Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám, csütörtök

Az ateista nevelés - tudományos világnézetre nevelés

A PEDAGÓGUS TAPASZTALATA • A KOMMUNISTÁK ÉS A VALLÁS • NEM A HIVÖK, HANEM A TÉVES NÉZETEK ELLEN KÜZDÜNK

Az ősember a titokzatos, számára felfoghatatlan természeti erőket — a villámot, a mennydörgést, a szárazságot, az árvizet stb. — képte- telen volt megfékezni s ezért félt tőlük. Képzeletében emberfeletti tulajdonságokkal ruházta fel, istenekként tisztelte őket és áldozathozatallal, imádsággal igyekezett a jó és a rossz szellemek kegyeibe férkőzni. Később, a kizsákmányolás korában, az elnyomott nép tehetetlenségében szociális nyomorát is az istenekbe, an• gy al okba, csodákba vagy akár a túl világi életbe vetett hitével igyekezett enyhíteni. Ezeknek a

nemzedékről nemzedékre szálló, mggyőződéssé érlelődött elképzeléseknek az alapján született meg és formálódott évszázadokon keresztül a vallás, mely azonban homlokegyenest ellenkezik a korszerű, tudományos eszméket hirdető marxista világnézettel.

ANTONÍN VAN EK docens, a tudományok doktora, a prágai Károly Egyetem Marxizmus — Leninizmus Intézetének igazgatója a tudományos világnézet lényegét — kérésünkre — űz alábbiakban ismertette:

— A marxista világnézet tudományos alapon dönti meg és utasítja vissza a valóságnak meg nem felelő, helytelen eszméket — mondotta. — Egyszersmind megmagyarázza és megvédi a saját ideológiáját, amelyhez — amint azt az utóbbi években tapasztalhat tűk —• a modern világhoz fokozatosan alkalmazkodni igyekvő egyház is bizonyos mértékben közeledik. Ennek a törekvésnek különösen XXIII. János pápa 1963- ban történt beiktatása óta lehetünk tanúi, aki „az egyháznak a világgal és az emberekkel folytatott párbeszéd[" bevezetésével új korszakot nyitott az egyház történetében. Ismeretes, hogy ezt az irányvonalat

— többé-kevésbé — utóda, VI. Pál pápa is követi.

• Mi következik az egyháznak ebből a magatartásából?

— Mint marxisták, tudomásul vesszük, hogy az egyház fokozatosain elveti a dogmát izmust és a maradiságot. Űj utakon ha* ladva ketresi a lehetőségeket, hogy felvegye velünk a kapcsolatot. Elismeri, hogy a kommunizmus reális erőt képvisel a világban és azt döntő tényezőnek, egyenrangú félnek tekinti az ideológiai harcban.

— Mindebből az következik, hogy túlságosan leegyszerűsítenénk a dolgokat, ha nem foglalkoznánk behatóan a problémákkal és megelégednénk azzal a — érvnek semmiképpen sem elfogadható — puszta megállapítással, hogy az egyháznak nincs igaza. Noha Marx szavai szerint a vallás nemcsak a nyomor kifejezője, hanem egyúttal tiltakozást is jelent a nyomor ellen, ő sem becsülte le az egyház tanait. Ezért tanulmányozzák oly tüzetesen filozófusaink és pedagógusaink ezeket a problémákat, amelyekkel — véleményem szerint

— a szülőknek is meg kellene ismerkedniük. Ugyanakkor azt is tudatosítaniuk kellene, hogy a múltban ezen a téren időnként elkövetett hibák többnyire a bonyolult politikai problémákra voltak visszavezethetők. Még nem felejtettük el, hogy 1948-ban az egyház rendszerünk esküdt ellensége volt. Az állam természetesen nem tűrhette áskálódásait, s ezért a kiéleződött harcban az egyház húzta a rövidebl>el. Ám annak is tudatában vagyunk, hogy az időnkénti összecsapások miatt nem mindig bántunk kesztyűs kézzel a hívőkkel.

— Mondanom sem kell, hogy ezek a kilengések nem a párt kezdeményezésére történtek, és nem is voltak általános jellegűek. Csupán az egyház és rendszerünk kapcsolatát juttatták kifejezésre. Ma már más a helyzet. Tudomásul vettük, hogy a hívők az állam polgárai, akikkel együtt élünk és dolgozunk.

• Milyen elvek alapján képzelhető el a hívőkkel a békés együttélés?

— Mindenekelőtt különbséget teszünk hívők és hívők között. Az idősebbek, akik vallásos környezetben nevelkedtek és nőttek fel, ilyen szellemben nevelik gyermekeiket és unokáikat is. Meggyőződésünk, hogy ezzel a szüleik emlékének és a saját lelkiismeretüknek adóznak. Ezeknek a becsületes dolgozóknak a magatartását, akik velünk együtt építik a szocializmust, nem érheti bírálat. Felfogásukat tudomásul vesszük, azokkal az ál- szenteskedőkkel ellentétben, akik nyíltan ugyan nem mernek tiltakozni politikánk és rendszerünk ellen, de ellenszenvüket — állítólagos vallási meggyőződésük mellett tüntetve — juttatják kifejezésre. Tisztában vagyunk azzal, hogy

ez utóbbiakat aligha sikerül jobb l>elátásra bírnunk.

— Sokkal fontosabbak számunkra tehát a már említett, többségben levő becsületes dolgozók. Nem annyira a már távozóban levő öregekre, mint inkább gyermekeikre, jövő nemzedékünkre gondolok, akik egykor társadalmunk alapját képezik majd. őket igyekszünk megnyerni eszméinknek, politikánknak, bár az ezzel járó nehézségekkel is tisztában Vagyunk. Sokam közülük ugyanis még mindig vallásos szüleik befolyása alatt élnek. Igaz ugyan, hogy az iskola, a könyvek, a tv és a rádió, valamint a filmek nagy segítségünkre vannak, mégsem beszélhetünk általánosan kielégítő eredményekről. Az élet sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségei miatt ugyanis a fiatalok egy része kishitűvé válik, meginog. De olyanok is akadnak még, különösen faluhelyen, akik azt hiszik, hogy ha egy- maguk azonnal nem képesek megoldani problémáikat, akkor a „természetfeletti" erők bevonásával elérhetik céljukat.

• Milyen álláspontra helyezkedjünk tehát a hívőkkel kapcsolatban?

— Véleményem szerint azokkal a hívőkkel szemben, akik még nem sajátították el a marxista ideológiát, vagy bizonyos kétségeik vannak ezzel kapcsolatban, elnézőknek kell lennünk. Hiszen alkotmányunk is lehetővé teszi a szabad vallásgyakorlási. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek az érzelmeit tiszteletiben tartjuk, cselekedeteit mindaddig nem kifogásoljuk, amíg nem ellenségről van szó, illetve amíg az illető nem kerül összeütközésbe a törvénynyel.

— Ez a nagyvonalúságunk azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy felvilágosítsuk a hívőket tévedésükről és tudományos alapon is meg- védjük marxista világnézetünket. Egyúttal megmagyarázzuk nekik, hogy iskoláink, kulturális intézményeink a szocialista társadalom vívmányai, s ezért a tudományos világnézet szellemében neveljük az ifjúságot. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a vallás nem téveszthető össze a politikával, főleg pedig nem engedhetjük meg, hogy valaki a vallást államellenes politikáira használja fel. Erre 68- ban — sajnos — nem egy esetben sor került.

— Természetesen, a politikánkba beavatkozó törvényszegő szektákat nem tűrhetjük, amelyek pl, a munkaidő pontos betartása ellen agitálnak vagy pedig magas tagsági díjakat rónak ki az ezzel családjaikat megkárosító hívőkre.

— Visszatérve a fiatalokkal kapcsolatos problémákra, hangsúlyozom, hogy a mi kötelességünk átsegíteni a hívőket nehézségeiken és felnyitni a szemüket. És mert célunk, hogy elnyerjük bizalmukat, a papokkal is fel kell vennünk a harcot, akiknek a többsége — természetesen számításból — a politikába is bekapcsolódott, hogy demagóg ellenérvekkel megtévessze a tapasztalatlan ifjúságot. Előadásaiknak, vitadélutánjaiknak ez a célja, sokan még a kocsmába is eljárnak „báránykáik" kedvéért. Akadnak köztük olyanok is, akik a sportot is azért űzik, hogy még jobban beférkőzzenek a fiatalok bizalmába. Céltudatosain, következetesen dolgoznak, és figyelmük a legapróbb részletekre is kiterjed. Míg pl. a mi világnézeti irodalmunk és szépirodalmunk tartalmilag, sőt külsejét tekintve még sok kívánnivalót hagy maga után, az egyház könyvkiadóinak termékei, kisebb példárnyszámban

ugyan, de ízléses borítólappal, finom papíron jelennek meg.

• Milyenek a főiskolásokkal folytatott közvetlen beszélgetések alapján szerzett tapasztalatai?

