Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-17 / 114. szám, szombat
H arminc évvel ezelőtt harangzúgás és az emberek ujjongása kísérte azt a bejelentést, hogy véget ért a második világháború, korunk legvéresebb világeseménye, amely életek millióit és pontos számokban szinte kifejez-» hetetlem nagyságrendű anyagi és szellemi értékeket követelt áldozatul. A gyilkolás, a légről! náltabb emberirtás szörnyű gépezetét megindító náci fasiszta fenevadat a saját barlangjában zúzták szét. Az emberiség akkor megfogadta: so- ha többé háborút! 1945. május 9 e óta egy egész új nemzedék nőtt fel. Ma már családapák és családanyák. A második világháború és a győzelem nagy napjának történelmi eseményeit csak hallásból és tankönyvekből ismerik. Nem annyira a múltra tekintenek vissza, mint inkább a jövőbe néznek — gyermekeik jövőjére, boldog életére gondolnak. A békére gondolnak akkor, amikor a szovjet kormány és a szocialista országok kormányainak egyeztetett béketörekvései mind közelebb hozzák a béke távlatát. Annak a békének a beteljesedését, amelyről harminc év vei ezelőtt álmodoztak a győztesek és a felszabadítottak ... Történelmi tanulság, hogy a béke nem születik önmagától, hanem harcolni kell érte. Ébe- ren vigyázni kell. Erre intenek a második világháború előzményei és eseményei. A hódítás megszállottjai Mikor is kezdődött a második világháború? — tehetjük fel a történelmi összefüggésekből kiindulva a kérdést. Akkor-e, amikor a náci Németország 1939. szeptember 1-én gáládul megtámadta Lengyel- országot, majd új fordulatot vett 1941 júniusában, amikor a hitleri hadigépezet a Szovjetunió ellen fordult? A háború — elméletben — valójában akkor kezdődött, amikor a győzelmes oroszországi proletariátus megvédte forradalmát, kiűzte országából az intervenció- sokat, leverte az ellenforradalmat és a világ egyhatodán egy egészen új, igazságos társadalmat kezdett építeni. A tőke ebbe sohasem tudott beletörődni. A harmincas évek Németorszá. gában uralomra került eszelős fasiszta politikus, aki hordószónoki képességeivel tömegeket tudott megszédíteni, csupán alkalmas eszköz lett a nyugati imperializmus kezében. Alkalmas, de nem egészen engedelmes eszköz, így aztán a tőkés Nyugat és a fasiszta Németország ellentéteinek háborúba torkollása is elkerülhetetlenné vált. Pedig a Nyugat elképzelései mások voltak ... A fasiszták hatalomra jutását Németországban a nyugati politikai körök nem vették komolyan. Akárcsak az olasz Mussoliniban, hatásos hordószónokot láttak Hitlerben, akit pórázon lehet tartani. Olaszor szág etiópiai hadjárata, szerepe a sjjanyol polgárháborúban azonban sejteni engedte, hogy a fasiszták nemcsak álmodoznak világuralmi tervekről, ha nem ez politikájuk konkrét célja is. A Nyugat burzsoá kormányköreit azonban annyi ra elvakította az antikommu- nizmus, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a fasizmus veszélyét s csak arra gondoltak, mikor és ki támadja meg a szovjetek országát. Egyedül a HARMINC ÉVE FEJEZŐDÖTT BE SZÁZADUNK LEGVÉRESEBB HÁBORÚJA • AKIK A FASIZMUS ROSSZ SZELLEMÉT KISZABADÍTOTTÁK A PALACKBÓL • SZÖVETSÉG, MELY AZ EMBERISÉG EGYETEMES ÉRDEK EIÉRT VÍVOTT HARCBAN SZÜLETETT Győzelmi díszszemle Moszkvában, 1945. június 24 Kommunista Internacionálé volt az a szervezet, amely ria- dóztatta az emberiséget és a népfront-politikát jelölte meg eszközül arra, hogy megakadályozzák a fasizmus felülkereke- dését. Hitler hódító szándékaiban bűnös szerepet játszott az akkori brit miniszterelnök, Nevil- le