Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó

f f0)i(0 *1 ív "ásiíiawHw •-n 'UJH.1F * EGY FEKETE Azt kérdi eqy skót a másik tói: — fudod, hogy a japánok mit csinálnak a banánhéjjal? — Nem. — Fizetsz eqy feketét, ha el­árulom? — Rendben van. Tehát mit csinálnak a japánok a bonár héjjal? — Eldobjuk. ORVOSI RENDELŐBEN — Doktor úr, fáj a fejem. — Iszik? — Soha. — Dohányzik? — Nem dohányzom,. — Nem táplálkozik] rriertékte lenül? ‘ f — Ellenkezőleg. ; Evésben mértéktartó vagyok. — Szerelem? — Nem érdekelnek, a nők. — Most már tudom, mi a baj: >t glória szorítja o fejét.. VAKREMÜLET Ké* '^zrissza utazik a vona :on. Meg szomjaznak, de a bii fésnél csak ásványvíz kapható. Az egyik nagyot kortyol a víz bői, éppen akkor, amikor a vonat befut egy alagútba. — Hogy ízlik? — kérdi a barátja. — Az istenért, ne igyál be tóle! Én már megvakultain! TÉVÉKOMMENTAR Ne vitatkozz már, Károly, ha egyszer ő jobban tudja! Sajdik Ferenc rajza ■>' •-**-'S3a»’/■ r. í’famTWI £ lr ''jl t[«TítJTiI jytjtí FELIRATOK Az üdülőház falán egy tu rista a kővetkező feliratot hagyta maga után: „ITT VOLTAM A FELESE GEMMEl}. GYÖNYÖRŰ VOLT!" Valamivel később egy másik beutalt nyaraló örökítette meg emlékeit emígyen: „EN A FELESÉGEM NÉLKÜL VOLTAM ITT. MÉG GYÖNYO RÜBfí VOLT!a ÜZEM) KONYHÁBAN — Fogadjunk, hogy nem találod ki. mit főztem! Tót Gyula rajza — Mondd, kedvesem, mikor tör niíir he a tudományos-mű­szaki forradalom a háztartási munkákba? Jouef Pnspichal rajxa PRECIZITÁS Egy bajor városka sörözőjé­ben rémülten kiált fel a ven­dég: — Pincér, ebben a sörben egy egér van! A pincér benyúl a pohárba, kihúzza az egeret, majd ismét a vendég elé teszi a sört. — De kérem — szörnyűlkü- dik el. a vendég —, csak nem gondolja, hogy így megiszom?! •— Akkor méltóztassék végre eldönteni: egérrel óhajtja, vagy egér nélkül? KIRÁNDULÁSON — Ettől a gyönyörű tenné szettől egészen megmámoroso- üik az ember! — Te csak ne hiuatkozz a természetreI Lehelj rám. Jenő! SZÖVEG NÉLKÜL The New Yorkét' ELSZÁNTSÁG — Értse meg, kérem, az ön legnagyobb ellen­sége az alkohol! — Csak nem gondol­ja, doktor úr, hogy meg­ijedek tőle? NEHÉZ TERMESZEI’ Csúnyán össze fo­gok veszni u szomszé­dommal.- Miért?- Még nem tudom. Csak holnap költözik be a lakásba. — Hát ez kitűnő vicc! Még hogy van-e valami pénzem. kéthetes tengerparti nyaralás után! Milán Vavro rajza1 VÁLASZTÁS A férj azt kérdezi a feleségétől: — Mit szeretnél a házasságunk tizenötödik évfordu­lójára? Egy bundát, vagy menjünk inkább a bulgáriai tengerpartra nyaralni? — Menjünk Bulgáriába: Hallót tani. bogy ott olcsóbb a bunda, mint nálunk. TALALKUZA5 — Szervusz, Emil! De megváltoztál? Nemrégiben még nem voltál ilyen kopasz, nem volt ilyen nagy hasad, és azt hiszem, szemüveged sem volt... — Valószínűleg téved, uram. Az én ne­vem nem Emil. — Micsoda változás! Ezek szerint már a neved *em a régi. v* TALÁLKOZÁS —■ Többet nem visszük őt cirkuszba! Hrokogvi) 'ff GMSSMb Kis mókusbogarám! Itt ülök a volán mellett, most ke­rültem meg harminchatodszor a ház­tömböt Ezeket a sorokat a térdemen írom, lázasan és verítékezve. A Krom- pacher Gedeon utca sarkán minden harmadik kör végére általában piro­sat mutat a lámpa, ilyenkor van időm néhány sort odavetni. Aztán majd gombóccá gyúrom ett a levelet, és kihajítom a járdára. Talán akad jótét járókelő, aki eljuttatja a címedre. Most hajtottam el harminchatodszor a ház elölt. Látom az ablakban a kék blúzodat, meg a szőke hajadat, és el­szorul a szivem. Hiába vársz, búcsúz­nom kell. Többé nem