Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-05 / 104. szám, hétfő

EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN NEM PIHENNEK A BABÉROKON Munkaérdemrenddel kitüntetett vállalat Mottó: Kezük munkáját évszázadok múltán is őrzi majd a kő, amelyet ők formáltak, a kő, amely őket formálta s tet­te nagyszerűvé. Kemények akár a kő. Szűk­szavúak. Helyettük a tettek be­szélnek: Az SZNF Múzeuma és a LUX-szálló B. Bystricában, a svidníki múzeum, az SZNF-hid- ja, az SZNF emlékmű, a Nem­zeti Színház, a Prior Áruház, a Kyjev-szálló, a Slavíni emlék­mű Bratislavában, a Nővé Zám­ky-i vasútállomás, a zvoleni SZNF emlékmű, a pieSfanyi Mag­nólia szálló, a levicei Hősök terén elhelyezett emlékmű és bátran állíthatom, hogy nincs Nem pihenünk a babérokon — mondja Galaba elvtárs, a vállalat igazgatójaj amikor a jelenlegi és a közeljövőbeni tennivalók felől érdeklődöm. — Az idén hazánk szovjet hadsereg általi felszabadulásá­nak jubileumi évében rendkívül nagy feladatra vállalkoztunk. Az ötödik ötéves tervet két hó­nappal a határidő előtt teljesít­jük és 22 millió korona értékű gyártmányt állítunk elő terven felül. Ugyanakkor versenyfelhí­Chren Rudolf, a vállalat egyik legjobb szocialista munkabrigád- jának vezetője Szlovákiának olyan városa, amelynek valamelyik épülete ne őrizné a Szlovák Kőipari Vállalat dolgozóinak keze nyo­mát. A Levicéről (Léváról) irá­nyított vállalat 25 évvel ezelőtt alakult meg. A jubiláló vállalat dolgozói mindmáig megőrizték a kőbányászok, kőtörők és kő­faragók forradalmi hagyomá­nyait, ami a termelés forradal­masításában, a szakosításban, a7. új munkamódszerek beveze­tésében és a korszerű termelő- eszközök alkalmazásában is megmutatkozik. Huszonöt szorgos munkával eltelt év. Viliam Galaba mér­nökkel, a vállalat igazgatójával és Stefan Hannady elvtárssal, a vállalati pártszervezet elnöké­vel erre a múltra tekintünk vissza, beszélgetve azokról az eredményekről, amelyeket a kommunisták által vezetve ért el a vállalat, a lévai, žilinai, krupinai* (korponai) luőeneci (losonci) és Spišské Podhradie-i üzemeknek és 40 üzemrészlegé­nek több mint 1600 dolgozója, a vállalatban működő 11 párt- és 3 ifjúsági szervezet, a 16 üzemi szakszervezeti bizottság, a 45 brigád 583 tagja, amely a szocialista brigád cím elnyeré­séért versenyez. — Vállalatunk megalakulása óta rendszeresen teljesíti mun­katervét — mondja Harmady elvtárs. Érdeme ez a vállalat­ban működő 23 szocialista bri­gádnak, a „Szocialista munka műhelye“ címet elnyerő 8 kol­lektívának és a „Szocialista munka üzeme“ címet viselő 3 üzem dolgozóinak. De nagysze­rű eredmények születtek a „Mindenki szocialista módon" és a ,,Balesetmentes műhely“ elnevezésű munkaversenyek­ben is. Az utóbbi verseny leg­jobbjai között 500 000 korona jutalmat osztott ki a vállalat. Jól tudom, az olvasók nem sze­retik a számokat — mosolyog Harmady elvtárs, de gondolom, hogy hozzátartozik eredmé­nyeinkhez, hogy 1967, azaz a szakosított termelés megkezdé­se óta a termelés összértéke a hatszorosára, a munkatermelé­kenység a négyszeresére, a dol­gozók száma a másfélszeresé­re, keresetük a kétszeresére, a beruházások pedig a tízszeresére nőttek. És ne hangozzék sze­rénytelenségnek, ha azt moiv dóm, büszkék vagyunk arra, hogy 1970-ben elnyertük „A Szocialista munka vállalat“ majd a CSKP KB, a kormány és a KSZT díszoklevelét, „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést, „A CSKP megalakulása 50. évfordulójá­nak vállalata“ címet és számos egyéb reszortkitüntetést és ve­zérigazgatóságunk vándorzász- iaját. vást intéztünk a lévai járás va­lamennyi üzeme dolgozóihoz. Természetesen, a rendkívül igé­nyes beruházási programunkat és a CSKP KB novemberi ple­náris ülésén hozott határozat­ból eredő feladatokat Is mara­déktalanul teljesíteni akarjuk. A beruházási program teljesí­tése rendkívül fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy a hatodik ötéves terv végén kielégítjük az épület- és padlóburkoló kőle- mezek hazai keresletét, s a ma ' 63 százalékban külföldről beho­zott kőlemezeket hazai termé­kekkel helyettesítjük, 10 száza­lékra csökkentve a behozatalt. A Losonc melletti tuhárei kő­megmunkáló üzemben még ez évben megkezdik a konglome­rát kőlemezek készítésére al­kalmas üzemrészleg építését, ami 20 millió korona beruhá­zást igényel. A habušovcei kő- tömbbánya megnyitása 11 mil­lió, a lévai szakmunkásképző iskola és munkásszálló felépí­tése 210 fiatal számára pedig 22 millió korona beruházást igényel. De még ennél is igé­nyesebb az 1976-ra szóló beru­házási programunk. A Spišské Vlachy-i dolomit megmunkáló műhely rekonstrukciója is több millió, a lévai kőmegmunkáló üzem létesítése 35 millió, a Siatorská Bukovina-i kőbánya és kőzúzó pedig 40 millió ko­rona beruházást igényel. Ugyan­akkor a szociális program kere­tében Léván egy 90 férőhelyes óvodát építünk önsegélyes ala­pon, dolgozóink segítségével. Az elkövetkező évek komoly próbára teszik vállalatunk kom­munistáit, a gazdasági vezető­ket és a dolgozókat egyaránt. Vállalatunk dolgozói a napok­ban veszik át az SZSZK Építés­ügyi Minisztériuma és az Épí­tők és Épületanyagot Gyártó Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége Központi Bizottsága ál­tal adományozott vörös zászlót a szocialista munkaversenyben elért kiváló eredmények jutal­maként. Ez is serkent majd ben­nünket, hogy kitűzött céljain­kat mielőbb elérjük. A célok megvalósításán fára­doznak a Szlovák Kőipari Vál­lalat lévai üzemének kőmeg­munkáló részlegében is. A mű­hely munkaközösségét Btefan Cereš vezeti, aki az üzemrész­leg pártalapszervezetének az elnöke. Négy éve dolgozik a műhelyben, amely mint elmon­dotta, mindig teljesítette a ter­vet. A mindig 25 évet jelent. Köszönhető ez a műhelyben helytálló kommunisták példa­mutató munkájának, Drappan elvtársnak, aki sok éven át ve­zette a műhelyt s jelenleg üzemigazgatóként dolgozik. A legjobbak között kell megemlí­teni Chren, Sebestyén és Tuho- ba elvtársakat és a többi párt­tagot is, valamint a Chren Ru­dolf, Szitka László és Császár István vezette szocialista bri­gádokat. A délutáni órákban, a II. műszakban Chren Rudolf 23 tagú brigádjának egy része dol­gozik csupán. Rudi bácsit a munkahelyén találtam. Az acélkorongot fi­gyelte, mint szeletelt, harapta, marta a Léva melletti Siklós­hegy aljában bányászott kőtöm­böt. — Nem állítaná le? — mu­tattam a nagy zajjal működő fűrészre. — Én hallom, mit mond. De azért leállítom a masinát. — Szereti a szakmát? Láttam a szemén, hogy nagyon nem jót kérdeztem. — Lehet valamit 25 éven át csinálni és nem szeretni? A kö­vet szeretem, a követ. Mert ál­tala marad utánam valami. Per­sze, senki sem tudja majd, hogy én fűrészeltem. Nem is fontos. De azt senki el nem veszi tőlem, hogy én tudom. Amikor beépítik köveimet — így mondja: köveimet — elme­gyek megnézni az épületet. Más is így tesz. Megsimogatjuk a követ, nem karcolta-e össze valami vandál. Mert olyanok is vannak. — A brigád? — Mindnyájan tudjuk, mit kell tenni. Ha kell, még szom­baton is megfogjuk a dolog vé­gét. Néha késnek a kőszállít­mányok. A terv pedig szent do­log. Ezt mindnyájan tudjuk. Ezért nem probléma a rendkí­vüli műszak. Tegnap járt itt egy újságíró — mondja, miköz­ben a kőlapokat vizsgálgatta. Tudja, jubilálunk. Ne haragud­jon, de most már megindí­tom ... Nem próbáltam túlkiabálni a fűrész zaját. Intéssel búcsúz­tam. A műhely kijárati csarnoká­ban Lengyel Sándorral, Stano Kabáttal és Sebestyén Sándor­ral, a Chren-brigád tagjaival ta­lálkoztam. — Láttam, Rudival beszélge­tett — mondja Lengyel Sándor. Fáradhatatlan