Chamberlain, akit hangadó körökben „nagystílű üzletembernek“ neveztek. Baldwin lordtól vette ál a kormányfői tisztséget 1937-ben és politikai irányvonalának leplezetlen célja a fasizmusokkal való „kibékülés“ volt. Először Mus- solinihez közeledett, 1938. április 16-án megkötötte a brit— oJasz barátsági és együttműködési szerződést. Az első lépcsőfokot a második követte: közlekedés a hitleri Németországhoz. A Chamber la in-kormány tisztában volt vele, hogy Hitlert féktelen hatalmi ambíciók fűtik és sohasem egyezik bele a német gyarmatok elvesztésébe. Chamberleinék hajlandók lettek volna valamilyen kiegyezésre; latolgatták egyes afrikai gyarmatok közös igazgatását a hit- leristákkal. Ám a brit i'oreign Office számára is nyilvánvaló volt, hogy Hitlerék elsősorban keleti iránytűn keresitek életteret. Európában még béke honolt, de a náci vezérkar széfjeiben már olt lapultak az Orient fedőnevű titkos terv iratai s az Abwehr emberei serénykedtek. Ez a terv, amely később du- gába dőlt, arra épült, hogy a hitleri Németország a fasiszta ötödik hadoszlopokra támaszkodva Szíria, Irak és Irán irányában egész Indiáig akart terjeszkedni (itt erős fasiszta szervezetek működtek ) át akarta karolni a Kaukázus térségét; ez a régió ugyanis felette izgatta a náci politikusokat és hadvezetést. Ez a terv azonban összeomlott, mint ahogy von Papén törökországi küldetése is a vé gén kudarcot vallott. Egyrészt a nyugati imperialista hatalmak eleve féltették pozícióikat a térségben, másrészt a szovjetország felé gerjesztették Hitler étvágyát. 1938-ban és 1939 ben Ausztria, Csehszlovákia és Lengyel- ország esett áldozatul a hitleri hódításnak, majd a hitlerista hadigépezet a Nyugat ellen fordult és rövidesen lehenge relte Franciaországot, Hollandiát, Belgiumot, Dániát, Norvégiát, azlán Görögország és Jugoszlávia ellen támadott. Miután elkerülhetetlenné vált a hadiállapot Anglia, majd az Egyesült Államok és Németország között. az előbbiek kormánya továbbra is azon mesterkedett, hogy a hitleristák a Szovjetunió ellen forduljanak 1941. június 22 én a breszti erődnél a hitleristák legvéresebb, de számukra legvégzetesebb, öngyilkos hadjárata kezdődött. Más országgal, más néppel, más harcosokkal találták magukat szembe, mint eddig. A harc élvonalában A hitleristáknak továbbra is terveik voltak a Kaukázus vidékével és az ,,E —különleges törzs", amely az indiai akciót tervezte Helmut k'elmy tábor, nők irányításával, most is hasonló, szupertitkos terveken dolgozott. A Kaukázus egyébként igen fontos helyet foglalt el a nyugati elképzelésekben is. Az angolok kőzel-keleti pozícióikat féltették. Churchill angol miniszterelnök, így ír erről emlékirataiban: „ .. .augusztus 15-én esti 7 órakor búcsúzni mentem Sztálinhoz. Akkor este komoly és nagyon hasznos beszélgetést folytattunk. Megkérdeztem, védeni fogják-e a Kau kázus nyúlványait és sikerül-e feltartóztatniuk a németeket, hogy ne jussanak el a Kászpi- tenger és Baku olaj forrásaihoz, ahonnan Irán és Törökország irányában délre törhetnek előre. A térképre nézett és abszolút magabiztossággal kijelentette: „Megállítjuk őket. Többé nem kelnek át hegyeken.