Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-06 / 105. szám, kedd
Irene Curie munkatársa volt ÛJ FII M EK Elena Filčákovának már a ko. ISicei gimnáziumban a matematika és a fizika volt a kedvenc tantárgya. Tanárai csakhamar felfigyeltek rendkívüli tehetségére és mert feladatait mindig pontosan, lelkiismeretesen toljesítette, nem egyszer a kísérletek bemutatását is rábízták. Tanulmányai befejeztével E. Filčáková a kosicei gimnáziumban fizika és matematika tanárként működött. Mihez ragaszkodott Jobban: a szakmájához, vagy a tanítványaihoz? Nehezen tudott volna erre a kérdésre válaszolni, hiszen egyik is, a másik is a szívügye volt. Ezért karolta fel a felszabadulás után az árván, a lakás nélkül maradt növendékeit. Állami segélyért folyamodott részükre, melyet diákotthon létesítésére és a diákok ellátására fordított. — Hiába takarékoskodtam — emlékezik —, a rendelkezésemre álló összeg többnyire kevésnek bizonyult. Magánórákat adtam tehát, hogy ezzel a jövedelemmel pótolhassam a hiány- ló összeget. A košicei gimnáziumot 1946- ban a prágai műegyetemmel cserélte fel, Zdenék Nejedlý, akkori oktatásügyi miniszter intézkedésére. Napközben elő- adott, esténként pedig tanítványaival együtt a háborúban megrongált laboratóriumok pótolhatatlan mérőeszközeit és műszereit javítgatta. önfeláldozó munkájának nem maradt el a jutalma: a minisztérium a főiskolai laboratóriumok tanulmányozására ösztöndíjjal Angliába küldte és felszólította, vegyen részt az UNESCO franciaországi tanulmányútra meghirdetett pályázatán. — A kétezernél is több kérvényt látva, nem reméltem, hogy esélyem lesz, mégis eleget tettem a felszólításnak — mondja. Angliai útját dr. E. Filčáková Párizsban megszakította. Véletlenül vetődött el a Curie utcába és nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta Curiék Ra- diumintézetét. Ezután már úgy követték egymást az események, mint az álomban. Irene Joliot Curie, az intézet vezetője — M. C. Sklodowska lánya — ez az egyszerű, csak a munkájának élő asszony, szívesen fogadta Csehszlovákiai vendégét. Dr. E. Filčáková erről a felejthetetlen találkozásról így számol be: — A kétórás beszélgetés végén vettem csak észre, hogy Irene asszony tulajdonképpen fizikából vizsgáztatott. Nyilván megálltam a helyemet, mert távozásomkor vendéglátóm kijelentette, ha bármikor jövök, munkatársként is szívesen lát. Elena Filfiáková angliai tapasztalataival gazdagodva, néhány hónappal később, másodszor is bekopogtatott a Ra- diumintézet kapuján. Ott, akkor kezdődött élete legszebb szakasza. Legmerészebb vágya valósult meg, mert együtt dolgozhatott Irene Currie>-vel és férjével. Fréderic Joliot Curie-vel. Irene Curie méltó tanítványa volt világhírű anyjának. A tudomány minden ágában, az iparban és a mezőgazdaságban is nélkülözhetetlen radioaktív anyagok mesterséges előállításáért férjével együtt először 1935-ben kapott Nobel-díjat. Ám Irene asszony ezután sem pihent meg. Míg ő Paul Savith- val együtt feltalálta az urán hasadását, addig Fréderic foltot Curie munkatársaival az uránnal végzett kutatásai eredményeként a láncreakcióra hívta fel a világ figyelmét. Ezzel olyan kiapadhatatlan energia- forrásra bukkant az uránban, melynek parányi részével hatalmas hajók, gépek, vonatok, villany telepek üzemeltethetők. F. Joliot Curie 1948-ban Franciaország első atomreaktorával berendezett munkahelyét egy Párizs közelében levő katonai erődítménybe helyezte át. — A reaktor üzembe helyezése alkalmával megtartott ünnepélyen — amelyen én is részt vettem — joliot Curie kijelentette, hogy találmányát soha nem fogja katonai célokra felhasználni — folytatja dr. Fil- fíáková. Majd elmondja, hogy a nagy tudós ezt a fogadalmat — vállalva a megtorlást is (állásától megfosztották és az atomenergia elnöki tisztségéről is lemondatták) — sohasem szegte meg. Ilyen környezel ben élt, ilyen emberek között folytatta E. Fll- Cáková professzor a radioaktív vitással kapcsolatos lázas kísérleteit, melynek eredményeiről beszámolt a francia folyóiratokban és a párizsi rádióban. Értékes munkájára valő tekintettel a Curie-házaspár kérésére az Oktatásügyi Minisztérium háromszor is meghosszabbította franciaországi ösztöndíját. Éppen egy új módszer kidolgozásán fáradozott, amikora minisztérium hazatérésre szólította fel. A műegyetemen ugyanis megkezdődtek az előadások, nem nélkülözhették tovább E. FilCákovát, aki azonban — 1950-ben Prágában nem volt még atomfizikai kar — nem folytathatta kutatómunkáját. Meg kellett elégednie tehát azzal, hogy ismereti erjesztő előadásokat tartott az atomenergia békés célokra való fel használásának a lehetőségeiről és azzal, hogy segítségére volt a krői kórház orvosainak a rádióizotópok bevezetésében és alkalmazásában. — Távozásomkor Curie éknek adott szavamat az utolsó betűig betartottam — utal ez a fáradhatatlan asszony további prágai tevékenységére. A műegyetemen végzett évekig tartó kísérleteinek eredményeként a férjével együtt újfajta építőanyagot hozott létre, melyet szabadalmazta-ott. A hidak építési idejének megrövidítése Béchyné professzornak volt az ötlete. Vele együtt dolgozta ki a beton gyorsabb megszilárdulását célzó, később ugyancsak szabadalmaztatott módseert. Filöáková professzor ma már nyugdíjas, de pihenésre még mindig nem gondol. A felejthetetlen Curiö-házaspárról készülő emlékiratain dolgozik, egyszerre több nyelvet is tanul és sokat olvas. Mert az irodalmat Fábry Zoltán szerettette meg vele. — Valahányszor Stószon jártam a rokonaimnál, mindig felkerestem az írót — mondja. Ma is szívesen gondolok a vele eltöltött órákra, beszélgetésekre, amelyek oly sokat jelentettek számomra. Fábry megkívánta, hogy részletesen beszámoljak neki munkámról, minden érdekelte, ami velem történt. Jól esett, hogy megoszthatom vele gondjaimat. Kár, nagy kár, hogy többé nem tehetem .., KARDOS MÁRTA A MŰVÉSZET EREJE MIKULÁŠ GALANDA SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJA Mikulái Galanda a két világháború közötti szlovák képzőművészet legegyénibb alakjai közé tartozik. Sajátos kísérletezését eleinte meg nem értés fogadta — európias- kodó formalistának hitték. Tiszta szándékai, elveinek és művészetének meggyőző ereje azonban végül is lefegyverezték a kételkedőket. Turčianske Teplicén született, 1914-ben bekerült a budapesti Képzőművészeti Akadémiára, de azt két év múlva anyagi okok miatt félbe kellett szakítania. Hivatalnok lett, s közben könyveket illusztrált, díszleteket festett. 1922-ben Prágában beiratkozott az Iparművészeti Iskolára, ahol Ľ. Fulla festő barátja lett. Egy év múlva már a prágai Képzőművészeti Főiskolán találjuk (Brömse, majd Thiele professzorok tanítványaként). Kibontakozása éveiben elsősorban Munch, a norvég, nyomasztó stílusú festőművész befolyásolta; ez bizonyára tragikus kimenetelű gyermekkori betegségével (amputálták egyik lábát) függött össze. De hatott rá a fauviz- mus és a német expresszionizmus is. Korai műveinek egyike — Dobšinský Szlovák népi mondáihoz készített illusztrációi — a század eleji szecesszió érintéséről is tanúskodnak. 1924-től 1926-ig a baloldali értelmiség DAV című folyóiratának első grafikai szerkesztője és illusztrátora volt. Ebben az időben számos szociális tárgyú rajzot és grafikát készített, főleg a munkások, meg általában a város életéből. Figyelemre méltó például Szerelem a városban című kőnyomat-sorozata. Kortársaival ellentétben Galanda a szlovák nemzeti művészetet nem a néprajzi elemek mesterkélt alkalmazásaként értelmezte. Az első világháború utáni helyzet valódi arculatát igyekezett megfogni, amihez a neokubizmus formanyelvét tartotta a legmegfelelőbbnek. Az útkeresés során más korabeli stílusirányzatokba is belekóstolt. 