Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám, péntek

Megérdemelt érdemrend

A 6.20-as busz dülöngélve kanyarog a szűk országúton. A földökén és a gyárakban még nem kezdődött meg a munka, de a kora reggel ellenére már erősen süt a nap. s valószínűt- leníil kék az ég. Ritka meleg az idei nyárelő. Káván és Agyagoson álmos gyerekekkel telik meg a busz. Övoüások. A végállomáson kiürül a jármű, az ap róságok a Vrbová nad Váhomi (vágfüzesi) új óvodába mennek. én pedig a szövetkezeti iroda felé irányítom lépteimet.

Szénást Ferdinánd elvtárssal, a szövetkezet elnökével ismerősként üdvözöljük egymást. Mivel néhány hét múlva megkezdődik az aratás, akaratlanul is az időjárásra terelődik aszó.

— Most éppen nem panaszkodhatunk — mondja —, nálunk akkor kedvező a helyzet, ha más szövetkezetekben szárazság van. Ugyanis sok a talajvíz. évek óta küzdünk ellene.

Az Irodában kellemesen híís a levegő. A fa'akon legalább féltucat oklevél, közöttük az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetés is. Szénási elvtársat nemrégiben, április 30-án a köztársasági elnök által adományozott Munkaérdemrenddel tüntették ki, mintegy elismerésül a politikai, a gazdasági és a közélet terén végzett sokéves tevékenységért. ’

Az elnök nem szívesen nyilatkozik. — Ha írni akar, akkor írjon a szövetkezet munkájáról. Van miről, az eredményeken kívül, nem tagadom, problémáink is vannak. S akkor 144 ember munkájával ismerkedhet meg — fűzi hozzá.

Amint a beszélgetés során kiderült, évek óta aktív tevékenységet folytat a komáromi járási pártbizottság elnökségének tagjaként, s képviselője a Nemzetek Kamarájának. A szövetkezetesítés úttörői, az első elnökök közül való; 1952-ben,

24 évesen vállalta el ezt a tisztséget Kingyesen. s a szövetkezetek egyesítése után szintén őt választotta a tagság az elnöki tisztségbe.

— Jelenleg megközelítőleg 900 hektáron gazdálkodunk — folytatja. — Az idei év elég rosszul kezdődött, a múlt év őszén a határ fele víz alatt volt, nem is tudtunk oda vetni.

ahová akartunk, meg kellett változtatnunk a vetéstervet. Az őszi betakarításkor a nehéz gépek sok helyen alaposan összegyúrták, tönkretették a földet. Ezért az idei talajelőkészítési munkálatok sokat követeltek dolgozóinktól. Háromszáz hek tár búzánk nagy része Száva és Jubilejnaja, 60 mázsa átlagos hozamot terveztünk.

— S elérik?

— Biztos vagyok benne, habár nem akarom előre ,,el kiabálni“ a dolgokat. Nagyon szép a vetés, szerintem a 60 mázsa a minimum, amit majd aratunk.

— Milyen más növényeket termesztenek?

— Sokféléről nem beszélhetünk. A gabonán kívül van 150 hektár szemes kukoricánk. 20—

25 hektár silókukoricánk, amennyire az állattenyésztésünknek szüksége van. Napraforgót 100 hektáron termesztünk.

— Kifizetődik?

— Azelőtt 20—25 mázsa hektárhozamot értünk el, tavaly azonban nálunk eddig még nem használt vetőmagot kaptunk, s csak 11 mázsát hozott. Lehet, hogy ebbfen az időjárásnak is szerepe volt. Jól jövedelmezett viszont a bab, a 25 hektárról átlag 19 mázsát gyűjtöttünk be. Vetőmagként értékesítettük mázsánként 1500 koronáért. Az idén már nemcsak vetőmagnak valót termelünk, ugyanis 80 hektárral növeltük a vetésterületet, így már csak mi termesztjük a járásban.

— Nem okoz gondot a begyűjtése?

