Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám, csütörtök

Emberséggel, megértéssel szeretettel... Akaratlanul Is ez a három szó jutott eszembe, amikor fel­kerestem Űjváry Magdolnát, az oly sokak által ismert és szere­tett tanító nénit. Látogatásom célja, hogy elbeszélgessek vele arról a negyedszázadról, amit tanítóként tett meg. — Szinte magam sem hiszem, hogy immár huszonöt évet hagytam magam mögött. Egy tanító felett talán gyorsabban peregnek az esztendők. Mindig új meg új emberekkel ismerke­dik. — Miért éppen ezt a pályát választotta? — Azt hiszem, már gyermek­koromban megfogalmazódott bennem, hogy tanítónő leszek. Ugyanis édesapám és édes­anyám is ennek a hivatásnak szentelte életét, hosszú évekig Hetényben tanítottak. Rengete­get tettek a faluért, a gyereke­kért, a felnőttekért. Sok-sok Irodalmi est, színdarab megren­dezése, vitaest fűződik a ne­vükhöz. Az idősebbek nemegy­szer emlegetik jó öreg tanító­jukat, Bordán Józsefet és fele­ségét, meg az akkoriban ritka­ságszámba menő négyszólamú énekkart, melyben ők is éne­keltek és sok-sok sikert arat­tak a komáromi járásban. — Már a családi környezet­ben elhatároztam, hogy ott fo­gom folytatni, ahol ők abba­hagyták. Az öt testvér közül a lányok szüleik nyomdokaiba léptek. Érdekes, hogy még ma ís élénken él emlékezetemben apámnak egy olyan tulajdonsá­ga, amelyet már kiskoromban nagyon csodáltam és szerettem nála. Végtelenül humánus, de­mokratikus érzelmű volt. Éber szemmel figyelte diákjait és amelyikben tehetséget látott, mindent megtett azért, hogy tovább tanulhasson. Ha tudta, akkor az erkölcsi támogatáson kívül anyagi támogatásban is részesítette. Például dr. Cziz- madia Dezsőnek, a Nitrai Pe­dagógiai Fakultás oktatójának a szüleit is ő győzte meg, hogy taníttassák fiukat. Odaadta az akkori kisdiáknak a saját ke­rékpárját is, hogy bejárhasson Komáromba. — Jómagam Maié Blahovón (Sikabonyban) kezdtem el ta­nítói pályafutásomat, három- tanerős elemi iskolában. Az alatt a három év alatt, amit ebben a faluban töltöttem, be­lekóstoltam minden munkába. Dolgoztam a Nőszövetségben, a CSEMADOK-ban, a SZISZ-ben, műsorokat, színdarabokat ren­deztünk. Sőt, kivettük részün­ket a falu szocialista átalakí­tásából is, segítettünk a szövet­kezetek megalakításánál. *— Ogy tudom, nagyon szere­ti a népi táncokat. Hol volt a legjobb tánccsoportja? KULTURÁLIS HlREK # A párizsi Michel de l‘Or- meraie kiadó Rendkívüli utazá­sok címmel teljes Verne-sorozat kiadására készül. Az első, 10 kötetből álló rész 17 címet foglal magában. A sorozat hű reprodukálása a Hetzed-féle ki­adásnak. # Siegfried Köliler zenemű­vet komponált Pablo Neruda Óda az eljövendő időhöz című versére. Metamorfózisok orgo­nára címmel. A művet nagy si­kerrel mutatta be Drezdában Amadeus Webersinke. # „A hajnalok még csende­sek“ című filmmel nyitották meg Addisz Abebában az első szovjet filmhetet Etiópiában. # A milánói Scala történeté­ben először mutattak be egy operát — Puccini Toscáját — közönséges utcai ruhákban, díszletek és fényhatások nél­kül. Az „újításra“ a műszaki személyzet sztrájkja folytán kényszerült a világhírű opera. # Róberto Cueva dél Rio me­xikói festő 100 négyzetméter fe­lületű freskót készített Acapul­co városházára, melyen a me­xikói nép függetlenségi harcá­nak Acapulco kikötővároshoz fűződő mozzanatait örökítette meg. 9 Az augusztus 13. és szep­tember 6. között megrendezen­dő luzerni nemzetközi zenei fesztivált Bartók Béla munkás­ságának szentelik az idén. A 12 hangverseny csaknem min­degyikén szerepel Bartók egy- egy alkotása. — Azt hiszem, azzal kell kez­denem, hogy férjhez menetelem után fúr nad Hronomra (Ga- ramgyörgyre) kerültem. Üj fa­lu, új emberek, új munkakörül­mények. Mindenesetre nagyon jó volt a