Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám, kedd
VARJUK A FOLYTATÁST A múlt év őszén cikikel közöltünk Kráľovský Ghlmec (Királyhelmee) kulturális életéről; vélemények tükrében próbáltuk körvonalazni a város közművelődési helyzetét, az illetékes vezetők és a lakosság kultúráihoz való viszonyát. Az összeállt kép előtt, sajnos, nem örvendezhettünk. Több mondat jelezte, hogy hiányoznak a folyamatos munkát megteremtő és biztosító láncszemek; hogy helytelen a munkaszervezés; hogy sok még a fehér folľ. Idézzük föl például Kassai Bélának, a Városi Művelődési Otthon jelenlegi igazgatójának akkori szavait: „Amikor idPjöt íem, reméltem sikerül felpezsdíteni a kulturális életet. De ma, hét hónap nem éppen szívderítő tapasztalatai után már gyakran elmegy a kedvem. Mert például az eltelt idő alatt nem voltam képes összehozni egy színjátszó csoportot. Kezdetnek, színes rakétának szántam Tabi: Sportol az asszony című zenés vígjátékát. Kilenc szereplőre lett volna szükségem. F.gyszer eljöttek, aztán elfogytak.'“ Nem idéztük volna föl a cikket és egyik leglelkesebb népművelőnk szavait, ha nem öröm biztat rá: sokéves szünet után, a közelmúltban végre amatőr színjátszók is színpadra léptek a királyhelmeci közönség előtt. Mégis sikerült „összehozni“ egy csoportot, amely Kassai Béla rendezésében rendkívül nagy sikerrel mutatta be Wilde— Fehér: A kísértet házhoz jön című vígjátékát. A bemutató iránti érdeklődés és a siker — különböző téves felfogásokkal ellentétben — bizonyította, hogy igenis, a közönség igényli Szabó István és Palágyi Marika a darab egyik jelenetében Molnár János felvétele a műkedvelő együttesek előadásait, még Királyhelmecen is. A bemutató után elbeszélgettünk Kassai Bélával a darab színrevitelét segítő és nehezítő körülményekről. Főleg aiz utóbbiakról esett sok szó — mert érdekes módon manapság kedvezőbb feltételek mellett több visszahúzó erővel kell megküzdeni, mint tizenöt húsz évvel ezelőtt. — Elképesztően emberfeletti munka árán jött létre az előadás. A közönség nem lát a kulisszák mögé, nem tudja, mit és mennyit kellett áldozni. Persze, a nézőt ez nem is érdekli — mondja Béla. — Háromszor cserélődtek ki a szereplők. Volt úgy, hogy két hétig nem tudtunk egy rendes próbát tartani. Részben az állandó visszalépések. cserék miatt; részben meg azért, mert különböző műszakokban dolgoznak a szereplők. Nehezen tudtuk rendszeresíteni a próbákat. — A kosztümöket honnan vettétek? — Megvásároltuk az anyagot, és egyes szereplők maguk készítették el a ruhát, a többiekét művelődési otthonunk titkárnője varrta meg. A városban néhány ötletes, szépen kivitelezett plakátot láttam. És egy-két kirakatban fényképeket, amelyek még a próbákon, az előadás előtt készültek. Ismerős arcok, ismerős nevek: Szabó István, Magyar Hilda, fíagos István, Papp Nándor, Palágyi Marika, Pirovics Zoltán, Szerdi Maliid, Csordás Árpád, Ivancsó Erzsébet és Kassai Béla. Asztalosok, mozdonyvezetők, ápolónők, tanítók, \ apák és anyák. Nem több szabad idővel, mint mások. Sőt, néhányuk nem is helmeci lakos. — Ne feledkezzünk meg a technikusokról sem, Morovics Laciról és Tóth Laciról. Nagy segítségünkre voltak. Nem rajtuk múlott, hogy nem tudtunk előbb fénnyel és zenével próbálni. Még jobb lehetett volna az előadás. A kísértet házhoz jön című Színdarabbal a csoport ellátogat a környező falvakba. De hogy egy újabb, igényesebb darab bemutatására mikor kerül sor, nem tudta megmondani Kassai Béla. Persze nemcsak tőle és az egyelőre még kisszámú teremteni akaró csoporttól függ. Segítő kezekre várnak, több irányból. Ha megérkeznek, ha helyükre kerülnek a láncszemek, bizonyára nem kell ismét éveket várni egy újabb bemutatóra. BODNÁR GYULA JÚLIUSI KÖNYVÚJDONSÁGOK Hét szocialista ország közös vállakózásában jelenik meg a Győzelem Könylár sorozat, amelynek két cseh kötetéről, a Fučík illetve Otčenášek művéről már legutóbb beszámoltunk. Most a sorozat újabb kötetei érkeztek meg, köztük egy lengyel / Andrzejeivski: Hamu és gyémánt), egy bolgár (Di- mov: Dohány), egy német (Apitz: Farkasok között védtelen) és egy szovjet (Szimonov: Elök és holtak, Nem születtünk katonának, Az utolsó nyár j szerző műve. ,,A szerző őszinte köszönetét fejezi ki mindazoknak a bajtársaknak — a Nagy Honvédő Háború résztvevőinek —, akik barátian megosztották velem személyes emlékeiket, és azoknak is, akik még kéziratban olvasva a regényt, megjegyzéseikkel és tanácsaikkal segítségére voltak“. Konsztantyin Szimonov hatalmas, több mint két és fél ezer oldalas trilógiájának első kötete, az Élők és holtak“ tartalmazza a szerző megjegyzését. A másfél évtizeden át írt nagyszabású regény (1955-ben kezdte írni, 1970-ben fejezte be) nemcsak a szovjet, hanem a világirodalomnak páratlan krónikája a második világhábo rú vérzivataros napjairól. A front minden borzalmát, személyes élményét tapasztaló író a Honvédő Háború első, drámai hónaj)jairól számol be dokumentumszerű hitelességgel a trilógia első, talán legjelentősebb kötetében, az „Élők és holtakéban. A történet — egy fiatal szovjet liszt háborús viszontagságainak izgalmas históriája — önmagában is lebllencselő olvasmány, de a regény igazi érdekessége, művészi értéke másban rejlik. Lapjain nagy szavak, patetikus fordulatok helyett az előadásmód puritán egyszerűségével, az egész művet átható mély emberséggel találkozunk; s ami talán a legfőbb érdeme: Szimonov kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a történelmi valóságot — a háború kezdeti szakaszának küzdelmekkel és tragédiákkal teli napjait. A trilógia további kötetei —» Nem születtünk katonának és Az utolsó nyár — tovább folytatják a Nagy Honvédő Háború krónikáját egész a végső győzelemig. Több mint egy negyedszázad kispróza-terméséből ad gazdag áttekintést a Szovjet Irodalom Könyvtára sorozat legújabb kötete, a „Téli tölgy“ amely huszonkilenc író huszonkilenc elbeszélését foglalja magában. Sorsformáló, nehéz időszak volt: a háborútól a mai békés építőmunka korszakáig. A kötet írásai híven tükrözik e 30 év szinte minden társadalmi és sorsproblémáját. A kispróza avatott tollú mestereinek változatos tematikájú, maradandó értékű írásaiban humoros, lírai vagy drámai megfogalmazásában a szovjet emberek élete kerül szinte érzékelhető közelségbe, és az egyéni sorsok tükrében megbízható, hiteles kép bontakozik ki egy nagy ország megkapóan érdekes valóságáról. A szerzők gazdag névsorából csak néhány nevet emelünk ki: Alekszej Tolsztoj, Pa- usztovszkíj, Solohov, Tvar- dovszkij, Polevoj, Szimonov, Bogomolov, Akszjonov. Egy másik válogatás „Várj reám“ címmel jelent meg. Alcíme: A Nagy Honvédő Háború a szovjet költészetben. Talán törvényszerű, hogy címadó versét,'a rendkívül kedvelt „Várj reám“ at ugyancsak Konsztantyin Szimonov írta. A klasszikusok sorsát Seneca ,,Erkölcsi levelei* nyitják a legújabb könyvtermésben, melyek Kurcz Ágnes fordításában