— Dehogynem E'ld'g kézi erővel végeztük mondanom sem kell, hogy szaporátlan munka volt. A megoldást a gépesítésben látjuk. ennek módja még nem dőlt el. Ha nem tudunk vásárolni, akkor egy kombájn átalakításával magunk csinálunk begyűjtőgépet. Szerelőink már kísérleteznek vele, lehet, hogy beválik.

Az állattenyésztést a vrbovái szövetkezetben hústermelésre szakosították. Az idén 21 vagon marhahúst és 17 vagon sertéshúst akarnak termelni. Tavaly a hízó marháknál szép eredményt értek el, 1,13 kg os volt a napi súlygyarapodás.

— Az ötéves tervidőszak utolsó esztendeiébe léptünk.

össze, tudná foglalni néhány mondatban a gazdaság fejlő dését, amelyen ez idő alatt keresztülment?

— Bevezetésül néhány jellemző számadatot említek. Szövetkezetünk vagyona 1970- ben 8 647 000 korona értékű volt, most pedig meghaladja a

17 milliót. Búzából 29,16 mázsa volt a hektárhozam, tavaly pedig 62,3 mázsa. Évi termelésünk 4 millióval volt több a múlt évben, mint 1970-ben. Ez alatt az idő alatt összesen 150 mázsa hektárnyi vizes, erdős földterületet tettünk termővé, ahol ma már érik a termés. A javulás a tagság munkájának, a munkaszervezésnek, az ésszerűsítésnek köszönhető. Átépítettük az istállókat, s jelenleg épül a 8 milliós beruházást igénylő MGF-OB szárítónk. Gázzal fogjuk üzemeltetni, ezért a gázt egyúttal a községbe is bevezetjük.

— Még valamit érdemesnek tartok megjegyezni. E falu helyén 10 évvel ezelőtt sáros ta- nyavilág volt. Most betonutakat és szép házakat láthat. De vál Hízás történt abban is, amit nem lehet látni vagy számokkal kimutatni. Az emberekben, gondolkodásmódjukban.

— A gyerekek, akiket a buszon látott ... Az óvoda egv éve létesült, Meglepő, hogy a hozzáértő igazgatónő mit ért el egy év alatt. Tavaly még köszönni sem mertek az utcán. Ma minden gyerek messziről köszön, hangosan. Bátrabbak lettek, fegyelmezettebbek. Ugye érti, mire gondolok? Nekünk, a szövetkezetnek sem mindegy, milyen lesz az utánpótlás.

A beszélgetésbe bekapcsoló dik Kürtliy János, a pártalapszervezet elnöke is. — Mesz- szemenően támogatjuk a fia talokat — mondja. — A fiatal házasoknak a szövetkezet a négylakásos új házakban ad lakást, az induláshoz egy kis készpénzt. Megérdemlik. A négy év alatt 13 fiatalt vettünk fel a pártba, egyikben sem csalódtunk. Bátran kijelenthe tem, hogy a gazdasági irányítás és a pártvezetőség között nagyon jó az összhang. Ennek meg kell mutatkoznia a termelésben. Ügy érzem, nekünk si- MAINAK ISTVÁN

Harminc ev tavlataból

ÉPÜLŐ, SZÉPÜLŐ KÖZSÉG • A FIATALOKKAL ÉS AZ IDŐSEKKEL EGYARÁNT TŐRÖDNEK • JÓL MÜKÖDÖ SZÖVETKEZET

A II. ukrán front elszánt, bátor harcosai feltartózhatatla- nul nyomulva előre, egymás után szabadították fel a községeket. Vojnice (BátorkesziJ lakosai 1945. március 28-án őszinte szívvel ölelték magukhoz a prémsapkás, vattakabátos, vöröscsillagos harcosokat. Végre felszabadult a falu. A felszabadulás után a kommunisták vezetésével megindult a termelőmunka, s elsősorban a falu szocializálására irányult a figyelem. A szövetkezet alapító tagjai között találjuk a földnélkülieket és kisparaszto- kat. Elég hamar túljutottak a kezdeti nehézségeken. Meggyorsult a fejlődés üteme. A községben gombamódra szaporodtak az új családi házak. A felszabadulás óta a faluban 680 új családi ház épült, 350 családi házat korszerűsítettek és a többin is javításokat végeztek. 1969-ben megkezdték a szövetkezeti lakásépítést, s

1972-ben már 20 lakásegységet adtak át a falu lakóinak.

