Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó
AZ AGITÁTOR SZEREPE ES KÜLDETESE Egyre szilárdul a kommunista párt vezető szerepe társadalmunkban. Ez* zel egyidejűleg növekszik a párt ideológiai és tőmegpolitikai tevékenységének a Jelentősége. Ez abból is következik, hogy minél bonyolultabbak, összetettebbek a szocialista országépí- tés feladatai, annál magasabbak a pártmunka minőségével, egységével és akcióképességével szembeni elvárások, igények. Ez viszont dolgozóink politikai elkötelezettségének a fejlesztésével függ szorosan össze. Egyrészt növekszik a marxizmus—leninizmus elméletének és alkotó továbbfejlesztésének a jelentősége, másrészt növekszik a propaganda és az agitációs jelentősége. Az alapszabályzat szellemében A politikai agitáció a politikai tömegmunka alapja. Pártunk a fő súlyt a személyes agitációra helyezi, amely a pártban kifejtett agitációs munka legfontosabb formája. Lehetővé teszi az egyénenkénti hozzáállást az emberekhez, kézzel fogható válaszokat ad konkrét kérdésekre, ezenkívül kifejezi a szóban forgó agitátor tevékenységét és kezdeményezését. Ezért pártunk alapszabályzata a párttag egyik legfontosabb kötelességeként kimondja, hogy a párttag feladata: következetesen keresztülvinni a párt politikáját, világossá tenni azt a széles nép- tömegek előtt, és megnyerni az embereket a párt állal kitűzött célok megvalósítására. A párttag kötelessége továbbá a párt és a nép kapcsolatának elmélyítése, részvétel a tömegpolitikai munkában, állandó kapcsolat fenntartása a pártonkívüliekkel az egyes munka és lakóhelyeken, a dolgozók né zeteinek és szükségleteinek figyelemmel követése és küzdelemvállalás mindaz ellen, ami veszélyezteti a párt politikájának alapelveit és egységét. A pártalapszabályzat ezen részéből világosan következik, hogy a személyes agitáció, amely minden párttagnak az egyik legfontosabb kötelessége, nemcsak annyit jelent, hogy a kommunistának több egyénnel kapcsolatban kell lennie. Ez a fent leírt kötelesség leszűkített, vulgarizált értelmezése és magyarázata lenne. Az agitá- cióba az Is beletartozik, hogy a párttagnak fel kell szólalnia a társadalmi szervezetek nyilvános taggyűlésein és személyes kapcsolatokat kell fenntartania pártonkívüliekkel is. Ezen kívül a párttagnak munkahelyén és magánéletében is elöl kell járnia példás viselkedésével. A pártalapszabályzatban leírt agitációs tevékenység tulajdonképpen közvetlen nézetcsere. A véleménycsere hatást gyakorol a dolgozók gondolkodására, érzelmeire ós végső soron cselekedeteire is. Lényegében képet ad az összes állampolgár, tehát a pártonkívüliek nézeteiről is, segítségével sok esetben olyan információ birtokába juthatunk, amelyet szociológiai kutatással sem nyerhetnénk. A munka- és lakótársak általában jól ismerik egymást. Ismerik egymás érdekeit, szükségleteit és kívánságait. A párttagnak is meg kell ismerkednie az emberek nézeteivel, meg kell ismernie az embereket ahhoz, hogy hatni tudjon rájuk. A politikai tömegmunka terén nagy eredményeket értünk el. Az agitációs munka nagy részét azonban a jövőben kell elvégezni. Arról van szó, hogy minden pártszerv és párttag teljesítse a reá háruló kötelességeket. A pártszervezetek agitációs munkájának a lényege az, hogy megmagyarázzák az embereknek a párt politikáját és a XIV. kongresszus határozatait. Szükséges, hogy állampolgáraink a határozatokat megértsék, elsajátítsák és mindennapi életükben és munkájukban megvalósítsák. Az agitációs tevékenység további fontos feladata az, hogy népünket a párt gazdasági programjának sikeres teljesítésére ösztönözzük. Röviden, a pártmunka ezen a területén az a célunk, hogy fejlesszük dolgozóink politikai és gazdasági aktivitását, az embereket arra ösztönözzük, hogy minél jobban dolgozzanak, fejlesszük a dolgozók alkotó tevékenységét, valamint az, hogy ezzel hozzájáruljunk a munka- szervezés javításához ós a munkafegyelem megszilárdításához. A lehetőségek feltárása Az agitáció további fontos küldetése, hogy a dolgozókat azon tartalékok és lehetőségek feltárására és kutatására ösztönözzük, amelyeket a későbbiek során fel tudunk használni. Agitációnk ereje elsősorban abban rejlik, hogy igazságos, hogy a marxi/ mus—lenlnizmus alapelveiből indul ki és elválaszthatatlanul kötődik népünk gyakorlati tevékenységéhez. Ezért az agitációs tevékenység hatásossága ér tékelésének legfőbb kritériuma népgazdaságunk sikerei és dolgozóink elkötelezettségének a növekedése. Ha ebből a szemszögből értékeljük az agitátorok és az agitációs munka- csoportok munkáját, világossá válik, hogy egy valóban jó agitációs munka- közösség kialakítása nem megy máról holnapra. Az agitációs csoportot nem lehet úgy létrehozui, hogy megalakít juk, egyszer s mindenkorra létezővé nyilvánítjuk. Az agitátorokat egyenként kell kiválasztani, nem szabad elsietni a dolgot, és agitációval olyan embereket kell megbízni, akiknek erre megvannak a képességeik. Ahhoz, hogy teljes mértékben megérthessük az agitátor küldetését, össze kell hasonlítanunk munkáját a lektor vagy a propagandista munkájával. A lektor, illetve a propagandista hallgatóival általában csak közvetlenül előadása vagy beszélgetése előtt találkozik. Az agitátor állandóan vagy hosz- szabb ideig abban a kollektívában él és dolgozik, amelyben agitációs tevékenységét kifejti. Elmondhatjuk, hogy az agitátor állandóan végzi tevékenységét, mert egyike a munkacsoportnak, a brigádnak stb. Az agitátor részletesen ismeri a közösség minden tag jának életkörülményeit, jellemét, érdekeit. Lényegében tehát az agitátor munkája a párt és a nép kapcsolatának lenini elvére épül. Ezzel lényegében az agitátorok- kiválasztásának kérdésére is választ kaptunk. Agitátoroknak a legalkalmasabbak a párttagok és a társadalmi szervezetek azon tevékeny tagjai, akik kezd em én y ező en kiveszik részüket a párthatározatok teljesítéséből. A gyakorlati agitáció terén nagyon jól beváltak és közmegbecsülésnek örvendenek a kiváló dolgozók, az újítók, a szocialista munkabrigádok tagjai akik az agitációs tevékenységet munkahelyükön nemcsak szavakkal, hanem személyes példával is végzik. Jó szolgálatot tesznek ezen a téren a közvetlen gazdasági vezetők, művezetők, munkacsoportvezetök, akik vezetői munkájukat nevelési tevékenységgel kapcsolhatják egybe. Az agitációs csoportokban jó munkát végeznek a műszaki és gazdasági dolgozók, a tanítók, az orvosok, a népművelők, a mezőgazdasági és más szakemberek. Így van ez jól. A politikai tömegmunka ugyanis nemcsak a pártszervek és -szervezetek ügye, hanem ezzel a feladattal az állami szerveknek, a nemzeti bizottságoknak ós a társadalmi szervezeteknek is foglalkozniuk kell. A jó példa A pártszervezetek törődnek azzal, hogy agitátorokká politikailag képzett, eszmeileg szilárd, kezdeményezőkész tapasztalt személyeket ós jó szervezőket válasszanak. Az egyes agitátoroknak a tekintélye ezektől a tulajdonságoktól és képességektől függ, sőt az egyes agitátorok képességei egész agitációs munkacsoportok tekintélyét is befolyásolhatják. Tudatosítanunk kell, hogy az agitátor tevékenysége nagyon igényes. Szellemi és fizikai erő kifejtését is megkívánja. Az agitátornak nemcsak politikai előfeltételekkel kell rendelkeznie, hanem látókörrel, valamint az üj ós haladó dolgok iránti megértéssel is. Ez konkrét munka, konkrét emberek körében, konkrét munkaközösségekben, ezért rendkívül nagy a jelentősége a helyes szocialista életmód kialakítása terén. Mindig szem előtt kell tartani, hogy az ember személyisége a munkafolyamatban és a tevékenység során fejlődik, valamint azt, hogy minden ember nevelhető. Az embereket mindenki neveli, akikkel valamilyen módon érintkezésben vannak. Emiatt a munkacsoportoknak fontos küldetésük van és nagy felelősség hárul a csoportok tagjaira. A fenti leírásokból arra a következtetésre jutunk, hogy az emberek szocialista szellemben történő nevelését a személyiség fejlődésével kapcsolatos pszichológiai törvényszerűségek alapján kell irányítani. Természetesen, ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az agitátoroknak állandóan lélektant kell tanulniuk — ez a szakemberek dolga. Ennek ellenére, az iskolázások és más rendezvények keretében az agitátorokat meg kell ismertetni az emberekkel való bánásmód alapszabályaival, nehogy olyan hibákat kövessenek el, amelyeket aztán nehéz lenne rendbe hozni. Ezt azért említjük meg, mert az agitátorok eddigi kiképzése terén hiányosságok mutatkoznak. Azt a nézetet valljuk, hogy az agitátorok nevelésére speciális nevelési formákat is igénybe kell venni. Ilyenek pl. az előadások, szemináriumok, tapasztalat- cserék, aktívaórtekezletek, bizonyos kérdések ós problémák megvitatása a megfelelő fórumokon stb. Az agitátorok kiválasztását és nevelését párt- szervezeteinknek teljes felelősségűi dattal kell végezniük, mert éppen az agitációs tevékenység az a térti let, amelyben teljesen hatástalanok a formalista és bürokrata módszerek, ahol nem lehet megtűrni, hogy a tevékenység elszigetelődjön a párthatározatok teljesítésének fontos mindennapi feladataitól. Az agitátorok kiválasztását és nevelését olyan rendkívül fontos követelmények figyelembe vételével kell végeznünk, amelyeket pártunk érvényre juttat a hathatós agitációs és politikai tömegmunka szervezésében. Mindenekelőtt az emberek Iránti megkülönböztetett bánásmódról van szó. A sajátosságok Figyelembe kell venni az emberek társadalmi helyzetét és szerepét, valamint a munkamegosztásból adódó tényezőket. Minden egyes ember, foglalkozás vagy munkacsoport valamiben eltér a többitől, valamilyen, csak rá jellemző feladatot teljesít. Ezen kívül mindenkinek megvannak a mentalitásból, a szükségleteiből és az érdekeiből adódó különleges jegyei. Azt is mondhatnánk: az agitáció feladata az aktivitás és az emberek kezdeményezőkészségének növelése, a kitűzött feladatok teljesítése céljából. Ezért nem lehet ugyanazt a hozzáállást tanúsítani minden problémával ós kérdéssel szemben. A konkrét agitációs tevékenység közben a biszociális szerkezetet is figyelembe kell venni, különösen a társadalom nemek szerinti elosztását. Az ifjúság körében végzett agitációs munkát másképpen kell végezni, mint ugyanezt a munkát a háztartasbeli nők körében. Azok a kérdések, ame- lvek a szövetkezeti földművesek számára életbevágóan fontosak, esetleg egyáltalán nem érdeklik a vasutasokat. Másképpen értelmezi ós fogja fel a dolgokat egy régi alkalmazott, aki az üzemben már 20 óve dolgozik vagy egy újonnan felvett munkaerő, aki a közösségbe be akar illeszkedni stb. Az emberekkel való bánásmód terén megkülönböztetett hozzáállást kell tanúsítani az emberek egyéniségével szemben, tehát szubjektív “tényezőkéi is figyelemig kell venni. Az egyes emberek különféleképpen értelmezik a konkrét jelenségeket, különféle képességeik vannak az új ismeretek elsajátítására, eltérőek pszichológiai adottságaik, jellemük, vérmérsékletük, érdeklődésük stb. Természetesen, azon különbségek skálája, amelyeket az agitációs tevékenységben figyelembe kell venni, a felsoroltaknál sokkal szélesebb. A konkrét jelleg A konkrét jelleg olyan követelmény, amely az agitációs tevékenység lényegéből adódik. Az agitáció csak akkor hatásos, ha konkrét, ha a marxizmus —leninizmus eszméit, a CSKP politikáját és határozatait nemcsak nagy általánosságokban magyarázza meg, hanem szervesen egybekapcsolja az adott kerület, járás, vállalat, üzem, műhely, osztály, efsz stb. konkrét feladataival. Arról van szó, hogy a személyes agitáció valóban teljesítse küldetését, a dolgozókat arra tanítsa, hogyan kell megoldani a konkrét feladatokat és hogyan találjuk meg azon tapasztalt embereket, akik példával járnak elöl. A konkrét jelleget Vasil Bifak elvtárs, a CSKP KB titkára, a CSKP KB 1972 októberében megtartott plenáris ülésén találóan és szépen a következőképpen jellemezte. Ha munkaeredményekről, jó termékekről, jó termésről, tudományos felfedezésről, n^velőnum káról, egészségügyi szolgáltatásokról, az egyes helységek, járások vagy ke rületek közéletéről beszélünk, mindig az élő embert, a jó munkást, mező gazdászt, tudóst, tanítót, orvost, politikai kulturális, vagy az élet más te rületén tevékenykedő dolgozót kelt látnunk. Ne féljük kiemelni és meg- becsülni azokat, akiknek sikereinket köszönhetjük az országépítésben. A céltudatosság A céltudatosság pártszerveink és -szervezeteink politikai agitációs tevékenységében a mi körülményeink közepette nagyon időszerű, mert a pártmunkának éppen ezen a területén követ jiik el a kampányszerűsóg hibáját. Sikeres agitációs tevékenységet folytatni annyit jelent, hogy a tevékenységei naponta folytatjuk, figyelmeztetjük az embereket azokra a legfontosabb feladatokra, amelyeket az adott csoportnak a munkahelyen meg kell oldani, vagy teljesítenie kell. Természetesen nálunk főleg arról van szó, hogy rendszeresen ki tudjuk használni azokat az erőket, amelyeket mozgósítani tudunk, pl. a választások, az aratás, vagy más fontos események idején. A jó agitátor elégedetlen, ha valamiről idejét múlt információt szerez, ha valamiről túl későn tájékoztatják, és ha ezek az Információk nem felelnek meg azoknak a feladatoknak, amelyeket teljesítenie kell vagy a hallgatók kérdéseinek, amelyekre válaszolnia kell. A jó agitátor egyik legfontosabb tulajdonsága a találékonyság. Az agitátor, aki embertársaival együtt él és dolgozik, rendszerint saját javaslatokkal jön elő és maga is kezdeményez. Fontos, hogy az agitátorok megtanuljanak választ adni a dolgozók ós a munkatársak kérdéseire, hogy beszélgetéseket indítsanak olyan kérdésekről, amelyek az embereket érdeklik; nem feltétlenül szükséges, hogy elöro kidolgozott terv alapján fejtsék'ki tevékenységüket. A meggyőzés Szükséges, hogy az agitátor szaval az embereket arra ösztönözzék, hogy leküzdjék a létező nehézségeket és akadályokat, megszüntessék a hiányosságokat és teljesítsék a feladatokat. Az agitátornak ezért tudnia kell, hogy helyesen beszél és cselekszik, hogy milyen ügy az, aminek támogatására példás munkájával próbálja megnyerni az emberek bizalmát. A magánéletben is jó személyes példával kell elöl- járnia. Talán senkire sem érvényesebbek nagyobb mértékben Kálinyin szavai, mint az agitátorokra, hogy: aki az embereket buzdítani akarja a jó ügy érdekében, annak először neki magának kell felbuzdulnia. Természetesen további követeimé nyékét is megemlíthetnénk itt. A lég fontosabb az, hogy a pártszervezetek ben betartsák azt az elvet, amelynek értelmében az agitációs tevékenység színvonala és hatásossága főleg attól függ, hogy az alapszervezetek menynyire képesek az agitátoroknak segítséget nyújtani politikai és ideológiai látókörük kiszélesítésében, mennyire ismertetik meg őket a gazdasági feladatokkal és mennyire szervezik be őket a konkrét magyarázó és meggyőző tevékenységbe. Az agitátorok és az agitációs mun kaközösségek tevékenysége abból a szempontból is jelentős, hogy az illetékes szerveket tájékoztatják, hogyan élnek a dolgozók, mik a problémáik, gondjaik és örömeik, mik a követel menyeik és az érdekeik. Ezen kérdések tanulmányozása nélkül lehetetlen a tömegek politikai nevelése és nem lehet a munkásság kimeríthetetlen energiáját a pártpolitika feladatai teljesítésének a szolgálatába állítani. JAROSLAV KLC