— A fiatalok nem egyszer vetik a szememre, hogy míg az egyház a szentjeit tiszteletben tartja s egyet sem közösített ki még közülük, addig mi a kezdetben példaképül eléjük állított politikusaink közül idővel nem egyet meghurcoltunk. Kinek higyjünk tehát? — teszik fel sokan a kérdést, melyre válaszolnunk kell. Megmagyarázzuk nekik, hogy a döntő erő a marxizmus—leniniz- mus, tehát a párt. A pártot azonban emberek képviselik, a politikai eszméket is emberek hirdetik és terjesztik, akikről feltételezhető, hogy kitartanak meggyőződésük mellett, és nem követnek el végzetessé válható hibáikat. Ha azonban ez mégis megtörténik, akkor kénytelenek vagyunk levonni a következtetéseket s leváltani azt, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Véleményem szerint azonban célszerűbb lenne, ha lehetővé tennénk az ilyeneknek, hogy magas tisztségükhöz méltó módon távozzanak. A formák betartása ugyanis a fiatalok miatt is elsőrendű követelmény, mert ha nem járunk elől jó példával, ha nem várhatnak tőlünk biztonságot, akkor ezt a hiányérzetüket az egyház — a túlvilágra hivatkozva — különböző ígéretekkel k önnyűszerre 1 pó t o I h a t ja.

— Ezért nem tartom helyesnek azt sem, ha a papokat kedvezőtlen vagy nevetséges színben tüntetjük fel az ifjúság előtt, és rámutatunk gyengéikre. Ezzel nem sokra megyünk, hiszen ők is emberek. Megbotolhatnak csakúgy, mint bármelyikünk.

• Nem beszéltünk még a vallásos párttagokról. Milyen velük szemben a helyes állásfoglalás?

— A vallás nem hozható közős nevezőre a marxizmus—le- ninizmus ideológiájával. Ellentmond a párt alapszabályzatának is. Azokat az elvtársakat tehát, akik ezt nem veszik tudomásul, felszólítjuk, nyilatkozzanak: miért léptek be a pártba, ha nem ismerik el tud am án y os v ilá gn éz etünk e t. Ha karrierizmusból tették, nyílttan megmondjuk nekik, hogy nincs közöltünk a helyük. Mert a párt igényes tagjaival szemben formális párttagokra és azokra, akik világnézetünket nem képesek felfogni, vagy nem hajlandók terjeszteni, nincs szükségünk. Kommunista meggyőződés nélkül tehát senki sem lehet a párt tagja.

— Összegezve az elmondottakat, ismételten hangsúlyozom, hogv az ateista nevelés a kommunista nevelés szerves része, és mint ilyen, nem korlátozható vallásellenes propagandára. Konkrét érvek alapján, a tudományos világnézetből kiindulva, minden cselekedetünket tükröznie kell. Nevelőmunkánkkal az ifjúság műveltségének fokozására, látóköre kilerjesz tésére törekszünk. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a fiatalok megértsék: az egyház a minden reális alapot nélkülöző „túlvilági boldogság" ígéretével félrevezeti őket. Gondtalan életünket a saját becsületes munkánkkal kell megalapoznunk és biztosítanunk, hogy fáradozásunk gyümölcsét már itt, a földön élvezhessük. Szocialista társadalmunk ehhez az igyekezetünkhöz — csakúgy mint a múltban, — a jövőben is teljes mértékben segítő kezet kíván nyújtani.

KARDOS MARTA

A Hratislava-Uúbravka Műszaki Oveggyái-ban a racionalizálást intézkedések elsősorban a munkakörnyezet és a termelés minőségi javítására irányulnak. Ezt tartották szem előtt a gyár újítói is, amikor kidolgozták a húzott üvegcsövek automatikus mérési módszereit, ami lehetővé teszi a munkatermelékenység növelését és a készáru minőségének javítását.

rFolvétel: J. Lofaj — CSTK)

i Fokozott figyelmet o munkavédeiemne;

AZ EGÉSZSÉG ÉS AZ ÉLET ÉÜDEKÉBEM

Szocialista társadalmunk nagy figyelmet szentel a dolgozók egészsége védelmének, így tehát a munkavédelemnek is. Az SZSZK-ban tavaly az előző évhez viszonyítva 3100-zal csőikként az üzemi baleseteik száma, s több mint 34 ezerrel kevesebb munkanapot mulasztottak balesetek miatt. Ez a kedvező fejlődés, beleszámítva a foglalkozási ártalmak és a haláilos Ixilesetek számának csökkenését is, nagymértékben az SZSZK kormányának a munkavédelem megjavítására irányuló intézkedései megvalósításától függ. Nagy segítséget nyújtott a Szlovákiai Munkavédelmi Hivatal ellenőrző tevékenysége. Dolgozói tavaly 7900 alkalommal ellenőrizték a különböző műszaki berendezéseiket. Problémát jelentenek továbbra is a nem munka jellegű balesetek, amelyeknek száma tavaly az előző évhez viszonyítva 3600- zal emelkedett. Milyen a helyzet a mezőgazdaságban?

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jelentése szerint az egyes szakaszokon tapasztalható részleges javulás ellenére a helyzet a többi ágazathoz viszonyítva kedvezőtlen. Az idilli tovább emelkedett a 60 éven felüli dolgozók arány- száma, a szövetkezetek alkalmazottainak több mint 22 százalékát képezik. Természetesen ez is !>efolyásolja az üzemi balesetek és a betegségek, arányszámát. Az üzemi balesetek száma a szövetkezetekben tavaly kissé csökkent, az egy üzemi biteseire eső mulasztott munkanapok átlaigos száma 14 százalékra csökkent.

A legtöbb üzemi baleset az összes kerületben a harmadik negyedévben volt. Ebben az időszakban használják a legtöbb gépet, ekkor a legnagyobb a dolgozók fizikai megterhelése. Kedvezőtlenül alakult a szövetkezetekben a nem munkajelle- gű balesetek száma. Az utóbbi öt év alatt 130 százalékkal emelkedett az ilyen balesetek száma, a miattuk mulasztott munkanapok száma pedig 84 százalékkal, Sok baleset következett be például a magánépítkezéseken, a háztartásokban, a közlekedésben stb. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hangsúlyozza, hogy megelőző intézkedéseket kell hozni a helyzet megjavítására és ebbe l>e kell vonni a mezőgazdasági irányító szerveket, a szövetkezeteket, a nemzeti bizottságokat, az egészségügyi létesítmények et.

Az egységes földművesszövetkezetekben a betegségek arány- száma kedvezőbb, mint a többi termelési ágazatban. Valószínű, hogy a munkakörülmények megjavulasával és az egyre tökéletesebb egészségügyi gondoskodással párhuzamosan tovább csökken a betegek száma. Az állami szektorban is tavaily a harmadik negyedévben fordult elő a legtöbb baleset. A mezőgazdaság állami szektorában azonban az utóbbi években

kevesebb a baleset, mint a szövetkezetekben. Ugyanakkor a nem munka jellegű balesetek száma az állami szektorban sokkal nagyobb és a betegségek arányszáma is kedvezőtlenebb.

Az utóbbi öt évben bizonyos fokig megjavultak a munkafeltételek és a munkakörnyezet az élelmiszeriparban, egyes termelési folyamatok azonban még mindig nagy igényeket támasztanak a fizikai munkával szemben és nem elég higiénikusak. Az élelmiszeriparban viszonylag nagyobb az üzemi baleseteik száma, mint a mezőgazdaságban. Ezt az olyan üzemek okozok, ahol éles tárgyakkal és üveggel dolgoznak (hús-, sör-, tej- és konzervipar), ahol kisebb balesetek fordulnak elő, de gyakrabban. Az összes termelő ágazat közül az élelmiszeriparban fordul elő a legtöbb megbetegedés. Amint már említettük, ezt sok esetben a nem megfelelő munkakörnyezet okozza. Rendkívül időszerű feladat, hogy megjavítsuk az élelmiszeripari dolgozók egészsége iránti gondoskodást és kiküszöböljük a munkakörülmények okozta f^fvatéVnsságo- kat.

A mezőgazaaság szakaszán súlyos problémát jelent a munkavédelem területén a halálos balesetek arányszáma. Számuk tavaly 1972-höz viszonyítva 24 százalékkal emelkedett. A legtöbb halálos balesetet a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban is a közlekedési eszközök és a nagy magasságból való esések okozzák. A balesetek okainak és forrásainak következetes felmérése megmutatta, hogy csaknem 75 százalékban játszik szerepet az emberek hanyagsága. Elsősorban a gépek nem kielégítő ellenőrzése, a karbantartás elhanyagolása, a biztonsági szabályok meg nem tartása és lebecsülése.

Annak ellenére, hogy a munkavédelem terén tapasztalható fogyaték ossá gokat b i z on y os mértékig a már Ismert okok Idézik elő — az idősebb dolgozók nagy arányszáma, az alacsonyabb szakképzettség, az élelmiszeriparban az üzemek egy részének elavultsága —, fokozott figyelmet kell szentelni a munkavédelem kérdéseinek. Komoly problémát jelentenek a technikai berendezések ellenőrzéséljen és karbantartásában tapasztalható fogyatékosságok, elsősorban a földművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A munkavédelmi szabályok ellenőrzésének megszigorítása, a felelőtlenek szigorú felelősségre vonása, hatásos intézkedések kidolgozása — ez csak a feladatok egy részét jelenti. Mindenkinek magának is védenie kell egészségét, életét, vagyis következetesen meg kell tartania a munkavédelmi szabályokat. A különböző balesetek, különösen a halálos balesetek erre intenek.

(eg)