A lakosság számának növekedése miatt a falu területén levő három üzlethelyiség már kevésnek bizonyult. 1973 végén

7 millió korona költséggel elkezdték az új bevásárlóközpont építését. A nők munkalehetőségeinek biztosítása nagy problémát jelentett a hnb vezetőinek mindaddig, amíg a bratislavai MEOPTA üzemrészlegében nem indult meg a termelés. A részlegben 40 nő kapott munkalehetőséget. A családanyák munkájának megkönnyítésére felépítettek két óvodát, 1970-ben pedig a napközi otthonnal együtt elkezdte működését az iskolai étterem.

Álla mi szerveink rendkívüli nagy gondot fordítottak a lakosság egészségvédelmére. A faluban felépítettek egy gyógyszertárat, megfelelő helyet kapott a fogorvosi és a gyermek- orvosi rendelő. Tavaly épült fel a modern egészségügyi központ, ahol hetente kétszer rendel a nőorvos, a két fogorvos és a körzeti orvos pedig minden nap.

Államunk a felszabadulás óta messzemenően gondoskodik az idős polgárokról. Vojuicén a nyugdíjasok száma 720, közülük 364-en 600 koronáig, 247-en 1000 koronáig, 111-en 1000 koronán felül kapnak nyugdíjat. Az idősebb beteges, egyedül élő polgárok gondozására a hnb ápolói szolgálatot szervezett.

öt hektár nagyságú területet parkosítottak, szabályozták a Fényes és Lúcska patakot. Felépítették az új sportpályát, kiépítették a közvilágítási hálózatot, modern épületet kapott a hnb, ravatalozót építettek a községi temetőben. A község vezetői nagy súlyt helyeznek a szolgáltatások fejlesztésére. A hnb helyi gazdálkodást üzeme 10 ágazatban nyújt szolgáltatást. Ebben az évben adják át az új szolgáltató házat. Jó híre van a péküzemnek, amely naponta ropogós kenyeret, fonott kalácsot, kiflit, lán- gost süt, és ellátja a szomszédos falvak lakóit is.

A nők növekvő foglalkoztatottsága következtében bővítik az óvodai férőhelyek számát. A hatvan férőhelyes korszerűen felszerelt óvoda mellé még egyet építettek, s ebben az évben átadják Szeretnék, ha minden 6 éven aluli gyermek óvodába járna. A községben a felszabadulás a cigánvszárma- zású lakosok részére is megteremtette a feltételeket a szociális és kulturális felemelkedéshez. Jelentős eredmény, hogy szinte már teljesen felszámolták a „pérót“. Ma • már a cigányok többsége állandó munkaviszonyban van és aktívan bekapcsolódik a községfejlesztési munkákba. Az utóbbi években lényegesen javult a cigánygyermekek kötelező iskolalátogatása, bár ezen a téren még sok a tennivaló.

Míg a felszabadulás előtt a községben egyetlen üzem sem létezett, jelenleg a munkaképes lakosságnak több mint a fele helyben dolgozik A község fej. lődésében és a lakosság élet- színvonalának alakulásában döntő szerepe van a jól működő szövetkezetnek, amely 505 dolgozót foglalkoztat. Gabonafélékből elérték az ötven mázsás, cukorrépából az ötszáz mázsás átlagos hektárhozamot. A szövetkezeti tagok évi átlag- keresete 28 000 korona. A sző vetkezet vezetősége támogatja a fiatalok szakmai továbbkép zését, hozzájárul kulturális és sporttevékenységükhöz. Az ifjúsági szervezet tagjai szövet kezet! klubot kaptak.

