Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-04 / 129. szám, szerda
Belpolitikai kommentár GONDOSKODUNK AZ IDŐS EMBEREKRŐL BESZÉLGETÉS MICHAL STANCEL ELVTÁRSSAL, A CSSZSZK SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTERÉVEL Olvasóinkat már tájékoztattuk a párt, a kormány és a szak- szervezetek nyugdíjbiztosításra vonatkozó határozatáról. Az ennek alapján készülő törvény 1976. Január 1-től lép életbe. A nyugdíjmódosítással kapcsolatos kérdésekre MICHAL STANCEL, a CSSZSZK szociális, és munkaügyi minisztere válaszolt. • Mibe látja miniszter elv társ az intézkedés legnagyobb jelentőségét? — Az intézkedés fejlődő népgazdaságunk erejét, szocialista társadalmunk konszolidációját tükrözi. A szociális igények kielégítésére ugyanis fokozatosan, évről évre nagyobb összegeket fordítunk. Merész szociális programunkat abban az időszakban valósítjuk meg, amelyet a kapitalista országokban a gazdasági válság, a munkanélküliség és az árak rohamos emelkedése jellemez. A legnagyobb jelentőségűnek a lakosság egyötödét képező nyugdíjas munkások, alkalmazottak és szövetkezeti tagok járadékainak emelését tartom. Az új törvény a nyugdíjigény feltételeinek és a járadékok kiszámítási módjának az egységesítésére törekszik, tekintet nélkül arra, hogy munkaviszonyban lévő dolgozókról vagy szövetkezeti parasztokról van-e szó. Ez azt jelenti, hogy a szociális szempontok és az érdemek összhangba hozatalával kiegyenlíthető lesz a nyugdíjak és az utóbbi évek folyamán emelkedő jövedelmek közötti, ma még lényeges különbség is. A továLb. módosítás az új nyugdíjak kivetési alapjára vonatkozik. Ez az intézkedés azzal, hogy a III. munkacsoportba tartozó új nyugdíjak már a kivetési alap 67 százalékát, a II. munkacsoportba tartozó nyugdíjak pedig annak 75 százalékát is elérhetik, különösen azok részére jelent majd előnyt, akik 35 évnél hosszabb ideig voltak munkaviszonyban. Az eddigi törvény ugyanis csak ezt a határidőt vette tekintetbe a Nyugdíjak kivetésénél, míg az új intézkedés értelmében a határidő 42 évre tolódik ki. Egyúttal a III. munkacsoportba tartozó, legfeljebb 1600 koronára korlátozott nyugdíjak limitje 2010 koronára emelkedik. A II. és az I. munkacsoportba tartozó nyugdíjak maximális összege pedig az eddigi 1800 koronáról 2150-re, illetve 2200 koronáról 2500 koronára emelkedik. • A szövetkezeti parasztok nyugdíját és a többi szociális járadékot tekintve milyen változásokra kerül sor? — A szövetkezeti parasztok nyugdíjának a kiszámítása az új törvény értelmében a többi dolgozóéval azonos elvek alapján történik. Emellett a saját gazdaságukban munkával töltött évek 1948. október 1. helyett már 1945. május 9-től lesznek beszámíthatók. A további módosítások is a szövetkezeti parasztok érdekeit tartják szem előtt. Természetesen a rokkantsági járadékok emelésére is sor kerül, fel téve, hogy a járadékok a rok kantak egyetlen jövedelmi forrását képezik. Mondottuk már, hogy a nyugdíjadó teljesen megszűnik. Noha a legalacsonyabb nyugdíjak eddig is adómentesek voltak, azokat is bizonyos összeggel a nyugdíjasok szociális viszonyainak figyelembe vételével — emeljük. Azok az özvegyek, akik az örvegyi járadékon kívül munkaviszonyból kifolyólag saját nyugdíjat is élveznek, csak ez utóbbi nyugdíj emelkedésével számolhatnak. De azoknak az özvegyeknek is emeljük a nyugdíját, akiknek ez a járadék az egyetlen jövedelmük. Emellett természetesen nemcsak azt kell tekintetben vennünk, hogy mióta tartanak igényt a járadékra, hanem azt is, hogy az 1956 végéig elismert és folyósított járadék emelésére már egyszer — 1071-ben — sor került. A további intézkedés az egyetlen jövedelmi forrást képező — a XIV. pártkongresszus után már módosított — minimális nyugdíjak emelését irányozza elő. Az egyének nyugdíja 550 koronáról 600 koronára, a házaspároké vagy más, a nyugdíjassal együtt élő, erre a nyugdíjra utalt személyeké pedig 900 koronáról 1100 koronára emelkedik. • Milyen előnyöket biztosít a készülő törvény a dolgozó nyugdíjasoknak? — Tekintettel a munkaerő hiányra, népgazdaságunk elsődleges érdeke, hogy a nyugdíj- korhatárt betöltött személyek minél tovább dolgozzanak. Ezért azok, akik munkaviszonyban maradnak, de azok is, akik ugyan betöltötték a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjukat azonban nem veszik igénybe, további kedvezményekben részesülnek. Míg eddig nyugdíjuk minden munkában töltött év után 4 százalékkal emelkedett, január 1-től ez az összeg évi 7 százalékot fog kitenni. A keresetük mellett teljes nyugdíjat élvező személyek, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkát végeznek (beleértve az adminisztratív dolgozókat is, akik eddig évente teljes nyugdíj mellett csak 120 napot dolgozhattak), ezentúl évente 180 napot tölthetnek munkaviszonyban. Ha pedig valaki a termelésben, illetve a szolgáltatásokban vállal egész évi munkát, akkor annak-a keresete mellett az eddigi 1000 korona helyett ezentúl 1100 koronát tehet ki a nyugdíja. Teljes nyugdíjat csak az az egész évben munka- viszonyban lévő személy élvezhet, aki a népgazdaság meghatározott kulcsfontosságú ágaza taiban dolgozik. • Milyen megterhelést jelent majd az új törvény az államnak? — Míg 1970-ben 24,8 milliárd koronát fordítottunk a nyugdíj- biztosításra, 1975-ben ez az ösz- szeg 31,7 milliárdot, 1976-ban pedig már 36,2 milliárd koronát fog kitenni. A társadalom erre a célra szánt kiadásai ezután is fokozatosan emelkednek. Az 5. ötéves terv időszakát véve alapul,- az 1971 óta foganatosított intézkedések évente átlagosan 4,3 milliárd koronával kerülnek többe a társadalomnak. Ebből is látható, hogy a társadalom megbecsüli a lelkiismeretes munkát és az öregek, illetve munkaképtelenek gondtalan életének a biztosítására törekszik. • Noha az állam máris tetemes összegeket fordít a szociá lis juttatásokra, feltételezhető, hogy ezzel az intézkedéssel nem mondta ki az utolsó szót. — Korántsem. Elsősorban azonban nem téveszthető szem elöl az elv, mely szerint csak addig nyújtózhatunk, amíg a takarónk ér. Ez azt jelenti, hogy tőlünk, valamennyiünk lelkiismeretes, áldozatkész munkájá tói függ, megteremtjük-e korábban született, munkaképtelen embertársaink érdekében, de a saját érdekünkben is szociális biztonságunk további megszilárdításának a feltételeit és hogy milyen mértékben járulunk hozzá életszínvonalunk fokozatos emelkedéséhez. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a párt, a kormány és a szakszervezetek szociális intézkedéseit — a várt gazdasági eredmények esetében — valamennyiünk megelégedésére továbbiak követik majd. KARDOS MÁRTA ADÓSSÁG NÉLKÜL A májust magunk mögött hagytuk. Az iskolákban folynak az érettségi vizsgák. A tanulók örülnek a napok hálásának, s gondolatban már a szUnidőre készUlnek. Míg azonban az idő múlása örömet szerez a gyerekeknek, annál nagyobb gondot az építőknek, akikre az iskolaépítés terén az idén is nagy feladat hárul. A terv szerint ez évben 1,3 milliárd korona értékű munkát kell elvégezniük. Mi is rejlik e számok mögött? Nein kevesebb, mint 3820 főiskolai hallgató részére kell előadótermet és 1312 számára internátusi szobákat felépíteni. A nemzeti bizottságuk hatáskörébe tartozó építkezési formák keretében pedig 1423 tanterein és 553 internátusi férőhely átadását kell biztosítaniuk. Az egyik legjelentősebb feladat az alapfokú kilencéves iskolák építése terén vár az építőkre. Az idén ugyanis 77 ilyen iskolát kellene befejezniük, mégpedig 938 tanteremmel. Ezek nagyrészében a jövő tanévben már tanítani kellene. Tehát nem egész hárnm hónap áll még az építők rendelkezésére. Bár az időjárás az év elejétől kedvezett az építőknek, az első negyedévi eredmények nem sok jóval kecsegtetnek. Az építők e téren évi feladatukat nem egész 15 százalékra teljesítették. Különösen elgondolkoztató az a tény, hogy főleg azoknak az iskoláknak építése marad le, amelyek a rossz állapotokban levő iskolák helyett épülnek. A legrosszabbak az eredmények a trebišovi, a martini, a senicai, a Stará Lubovna-i és a komárnói járásban. Nem rózsás a helyzet azokon az építkezéseken sem, amelyen a közép-szlovákiai kerület építői dolgoznak. A Trstenái Alapfokú Kilencéves Iskolát még 1966-ban kezdték építeni és tavaly kellett volna befejezni. Az építkezés jelenlegi menete arról tanúskodik, nagy erőfeszítésbe kerül, hogy végre augusztusban átadják rendeltetésének. Hasonló a helyzet a námestovói, az Oravská Polhora-i és a zakamennéi iskolák építésénél is, Úgyszintén fokozni kell a inunkaülemet a ladcei és a Kysucké Nové Mesto-i kilencéves iskoláknál, annál is inkább, mivel az átadás határideje rég elmúlt. A nyugat-szlovákiai kerületben az átadási határidő veszélyeztetve látszik Nesvadyban, Tvrdošovcén, úgyszintén Nővé Zámkyban, Zlatníkyban, ahol az eredeti átadási határidő 1969 volt. A kelet-szlovákiai kerületben a Hutné stavby is adós maradt, mivel a dnbšinai iskolát már tavaly át kellett volna adnia rendeltetésének. A Chemkostav is meggyorsíthatná a munkálatokat a vranovi iskola építésénél, ha valóban be akarja tartani az átadás határidejét. Egyszóval országszerte jobban meg kell szervezni az iskolák építésénél a munkálatokat, mert amivel éveken keresztül lemaradtak, azt nem lehet az utolsó egy-két hónapban helyrehozni. Örvendetes tény, hogy a másodfokú iskolák építése — ahol 64 tanterem és 553 internátusi férőhely átadásával számolnak — a megfelelő ütemben halad. így adva vannak a feltételek, hogy az építők megtartsák az átadási határidőt. Abban is bízni lehet, hogy a 421 osztállyal rendelkező 196 óvoda — amelyből 129 „Z“-akció keretében épiilt — elkészül ebben az évben, így nagymértékben hozzájárul az iskolaköteles gyerekek beiskolázásához, ahogy azt a párthatározatok is célul tűzték. Az idei tanév befejezésének közeledése tehát nem mindenütt és mindenkinek szerez örömet. Az építők minden bizonnyal rákapcsolnak, de a befejezést a szülők is elősegíthetik. A nemzeti bizottságok, ahol szükséges, szervezzenek brigádmunkákat, főleg a takarításnál és a berendezésnél, hogy a jövő tanév minél több helyen új, korszerű iskolában vehesse kezdetét, hogy az ötéves tervidőszakot az iskola építése terén is lehetőleg adósság nélkül zárjuk. NÉMETH JÁNOS Olvasónk levele nyomán jrjirdeklődéssel olvastuk SZTA- JCé NO LÁSZLÖ filakovói (füleki) olvasónk levelének figyelmet- keltő sorait: „Tizennyolc év után tavaly megkezdték a mi utcánk útjának építését is. Kotrógépek, földgyaluk jelentek meg, majd teherautók. A fölösleges domb le- gyalulása, a föld elhordása megkezdődött. jó ütemben haladt a munka. Csak akkor lassult le, amikor megkezdték a csatornázás javítását, a szélkövek lerakását. Később a munkálatok megrekedtek, jelenleg állnak a gépek is. Tudom, hogy egy-egy út építése nagy ősz- szegbe kerül, de ha ilyen ütemben halad, mint a mi utcánk építése, akkor csodálkozom, hogy futotta az eddigi költségekből is. Hol késik az útépítő vállalat ellenőrzése?“ Nemsokára sötétedik, de azért végigmegyek a füleki Vörös Hadsereg utcán. Az oszlopokon magányos lámpák hintáznak, friss szél támad, cseperegni kezd a langyos tavaszi eső, tűhegyes cseppjei arcomat szurkálják, bosszankodva kerülgetem a tócsákat, a kavicshalmokat, botladozom a szélkövek között, s magamban egyre ismételgetem: Persze, persze, senki sem szereti a lánctalpak szántotta, földgyaluk hasogatta földet. A sarokról még visszafordulok, látom, hogy az utca túlsó házsora legalább másfél méterrel magasabban áll, mint én, mindjárt az útépítőkre gondolok: Nos, nem könnyű ^felada- tot kaptak. Azután megismétlem olvasónk kérdését: Hol késik az útépítő vállalat ellenőrzése? Reggelre elcsendesedik az eső, egy fáradt csepp az ütemmérő egyenletességével kiszámolja a szürkület utolsó perceit: három, kettő, egy... És