* Élet-halál harcot vívott a szovjet hadsereg. Harcolt az ország apra-nagyja. Benépesedtek az erdők és a partizánosztagok minduntalan nyugtalanították a német hadosztályokat. Szibériában és a kevésbé veszélyeztetett helyeken éjjel-nappal dolgoztak a hadiipari gyárak, hogy ellássák a frontot. És igen tevékenykedett a szovjet diplomácia is, amely a lenini tanítás szellemében arra törekedett, hogy a lehető legjobb nemzetközi feltételeket teremtse meg a harcoló szovjetország számára, szövetségeseket nyerjen és érdekeltté tegye a demokratikus és békeszerető erőket egy olyan, háború utáni Európa megteremtésében, amelyből örökre száműznék a fasizmust. Mint ismeretes, Hitlerék vil- lámháborúra számítottak. Cia- no gróf, Mussolini veje, a később kivégeztetett olasz külügyminiszter jegyezte fel emlékirataiban, hogy a hitleiristák 9 — 17 hét alatt akartak végezni a Szovjetunióval. Hitler még „közelebb hozta“ a határidőt. „A németek azt hiszik. hogy 6—-8 hét alatt mindennek vége lesz.“ A hitleristák elszámították magukat. Nem először. Ám tény és való, hogy a háború legnagyobb áldozatainak terhét a Szovjetunió viselte s ezért rendkívül fontos volt mind a háború kimenetele, mind a szovjetország helyzete szempontjából a nyugati szövetségesek által megígért má~ sodik front megnyitása. A háború után, különösen az ötvenes években Amerikában több olyan mű látott napvilágot, amelynek szerzői, tendenciózusan le akarják becsülni a Szovjetunió háborús szerepét és érdemeit, meghamisítva ezzel a történelmet, mint például J. R. Deane tábornok, teszi a The Strange Alliance [Furcsa szövetség) című könyvében. Ezekre maga Churchill cáfol rá, akit pedig sohasem -nevezhettek a Szovjetunió barátján nak. „Most az egész front teljesen az orosz seregek sikereitől függ", — írta RoosOvelthez intézett levelében. A szovjet kormány, amely nemes célok érdekeljen elősegítette a Hitler-ellenes koalíció létrehozását, a háború folyamait minduntalan sürgette a második front megnyitását, amelyet a nyugati szövetségesek folyton halogattak. A szovjet csapatok óriási náci erőket kötöttek le a keleti fronton, hogy a Nyugat ne tudjon semmilyen ürügyet félhozni az Overlord-müvelet (a második front megnyitása, nyugati partraszállás) halogatására. A nyugati politikai körök eleve meg akarták akadályozni, hogy a háború ne Berlinben érjen véget, hogy Berlint ne a szovjet csapiatok szabadítsák fel. A győzelem vörös zászlaját mégis azok tűzték ki a Reichstagra, akik a háború egész ideje alatt a legnagyobb áldozatokat vállalták, a legnagyobb terhet viselték. A berlini győzelemmel egyszerre ért véget a háború Európai nyugati és keleti részén. Híven a lenini elvekhez. A történelem kimondta ítéletét a fasizmus fölött. Az emberiség a szövetségesek harminc óv előtti győzelme óta a szovjetország kormányának és vezető ereiének, a kommunista pártnak bölcs és előrelátó politikája folytán békében élvezheti a civilizáció áldásait. Azok, akik hamar megfeledkeztek a második világháború idején kialakult szövetsége, Hitler-ellenes koalíció alapelveiről, megannyi politikád kudarc után kénytelenek rádöbenni, hogy a szocializmus ellen irá nyúló minden agresszív szándék, cselekedet, terv eleve kudarcra van ítélve. Ezért diadalmaskodik lépésről lépésre a békés egymás mellett élés politikája, amelyet legutóbb az SZKP XXIV. kongresszusa hirdetett meg hivatalos programként. Ebben konkrét kifejezést nyer a népeknek az a baráti törekvése, amely a második világháború frontjain, a győztesek elbai találkozóján és számtalan más alkalommal is megnyilvánult. A békének és a népek köze. ledésének erősítése, a háború örök kizárása az emberiség életéből — ez a berlini győztesekét követő nemzedék kőnk rét mindennapi feladata. L. L. A haza minden talpalatnyi földjéért elszántan hurcollak a szovjet emberek. A fasiszták mindenütt romokat hagytak muguK után. MÜNCHENTŐL POTSDAMIG
