Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó

VOLGOGRÄDBAN rendezték meg az antifasiszta filmek fesz­tiválját és az egy hétig tartó szemle bizonyította, hogy a filmművészet a politikai harc és y hazafias nevelés egyik na­gyon hatékony és népszerű esz­közt G'.ulíano Montaldo, Nanny Loy, Giuseppe de Santis (Olaszor­szág) Wanda Jakubowská és Andrzej Wajda (Lengyelország), Stanley Formán (Nagy-Britan- nia), chilei és dél-vietnami do- kumentumfilm-gyártók. Szergej Bondarcsuk és Mark Donszkoj (Szovjetunió) Erwin Geschon- neck. Konrád Wolf, Andrew Thorndike (NDK) és számos más művész találkozott a nagy jelentőségű volgográdi fesztivá­lon. leien voltak annak a nem­zedéknek a tagjai, amelyik már 1936-ban harcolt a spanyol fasizmus ellen, de ott voltak az egészen fiatal alkotók is és a fesztivál éppen ez által vált a fasizmus ellen, a világbókéért vívott harcban kialakult nem­zetközi szolidaritás jelképévé. A győzelem harmincadik év­fordulójának esztendejében igen sok alkotó igyekezett be­mutatni a háború megpróbálta­tásait és borzalmait azoknak, akik mindezt csak a történe­lemkönyvekből ismerik. Bon­darcsuk ,,A hazáért harcoltak“, a lengyel—szovjet együttműkö­déssel készült „Ne feledd a ne­vedet“ Szimonov „Volt egyszer egy katona“ és a szocialista országok filmtermésének más darabjai fémjelezték a rendez­vényt. A sajtó külön méltatta a csehszlovák—szovjet kopro­dukcióban készült „Sokolovo“ és a jugoszláv—szovjet .,Az egyetlen helyes út“ című film­alkotásokat. A zsűri a Szovjetunió Béke­tanácsa aranyérmével tűntette ki többek között Wanda jaku- bowskát. Giuseppe de Santist és Erwin Geschonnecket, az egyénileg is vállalt, elkötele­zett antifasiszta küzdelemért és a kiváló művészeti alkotások­éi > BUDAPESTI Operaháziján bemutatták Monteverdi Odiisz- szeusz hazatérése című. a maga nemében páratlan szépségű ze­nekölteményét. Monteverdi — „az európai zenedráma első nagy magáratalálása, a barokk zeneszellem első korszakos fel­lángolása s egyben első meg- hiqqadása“ (Szabolcsi B.) min­den operaház számára nagy próbatétel, az elért művészi színvonalat láttató, bizonyító mérce, mert — ismét Szabolcsi szavaival — „nagy árnyékok zenéje a Monlevérdi-zene. akár a Rembrandt-festészet, de nagy szobroké is, akár Michelangelo plasztikája“. \z Odüsszeusz hazatérését 1641-ben mutatták be a velencei San Cassianóban és a Maestro rendhagyó alkotásai közé tartó­ZÍ! A kritikus (Albert István) megállapítása szerint a rendező, Mikó András mintaszerű rende zésben vitte színre a művet A két szereposztás karmestere — Kőrodi András és Nagy Ferenc nagy stílusismerettel tolmácsol­ta Monteverdi remekét A női főszerepen osztozó Sudlik Má ria és Sass Sylvia teljesítmé nyét értékelve megállapítja, hogy Sudlik rendkívül poétika- san, finom dallammintázással, kulturáltan és őszintén ábrázol­ja a hűségesen várakozó Péne­lopét. Sass Sylvia pedig több látékelemből rajzolja meg a fi­gurát és pompásan formált frá­zisokkal. Igazi drámai akcentu­sokkal és dinamikai árnyalatok­kal alkotott maradandót. A tró­jai hőst Szőnyi Ferenc és Ko- rondy György énekelte Pallas Athéné szólamában Kalmár Magda és Pászthy Júlia'tolmá- csolta meggyőzően az istennő figuráját A homéroszi hű pásztor figu­ráját ..két teljesen egyenrangú, kitűnő szereplő — Bartha Al­fonz és Tarnay Gyula — ala­kította“. Ismételjük: Monteverdi min­den operaház számára nagy erőpróba, de — ahogyan a be­számolókból megállapíthattuk — a Magyar Állami Opera mű­vészi rangjához méltó szinten tolmácsolta az operairodalom egyik legnagyobb géniuszának a művét GABROVO bulgáriai város ne­ve világszerte ismert, ugyanis azt mondják, hogy a gabrovóiak Dél-Eurőpa skótjai. Számtalan szellemes tréfa forog közszájon zsugoriságukról és ezeket ma­guk a gabrovóiak gyarapítják ízes népi humorral. De azért azoknak, akik az idén elláto­gatnak ebbe az ősrégi városba, azt javasoljuk, hogy ne a vic­ceket gyűjtsék, hanem nézzék meg az átalakított kibővíteti szabadtéri múzeumot. A város ma nemzetközileg is­mert textilgép-gyártó központ, de a 18. században a kézműve­sek paradicsoma volt. Az ada­tok szerint a városnak akkor 5000 lakosa volt, ezek közül 450 mint kovács, 180 mint papucs- készítő és 100 mint tímár ke­reste a mindennapit. Természetesen mindez már a múlt, de ezt a múltai ápolják, őrzik, az ősök szerszámait, mű­helyeit gondosan összegyűjtik restaurálják. A hat hektár kiter­jedésű szabadtéri múzeumban 26 szakma emlékeit találjuk, az egykori kézművesek műhelyeit és lakásait, gazdasági épületeit zsúpfedeles házakat, amelyek ben egyetlen vasszög sincs, mert még a szögek is fából készül­tek, arany- és rézművesek, cuk­rászok és szabók munkaeszkö­zeit, rokkákat, amelyeken régen volt asszonyok szőtték a szín­pompás szőnyegeket, takarókat és szöveteket. A borozóban ere­deti bolgár ételkülönlegessége­ket szolgálnak fel és a régi­módi parasztkemencében fehér kenyeret sütnek. A múzeum kiépítését 1963- bán kezdték és 10 évvel ké­sőbb már 300 ezer. 1974-ben pe­dig 500 ezer látogató adózott tisztelettel azok emlékének, akik rendkívül sanyarú körül­mények között két kezük szor­gos munkájával biztosították az élet folyama . sságát. ÜT FILMET mutatlak be a Né­met Demokratikus Köztársaság bán. A .,Till Eulenspiegel“ — Rainer Simon filmje — a kö­zépkori német nép meseszövő fantáziájának szülöttlét. az urak felett mindig győzelmet arató parasztlegénv figuráját mutat­ja be. Eulenspiegel — csakúgy mint a magvar Ludas Matyi — a szegények az elnyomottak, a nincstelen * navében harcolt a gazdagok és az elnyomók el­len. Amikor az Eulenspiegel könvva'akban meg;elent. a pá­pa azonnal indexre helyezte, ami azt jelentette hogv a száj­hagyományokat betűkbe rögzítő névtelen szerző — leleplezés esetén — máglyára került vol­na Az évszázadok alat’ a ple beitis hős olvan írókat ihletet! meg mint Hans Sachs Nastroy, Weciekmk de Cosier és Wei senborn. két évvel ezelőti pedig Christa és Gerhard Wn|f film- novelát ír» Eulenspiegel ka­land iáiból úgy. hog\ közelebbi kapcsolatba hozta a főhős! a pa raszlforradalommal a ‘'f'Fnrmá- cióval A filmben a címszerepet Winfried Glatzeder alakítja öt letesen elegyítve a szerepben rejlő humort és lírát a reális furfangot és a hősi pátoszt. A rendező érdeme, hogy nem igyekezeti a korhű szövegrésze­ket .szalonképessé“ tenni hogy az egyszerű nép gyakran vas­kos kifejezéseit nem torzította preciőz finomkodássá De a kri­tika ennek ellenére e marasz­talja az alkotókat. Elsősorban azért, mert nem használták ki telieson a figura és a téma nyújtotta lehetőségeket. P. GY. R. Abdurasidov: ÚJÍTÓK Vlagyimir Buries versei*) álmatlanul Hallgatom a párna szívverését. Hangtalan visszhang tükrét látom A történelem előtti tengerek kitörni készü ő emberi eszméktől súlyos halaira gondolok Önmagát gyógyítja füveivel a föld sétányokká takarja az utak begyógyulatlan sebeit. Szobrászok kezével önmagát tapogató nemzet Elképesztő fenségben kapaszkodik föl tulaidon városainak emelvényeire Miért fé ek hát meghalni ha lefekvéskor mindig azért könyörgök hogy minden túléljen engemet Gyermekkor­angina Északi Sarka a lábhoz villanypárna meleg fókateste lapul a fejre a föld déltekéinek fülvédője tapad a hónaljból kihúzott lázmérő az óceán lázát je zi TÖTH LÁSZLÓ fordításai * Vlagyimir Burics a szovjet költészet középnemzedékének egyéni hangú képviselője. In­dulása idején, 19ö2-ben Názim Hikmet írt meleg hangú, érté­kelő előszót izgalmas kísérle­teihez.

Next

/
Thumbnails
Contents