foghatom meg a kezedet, nem nézhetek a szemedbe, amelyet — most már minek szépít­sem? - szerettem. Egy bádog karaván, egy pl éh folyam közepén ülök, és nincs menekvés, jobbról egy Volántaxi halad mellet­tem, balról egy Ikarusz. Mögöttem egy szürke Skoda, előttem egy visel les Opel gurul. Szélütött üstökösraj módjára kerülgetjük a háztömböt. Vagy meg inkább, mint valami világ bajnoki, futam versenyzői egy lassí wtt. filmben. Clay Regazzoni, Emer són Fittipaldi, Niki Lauda — húsz kilo méteres állaggal. És mögöttünk, élőt tünk, mellettünk a lobbi száz kocsi. A kígyó a saját farkába harapott, már körülérjük a háztömböt, s nincs kiút, keringünk csak egyre megadóan. A kocsikat centiméterek se választják el egymástól. Ha Valamelyikünknek fékeznie kell, a lökhárítók finom csendüléssel ütköznek, csupa csörömp körül az egész világ. De már nem or­dítunk, nem is káromkodunk. Kőarc cal, jeges szemekkel meredünk ma­gunk elé. Megállni, vagy — uránt bocsá’ — léha parkolási szándékkal a járda mellé kanyarodni egyszerűen nem le­het többé. Ott is kocsik állnak. Sőt! A Csicsó jenöné utcát jobbról fel szedték. Gúnyoros mosolyú iparosok zsírpapírba bugyolált csöveket guri­gáinak ott. Estefelé majd leteszik a j cókmókot, felnéznek a csillagokra, aztán paprikáskrumplit fogyasztanak szafilládéval. Istenem, szafuládé! . . . Hol leszek én már akkor1 A Gulipán tér jobb kéz felöli járda 1 jóira gonosz emberek egy sor csonka j kúp alukú utcai hulladékgyűjtő ved | rét állítottak. A vedreket cukorspár j gáva! kötötték össze, arra még céda ! Iát akasztottak, hogy .,Rakodási terű ‘ let“. Nem firtatom, van-e joguk ilyes­| mire. Most mindenesetre vérbő kaca- ! jak közepette figyelik körmenetünket, \ ami kétes ízlésre vall, de szívük joga. A Plusz Maliid utca jobb oldalán s egy húszemeletes létra látható ter- | peszátlasban. Több napja helyezték \ oda, isten tudja, talán, hogy a srácok felmászva, közelről csúzlizhassák le f a higanygőz, lámpákat. De erről én j már sohasem szerezhetek bizonyossá- ! got. Mert nekem mennem kell, ke- | ringenem kiszabott pályámon, a ház 1 tömb körül, az idők végezetéig. A > benzinem előbb utóbb elfogy, az két­■ ségtelen. De ez nem jeleni menekvést, { csendes révet. Hiszen egyetlen csepp vagyok, és a bádogáradat nem ereszt. Majd akkor is taszít, lök, hajt egyre ■ tovább, körbe, körbe. lla egy kalapul!masinát szereltet- . tem volna a kocsiba! Talán az még segíhetne, fellőhetne Hozzád, egye , nőst a harmadikra. Mégsem! Ezekben »a kocsikban ritkán szuperál minden l egyszerre. Mondjuk, ha a kilövő szer­kezet működne, de a tető nem nyíl na ki. Csak felkenődnék a kocsi pla- | fonjára, mint egy gusztustalan moly- ; lepke ... Nem, inkább kitartok. Acé- | los lélekkel és vérző szívvel. Férfi j módra. Ez már a negyvenedik kör. Lassan | szürkülni kezd. Az Opel kipufogó gá­- zai becsapnak az ablakomon, könnyű í kábulatot érzek. Ég áldjon, kis mó- í kusbogaram! Élj boldogul! tiéluskából ; nevelj erdőkerülőt. Vagy szántóvetőt. [ Küldd ki a nagy, szabad térségekre, í ahol minden tele van parkolási lehe- | tőségekkel. Te pedig menj férjhez. j Men j hozzá a dagadt úriszabóhoz a másodikon. Igaz, hajhálót visel, és a I száján lélegzik, de a lábát sem teszi i ki a házból. És most újra tovább. Tudom, úgy­sem hallhatod meg, de az ötvenedik körtől kezdve — mint Orfeusz a nap hoz — minden alkalommal felkiáltom Hozzád a harmadikra szerelmem bú­csúszavát: — Mariska! Mariska! Mariska! PÉTER Dl PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents