Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám, szerda

NEM LEHET ELFELEJTENI

EGY VETERÁN PÄRTHARCOS EMLÉKEZIK

Csehszlovákia Kommunista Pártja irányításával évről évre szebb eredményeket érnek el szocialista mezőgazdaságunk dolgozói. A harcos múltú kommunista párt kiállt a mezőgazdasági dolgozók melleti, amikor harcolniok kellett a munkáért és a magasabb bérért, amikor még hazánk területén a burzsoázia kezében volt a hatalom. A párt gyakran szervezője volt a mezőgazdasági dolgozók tüntetéseinek, sztrájkjainak és egyéb megmozdulásainak. Többek között 1931 májusában a galantai (galántai) járás Ko- Súty (Kosút) községében is a párt szervezte meg a mezőgazdasági dolgozók népgyülését. Ezen a népgyűlésen a csendőrök lövései nyomán munkásvér folyt. A burzsoázia pribékjei a dolgos kezű, fegyvertelen munkások közé lőttek. Három derék munkás életét vesztette, többen megsebesültek. A ma már 65 éves Procházka Imre elvtárs, a CSKP érdemes tagja azon a szörnyű napon a bratislavai kommunisták képviseletében jelent meg a népgyülésen Major István elvtárs és a bratislavai pártvezetőség megbízásából. Meglátogattam Procházka elvtársat és arra kértem, mondja el, hogyan emlékszik vissza az eseményre.

— Azt a szörnyű tragédiát lehetetlen elfelejteni. Ogy gondolom, akik akkor ott voltunk, egy egész életre megutáltuk a burzsoáziát és az egész kizsákmányoló kapitalista rendszert.

— Ezekkel a szavakkal kezdte el beszélgetésünket Procházka elvtárs, majd a továbbiakban megtudtam azt is, hogyan jutott el Kosútra és hogyan is látta a véres sortüzet — a szemtanú.

Procházka elvtárs 1930-ban Bratislavában a felvonókat, villanyberendezéseket javító és szerelő Mihalík-cégnél dolgozott. Esténként eljárogatott a „sarlósok“ közé, ahol érdekes előadásokat hallgatott-és megismerkedett'a város kommunistáival, akik szintén idejártak, többek között Száraz Józseffel, Chovanec Jánnal, Major Istvánnal és még sok más kommunistával. Miután a kommunisták néhány megbízatását (röplapok, brosúrák terjesztését) nagyszerűen lel jesítette, felismerték benne a kommunista és a munkásmozgalom iránti hűségét, vonzalmát és jó szervezőképességét, felvették őt a kommunista párt tagjai sorába. 1930 decemberében Major István elvtárs e szavak kíséretében adta át a tagkönyvet Procházka elvtársnak: „Sok ilyen emberre lesz még szüksége a pártnak, mint te vagy. Sok sikert, elv- társ-“ Ezután is mindenütt ott volt, ahol a munkásmozgalomban valami történt. Amikor Major István elvtárs 1931. május 23-án, szombaton este a bratislavai párttitkárságon bejelentette, hogy Kosúton mani- fesztációval egybekötött népgyűlést szervez a párt, és kért mindenkit, hogy ezen minél nagyobb számban. vegyenek részt, azonnal megszervezték az utazást, és az utazással járó óvintézkedéseket. Nem akarták ugyanis felkelteni a burzsoázia figyelmét, ezért nem utaztak csoportosan. Erre így emlékszik vissza Procházka elvtárs:

— Terebesi Jánossal együtt vonaton utaztam Kosútra, hétfőn reggel. Az állomásról kerülő úton mentünk be a községbe. tgy csendőrökkel nem találkoztunk és nem is keltettünk feltűnést. Voltak viszont elvtársak, akik fogadtak bennünket, majd közülük az egyik Zsabkáékhoz irányított, ahol a községbelieken kívül hatan voltunk. Itt ismerkedtem meg Zsabka Sándorral, aki nagyon jó szervező hírében állt a környéken. Nem is töltött velünk sok időt. Elnézést kért, mert még Hegy községbe kellett mennie, ahonnan Major István elvtársnak és a Hegy-Vízkelet község földmunkásainak kellett jönni- Ök a népgyűlésre. Később Procházka elvtársék is kimentek a faluba a templom környékére, hogy fogadják a hegyieket és Major elvtársat. Időközben, a koradélutáni órákban kidobolták'a községben, hogy a járási hatóságok nem engedélyezik a népgyűlés meg irtását. Ekorra a templom mellett mintegy 220 főnyi tömeg gyűlt össze, de senki sem mozdult — várták Major elvtá'sékat, vajon mit mond, miiven utasításokat ad.