már indulok is megkérdezni az illetékesektől: Hol késik az útépítő vállalat ellenőrzése? Az illetékes nem más, mint a városi nemzett bizottság helyi üzemének vezetője, Hanula Otokár elvtárs. — Nem késünk az ellenőrzéssel — mondja. — Csak az útépítéssel... És mindjárt indítványozza is: — Ellenőrizzük csak a tényeket! — Tizennyolc évvel ezelőtt nyitották meg a Vörös Hadsereg utcát. Tizennyolc év után kezdték meg útjának az építését. És ő folytatja: — Akkor persze, tizennyolc évvel ezelőtt nem az út építése volt fontos, hanem az, hogy telket kaptak, építhettek a lakosok. A helyi üzem építőrészlege tavaly szerveződött, tehát tavaly kezdtük meg az útépítést. A helyi üzemnek 55 dolgozója van. Közülük nyolcán tartoznak az útépítőrészleghez. Négy gépkezelő, négy munkás. A gépi felszerelés értéke 420 000 korona. Földgyaluk, kotrógépek teherautók, s tavaly vásároltak aszfaltozó- gépet és úthengert. És felsorolja, hogy hány utcát aszfaltoztak tavaly óta, hányat kavicsoztak, portalanítottak. — A mi utcánkban — mondom én — megrekedtek a munkálatok. Állnak a gépek. Kissé meglepődik, hogy a „mi utcánk“ kifejezést használom, jelezve, hogy magaménak vallom a problémát, s ilyen értelemben válaszol: — Megértem a sürgetést, hiszen éppen a Vörös Hadsereg utca fölötti, jóval később nyitott utcák már aszfalto- zottak, portalanítottak. Ott azonban nem voltak olyan problémák, mint ebben az utcában. — Vegyük sorra a problémákat — indítványozom. — Talán nincs elég kő? — Ez nem probléma, hiszen saját kőbányánk van, Trelák János mester vezetésével hatan dolgoznak ott, az útépítéshez szükséges követ, a faragott szélköveket könnyen megkaphatjuk. Komolyabb probléma az időnként mutatkozó oementhiány, s az, hogy kavicsot az efsz-ektől kapunk és a szeszélyes időjárás miatt nem tudtak elegendő kavicsot kitermelni az Ipolyból. — További probléma? — A terep. Olyan dombos ott az út, hogy közel négyezer köbméter földet kell megmozgatni, elhordani. Az egyik házsor másfél méterrel magasabb, mint a másik. Az egyes épületek, még szomszédos épületek között is eltérő a szintmagasság. Úgy próbáltuk megoldani az ebből támadt vitákat, hogy az eredetileg 7 méter szélesre tervezett utat csak 6 méter szélesre építjük, zöldsávot építünk a járda és az út közé — És a lakosok segítenek? — Eddig még nem volt szükség a segítségükre, majd későbben, ha megkezdjük a járdák betonozását. Reméljük is, hogy Perencsei János elvtársnak, a körzet képviselőjének közbenjárásával megkapjuk majd a szükséges segítséget, hiszen „Z“-akcióban építjük az utat. A tizenkilenc akció egyike ennek az utcának az útja. Váratlan fordulat következik, mert most Hanula elvtárs kérdez: — Ügy mondta, hogy a mi utcánk? — Igen. — Panaszkodhatok tehát? Furcsa érzéssel, hogy talán mások hibáját kell magamra venni, kissé fél^ ve, de biztatom: — Tessék! Tessék! Felsóhajt. — Az úgy volt..., hogy amikor betonoztunk, egyes helyeken szerettünk volna közelebbről vizet kapni, nem a távolabbi, nyilvános vízcsapokból, beszóltunk egyik-másik házba, hogy talán megegendnék a vízcsapot, vagy a kút- ból használni a vizet, de elutasítottak. Kérdve néz reám, s én hallgatok. A következő pillanatban azonban már biztat: — Folytatjuk, a májusi ünnepségek után folytatjuk az útépítést a Vörös Hadsereg utcában. Bízunk a lakosok segítőkészségében. Megépítjük azt az utatl A beszélgetés után, az iskola felé haladva ismét megállók a Vörös Hadsereg utca sarkán. Már nem merem még magamban sem feltenni a sürgető kérdést: Hol késik az útépítő vállalat ellenőrzése? Óvatosan megkerülöm a tócsákat, a kavicshalmokat, átlépem a szélköveket, s arra gondolok, hogy a lakosok egészen bizonyosan segíteni fognak, ha kell, hiszen nekik Is érdekük az útépítés mielőbbi befejezése. S fülemben felcsendül egy régi sláger: A mi utcánk oh de szép... Vajon mikor lesz illő erre a utcára? Az útépítők már válaszoltak. HAJDÜ ANDRÁS A MI UTCÁNK