1929-ben Bratislavába költözött, egy év múlva itt az Iparművészeti Iskola tanára’ lett (korai haláláig, 1938-1). Ekkor még szorosabb lett együttműködése Fullával, akivel közös műterme is volt. Magánlevelezésük kiadása (1930—1932-ben a művészetről alkotott nézeteiknek és a kor kulturális életének pótolhatatlan dokumentuma. Párizsi útja megerősítette hitében, hogy hivatása saját személyén át a szlovák népet képviselni. Galanda „rózsaszín“ kubista periódusa (1932 körül) sajátos „szlovák“ kubizmus, amelyre enyhe lírai érzékiség jellemző (Rózsaszín akt, Fürdés után stb.). Mint összes művén, itt is jelen van a klasszikus kompozíció iránti vonzalma. „A mozgás bizonyos pillanata érdekel, nem a dinamika“, vallja. A hazai jelleg kifejezéséhez ő is a már hagyományos, népi témához nyúl, de új kifejező- eszközök segítségével; 1933 körül egész he- gyilegény-sorozatot készít, majd tnegszi etilek Favágók, Szénakazlak, Pihenés, Dudás című festményei. Életének és munkásságának utolsó éveiben kedvenc témáját, a nőt, az Anya gyermeké- vel-motívum gazdagon variált sorával bővítette. E festményekre és rajzokra ismét a színek és formák igéző játéka jellemző. Galanda társadalmi problémák iránti fogékonyságát szociális tárgyú műveinek egész sora bizonyítja. Ilyenek a 30-as évek közepéből származó pasztell-, ceruza- és tollrajzai: a Munkanélküliek, a Kivándorlók, a Proletárok, vagy a Szegényes asztal. Mivel a művész sosem vált teljesen a választott téma rabjává, azaz festészetét sosem hagyta „elirodalmia- sodni“, alkotásának ezt az utolsó szakaszát a „légiesedet! valóság“ periódusának is nevezik. Galanda mindig elvetette a kopírozó „alkotómódszert“ :„A kép nem a természet. A művészet áloni. Ne kívánjatok az álmoktól valóságat, nevetséges lenne.“ A valóság és álom egészséges arányú szintézise leginkább a grafika terén járt nála sikerrel. A rajz spontán eszköze — a vonal, mely lényegében a művész összes alkotásának jellemzője — lehetővé tette számára a külső és belső valóság minden rezdülésének közvetlen megörn' é- sét. L. GÁLY TAMARA FEGYVEREK PRÁGÁNAK cseh) Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából mutatják be a Fegyverek Prágának című cseh filmet, mely a jelentős jubileum tiszteletére készült. Ivó Tornán alkotása a fővárosunk felszabadulását megelőző sorsdöntő eseményeket eleveníti meg, de nem dokumentumszerű filmkrónikaként rekonstruálja a történteket, hanem autentikus események felhasználásával izgalmas játékfilm keretében idézi fel az emlékezetes május 5-i prágai felkelést. Történészeink munkáiból tudjuk, hogy 1945 májusának első napjaiban a cseh országrészekben több páíncélvona* 1® a fel zált figura, de a történet. hitelessége szempontiából ez nem mérvadó, hiszan a oí nük a fajtájából való ő, ak:k a sorsdöntő pillanatokban nem haboztak, tudták hol a helyük, még ak kor is, ha veszélyben forgott életük. Az áldozatkész, önfeláldozó emberek prototípusa; Karéi Hlu$i£ka alakításában nem válik emberfeletti bőssé, hanem rendkívül meggyőző, józan ítélőképssségű ember. K. Hlu- Siökát teljesítményéért a hazai filmek prágai szemléjén a bíráló bizottság elismerő oklevéllel tüntette ki. Ive Tornai r túlozó kellő feszültséget és korhű légkört teA Fegyverek Prágának című cseh film egyik jelen szabadító egységek segítségére sietett. A prágai felkelés ideién a páncélvonatok a főváros fe lé igyekeztek, hogy segítsék a felkelőket. Az új cseh film az egyik páncélvonat viszontagsá gos útjál mutatja be, melynek az ellenség aknamunkája ellenére végül mégiscsak sikerült idejében a, fővárosba érni, hogy ellássa fegyverrel a harcoló lakosságot. A film fóhóse Ján Ch^né kommunista vasutas; a fegyverek az ő jóvoltából jutnak el rendeltetési helyükre. A kommunista vasutas bizonyára stilirerntve bonyolítja a cselekményt. Filmjét elsősorban azoknak szánta, akik a második világháborút, a felszabadulást csak a történelemkönyvekből ismerik. A fiatalabb korosztály igényeit szem előtt tartva vá- lasztota meg az ábrázolásmódot; nem viszolygott a kalandelemek alkalmazásától sem, hiszen tapasztalt alkotó lévén, tudja, hogyan kell lekötni a mai fiatalok figyelmét. Izgalom, kaland, váratlan fordulatok, szellemes, humoros párbeszédek — ezek teszik filmjét rokonszenvessé. „1944 őszen a hegyekben korán megjött a hó. Azt mondják korábban, mint máskor. Az ég sötétkék volt, mint az öntöttvas és ráere*zked«tt a föld re, az erdőkre, a kövekre. Előbb csak pillézve, mintha megzavarodott lepkerajok röpködtek volna, a/.tán egyre sűrűbben, vastagabban, hullott, eltakarva a láthatárt. Esett, csak esett áthatolhatallannl, fehéren, vakítóan. Az emberek azt mondták: hószakadás volt.“ Ez a néhány mondat olvasható a film elején s a hószakadás a film végére valóban megérkezik. De a hószakadás csupán a természeti jelenségre utalna Csoóri— Kósa—Sára filmjében? A hószakadás szimbolikus jelentést kap az alkotásban. S hogy micsoda hószakadás volt 1944 őszén, tudjuk: végösszeomlás, a megújulás kezdete, a felszabadulás előestéje. Lenyűgöző jelenetsorral kezdődik a film. A Kárpátok sziklás ormairól katonaság zúdul le törtetve, eszeveszetten, ár- kon-bokron át rohanva. Majd az egyik fiú puskatussal agyonveri földre esett társát, aztán szinte a célba zuhan az ünneplő közönség közé. Mint később kiderül, a remek képsor egy járőrversenyt ábrázolt. Ezzel akart az ezred parancsnoka bizonyságot tenni a német hadvezetőség előtt alakulatának harci kedvéről, a győztesnek szabadságot ígérve. Ezt követően a film. azt meséli el, hogy a háború elől gyilkosság árán is menekülő katonából milyen megpróbáltatások, tragédiák formálnak a fasiszta hadsereg ellen fellázadó és fegyvert fogó harcost. A Hószak adásban nem a cselekmény a fontos. Az igazi történet a főhős, a Csorba Márton szabadságos honvéd lelkében, énjében játszódik le, míg rádöbben, hogy nem meghunyászkodni, hanem harcolni kell. Ráeszmél a cselekvés szükségességére, de talán késő már. Marci azoknak az egyszerű embereknek a típusa, akik mindig is visszahúzódva, a háttérben éltek, s csak későn vaigy egyáltalán fel sem Ismerték a cselekvés lehetőségeit. A film befejező részében azonban egyértelműen kirajzolódik a magatartásában beállt változás, az önmagával vívódó 'ember erkölcsileg megtisztul — ez az edső lépés az embertelenségből az embernek ma^dás felé. Ballada a Hószakadás. Ezt sugallják a film gyönyörű képei, a mögöttük rejtőző nemes gondolatok, a népmesei motívumok. Az alkotó a népballadák gazdag hagyományából merítve költői képekben vall a háború értelmetlenségéről, újszerűen próbál hozzászólni a második világégés problematikájához. Kivételes tehetségű alkotók munkája a film. Csoóri Sándor író, Kósa Ferenc rendező, Sára Sándor operatőr csendesen, a legegyszerűbb emberi szavakkal fejezte ki gondolatait a háborúról, illetve az igazságtalan háború értelmetlenségéről. A színészi alakítások közül feltétlenül ki kell emelnünk Mária Markoviöová zvoleni színésznő mélyen átélt, költői szépségű játékát, aki a külsőségek helyett az eonberi lélek rezdüléseit érzékelteti. Remek színészi teljesítményt nyújt Szabó Imre, a film főszereplője Is (egyébként tatabányai fémmunkás) Emlékezetes marad Haumann Péter látéka is. —ym— 1975 V. 6. HÔSZAKADÄS (magyar)