A felszabadulás után a CSE MADOK helyi szervezete vetto kezébe a kulturális élet irányítását. A szervezet egy ideig jól működött, azonban a hatvanas évek végétől pangásnak indult a szervezeti élet. A CSEMADOK helyi szervezetének legutóbbi rendezvényei azonban azt sejtetik, hogy is mét fellendülőben van a kulturális és népművelő munka. Megalakult a férfi és a női énekkar is Ehhez ösztönzést a 14 millió koronás költséggel épülő kultúrház ad, amelyet ebben az évben adnak át.

MIRIÁK FERENC

MMehfUíiitts

A szürke egyenruha és a kar- szalag messziről elárulja Mária fíenková foglalkozását. Üzemi őr a galántai bútorgyár kárpitosrészlegén. Szállítóleveleket vesz át, autókat enged be az üzembe, s közben a ki és bemenő emberekkel beszélget, /lindeiikihez van egy két kedves szava. Az üzemben dolgozó lányok, fiatalasszonyok legtöbbje mamán ík szólítja. Nemcsak azért, mert négy gyermeket nevelt fel és ugyanennyi az unokák száma Is, hanem közvetlenségéért, s azért, mert mindenkor képviseli érdeküket, segít, ahol tud.

— Nehézségekkel teli körülmények között nőttem fel —

monüjU. i.iiiiu azért is szeretek az embereken segíteni. Kilenc éves voltam, amikor elvesztettem anyámat. Hatan voltunk testvérek. Apám második házasságából további öt gyermek született. Tizenegy éhes szájról kellett tehát gondoskodnia. Mondanom sem kell, hogy gyakori vendég volt nálunk a végrehajtó. Volt apámnak egy kisteljesítményű cséplőgépe, s hogy őt hívják a gazdák csépelni, kisebb bérért vállalta, mint a többiek.

Az úgynevezett szlovák állam alatt volt egy akkumulátoros rádiójuk, amelyen néhány ismerőssel a külföldi híreket hallgatták. Ezt az egvik szomszéd beárulta. Az apját rendőrségi felügyelet alá helyezték, ami azt jelentette, hogy naponta háromszor kellett az őrsön jelentkeznie, Máriát az édesanyja barátnője vette pártfogás alá. Megtanította varrni. A községben bőven akadt munka. Igaz, az anyjáról rámaradt régi varrógép sok bosszúságot okozott, de az a tény, hogy a maga kenyerét eszi, mindezt feledtette vele. S amikor földmunkára fegyvertelen szlovák katonákat vezényeltek a faluba a németek, vidámabb lett az élet.

— A katonák közül ketten gyakran eljártak hozzánk zubbonyt javítani, gombot felvarratni. Az egyiknek megtetszettem és ő is nekem. Amikor a front közel került községünkhöz, civilruhát szereztünk nekik és átöltoztettük őket. Megszöktek. A barátságunk azonban olyan mély volt, hogy a háború után újra találkoztunk, és két év múlva összeházasodtunk

— mondja. — Horný fíaron (Felbáron) laktunk, majd Calo vóra (Nagymegyerre) költöztünk. Jöttek a gyerekek ... Új élet nyílott meg előttem.

Férje a járáson dolgozott. Es- énként ritkán volt odahaza, fgy került Benková az akkori Živena városi szervezetének az élére. Egy évvel később már a jnb-n dolgozott mint egészségügyi előadó, majd 1954-től 1956-ig a járási egészségügyi intézet gondnoka volt. Abban az időben létesítettek bölcsődéket. Nekik kellett jó példával elöljárói, úgy is mint egészségügyi dolgozónak, úgy is mint kommunistának. A bölcsődébe hordta a gyermekeit. Beosztását szerette, mégis a párt felhívására barátnőjével. Esztergályos Krisztinával három évre az efsz- ben vállaltak mufikát. Egy évig az állattenyésztésben dolgozott, majd a növénytermesztésben, az

utolsó évet pedig az építészeti csoportban. Később a jnb képviselője lett. A kerületi pártbizottságba is beválasztották. Ebből az időből mégis talán arra a legbüszkébb, hogy részt vett a XI. pártkongresszuson.

— Az efsz bői a Jednotához mentem dolgozni — mondja —. Innét nemsokára szülési szabadságit! mentem. A területi átszervezéskor a fértem Galán- tán kapott beosztást. Három évig elhúzódott, amíg nyélbe ütöttük a lakáscserét, egy ideig brigádosként a játéküzletben dolgoztam, majd a baromfitelepen vállaltam munkát.

Egv évre rá, hogy ide költíVz- tek, pontosabban 1964-ben, a Nőszövetség városi bizottságának az elnökévé választották. Ezt a funkciót a mai napig ellátja. Körülbelül ezzel egyidő ben lett a vnb képviselője, ahol ma is tanácstagként tevékenykedik. A bútorgyárban 1965 tői dolgozik. Egészségi állapota megromlott, ezért 1969-től az (izemi őrség tagja. Könnyű munkát írtak elő számára az orvosok. Zúgolódás nélkül munkahelyet cserélt, de a politikai munkáról továbbra sem mondott le. Igaz, néhány kisebb funkciót áladott, de a pártcsoport elnöki tisztségét 1967-től mostanáig betölti, sőt a Nemzeti Front és a Vöröskereszt járási bizottságának is a tagja.

— A képviselők-feladata nem könnyű, különösen akkor, ha az

• mber a Nőszövetség t'árosi bizottságának is az elnöke — mondja. — Ott van például a gyermek kelengye-üzlet, amely egy hónapig zárva volt, s mindmáig nem kapott megfelelő helyet azért, mert egy irodát részesítettek előnyben. Vagy például ott van a melegvíz és az ívóvíz kérdése. Az emberek hozzánk jönnek panaszkodni. S ha a gyűléseken megmondom az igazat, mi tagadás, egyesek megsértődnek. Ennyi év után már megszoktam ezt s ha biztos vagvok abban, hogy nekem van igazam, nem hátrálok meg.

A Nőszövetségnek 122 tagja van. Ki aktív, ki passzív, de vannak eredményeink mind a társadalmi, mind a tömegpolitikai munka terén. Kiveszik részüket a névadó ünnepségek rendezéséből, találkozóra hívják meg a nyugdíjasokat. Májusban az egyik iskola pionírjai a bratislavai Slavínon tettek fogadalmat, s a közeljövőben egy másik csoport a Jan- kov-hegyen teszi le a fogadalmat, ahová a Nőszövetség néhány tagja is elkíséri őket. A jelentős alkalomból krónikát adnak át a pioníroknak. A közeljövőben pedig kézimunkakiállítást rendeznek.

— A gyerekek felnőttek, kirepültek a családi fészekből, csupán a 15 éves fiam van velünk. így hát szabad időm nagy részét a közérdekekért áldozhatom. Ha nincs más dolgom, akkor horgolok, elugrok megnézni az unokákat — mondja.

— S hogy el ne felejtsem, tavaly jutalomként az üzem a Szovjetunióba küldött. Jártam Kijevben, Leningrádban és Moszkvában. Amikor hazajöttem, volt miről beszámolnom az asszonyoknak. Mondtam is odahaza. ha nyernék a Sportkán, az egész családot elvinném a Szovjetunióba, annyira megtetszettek a városok, az emberek és a csodálnivaló tisztaság.

A „mama“ sok mindenről beszélt, és ki tud la mi mindent mondana még gazdag életútjá- ról, ha nem említeném meg a közelmúltban kapott kitüntetést. A szemében könny csillan. amikor erről beszélni kezd.

— Erre bizony nem számítottam . .. Egész életemben csak azt tettem, ami a kötelességem volt és továbbra Is csak azt fogom tenni ..

A több éves politikai és tár sadalmi munkáiéért május 5-én megkapta „A kiváló munkáért érdemrendet“.

Megérdemelte: elvhűségéért, helytállásáért

NÉMETH JÁNOS