közösség ahhoz, hogy megalakíthassam a felnőtt és gyermek tánccsoportot. Szere­peltünk Zselízen, Gombaszögön, Nitrán, sőt még Bratislavában is. Több járási, kerületi verse­nyen sikert arattunk, sőt a bra­tislavai „Dunai találkozón“ a Büszke legény táncommal első díjat nyertünk. Igaz, akkor már mint Garammenti Együttes sze­repeltünk {egyesült a zselízi és a garamgyörgyi tánccsoport). Az idő itt is gyorsan telt. Itt szUletett meg három fiam, La­ci, Józsi, és Gyuri. Hét év után Csatára kerültem, az ott töltőit 12 év alatt rengeteget dolgoz­tam. (Csatán megszületett a negyedik fiam, Pali.) Még sem fordítottam hátat a táncnak. Itt is volt egy gyermek- és fel­nőtt tánccsoportom. Szerepel­tünk a Honti-napokon, sőt, jó szereplésünk elismeréséül meg­hívtak Magyarországra, a nem­zetiségi napokra is. Elnnél na­gyobb elismerést nem is kap­hattunk volna. — Melyik osztályokat tanítot­ta a legszívesebben? — A legszívesebben? ... — elmosolyodik. — Talán nem is az a lényeges, melyik osztályo­kat, de ha ragaszkodik hozzá, megmondom. A 25 évből lö évig csak elsősöket tanítottam. Azlán másodikosokat, most pe­dig. amióta Zselízen lakom, a napközi otthonban nevelőként működöm. — A kedvtelése, a hobbyja? — Fiatalabb éveimben na­gyon szerettem a sportot. 36 éves koromig az aktív sporto­lók közé tartoztam. Az asztali tenisz volt a kedvenc sportom. Közben nyolc évig vezettem az asztalitenisz kört. Növendékeim közül nem egy részt vett járási és kerületi bajnokságokon, nem is eredménytelenül. Szeretek olvasni, ezért kedvtelésemmé vált a gyermekek felkészítése szavalóversenyekre. Amit tud az ember, csak akkor értékes igazán, ha azt kamatoztatja. — Kedves emlékei? — Van, nagyon sok. Talán ízelítőként kettőt. Egy vendég lőben arra lettem figyelmes, hogy egy férfi le nem ve­szi rólam a szemét. A legna­gyobb meglepetésemre egyszer­re csak az asztalomnál termett, s emlékeztetett arra, hogy a tanítványom volt, az, aki nem és nem akart iskolába járni és én szereltettem meg vele a ta­nulást, a táncot, amiért még ma is hálát és tiszteletet érez irántam. A másik: Közeledett a tanév vége. Az egyik kis el­sős fiú odaállt elém és nagy bánatos szemekkel, elcsukló hangon ezt mondta: Itt a nyári szünet, de én mégis szomorú vagyok. Nem fogom a tanító né­nit látni. Jövőre meg, ki tudja, ki fog minket tanítani. Hogy ne váljunk el egymástól, azért én a tanító nénivel „megnősü­lök“ ... — Nem tartozom azok közé, akik munkájukért dicsérő sza­vakat, anyagi jutalmat várnak. Én a hivatásomat mindig sze­rettem és szívesen végeztem. Mégis nagyon jólesett, amikor az iskolában Nyustyin Ferenc, az igazgató elismerő szavakkal tolmácsolta a járási oktatásügyi osztály jókívánságait, majd át­nyújtotta a szakszervezet, a szakosztály és a kollégák aján­dékát, abból az alkalomból, hogy 25 éve léptem először a katedrára. — Ez a figyelmesség nagyon meghatott és szinte űj erőt, lendületet ad a további évek­hez. Ilyenkor tudatosítja az ember, hogy megéri emberség­re, szeretetre, megértésre ne­velni tanítványait... BENDE JÓZSEF AZ ERMITÁZS KINCSEI Elefántcsont-plasztikák a Városi Múzeumban A szlovák fővárosban láthat-? juk az Ermitázs egyik értékes gyűjteményének 137 darabját, melyek a 11. századtól a 19. század végéig szemléltetik Nyu­gat- és Dél-Európa elefántcsont­faragásait. Az elefántcsont a szobrászat és az iparművészet egyik legrégibb anyaga. Időál­lóbb a fánál, gyönyörű a színe és könnyen formálható. A bemutatott művek majd­nem ezer év korszellemét és stílusirányzatait tükrözik. A ro­mán stílusú lapos dombormű- vek jelzik, milyen kevéssé ta­padt az ember érdeklődése a földi dolgokhoz. A spanyol és portugál egyházi tárgyú erek- lyetartókat, szekrényeket sű­rűn ellepik a vékony, arányta­lan érzéssel telített, de nem húsvér emberfigurák. A néme­tek vi'lági munkáit dús faragású könyvborítók és játékkockák képviselik. A gótikában meg-: változik a tárgyak rendeltetése, témája és stílusa is. A francia tükördobozok felső lapjának magas reliefjei már mozgalma­sabbak. Egy óriás sűrűfésű kö­zepén a lovagkori Rózsaregény egy jelenete tűnik fej. Egy kindzsál (keleti tőr) markolatát öt groteszk fej díszíti. A reneszánsz újra felfedezi az emberi és a természet szép­ségét. A világi tárgyak száma egyre nő. Az olasz munkák zö­me az Embriachi család velen­cei műhelyében készült. Mozaik berakású díszdobozokat s egy pompás faragású, simulékony vonalakkal, közvetlenséggel for­mált nők és férfiak csoportjá­val díszített szekrénykét lá­tunk. A 16. századi német mun­kák a virágzó grafika hatását mutatják. Az izgalmas, mozgalmas barokk kompozíciói fellazul­nak. Friss természet megfigye*- lésről, az anyag szépségének szeretetéről és technikai virtuo­zitásról vallanak. A 18. század­ból valók a szellemes, bátor ka­rikatúrafejek. Spanyolország­ba a 16—17. században nagy mennyiségű elefántcsontot hoz­nak be Indiából, ennek meg­munkálása fellendül. Gazdag ornamentikájú keretbe, ember, állat és növény motívumokból szőtt bibliai jeleneteket foglal­nak. Goában, a portugál gyar­maton az agyar formáját érez­tető hatalmas ivókiirtöket fa­ragtak, melyeket nyüzsgő, tro­pikus állatfigurák díszítenek. Groteszk ötlet szülötte a né­metországi nagy ruhakefe, melynek tetejére a bűnbe­esés legendáját faragták. A kiváló képességű Maucher szi­gorúan komponált óriástála an­tik vadászjelenetet ábrázol. A 18. századi Drezda nagy művé­sze a Bernini ihletésű Permo- ser, aki szenvedélyes lendület­tel fogalmazta az olimposzi is­tenek csoportját. Német mester kezéből származik az ízes, népi életkép: a dob tetején Kártyá­zó katonák. Belgiumban és Hol­landiában is elterjedtek voltak a népies zamatú zsánerjelene- tek. S. Troger müncheni mes­ter barna fával kombinálta a kor életérzését idéző, nagy rokokó csoportját: Perzefoné el­rablását. A túltengő életörö­möt sugárzó művek közepette meglepetésszerűen hat és ko­mor hangulatot kelt az Anató­miai figura. A 19. század elején tűnnek fel a mikrotechnikával készült apró tájképek: a kikötőben hor­gonyzó, hajszálvékony árbocú hajók és a természet zöldjébe komponált parányi városképek. Ez a század már a hanyatlás kora. Tömegszerűen állítják elő a csecsebecse jellegű szobrocs­kákat, az esztergályozott vázá­kat és edényeket. Az évezredes műfaj kiélte magát. A kor szem­lélete mást, újabbat, igazabbat kívánt. BÁRKÁNY JENÖNÉ BIZONYÍTVÁNYOSZTÁS ELŐTT LÁTOGATÁS EGY ISKOLÁBAN A Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában vagyunk, a Kosice-vidéki járásban. A Szepsi-síkság hat községéből (Perény, Hím, Felsőlánc, Alsó­lánc, Buzita, Reste) összesen 265 tanuló jár ebbe az iskolá­ba. Bodnár Andrással, az is­kola igazgatójával munkájuk eredményeiről beszélgetünk, mert a jnb oktatásügyi osztá­lyán megtudtuk, hogy a Buzitai Alapiskolát a járás legjobb is­kolái közölt tartják számon. — Tíz év telt el azóta, hogy ebbe a korszerű iskolába köl­Hodnar András iskolaigazgató töztünk — mondja az igazgató, majd így folytatja. — Míg a régi iskolában folyt a tanítás a járás legrosszabb iskolái kö­zé tartoztunk. Szűk osztályok­ban, tanítási segédeszközök nélkül nem tudtunk felmutat­ni eredményeket. Egy évtizede, a jól felszerelt, szaktantermek­kel is ellátott új iskolában azonban minden lehetőségünk megvan az oktató-nevelő mun­ka tökéletesítéséhez. Eredmé­nyeinket talán az bizonyítja a legjobban, hogy kilencedike­seinket már évek óta felveszik abba a tanintézetbe, amelybe jelentkeznek. Örömet jelent számunkra, hogy környékünkön sok olyan fiatal értelmiségi él, aki a továbbtanuláshoz nélkti- lözheLetlen alapismereteket a mi iskolánkban sajátította el. — A tanulmányi eredmények­re most sem panaszkodhatunk — veszi át a szót Nagy Imola, a kilencedikesek pályaválasz­tási megbízottja. — Elmondom, milyen eredményeket értünk el az első félévben. 