ember. Becsüljük jó munkáját, példamutató kitar­tását, emberségét. Megérdemel­te a Munkaérdemrendet, „A vál­lalat legjobb dolgozója“ re­szortkitüntetést és azokat a díszokleveleket és emlékérme­ket, amelyek otthonát díszítik. Erről, persze, nem beszélt. — Nem. — Nem is szokott! Nevettek. Ismerik a brigádvezetőt. Elbúcsúztam. Kezet szorítot­tunk. Azaz, megszorították a kezemet. Éreztem, kőmegmun- káló-műhelyben jártam. A gé­pek és gatterek zakatoltak. Nem pihennek a babérokon... POVAŽSKÝ NORBERT Lengyel Sándor és Stano Kabát kőcsiszoiók is a Chren-brigád tagjai. A szerző felvételei Ostrava, az észak-morvaor- szági kerület nagy iparvárosa a múlt héten ünnepelte fel- szabadulásának harmincadik évfordulóját. A jubileumi ün­nepségeken párt- és kormány- küldöttség vett részt Alois indrának, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnöké­nek vezetésével. A felszabadu­lás jubileumi évfordulóján Ostravát a Győzelmes Február Érdemrenddel tüntették ki. A felszabadulás jubileuma alkalmából érdemdús mun­kásságukért a Klement Gott­wald Érdemrenddel tüntették ki a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetséget, a Cseh­szlovák Nőszövetségnek és a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetségnek pedig a Köztársa­sági Érdemrendet adományoz­ták. (gál) Az alkotómunka és a proletár nemzetköziség jegyében Hazánk felszabadulása ju­bileumának örömteli hangula­tában ünnepeltük az idei má­jus elsejét. Köztársaságunk minden táján milliók vettek részt a hagyományos felvonu­láson, jelenlétükkel Is hitet tettek a CSKP politikája, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz fűződő szö­vetség, a szocialista tábor egysége és a békeerők törek­vése mellett. Prágában, ha­zánk fővárosában több mint háromszázezer ember mene­telt a végeláthatatlan, szín­pompás felvonuláson. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bi­zottságának főtitkára a forró hangulatú ünnepségen arról beszélt, hogy május elsején hagyományosan tisztelgünk a hazánk, a szocialista társada­lom érdekében végzett deve- kas, alkotómunka előtt. Meg­említette az első szabad má­jus elsejék jelszavát, amely így hangzott: „Több munkát a köztársaságnak!“ Ezt a jel­szót népünk a kommunista párt vezetésével alkotómun­kával Telítette. Örömmel álla­píthatjuk meg, hogy most is a jól végzett munka tudatá­ban ünnepelhetünk, az eltelt egy év alatt további jelentős előrehaladást értünk el, né­pünk egyre növekvő politikai és munkaaktivitása ismét gaz­dagon gyümölcsözött. Husák elvtárs beszédében hangoztatta: nemzeteink tuda­tába örökre beíródott, hogy a Szovjetunió népe és hadsere­ge, legjobb és leghűségesebb barátunk és szövetségesünk hozta meg népünk szabadsá­gát. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat mindenkor ápolni és fejleszteni fogjuk. 1945. május 9-e országunkban megnyitotta az új élethez ve­zető utat. Népünk a kommu­nista párt vezetésével tovább fejlesztette a nemzeti felsza­badító harc örökét, s orszá­gunkat szocialista Csehszlová­kiává, a dolgozó nép boldog hazájává változtatta. Követ­kezetesen megvalósítjuk a CSKP XIV. kongresszusának programját, kimagasló sikere­ket érünk el életünk minden szakaszán, melynek eredmé­nyeképpen szilárdan megala­poztuk a nép szociális bizton­ságát és anyagi szükségletei­nek egyre jobb kielégítését. Míg a kapitalista országok­ban mindinkább kiéleződnek a válságjelenségek, sok millió embernek nincs munkája, nö­vekszik az infláció, stagnál és csökken a termelés, 'elmélyül a dolgozók létbizonytalansá­ga, ugyanakkor nálunk és a többi szocialista országban ál­landó az előrehaladás, fejlő­dik a dolgozók alkotómunká­ja, szilárd a nép szociális biz­tonsága, és bizakodóan tekint­het a jövőbe. Ez a szocializ­mus mérlege. Husák elvtárs a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a dol­gozók nemzetközi szolidaritá­sának napján még jobban tu­datosítjuk a szocialista közös­ség országai egységének és szilárdságának jelentőségét, amely döntő tényező a nem­zetközi feszültség enyhiilési folyamatában. Ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy tovább növekedjék a szocialista közösség ereje és együttműködése. Bratislavában a május else­jei ünnepség részvevőihez Jo­zef Lenárt, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára szólott. A többi között hangoztatta, hogy jelenünket a múlttal összehasonlítva teljes joggal kijelenthetjük: Valóra válnak azok az álmok és vágyak, megvalósulnak azok a célok, amelyekért a dolgozók a régi május elsejéken tüntettek. Életünk valamennyi területén forradalmi változások történ­tek, Csehszlovákiában a szo­cializmus szilárd bázisát épí­tettük ki, a nép országa urá­vá és gazdájává vált, szocia­lista államunk a dolgozók, a csehek és a szlovákok, vala­mint az Itt élő nemzetiségek boldog hazája lett. Társadal­munk fő célja: az ember jólé­te, anyagi és szellemi szük­ségletei kielégítése, személyi­ségének sokoldalú fejlesztése. Kiváló dolgozók kitüntetése Hagyományossá vált már nálunk, hogy a munka ünne­pét megelőző napon szocialis­ta társadalmunk elismerésben részesíti azokat a dolgozókat, akik kiemelkedő érdemeket szereztek a közösség javára végzett munkában. Az idén ennek az ünnepélyes aktus­nak a jelentőségét még in­kább fokozza, hogy a kitünte­tések átadására hazánk szov­jet hadsereg által történt fel­szabadítása harmincadik év­fordulója előtt került sor. A Szocialista Munka Hőse arany­csillagát, a Köztársasági Ér­demrendet, a Vörös Zászló Ér­demrendet, a Győzelmes Feb­ruár Érdemrendet és a Mun­kaérdemrendet százkilencven- kilenc kollektíva és dolgozó vette át a prágai várban. Ez alkalommal nyújtották át az alkotómunka kiváló eredmé­nyeiért a Klement Gottwald állami díjat huszonegy dolgo­zónak, művészeti életünk ki­válóságai közül tizenegyet a „Nemzeti művész“ címmel, negyvennyolcat pedig az „Ér­demes művész“ címmel tün­tettek ki. Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök az ünnepi al­kalommal mondott beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a munka és a munkához való új viszony ma hazánkban az új erkölcs egyik legfontosabb kritériuma. Büszkék vagyunk arra, hogy társadalmunk az embert a közösség javára végr zett munkája szerint értékeli. A szocialista társadalmi rend­szer felszabadította, s a be­csület és dicsőség dolgává tette a munkát. Csakis a szo­cialista társadalomban nyilvá­nul meg kifejezően a dolgo­zók alkotó ereje. „A szocialis­ta módon dolgozni és szocia­lista módon élni!“ jelszót a dolgozók milliói tették ma­gukévá. A mindennapi kezde­ményező munka szép eredmé­nyeket hozott. Ma gazdag élet lüktet hazánk minden táján, a városokban és a falvakban egyaránt. Zdenék Mánek, a Szocialis­ta Munka Hőse, a vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár első kohásza a ki­tüntetettek nevében mondott beszédében egyebek között ki­emelte, hogy az idén, amikor Csehszlovákia felszabadulásá­nak harmincadik évfordulóját ünnepeljük, még jobban tuda­tosítjuk, mit jelent népünk számára a szocializmus győ­zelmes útja ... Igényes fel­adatok állnak előttünk, az idei tervfeladatok lehető leg­jobb teljesítése, s ezzel az ötödik ötéves terv sikeres megvalósítása. Ez lesz a ha­todik ötéves tervidőszak in­dulásának legjobb feltétele. ... Tudjuk, milyen igényes feladatok várnak ránk — han­goztatta Mánek elvtárs — azonban ismerjük saját erőn­ket is, a munkások, a szövet­kezeti parasztok, a műszaki és a tudományos-művészeti dol­gozók tehetségét és képessé­geit, a munkában megnyilvá­nuló kezdeményezésüket és lelkesedésüket is. A jubileum alkalmából

Next

/
Thumbnails
Contents