— Három óra lehetett már, «mikor megérkezett Major elv- társ és a Kugler fiúkkal, Száraz Józseffel, Fehér Gáborral oz élen Hegyről a 70—80 főből álló manifesztáló csoport. Az egybegyűlt tömeg lelkesen üdvözölte Major István elvtársat és a hegyieket. A helybeli vezetők elmondták Major elvtársnak, hogy a gyűlést betiltották. Major elvtárs közölte velük, hogy már tudomása van erről. Mindent nagyon jól hallottam, mert Zsabka Sándorral ott álltam, közvetlenül Major István mellett. A következő pillanatokban azonban újabb meglepetés következett: mintegy 30 —40 csendőr érkezett s vonult a tömeggel szembe, szuronyt szegezve. Előlépett a parancsnok és Major István előtt lebegtetve a betiltó parancsot, tört magyarsággal azt kérdezte Major elvtársiéi, vajon nem tudja-e, hogy, a gyűlés be van tiltva. Major elvtárs közölte, hogy épp az ismét értesült róla, így már nem tudta visszarendelni a tömeget. A párbeszéd még néhány pillanatig tartott, amikor a parancsnok előlépett, kihúzta kardját és vezényelt: „Tíz lépést hátra“! Mit sem várva, suhintott a kardjával és lövésre adott parancsot. Utána sorban dördültek el a fegyverek. Többen a ’földre zuhantak. Major István elvtárs feltápász- kodott, a ruháját porolta, a tömeg pánikba esett s menekült, valaki segítségért kiáltott. Szörnyű látvány volt. Jómagam nem sebesültem meg, csupán azt vettem észre, hogy a kabátom csupa vér. Zsabka Sanyi vére volt, aki holtan esett össze mellettem. Ezután gyorsan a segítségért kiállóhoz léptem, láttam, hogy karján hatalmas seb tátong. (A Kugler fiúk egyike volt). Bevonszoltuk őt a legközelebbi utcácskába levő kicsi házba, ahol asszonyok segítségével sebét bekötöztük és ápoltuk. Három elvtárs: Gyevát János fiatal munkás, Thurzó István és Zsabka Sándor életét azonban kioltották a csendőrök golyói. Kugler elvtárson kívül még többen is megsebesültek.

A esendőről^ ezután sem elégelték meg a kegyetlenséget. Szinte vadásztak a kommunistákra, a munkásokra, a nép- gyűlés szervezőire és részvevőire. Lezárták az utakat. Többek között Procházka elvtársat is elfogták. Ruhája véres volt, hiába állította, hogy rokoni látogatáson volt. Letartóztatták és bevitték a fogyasztási szövetkezet udvarára, ahol már több elvtársat fogva tartottak, így Major István elvtársat is. Öt ugyanis puskatussal leütötték és idehurcolták. Így kerültek a galántai fegyházba Molnár Sándor, Zdrubek János, Sa- gan Mihály, Zsabka József, P szót a Ernő és Kurucz Mária is.

Később Bratislavába kerültek a kosúti vérengzés szenvedő alanyai, ahol mindenáron arra akarták őket rávenni, hogy írják alá a valótlanságot, miszerint a munkások provokálták ki a sortüzet. Erre azonban nem volt hajlandó senki sem. A nyolc hét alatt nem találkozhatott Procházka elvtárs senkivel. Kiilönzárkában volt. Hiába próbálkoztak nála bármilyen fur- fanggal, nem lett belőle áruló. Sőt, a kosúti események hősi halottainak szelleme, a kommunista eszme kísérte őt egész életén át.

Procházka elvtárs ma is, 65 évesen, aktívan kiveszi részét a pártmunkából: az egyik komáromi utcai pártszervezet elnöke, a városi pártbizottság tagja.

KOLOZSI ERNŐ

Fedor Kirincsenko, a Szovjetunió Származásiam Kutatóiniézeté- nek vezetője az intézet ogyesszai kutatóállomásán Milovlav Via sáč, Pavel Bartoš és Jindŕich Košner csehszlovákiai tudományos dolgozókkal tapasztalatcserét folytat.

(Felvétel: Telefoto — CSTK — TASZSZ)

MINDENBEN HELYTÁLLNI...

A KOMMUNISTA PÄRT TAGJELÖLTJE

A levicei (lévai) Gyapotüzem egyik aránylag csendes helyiségében beszélgettem Csenkei Erzsébettel, a pártszervezet fiatal tagjelöltjével. Többek közt a példakép és a példamutatás jelentőségére terelődik a szó.

— Szerintem a párttagtól az emberek elvárják, méghozzá jogosan, hogy mindenben mutasson példát — mondja az igen értelmes és csinos fiatalasszony. Majd így folytatja: — Éppen ezért a párttagnak elsősorban saját magával szemben kell igényesnek 'lennie.

Elmondja, hogy a pártszervezet tagjai közül elsősorban Helena Udvardyovát tekinti pél-> daképének, aki mindig nagyon sok többletmunkát vállal. Jelentős része van abban is, hogy az Üzemben fellendült a nőszövetség szervezetének munkája. Ennek Udvardyová hosszabb ideig az elnöke volt.

— Ha a nők akarnak dolgozni, a gyereknevelés mellett erre is nyílik lehetőségük.

A gyermekneveléssel járó gondok Csenkei Erzsébet előtt sem teljesen ismeretlenek, hiszen nemrég jött vissza szülési szabadságról. Féléves fiára — amíg ő dolgozik — az anyósa vigyáz. Munkahelyére a 25 kilométerre levő Baracskáról autóbusszal jár be. Reggel négykor kel, hat órától dolgozik, délután négyre ér haza. Ailig- ha kell tehát hangsúlyozni,

mennyire várja, hogy az üzemtől lakást kapjon. Férje, aki szintén a gyapotüzemben dolgozik, esti tagozaton szakközépiskolába jár.

— Nekem is nagy kedvem lenne a továbbtanulásra — mondja Csenkei elvtársnő —, de erre egyelőre nincs lehetőségem. Talán, ha lakást kapunk, s a férjem befejezi tanulmányait, akkor én is tanulhatok majd. A tanulás mindenképpen hasznos, hiszen egyrészt ismereteinket bővítjük, másrészt többet, mást is végezhetünk, mint korábban. Én nagyon szívesen végeznék a jelenleginél igényesebb munkát. Most az adminisztrációban dolgozom. Régebben, öt éven át, szövőnő voltam. Ebből két év a szakma kitanulásának időszaka. A középiskolát távúton végeztem el. Szerintem a termelőmunkában jobban megmutatkoznak az eredmények. Ezért is szeretnék továbbtanulni, hogy utána az előbbinél felelősebb munkában, a termelésben is bizonyíthassak.

Csenkei Erzsébet tagja „A nők nemzetközi éve“ címért versenyző szocialista munka- brigádnak. A 23 nőből és 3 férfiból álló kollektíva tagjai műszaki és adminisztratív dolgozók. A versenybe a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére kapcsolódtak be. Egyebek közt vállalták, hogy segítenek a termelőmunkában, a termelési

feladatok teljesítésében. A brigád minden tagja jártas a termelőmunka valamely ágazatában. Csenkei elvtársnő — mint már említettük — a szövőgépek kezeléséhez ért. Egy- egy brigádtag 30 óra ledolgozá sára vállalt kötelezettséget. Környezetszépítésre 250 órát vállalt a kollektíva. Azt is kötelezettségvállalásaikba foglalták, hogy a brigád öt tagja részt vesz a spartakiádon.

Elmondja, a termelési feladatok teljesítése gyakran megkívánja az üzem dolgozóitól, hogy szabad szombaton is dolgozzanak. Ez különösen a dolgozó anyáknak okoz gondot, hiszen bölcsőde-, óvodahiány- nyal küzd az üzem. A szolgáltatások terén is sok még a tennivaló. Mindez a szabad idő rovására megy. Csenkei Erzsébet szabad idejében szívesen olvas, táncol, és a jó filmet is szereti.

— Most már mindenből kevesebb jut — az örömöm mégis több.

Szerinte ma még a gépkocsi is természetes szükséglet, s ha valaki csak egy kicsit is igyekszik, megszerezheti. Mintegy három éven belül nekik is lehet kocsijuk.

Bármiről is legyen szó, mindig a valóság talaján áll. Jövőjét is a valóságból kiindulva képzeli el, lelkesedése józansággal párosul.

Nem véletlen, hogy pártszervezete előlegezte neki a bizalmat, és felvette a tagjelöltek sorába. Azonkívül, hogy munkáját példásan végzi, szülési szabadsága előtt a nőszövetség üzemi szervezetében, — kulturális felelősként — igen aktív tevékenységet fejtett ki.

— Varrótanfolyamot szerveztünk, megtanultunk sütni és hidegtálakat készíteni. Kiállítást is rendeztünk — sorolja a szervezet rendezvényeit.

Természetesen pártoktatáson is részt vesz Csenkei Erzsébet. A politikai alapismeretek köre második évfolyamának az anyagával ismerkedett. A tanév a közelmúltban záróbeszélgetéssel végződött. Csenkei Erzsébet tudja, milyen fontos a sokoldalú alapos felkészülés ahhoz, hogy a kommunista párt jövendő tagjaként mindig mindenben helytállhasson. füLÖP IMRE

Francia karmester Bratislavában

Alain Lombard három évvel ezelőtt mutatkozott be nálunk nagy sikerrel. Jelenlegi vendég- szereplése megerősítette az első kedvező benyomást és újabb vonásokkal gazdagította a róla alkotott képet. A fiatal francia karmester biztos tudással, világos áttekintéssel áll a zenekar élén. Dirigensi gesztusa villámgyors, pontos, amellett rugalmas és elegáns, csak a dinamikai csúcsokat jelző „tremolo- gesztusa“ hat kissé visszásán, az is csak eleinte, mert nem pózból csinálja, erő és belső tűz diktálja. Robbanó temperamentumából ítélve inkább dél fiának tartaná az ember. Vitális lénye aktivizálja a művészeket és a zenekarból eltüntet minden renyheséget.

A hangverseny sötét tónusokkal indult. A Szlovák Filharmónia Bohuslav Martinű „Lidice emlékére“ című gyászzenéjének előadásával emlékezett meg a lidicei tragédiáról. A teremben néhány percre a fasizmus gyilkos árnyéka kísértett.

W. A. Mozart életigenlő Esz- dur szimfóniája (K. 543 39. szám) harmonikus szépségével, a művészi forma tökéletes arányaival feloldotta az emlékezés, az örök memento nyomasztó borúját.

Ezen az estén Antonín Dvorák op. 88-as jelzésű 8. szimfóniája nyújtotta a karmesternek a „parádés“ lehetőséget. „A valóságot — mondotta Verdi — könnyű lemásolni. De utolérni képzelettel: ez a nehéz és művészhez méltó feladat“. A nagy cseh mesternek ez valóban sikerült. A finom művű G-dúr szimfóniát, amelyet élete boldog korszakában komponált, a természet költeményének is nevezhetnénk. Minden taktusából derűs életérzés sugárzik, amivel a természet csak azt ajándékozza meg, aki nyitott szemmel és nyitott szívvel szemléli.

Karmester vendégünk Dvorák tolmácsolása sokban elütött az előadói hagyománytól, ami hangverseny után vita tárgyát képezte a hallgatók között. Csakhogy a mi nemzedékünk kedveli az élesebb akcentusokat, erőteljes körvonalakat és a művészt, akinek van fantáziája és mondanivalója, nem lehet a megszokottság korlátai közé szorítani. Alain Lombard céltudatos, magabiztos mai fiatal, aki bizonyos értelemben a tegnap muzsikájával is a mát idézi, tehát téves volna hibául felróni, hogy nem „tapad“ az idők folyamán kialakult előadói elképzeléshez. Érdekes koncepcióját áthevítette a meggyőző erő és felfogásában a Dvorák muzsika rejtőző mozzanatai is feltárultak.

A közönség elismeréssel fo» gadta a művészek teljesítmé- nyét.

HAVAS MARTA

Ötletesebben, gazdaságosabban

A bratislavai AVANA kisipart termelőszövetkezetnek négy klhe- lyezett üzemrészlege van. Az ötéves terv előkészítésénél úgy tervezték, Iiogy növelik a létszámát, Mtenet közben azonban más megoldást találtak: korszerűsíteni a gépparkot, növelni a munkatermelékenységet. Míg 1971-ben egy dolgozóra az alapeszközök értékéből átlag 18 783 korona jutott, addig tavaly már 30 910 korona. Az előző évekhez viszonyítva tavaly a lakosságtól eredő bevételeket 2 millió koronával növelték. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a múlt évben mintegy 600 árumintát készítettek, amelyek közül néhány eljutott a brnói és a libe- reci árumintavásárra is, ahol a konkurrenciában megállta a helyét. A szövetkezet több gyártmánya országos, illetve Szlovákiai elsőbbségre tett szert. A múlt év jó eredményeiért megkapták a Szövetkezetek Központi Tanácsának vándorzászlaját.

Az AVANA dolgozói az idén sem akarnak babérjaikon pihenni. Kötelezettségvállalásukban, amelyet hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére tettek, ígérik, hogy az árutermelés tervét 500 000 koronával túlteljesítik, s további 2S3 000 korona megtakarítást jobb munkaszervezéssel, a szabás gazdaságossá tételével érnek el. Megtakarítanak 6000 liter naftát és 20 000 kilowattal csökkentik az áramfogyasztást. A ter- mékinegújíFási folyamat keretében az idén 26 új terméket adnak a piacnak. —nj—