Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám, szombat

július 15-én u pratislaoai Dusán lurkoviő kiállítási teremben megnyitottak a „Nemzeti kultúremlékünk — Devín — 5000 éves történelme" című kiállítást. A kiállítást a harmadik nemzetközi szlávrégészeti .kongresszus keretében rendezik, /amelyre szeptem­ber 7 e és. 14 e között kerül sor. A kiállítás bemutatja a régé­szek tudományos kutató munkáját 1921-től kezdődően. (Felvétel: Z. Repová — CSTK) A beteg és a gyógyszer Sajnos ritkít az olyan ember, aki időnként ne betegedne meg. A gyógyulás egyik eszkö­ze a gyógyszer. Ma már nagyon sok hatásos, értékes gyógyszer­rel rendelkezünk, s számuk napról napra gyarapszik. Ezek a szerek azonban komoly ve­szélyt is hordoznak, ezért csak nagy körültekintéssel adagolha­tó k. Az úgynevezett „differens“ (erős hatású) gyógyszerek a gyógyítást rohamléptekkel vi­szik előre, de mindenkinek tud­nia kell azt is, hogy minél ha­tásosa)»)) a gyógyszer egy bizo­nyos betegség gyógyításában, annál veszélyesebb is. Az általános gyógyszerfo­gyasztás növekedése világjelen­ség. Különösen nagymértékű a fogyasztás emelkedése egyes „divatos“ gyógyszerek esetében. Például az altató és nyugtató gyógyszerek fogyasztása a hat­vanas évek kezdetétől az évti­zed végéig megkétszereződött. A l»e.tegek a felírt, vagy recept nélküli vásárolt gyógyszerek egy részét nem szedik be, hanem otthon összegyűjtik, tárolják. Kis házi gyógyszertárt rendez­nek be maguknak, melyben a háztartásban esetleg szükséges néhány fontos szeren kívül (fájdalomcsillapító, 1 áz cs illa p í - tó, széntabletta, nátha elleni szerek) a fentiek is helyet kap­nak. Egészségügyi törvényünk ezért előírja, hogy a differens gyógyszereket kizárólag recept­re szabad kiadni, sót sok gyógy­szer 'csak szakorvosi rendelet­re kapható. A támlás alatt a gyógyszer javarésze tönkremegy, lejár, vagyis hatástalanná válik. Más része viszont káj'os, mérgező termékké alakul át. Végül min­dennapos veszélyt jelentenek a gyermekekkel szemben, akik játékból, vagy véletlenül hozzá nyúlhatnak a veszélyes gyógy­szerekhez. Itt meg kelJ emlí­tenünk, hogy az esetleg szük­séges néhány gyógyszert, vala­mint azt, amelyet éppen hasz­nálunk, mindig zárt, gyermek számára . hozzáférhetetlen he­lyen taroljuk! Érdemes megemlíteni a tár­sadalmi kárt is, amit a gyógy­szer felhalmozása idéz elő. Ez abban rejlik, hogy a gyógyszer igazi értéke nem az, amelyet a recepten feltüntetnek, vagy amennyiért szabadon megvásá­rolhatjuk, hanem ennek 5—10 szerese. Orvosságainknál mindig szá­molni kell a mellékhatással. Vannak fontos szerek, melyek a csontvelőt károsítják, trom­bózis ellenes kezelés kapcsán vérzés-ék léphetnek fel, más szerek károsítják a májait, ve­sét, rontják a látást; szédülést okoznak. Ezeknek a mellékha­tásuknak azonban nagy része átmeneti, a szer elhagyásával megszűnnek. A jó kezelésnek ellenbe« ezt a határi érintenie kell, és a betegnek tudnia kell róla. Ezeket a mellékhatás! tü­neteket azonban nem szabad összetéveszteni a gyógyszerek a beteg általi túladagolásának tüneteivel. Például az A és a 11 vitaminok túladagolása nehéz mérgezést okozhat, nagy meny- nyiségben használt Alnagon, Dínyl, Algena akadályozza az egészséges vértermelést, a szul- fonamidok káros hatással van­nak a májra, vesére, öngyógyí­tás Penicilinnel, Oxymikoinnal, Tetraciklinnel allergiát, nehéz sokkot idézhet elő, amely halá­los kimenetelű is lehet. Nagyon fontos modern tudo­mányág foglalkozik a gyógy­szerek egymás közötti kölcsön­hatásával. Egyes szerek erősí­tik, más gyógyszerek viszont csökkentik egymás hatását. Mint látható, nagy tudás és kö­rültekintés szükséges a gyógy­szerek előírásához, ezért kel) mindenkit inteni, magától ne nyúljon hozzájuk. És még egy fontos dolog, 2- vagy 3-fajta gyógyszernél senki egyszerre többet ne szedjen! A betegek többször az injek­ciót tekintik a legkomolyabb kezelésnek és gyakran felteszik a kérdést, nem lenne-e jobb az injekció. Az injekció alkalma­zása alapján gyorsabban áll be a gyógyszerhatás, de az a fel­tevés, hogy az injekció erősebb mint más gyógyszerforma nem állja meg a helyét. Pl. a kúp 1,5-szer több hatóanyagot tar­talmaz, mint a tabletta. Az or­vos minden l>etegnél mérlege­li, melyik gyógyszer milyen for­mában éri el a legjobb hatást. A betegnek, magának is közre kell működnie az egészsége vé délmében. Ismeretes, hogy an­nak a betegnek, aki nagyon meg akar gyógyulni, sokkal na­gyobb az esélye a gyógyulásra. Ezen felül megfigyeli a gyógy­szer hasznos, esetleg káros ha­tását is, és beszámol erről or­vosának, aki idejében megvál­toztathatja az adagolást, ese­tenként a gyógyszert is, és így közösen kikerülhetik a kelje­in et l en í me 11 ékha t ások a l. Fontos tudnivaló, hogy a gyógyszerszedés sok esetben el­kerülhető, vagy minimumra csökkenthető megfelelő élet­móddal. A rosszul alvó személy álmatlanságát sokszor jobban megoldja, ha este sétál, vagy •langyos fürdőt vesz, mintha erős altatókat szed be, amelyek iránt a szervezete csakhamar úgyis érzéketlenné válik, s akkor ál­matlansága kezelhetetlen les?.. Az elmondottakat összegezve leszögezhetjük, a gyógyszere­ket otthon ne tároljuk, öngyó­gyítást ne végezzünk, esetleg a körzeti orvos házhoz hívása al­kalmával megkérhetjük az ott hon levő gyógyszerek átvizsgá- lásárn selejtezésére és a feles­leges yógyszerek meg semmisí fpcÁrp Dr. ÉVA KVASZOVA 1975, VII. 19. A SOWIE GÓRY TITKA Lengyelország délnyugati ré­szén, Alsó-Sziléziában, a Sowie Góry erdői x>rí főtt a nyúlványai között fekszik egy kis fürdővá­ros, Walim. A háború alatt a hitleristák ezt a területet tiltott övezetnek nyilvánították. Walim utcáin a Wehrmacht, a légierő és a haditengerészeti flotta egyenruháját viselő német tisz­tek nyüzsögtek. Később a hadifoglyok és a koncentrációs táborba hurcoltak menet oszlopai és hatalmas te- herrakományok zsúfolódtak az utakon. Az emberek és a teher­szállítmányok végállomása az erdőborította Sowie Góry sző gesd rőttől körülkerített, tiltott területe volt, amelvet SS-őrség és tábori csendőrség őrzött. Reköszöntött az 1945-ös esz­tendő. A szovjet hadsereg egy­re jobban megközelítette Wali- mot. A tiltott övezetben éjsza­kánként ismét szünet nélkül búgtak a titokzatos ládákat szállító tehergépkocsik motor­jai. Azt azonban senki sem vet­te észre, hogy akár egyetlen foglyot is visszahoztak volna az erdőségből. Amikor az utolsó német gép­kocsi is elhagyta a várost, a hegyek robbanásoktól vissz­hangzottak. Néhány nap múltán a város néhány lakosa megkoc­káztatta, hogy behatol a tiltott Övezetbe. Ám a földalatti tár­nák bejáratánál, ahová keskeny nyomtávú vasút vezetett, csak hatalmas, berobbantott torlaszo­kat találtak. A SZÖRNYŰ LELET Évek teltek eil. A helybeliek közül valaki konyhaikertet akart ásni a hegyek horpadásában. Óriási tömegsírra bukkant, több mint 000 tetemmel. Az egyenru­ha-foszlányokból, s a gombok alapján sikerült megái lapítania: az áldozatok szovjet hadifog­lyok voltak. Tarkólövés végzett velük. A szörnyű leletről meg­jelent löbb cikk, s újra felkel­tette az emljerek érdeklődését: mi is történt valójában Sowie Góry bán? A póznáni tiszti főiskola nö­vendékeinek egy csoportja el­határozta, megpróbál fényt de­ríteni a titokra. Hat harckocsi­zó alhadnagy indult Walimba, a szükséges felszereléssel együtt. A felderítő csoportba bevettek engem, a szovjet új­ságírót is. Velünk tartottak Walbzich város barlangkutató klubjának tagjai is. A TITOK NYOMÁBAN A szűk ösvényen a hegy lej­tőjéhez érünk, és... megállunk. Köveikkel szegélyezett út húzó­dik előttünk. A talajvíztelenítő kutakat öntöttvas rács fedi. Lefelé ereszkedünk, fugowica falu irányába. Ez már a titok­zatos objektum területe. Itt csoportunk három részre oszlik. Két raj egyenesen halad to­vább, mi a lavorniky hegy lej­tője mentén indulunk el, a kes­keny nyomtávú vasúthoz iga­zodva. A sínek eltűnnek a kő- omladék alatt, csak a tetején fedezünk fel egy kis rést. Óva­tosan betekintünk. Félig nyitott tenyérre emlé­keztető tömör vasajtót látunk. Vastag rozsdaréteg borítja. Itt nem tudunk behatolni. A lerombolt őrtorony mellett felkapaszkodunk a hegyre. A rit’kás erdőben fehér folt csil­lan. Közelebb megyünk. Furcsa kép tárul szemünk elé. Az er­dei fenyők és a lucfenyők kö­zött ezer meg ezer cementes zsák hever, szabályos glédába rakva. Az eső, a szél, a múló idő megkeményítette a cemen­tet. Nyugtalanító érzést kelte­nek bennünk ezek a kőzsákok. Kissé távolabb vasbeton-épü­let maradványait fedezzük fel. Falait a levegőbe röpítették, a teteje fél recsúszott. A romhal­mazból kerámia szigetelő csö­vek és üveggyapot-nyalábok ágaskodnak ki. Mi lehetett itt? Az őrség kaszárnyája, szolgá­lati helyiség, avagy laborató­rium? Elindulunk a hegy csúcsára. Fákkal álcázott, nagy betonépii- let áll itt. Méretei elképesztőek. A hét nagy terem alapterületi: több száz négyzetméter. A masszív falakat hőszigetelő, píéselt nád borítja. A padló re­pedésén át az alagsor látható. A fák égésűi az épületig hú­zódnak. Pedig itt nincs föld, minden csupa beton. A fákat hordókban szállították ide, majd leönt ölték betonnal. Kitűnő ál­cának bizonyult. Két kilométer után elérjük a legtitokzatosabb helyet. A terv „starthelyként“ említi. A föld felett, körülbelül 3 méteres ma­gasságban, egy 50X50 méteres betonlap emelkedik ki a kör­nyezetből. Az építkezést felte­hetőleg nem tudták befejezni. „Starthelyhez“ semmiképp sem hasonlít. Akkor hát mihez? Újabb részlet tárul szemünk elé. A „starthelytől“ pontosan északkeletre a he^gy lejtőjén, több kilométer hosszú, széles nyiladék tűnik elő. A tartópillé­rekről ítélve, itt függőpálya le­hetett. Rövid pihenés után a wlod- jnzi hegyek irányába folytatjuk utunkat. Gumicsónakot és víz­hatlan gumiöli ön y őket viszünk magunkkal. Torlaszokon és labirintusokon keresztül jutunk ei a vízzel el­öntött folyosókig. Csónakba ülünk. A kanyargós alagút kö­rülbelül három méter széles. A víz hideg, akár a jég, de át­tetszőén tiszta. Ha a lámpa fé­nyét rá vetítjük a fenéken fel fedezzük a keskeny nyomtávú vasút sínéit, a széttört talics­kák, iapőtok maradványait. Szemügyre vesszük a falakat. Tíz-tizenkét méterenként fehér festékkel festett nagy számok láthatók: 21.. . 23 . .. 25 ... Olykor vörös négyszögek tűn nek fel. Váratlanul orosz nyelvű fel­irat kerül elénk. Karbidlámpa kormával rajzolták a falra: „N. Nyikityi... 1390.“ Talán Nyiki- tyin? A következő felirat: (pon­tosan emlékszem az írásmódra) „Valogya Szvlridov“, majd a dátum: „1945. január 14.“ Vagy­is, a felirat hat nappal koráb­ban került a falra. Tehát, szin­te az utolsó pillanatig dolgoz­tatták a foglyokat. A vezeték­név és a keresztnév nyilvánva­lóan orosz. A felirat azonban arra utal, hogy az belorusz., vagy lengyel fogolytól szárma­zik. Erről tanúskodik a vezeték­név „1“ betűje és a keresztnév ben az „o“ helyett az „a“. Némán tesszük meg a vissza felé vezető utat. A titkot csu­pán érintettük, mégis árulko dott egy s másról. Az életben maradt foglyok ta­núvallomásai, a megőrzött do­kumentumok és saját kutatá­sunk alapján sikerült megálla­pítanunk, a háború alatt Walim területén és közvetlen közelében gigantikus föld alatti hadászati jellegű építkezés folyt. A tilos övezetben 25 koncentrációs tá bor állt: hadifoglyok, politikai foglyok és a lei gázott országok polgári lakosai dolgoztak itt. A munka méreteiből arra lehet következtetni, hogy körülbelül 70 000 ember dolgozott az épít­kezésen. A romok nemcsak a titokza­tos üzemeket fedték be. Sok tízezer ember eltűnésének tit­kát is őrzi. A szerző azt reméli, hogy a riport megjelenése után jelent­kezik valaki a túlélők közül, és segít kideríteni, mi történt a Sowie Góry hegységbe került több tízezer orosz, lengyel, olasz és más nemzetbe! i fogoly - lyal. NYIKOLAJ PL1SZKO, (Szocia I iszlicseszka ja 1 nduszt ü ja) Még egy pillanat és a barlangkutatók elindul­nak ifjúkra. A kép bal (»Idaláit a sxerxft. A további út már veszélyes. Hl ugyani» rub hanganyagra bukkantunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents