Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó
A MELLŐZÖTT EMBER • ■ A vállalati büfében egy feketéző férfi fe Sóhajt: — Felháborító! Már másfél órája vagyok itt és még nem keFes- nek< neici 1975 VI. 8. KÉPTELEN- Miért iszol annyit? — Azért, mért józanul képtelen lennék elvi- selni, hogy mindig részeg vagyok. Mepeshpok Gyermekded gyalogos. Gabriel Levický rajza NYELVTUDÁS ; Egérpapát és két csemetéjét séta közben meglepte a macska. Egérpapa nem vesztette el a fejét, hanem olyan élethűen kezdett ugatni, hogy a macska megijedt és sietve visz- szavonult. Egérpapa oktató hangsúllyal mondta csemetéinek: „Látjátok, gyerekek, mennyire fontos legalább egy idegen nyelvet ismerni!“ DIVATTERVEZŐK BESZÉLGETNEK — Ezt a ruhát alaposan elbontottuk! — Sebaj! Divatot csinálunk belőle! — Akár hiszik, akár nem, a múlt héten rosszul álltam anyagilag. Bementem a takarékpénztárba és odaszőltam a pénztárosnőnek: „Kaphatnék elsejéig egy százast? Becsszóra visszaadom!“ Nem mondom, hogy nagy örömmel, de a pénztárcájába nyúlt és átadta a százast. — Ez lehetetlen! — Miért volna lehetetlen? Ilyen rendes asszony a feleségem! kérdés — Miből van ez a szép külföldi kabátod? — Napidíjból! (Elek Tibor rajzai) A SZALMAÖZVEGY RIGMUSOK VALLOMÁS az ANYÁRÖL Az édesanyám annyira szeretett, ott állt mellettem minden jóban, rosszban, és tudom: ma is a fiára gondol, aki elhelyezte — a nyugdíjas otthonban! PÁRBESZÉD — Megint betettem ezret a betétre. — Ami marad, én is oda hordom. — Akkor mitől olyan savanyú a képe? — A Szabad Európa azt mondja: nyomorgom! PÉTERFI GYUW\ kötelessEgtudás A férj ül a fotelben, mellette heverészik a kutya. A feleség a barátnőjével cseveg telefonon: „ ... de most már búcsúzom, szívem, meg kell etessem az állataimat!" SZABADULÁS A börtönparancsnok így szól az elítélthez, aki büntetése letöltése után szabadul: — Tessék, itt a tízévi keresete és a felesége azt üzeni, hogy várja a sarkon a női ruhabolt előtt. ga Apuskám, már alig várom, hogy láthassam. Bélukám, itt van három képeslap, ma vettem. Írjátok meg az Apuskának az én nevemben. Olyan szépeket, mint ő, olyanokat írjatok. Én már nem látok jól, meg nem is tudok olyan szépeket írni, mint az én Apuskám. Ai- dikáról is írjatok neki, aztán holnap adjátok fel. Hétfőn biztosan megkapja. — De hát egyszerre hármat, Juliska néni? Mire jó az? — kérdezte Béla, és egy mosoly kíséretében megint összeért a két fiatal szemepillantása. — De Bélukám, hiszen ő is hármat küldött! És írjátok még azt is meg, hogy vasárnap meglátogatjuk az Aidussal. — Minek írjuk azt meg, Juliska néni? Úgyis csak hétfőn kapja meg — akadékoskodott megint Béla. — Az nem baj, fiam, csak írjátok! Aidika egész idő alatt a farkával játszott, de most, amikor meghallotta, hogy már csak kettőt kell aludni és utazik: felugrott, kirohant az ajtón, és hangosan ugatni kezdett. BODNÁR GYULA HIŰSÁG Két kasszafúró beszélget munka közben: — Mit bámulsz rám olyan szemrehányóan? — Igazán megborotválkozhattál volna! Az ember sohasem tudhatja, hol van egy rejtett kamera! MAGYARÁZAT Az egyik zöldvendéglőben a vendég érdeklődik a pincértől, hogy miért ül a faágon két dögkeselyű. — Tetszik tudni —, hangzik a válasz —, amióta az egyik vendégünk meghalt ételmérgezésben, azóta folyton itt ülnek. VANDALIZMUS! Aukciót hirdettek az egyik lapban: „Több mint száz antik porcelán kerül kalapács alá!“ MEGOLDÁS — Az én férjem rengeteget dohányzik és nem tudom leszoktatni róla — panaszkodik egy asszony a barátnőjének. — Tégy úgy, mint én. Mindjárt az esküvőnk után megtiltottam a dohányzást. Azt mondtam szigorúan: „Válassz! Vagy én vagy a cigaretta!“ — És azóta?! — Azóta nem láttam. — Csodálatos kalandjai vannak! — Egyre szebb az életkörnyezete! — Nem eszik a levest olyan forrón, mert... ehetetlen! ■— Jobbnál Jobb ételeket ehet! Racskó Zoltán Módosított közmondások (4) — Csakhogy megjöttetek! — ujjongott a néni, és kezét máris szíve mögé csúsztatta, ahonnan három képeslapot húzott elő. — Nézzétek, ezeket az Apuska küldte. Ezt kedden kaptam, ezt szerdán, ezt meg ma. Olvasd csak hangosan, Bélukám. Marika, te is hallgasd meg, hogy mit ír az én Apuskám. A képeslapokat Béla kezébe nyomta, és leült a dívány szélére. Könnybe csöppenő öreg szemét Béla szájára függesztette, és várta a szavakat, melyek az utóbbi napokban annyiszor fölmelegítették szívét: „Drága Anyuskám! Nagyon szép itt minden. A fürdő sokat használ. Én jól vagyok. Ti is jól vagytok? Vigyázz a lábaddal, Anyuskám. Aidikára is nagyon vigyázz! Csókollak benneteket. Apuska.“ A néni szempilláit elmosták a lámpa fényében szikrázó könnyek. Béla a szerdai küldeményt kezdte olvasni: „Drága Anyuskám és Aidikai Remélem, egészségesek vagytok. Vigyázzatok egymásra. En jól vagyok, csak hiányoztok nekem. Ányuska, már nagyon szeretnélek látni titeket. Aidusnak vigyázz a gyomrára. Sok szeretettel csókol Apus.“ A fiatalok egymásra néztek, és elmosolyodtak. — Olvasd csak a harmadikat tsf — sürgetett a néni. Hogyne sürgetett volna! Hiszen á könnyforrást, amely most szívének boldogabbik felén fakadt, táplálni kell. „Drága Anyuskám és Aidika! Én jól vagyok, és továbbra is szép minden. Voltunk a városban, nagyon szép. Megittam egy sört, ami nagyon jólesett. Hogy vagytok? Nagyon hiányzói, Anyuskám, és Aidika is nagyon hiányzik. Vigyázzatok az egészségiekre. Szeretettel csókol Apuska.“ — Hát nem szép, gyerekek? — szólalt meg a néni. — Drá-
