyik etetéskor milyen abrakból hány kilót kell adni a teheneknek — sorba. Lenin-jános, ha kigyönyörködte magát a tehenekben, be-benéz a takarmá- nyosba is. De csak éppen, hogy bekukkant. Megy tovább. Van ott valaki a takarmányosban a zsákok mögött? Vanl — Ni csak,'te vagy az. Dolmány Matyi elvtárs? Igen, Dolmány Matyi fejőgulyás van bent a takarmányosban egyedül. Ö is cseléd volt gróf Hadik Barkóczy Endrénél, Csak nem egy tanyán szolgáltak. Matyi a disznóval járt, később csapódott át a tehenészetbe, ö vagy Könözsi PtTnfin felvéti'Matyi ott áll a zsákok mögött, nem szól egy szót se. Az elnök meg letelepszik a zsákok tetejére. Kényelmes ülés esik ott, van hely, leiilfietne Matyi is. Az elnök kezdi: régen az őszi időben, amikor beszorult a gulya, a ménes ... télen mehettek a hónaposok az uradalomtól, ki merre látott — Dolmány Matyi nem szólt. Hát amikor VÉGH ANTAL: DOLMÁNY MATYI NEM SZÜL nem lépkedett soha a friss-meleg tehéntrágyába, vagy nem fázott a Iába, de ha lépkedett volna, se biztos, hogy úgy el tudná ezt mondani, mint Lenin- jános. Nem lett belőle elnök, még elnökhelyettes se; negyven éve már, hogy az istállók, a jószág körül dolgozik. Ha az a trágya egy rakáson lenne, amit Dolmány Matyi kihordott a jószág alól a két karján, egyszer- másszor, itt a téeszben meg annak idején az uradalmi tanyákon ... lehet, volna akkora csomója, mint a Gellérthegy. Dolmány Matyi lehúzódott a zsákok mögé. — Adjon isten, Matyi elvtárs! — Lenin-jános azt a szót, hogy elvtárs, soha senkinek a neve után nem szokta elhagyni. — Jó napot kívánok, elnök elvtársi Megállnak egymás mellett. Az elnöknek volna kedve egy kis beszélgetésre. Egyre kevesebb már itt a téeszben az olyan ember, akivel a régi dolgokról szót lehet váltani. Kit érdekel ma már az az idő? Matyit biztos! — Miért mondod nekem azt, hogy elnök elvtárs, miért nem mondod úgy, mint azelőtt, hogy Lenin-jános? Egy jéghideg, verhetetlen keringő után A te partodat választotta hát a tenger és a te arcodnál esett el végül is a Legyőzhetetlen Keringő Én élek de mintha odalenne az élet didergő arcom huszonhat éves És meztelen Légy a mindenem Légy a szülőföldem is szőke lány öleld testemre elvesztett ruhám Hajszálon múlik a vers Ha beleírnálak leszakadna meg az egyik társunk ügy mutatkozott be egy lánynak a hernánszegi bálban: „Páskuly Sándor, angyalosi lakos, a nagytanyán hónapos". Nem nevet ez a Matyi elvtárs semmin. Meg nem is toldja meg azt, amit Lenin-jános elkezd. így nem lehet jóízűt beszélgetni. — Hogyhogy te még itt vagy, Matyi elvtárs? Te ma délelőttös voltál! — Most akartam hazafelé menni, elnök elvtárs. Nem, az istennek se mondja úgy, hogy Lenin-jános elvtárs. — Olyan a te képed most, Matyi elvtárs, mintha lóganét tartana valaki az orrod alá... Ülj le egy kicsit... ott az a zsák! Leülne, de nem tud... áll Lenin-Já- nos előtt. Matyi elvtársnak tele van a zsebe. Mi az, amit nem vesz ő észre maga körül? Észrevesz mindig mindent. Lehet, hogy már az első pillanatra észrevette Dolmány Mátyás zsebeit. De ke- gyetlen ember! Nem szól, nem kérdi, hogy mi van a te zsebedben, hogy kerül az oda, ezért fegyelmi jár, levonás, figyelmeztetés! Nem baj, csak lennének túl rajta! Csak néz, leseget az elnök a szemöldöke alól, olyan Kényelmesen ül a zsákok tetején, mintha sohase akarna felállni onnan. Matyinaljp már hideg víz csorog a homlokán. — Hej, Matyi elvtárs, mi mindenen kell az embernek keresztülmennie, amíg él. Nekem is, neked is. Mi mindenen keresztülmentünk mi ketten? Leterítettem egyszer a gubát a csutkaföldre. Felét magam alá, felét magamra. Szunyókáltam egy kicsit, nem sokat, csak annyit, hogy ha elindul a jószág, ne menjen előlem messzire. Amikor kelnék, érzem, nehéz a guba, mintha ülne rajta valaki. Belepte a hó .,. az nyomta, az nehezítette ... emlékszel, Matyi elvtárs? — Elnök elvtárs! Hadd rakjam ki ami a zsebemben van! — Rakd csak, Matyi elvtárs! Kirakja. Lenin-jános nézi. Kukorica az egyik zsebből, a másikból árpa. — Ennyi belefért a te zsebedbe, Matyi elvtárs? Micsoda zsebed van neked?! Van, jó nagy! Ügy varrta meg otthon az asszony Mátyás nadrágzsebeit, hogy azok ott, belül a lába szára mellett leérnek majd a földig. Az elnök csak nézi, csak nézi. hogy kotorja ki Dolmány Mátyás a zsebeit, hogy szedi ki a zsebe alfáról az utolsó szem kukoricát is. — Szóljon, elnök elvtárs, hogy nyíljon meg a föld! Én meg hadd bújjak alá a szégyentől ... én úgy szégyellem magam! — Hogy szóljak én a földnek? — Maga mindent tud, amit akar! Akarja, hogy nyíljon meg a föld. hogy én belebújhassak. Nevet, Lenin-jános nevet, — Ha azt mondanád, hogy Lenin- jános, le, akkor szólnék. — Én most nem tudom azt monda- ni! — Minden nadrágodnak ilyen zsebet varrt az asszony? — Nincs nékem csak ez az egy nadrágom! — Egy nadrágod van, Matyi elvtárs? — A dologra egy. Meg az ünneplő... Nem volt nekem ettől több soha. Gondoltam ezután se legyen, ha eddig nem volt. Ha elnyűvik, vesz az asszony másikat. — Aztán mielőtt rád adja, megigazítja a zsebét? — Dehogy! — Ha csak ez a két nadrágod van neked, Matyi elvtárs, hova teszed to a pénzt? Ha még nadrágot sem veszel magadnak eleget?! Mennyi volt a kereseted tavaly? — Hetven körül, elnök elvtárs. Építettem ... — Ráment mind? — Maradt egy kicsi a postán is... — Építettél, a házavatásra meg sem hívtál! — Nem Is tudom, eljött vón-é az el' nők elvtárs? — El énl — Akkor tessék eljönni csak úgy..» — Voltam én nálatok a Zsíros-tanyán is... — Volt... — Vírágékkal laktatok egy pitvaron ... — Úgy, úgy elnök elvtárs! •— Hányan voltatok ti ott összesen? — Tizenheten a két család ... — Aztán milyen ez a te házad most, Matyi elvtárs? — Három szoba, meg minden! — Van benne fürdőszoba is? — Van! Én nem akartam, de az asz* szonynak kellett. Meg a gyerekeknek!! — Szép lehet! — Az! — Na, menni kéne, Matyi elvtárs... — Menni, menni... Aztán nem mond űekem az elnök elvtárs semmit? — Mit mondjak? — Azt, hogy szégyelljem magam. Én szégyellni akarom magam, az elnök elvtárs előtt... — Ne előttem szégyenkezz! — Hát? — Magad előtt... az az igazi ! Lenin-jános leszállt a zsákokról, leverte a nadrágját a pihéktől. Menni készült, nyújtotta a kezét... — Ne menjen még, elnök elvtárs! Na hagyjon engem itt. — Ne menjek el. Hát mit csináljak? — Adjon fegyelmit nekem ... Írasson ki! — Dehogy adok fegyelmit! Dehogy íratlak ki. Éppen téged? Hiszen nem tudja rajtunk kívül senki! Meg soha nem is fogja megtudni! Kibírjuk mi ezt is, Matyi elvtárs. Most már kibírja a téesz. Hisz tudod, hogy mi mindent kibírtunk ... gondold csak végig... — Végiggondolom ... — Na? — Sokat, nagyon sokat! Mióta bírunk mi mindent! — Látod, akkor mit piszkoskodjunk itt ezzel a kukoricával, árpával? Lehet két kiló, három? — Nem lesz semmi bajom? — Mondtam, hogy nem! — Még a közgyűlésen se, amikor a hiányosságok ... — Ott se, soha ... megígértem. — Köszönöm a jóságodat Lenín-Já- nos! Az elnök kimegy a takarmányosból, hátra se néz, hogy Dolmány megy-é utána? Végignézi a teheneket, mind sorba. Megy az istállóban, mintha templomban járna. A félig emésztett savanykás fű szaga, a friss tehéntrágya meg a tej édesmeleg illata terjeng. Élvezi, magába szippantja. Arra gondol, hogy neki vajon mi szégyellnivalója van maga előtt? Meg hogy vajon ez a Dolmány Matyi ilyen ember marad most már vé gig, amíg csak él? És vajon ő más ember lenne-é a Matyi helyében?