láttak napvilágot. Victor Hugó, a romantika óriása, az Olcsó Könyvtárban szerepel — „Ki- lencvenhárom“ című regényével. Balzac a ,,Kurtizánok tündöklése és bukása“ című alkotásával az orosz realizmus legnagyobbja, Tolsztoj pedig utolsó regényével, a „Feltáma- dás“-sal szerepel könyvjegyzékünkben. A magyar klasszikusokat ezúttal a Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban megjelent „József Attila válogatott versei" című kötet képviseli. Kodolányi János hatalmas, tatárjáráskori trilógiájának első kötete, „A vas fiai“, immár kilencedik kiadásban jelenik meg a szerző műveinek népszerű sorozatában. A nem kevésbé népszerű Szabó Magda legismertebb regénye, ,,Az őz“ ezúttal a Szép- irodalmi Könyvkiadó Zsebkönyvtár sorozatában jelenik meg, bizonyítván, hogy érték és siker nem minden esetben egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmak, mert kétségtelen, hogy Szabó Magda „gyanúsan“ népszerű szerző, de az is kétségtelen, hogy ez a regény, amely egyébként szerző jének első prózai vállalkozása volt, a felszabadulás utáni magyar próza egyik legfontosabb alkotása. A budapesti Magvető, a Szép- irodalmi és a Madách kiadó közös gondozásában jelenik meg a „Harminc év“ című sorozat, amely a Győzelem Könytárához hasonló vállalko zás, de azzal ellentétben a magyar irodalomnak a felszabadulástól napjainkig született, kiemelkedő alkotásait adja közre. Darvas József, Déry Tibor, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, Sánta Ferenc művei után Gyúr kó László „Lenin, Októberben“ című művét olvashatjuk a sorozatban, amely annak idején, 1967-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóján jelent meg. „Az élet olyan ördögi ügyes séggel van berendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen szeretni. Már pusztán ez az embert gyökerestől eltorzító lélekhasadási kényszer, hogy szerelni kizárólag csak gyűlő let áltul lehet, egymagában is pusztulásra ítéli a mai életkörülményeket“ — idézi könyve elején a szerző Gorkijt, s így folytatja az idézetet: „Az én szememben Leninben épp az az érzés jelenti kivéte les nagyságát: hogy engesztelhetetlenül, olthat atlanul gyű lölte az emberek bajait, lángo lóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetet len alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek eltávolítani maguktól. Minden, ami renkívüli, meg zavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogy akarják ... Lenin volt az, aki úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, ahogyan azt előtte senki sem tudta megten ni“ — fejeződik be a Gorkij idézet. Gyurkó László kiváló kötete, egyébként az eredeti „Lenin, Október“-én kívül tartalmazza a „Fejezetek Leninről" című oratóriumot is. —11— 0 J FILMEK A VERIJSZKIJ-NEGYED DALLAMAI (szovjet) A nagy hagyományú szovjetgrúz filmművészet az utóbbi évtizedben többször is felkeltette a nemzetközi kritika figyelmét. Ez nem véletlen, hiszen a grúz filmek legjobbjait egyszerű köl- tőiség, meseszerűség hatja árt, az alkotásokban a mai élet formálódó vonásai, a hétköznapok realitásai a mélyen gyökerező bölcs, népi hagyományokkal együttesen jelentkeznek. (Emlékezzünk csak az ősszel bemutatott csodálatosan szép költői filmre, a Facsemetékre.) A grúz filmművészetiben jól cseng a Sengelaja név. Georgi Sengelaja készítette az évekkel ezelőtt nagy érdeklődésit kiváltó Piroszmani című filmet, mely a nagy grúz naiv festő életéiül meríti témáját. Legutóbbi munkája A Verijszkijfilmben a forradalom előtti Tbiliszi elővárosába kalauzolnak bennünket. Ebben az egzotikus környezetben ismerkedünk meg egy jószívű mosónővel, Vardo- val, aki azért került rács mögé, mert segíteni akart a szomszéd két lányán. Pénzt szerzett nekik, hogy apjuk tánctanárt fogadhasson számukra. Bár Vardo tisztességes úton jutott a pénzhez, mégis lopással vádolták, ezért „ültették le“. Társai, a mosónők ebbe azonban nem nyugodtak bele, elhatározták, hogy nem fognak mosni olyanokra, akik tisztességes embereket gyanúsítanak ... Szikrázó humor, lenyűgöző dallamok, pompás zene, pergő ritmus, tánc, ötletes fordulatok teszik a filmet varázslatossá. A történetet a rendező olyan ügyenesen adja elő. hogy megSzofiko Csiaureli a grúz film főszerepében negyed dallamai szép példája a színvonalas közönségfilmnek, s annak, mennyire stílusosak és síi l lan gment esek a grúz filmek. A szinte „könnye-ztetően szép“ történetet igen ügyesen adja elő musical formájában. A7. alkotás az immár klasz- s'/ikussá vált fi lm musicalek legjobb hagyományaira épül, de úgy, hogy ezeket az elemeket sikerrel ötvözi a sajátos grúzfolklórral, bőségesen merítve a gazdag nemzeti tradícióból. Az alkotók a színes, szélesvásznú szabadítja a giocs felhangjaitól is. Az alkotást képi felépítéseben a grúz filmektől már megszokott fölényes biztonságon íúl eredetiség jellemzi. A szereplők rendkívül otthonosan mozognak. Szofiko Csiaureli (Vardo alakítója) ezúttal azt is bebizonyította, hogy menynyire sokoldalú (legutóbb a Kezed melegével című filmben láthattuk). Méltó partnere Vali- tang Kikabidze; természetes játéka beleilleszkedik a film ritmusába. VONZÁSOK ÉS VÁLASZTÁSOK (NDK beli) Férfi és nő viszonyáról szól ez a több mint 150 éves történet, s a film Goethe Vonzások és választások című regényének a feldolgozása. Az alkotás egy házaspár kapcsolatain, sorsán keresztül bölcseleti kérdéseket vet fel, az emberi lét értelmét, u szeretet hatalmát boncolgatja. Nem mondunk újat azzal a megállapítással, hogy Goethe müvei — éppen erős filozófiai töltetük miatt — rendkívül igényesek. Ez a tény még inkább megnehezíti filmre alkalmazásukat, hiszen nem elég szalagra rögzíteni csak a sztorit — a Goethe művekben ennek egyébként is másodlagos a szeszerű kifejező eszközöket alkalmazva — híven tolmácsolta, s alkotásában azt a gondolatot hangsúlyozta a legnyomatékosabban, hogy az ember bárhol is éljen a világon, nem szigete- lődhet el a társadalmi eseményektől, társadalmon kívül nem létezhet. A film rendezője nem csupán a színhelyekkel (magányos kastély, hatalmas park), hanem a színésziek kissé sejtelmes, a bennük dúló érzelmeiket arcjátékkal, hanggal, gesztusok- kail inkább elfojtó, mint kifejező játékával — vissza tudta adni a goethei világot, az érzelmek zűrzavarát. Munkáját remekül segítik a nagy gonddal jelenet u/. NDK filmből — balra Magda Vásáryová repe az író gondolatait, a goethei világot kell visszaadni. Siegfried Kühn rendező nem is arra törekedett, hogy elkészítse a regény hű film- változatát. Az irodalmi alapanyagból csak a főbb motívumokat ragadta ki, gazdagon jellemezve a történet főszereplőit. Az író gondolatait — korkiválasztott színészek is. Beáta Tyszkieivicz lengyel, Magda Vásáryová szlovák színésznő, Hilmar Thate és Gerry Wolff NDK-beli művészek a boldogság ritka pillanataiban is érzékeltetik a mámor illanóságát, az elkerülhetetlenül közeledő tragédiát.-ym-