265 tanulónk 97,31 százaléka megfelelt a továbbtanulási követelmények­nek, hat tanuló megbukott, egyet pedig nem osztályoztunk. Az elégtelen eredményt cigány­származású tanulók kapták. Iskolánknak jelenleg 50 ci­gányszármazású tanulója van. Már sikerült elérnünk, hogy rendszeresen járnak iskolába, s többségük tanulmányi eredmé­nye is kielégítő. Két kilence­dik osztályunkban az idén 36 tanuló végez. Ezeknek 65 szá­zaléka szakközépiskolában foly­tatja tanulmányait. A többiek pedig a Kelet-szlovákiai Vas­mű és a Kelet-szlovákiai Gép­gyár, valamint más kisebb üze­mek iparitanulő-intézeteiben akarnak szakképesítést szerez­ni. dóm el — folytatja. — Kosár­labdában a lányok A-csoport- ja járási győztes lett. A lá­nyok B-csoportja is Jobban sze­repelt, ahogy vártuk. Ök az ötödik helyen végeztek. A fiúk a második helyezést szerezték meg. Iskolánk csapata asztali- teniszben szintén megnyerte a járási bajnokságot. Sajnos, az idén a futballozásban gyengéb­bek voltunk, mint az előző években, de a kézilabdában el­ért eredményeink ezért kárpó­toltak. Mind a fiúk mind a lányok megnyerték a járási bajnokságot. Reméljük, hogy a napokban megrendezésre kerü­lő kerületi döntőben is meg­álljuk helyünket. Ha teljes képet akarunk kapni a buzitai iskoláról, ak­kor szót kell ejtenünk a pio­nírszervezet munkájáról, a ta­nulók iskolán kívüli tevékeny­ségéről is. Kosicén úgy érte­sültünk, hogy Vaskó Jolánnak, a pionírszervezet vezetőjének lesz miről beszámolnia. — Valóban így van — mond­ja Joli nevetve, majd komolyra fordítva a szót folytatja: — Is­kolánkban tizenöt szakkör mű­ködik. A sportkörön kívül a tánckör, az ügyes kezek köre, a turisztikai kör és az énekkör működik a legjobban. Az utóbbi időben elsősorban a spartakiád- gyakorlatok tanulására fordí­tunk figyelmet. Öt gyakorlatot ötször 24 diák tanul be. Egyik csoportunk olyan szépen mutat­ta be gyakorlatát, hogy a bi­zottság javaslatára Prágába utazhatnak majd az országos spartakiádra. Bekapcsolódtunk az Expedíció 30 elnevezésű ver­senybe is. Tizenhat rajunk kö­zül három, a Petőfi, a Homé­rosz és a Sirály megkapta a feladatok teljesítéséért járó 30 orgonát. A beszélgetést befejezve, bú­Vaskó Jolán pionírvezető csút vettünk az iskolától. Eközben több ilyen mondat is elhangzott: „Jaj, elfelejtettük, hogy népitánccsoportunk ta­valy a zselízi országos fesz­tiválon második díjat nyert. Azt sem említettük, hogy diákjaink számos ország fiataljaival le­veleznek, arról is megfeledkez­tünk, hogy nagyon jó a kap­csolat iskolánk és a Május 1 Efsz között, nem szóltunk ar­ról sem, milyen felejthetetlen élmény volt számunkra, amikor a közelmúltban a Barátság vo­A buzitai lányok kézilabda-csapata (Zolczer János felv.J A Buzitai Alapiskola jő spor­tolói révén közismert nemcsak a KoSice-vidéki járásban, ha­nem a kelet-szlovákiai kerület­ben is. — A pionírliga minden sport­ágában versenyezünk. Jól fel­szerelt tornatermünk van — mondja Kovács Zoltán, aki kol­légájával, Bubenko Andrással a tanulók testneveléséről gon­doskodik. — Csak a figyelem­reméltó eredményeinket mon­nattal a Kirgiz SZSZK-ból ér­kezett vendégek ellátogattak iskolánkba is ...“ Abban a meggyőződésben tá­voztunk az iskolából, hogy itt a pedagógusok arra töreked­nek, hogy az oktatás-nevelés mellett az életkörnyezetüket, a mindennapokat is szebbé, tar­talmasabbá tegyék. Ezért a munkájukért ők is kitűnő bizo­nyítványt érdemelnek. SZÁSZAK GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents