Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-30 / 125. szám, péntek

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI EMLEKE2ETES HANGVERSENYEK A PRÁGAI TAVASZ ESEMÉNYEIRŐL Bemutató a Magyar Területi Színházban Jókai Mór születésének ju­bileuma alkalmából területi színházunk a nagy mesemondó egyik legismertebb regényének dramatizált változatát mutatta be. Merész vállalkozás, sok buktatóval — mondták többen az elmúlt hetekben, s nem is ok nélkül. Kevés olyan ember akad Dél-Szlovákiában is, aki ne olvasta volna a Baradlay család történetét. Tehát ben­nünk él ez a történet, méghoz­zá nem kevés illúzióval, reális és valótlan elképzelésekkel. Ezt a szubjektív élményt színpadon maradéktalanul felcsillantani, lehetetlen. Teljes egészében a regény cselekményét sem lehet visszaadni a színpadon. A szé­les epikai mederben hömpölygő cselekmény és a sok epizód szétfolyna a színpadon, semmi­képpen sem kerekedhetne be­lőle dráma. Mindezek a jogos aggályok csak növelték a Ma­gyar Területi Színház művésze­ti vezetősége vállalkozásának az értékét. S hogy a kockázat és a felelősség még nagyobb legyen, új dramatizációban vit­ték színre Jókai remekművét. Kopányi György a dramnti- íáció szerzője rendkívül nehéz helyzetben volt. Felkészültségét dicséri, hogy véleményem sze­rint a leginkább járható úton indult el. Először is lehántotta a darabról az évtizedek óla rá­rakódott pátoszt, fölösleges da-' gályosságot, s így még inkább előtérbe helyezte a hús-vér em bereket, egy eseményekkel, pá­ratlan sikerekkel és tragédiák­kal leli kor cselekvő részeseit. Több, a dráma szempontjából fölösleges motívum elhagyásá­val még inkább kidomborította a Baradlay-fivérek sorsát, édes­anyjuk nemes jellemét, minden glorifikálástól mentes hősiessé­gét. Kopányi helyesen számí­tott azzal, hogy a történelmi összefüggéseket a nézők kitü­nően ismerik, s ezért indokol­tan az emberi vonatkozásokat, a szabadságharc fáklyavivőinek és sírásóinak néhány jellemző típusát helyezte előtérbe. Mun­kájáról elismeréssel szólhatunk még akkor is, ha az első rész­ben a sok információ, valamint a különböző motívumok indítá­sa miatt a filmszerűen pergő jelenetek eléggé hatástalanul követték egymást. Az ötödik képtől kezd kialakulni a drá­mai légkör, ekkor kezdenek művészi hőfokúvá izzani a sza­vak, s ezután már igazi dráma tanúi lehetünk. Kopányi György munkáját nem a regényhez kell hasonlítani, de a dráma mércéjével szuverén dramatizá- cióként értékelendő, s ilyen meggondolások alapján dicsérő- leg írhatunk róla. Konrád József tiszta, minden pátosztól és zavaró „illusztrá­ciótól“ mentes játékot kreált. Mint minden igazi di'ámában, ezúttal is teljes mértékben a művészi szó dominált, nem lég­üres térben mozgó hősöket lát­tunk, hanem „életszugú“ embe­rek örültek, szenvedtek és har­coltak a színen. Az adott — te­gyük hozzá, hogy eléggé sze­gényes — színpadi és főleg színpadtechnikai lehetőségeket maximálisan kihasználva jó rit­musú, megfelelő fokozatú elő­adást láthattunk. A rendező tu­datosan hangsúlyozza ki a já­ték folyamán az áldozatvállalás értelmét és értelmetlenségét attól függően, hogy a cselek­mény szereplői közül kiről van szó. Jól érvényesült az előadás kissé poétikus hangvétele is, amely sehol sem csapott át ér­zelgősségbe. Azt viszont elgon- dolkoztatónak tartom, hogy az aláfestő zene nem túlságosan egyhangú-e. Véleményem sze­rint néhány résznél keményebb, más hangszerelésű muzsika ha­tásosabb, jobb lenne. Elismerést és megkülönbözte­tett figyelmet érdemel Kopócs Tibor a körülményekhez alkal­mazkodó, de nem emiatt kitűnő díszlete, amely nemcsak illúziót keltő, hanem sajátos módon ki­emeli, „aláhúzza“ a cselek­mény részleteit. A Baradlaynét alakító Feren­czy Anna végig egyenletes tel­jesítményt nyújtott. Anya és nő maradt az első perctől az utolsóig, nem ragadtatta magát túlzásokba, s így sikerült hite­les és élményt nyújtó alakítást kreálnia. A Baradlay-fivéreket Ferenczy Anna és Pőthe István a dráma egyik jelenetében. (Nagy László felvétele játszó színészek a figurák más­más jellemvonásait domborítot­ták ki. Dráfi Mátyás (Ödön} a megfontolt, tettrekész hazafi tí­pusát villantotta föl, Ropog ]ó zsef Richárdja — katona lévén — dinamikusabb bátyjánál, de érző szívű, áldozatkész ember. Ropognál is a pontos jellemfor­málást és a túlzásoktól mentes játékot dicsérhetjük elsősorban. Az est egyik legkellemesebb meglepetését Pöthe István sze­rezte, aki Jenő szerepét az ese­ményekre kezdetben rácsodál­kozó ember jellemét kitűnően formálta meg. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy fiatal színé­szünk sokat fejlődött az utóbbi időben, a színészi pályafutásá­nak egyik jelentős állomása ez a szerep. Plankerhorst báróné szerepében Szentpétery Aranka kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, csupán néhány eset­ben több intellektuális vonást hiányoltunk a színpadon látha­tó figurától. Németh Ica meg­felelő eszközökkel, hitelesen keltette életre Alfonsinét. Túr- ner Zsigmond (Rideghváry) és Holocsy István (Palwitz) ezút­tal jó karakteralakítással tűnt ki. A legtöbb problémát véle­ményem szerint a két fiatal színésznő játékában látom. Var­sányi Mari Editje mozgásban aránylag jól megoldott, érző­dik, hogy a színésznő fejlődik, ám a dikció sok 'kívánnivalót hagy maga után. Ráadásul a pátosszal teli, úgynevezett nai- vás hang zavart a többi szí­nész természetes hanghordozása mellett. Benes Ildikó Arankája sajnos csaknem semmit sem adott vissza a tiszta szívű, meg­nyerő modorú leányból, később feleségből. Bugár Bélának ne héz feladat jutott osztályrészül, hiszen néhány mondatban kel lett jellemeznie a kőszívű em bért. Véleményem szerint a mostaninál nyersebb, ridegebb Baradlayt kellene alakítania. Siposs fenő Haynau szerepeljen újra bebizonyította, hogy nem szabad őt mellőzni, mert meg felelő adottságokkal rendelkező karakterszínész. A Magyar Területi Színház e bemutatóval méltóan emléke zett meg a nagy mesemondó jubileumáról, s az előadás si­keres nyitánya volt a XII. Jó- kai-napoknak. Nem hallgathat­juk el megjegyzésünket sem: bárcsak minden bemutatón ilyen ünnepélyes légkör lenne, s talán nem túlzás az a;m, ha leírjuk, hogy minden bemutatón hazai magyar kulturális éle­tünknek legalább ennyi képvi­selője jelenhetne meg, mint most. SZILVÁSSY JÓZSEF Röviden második feléhez ér­kezik Európa egyik legrango­sabb zenei fesztiválja, a Prá­gai Tavasz. A virágdíszben pompázó város ünnepi hangula­tot áraszt. Naponta három-négy koncert hangzik el a komoly­zene különféle műfajából, szin­te kivétel nélkül zsúfolt elő­adóteremben. A hagyományokhoz híven az idén is S méta na Hazám című szimfonikus költeménye nyitot­ta meg a fesztivált. A Cseh Filharmonikusokat ezúttal Ja­roslav Krombholc vezényelte. Mi újat hozott eddig a jubi­leumi Prágai Tavasz? Első­sorban néhány sikeres hang­versenyt, s a kortárs zeneszer­zők müveinek a bemutatását. Szinte minden hangversenyen szerepel legalább egy napjaink­ban keletkezett mű. Az eddig bemutatott kompozíciók között volt nem egy maradandó érté­kű, amely minden bizonnyal ál­landó repertoár-darab lesz majd. Ilyen például Oldrich Flosman Második szimfóniája, mely a hazunk felszabadulásá­nak évfordulója tiszteletére komponált 70 mű közül a má­sodik legjobbnak bizonyult. A cseh és a szlovák zenei alap második díját kapta. Az igé­nyes és hozzáértő közönség is elismerésben részesítette a mü­vet, mely a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekarának tol­Fields nevet viselő kamara- együttes nyújtotta, melynek ve­zetője Neville Marinel. Ez az 1956-ban alakult, vonósokból ál­ló kamarazenekar kezdetben csak barokk műveket Játszott, később repertoárját bővítette, s ma Vivaldin és Bachon kívül Mozartot, Mendelssohnt, sőt Sztravinszkijt és Webert is ját­szanak. Prágai bemutatkozásu­kon Mozart műveket adtak elő. A hegedűszólót Iona Brown ját­szotta, aki a második estnek is egyik szólistája volt. Az együttes rangját bizonyítja, hogy olyan világhírű előadómű­vészek játszanak velük, mint George Malcolm csemballó-mű- vész. Ronald Thomas és Ri- chard• Studt hegedűművészek, akik a már említett Iona Brownnal a Bach-est szólistái is voltak. Ez a kis együttes úgy szólaltatta meg Bachot, ahogy azt maga a zeneszerző megálmodhatta. Tökéletes har­mónia, virtuóz technika, nagy­szerű stílusérzék jellemezte já­tékukat. Előadásuk végig ki* egyensúlyozottan magas színvo­nalú volt. Maradandó élmény marad a második és a negye­dik Brandenburgi verseny elő­adása csakúgy, mint George Malcolm szólójával a D-dúf csemballo verseny. , Bartók II. hegedűversenyének előadására még emlékezhet a fesztivál közönsége. Tavad f Felvételünk a Moszkvai Filharmonikusok nagy sikerű hangverse­nyének egyik részletét örökíti meg. mácsolásában hangzott el Milos Kunvalinka vezényletével. Az idei Prágai Tavasz szín­vonala magas és kiegyensúlyo­zott. Eddig kétségkívül az egyik legmaradandóbb, legemlé­kezetesebb élményt az angol Academy of St. Martin in the EREDMÉNYEK ÉS TÁ VLA TOK A CSEMADOK KOSlCEI SZERVEZETÉNEK MUNKÁJÁRÓL A CSEMADOK Kogicei Váro­si Bizottsága 1969-ben alakult meg. (Azelőtt a CSEMADOK kosieei Járási Bizottságának egyik helyi szervezeteként mű­ködött.) Most az óvárosi, újvá­rosi, északvárosi és délvárosi helyi szervezetek munkáját irá­nyítja. Ennek a négy helyi szervezetnek taglétszáma össze­sen 2100. Jelenleg az újvárosi helyi szervezet működik a lég jobban. A helyi szervezet Üj Nemzedék Népművészeti Együttesének énekkara és tánckara szío/ona- las műsorral különböző városi, járási, kerületi, sőt országos szinten is képviselte a várost. A tánckar a kerületi népi tánc­versenyen első kategóriás mi­nősítést nyert, s így részt ve­hetett a Poprádon megrende­zésre kerülő országos népmű­vészeti fesztiválon, ahol az er­délyi táncukért koreográfiái díjat kaptak. Az Üj Nemzedék tánckara országos viszonylat­ban a tíz legjobb együttes kö­zé küzdötte fel magát. Az ének­kar még nem régen alakult, de eddigi eredményeik alapján bátran kijelenthetjük, hogy minden lehetőségük meg van ahhoz, hogy ők is kiharcolják az országos elismerést. Az óvárosi helyi szervezet mellett működik a CSEMADOK berkeiben, szlovákiai viszony­latban is egyedülálló „Nők Klubja“. KoSicén jelenleg ez az egyik legrendszeresebben mű­ködő klub. A klub tagjai havon­ta tartanak összejöveteleket, melyeken értékes előadásokkal, színvonalas kultúrrendezvé- nyekkel szórakoztatják a nyug­díjas asszonyokat, Az óvárosi helyi szervezet irányításával működik a „Színpártolók Köre“ is, melynek tagjai a Thália Színpad előadásait értékelik vi­taestek keretében, örvendetes tény, hogy ebben a helyi szer­vezetben ismét újjászervezték a régebben már szép sikereket élért esztrád csoportjukat. A CSEMADOK délvárosi he­lyi szervezete mellett immár két éve működik és szép ered­ményeket ér el a SZÉP SZÚ Ifjúsági Színpad. A X. Jókai Napokon a „Nap árnyéka“ cí­mű összeállításuk bemutatásá­val elnyerték a legszebb szín­padi kép díját. Az együttes egyik tagja: Schmidtné Majk- rics Erzsébet a legjobb női ala­kítás díját kapta. A Szép Szó az idén Nagy László: Mennyeg- ző című versének a feldolgozá­sával vett részt a Jókai-napo- kon. A délvárosi helyi szervezet mellett működik még a Fábry Zoltán Ifjúsági Klub is. Sajnos, teremhiány miatt a klub tagjai az elmúlt év folyamán nem fejthettek ki tevékenységet. A CSEMADOK északvárosi he­lyi szervezete a középfokú ipar­iskolával és a gimnáziummal kö­zösen rendezte meg a „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről“ elnevezésű vetélkedőt, melybe 16 csoport kapcsolódott be, s a versenynek összesen 750 nézője volt. Az elmúlt évek eredményeit értékelve a konferencián meg­állapították, hogy a CSEMA­DOK városi bizottságának irányelvei alapján a helyi szer­vezetek rendezvényeiket az SZNF és hazánk felszabadítá­sának 30., valamint a CSEMA­DOK megalakulásának 25. év­fordulója jegyében rendezték. A jövőt illetően elmondották, hogy munkájukat továbbra is a CSKP és a CSEMADOK KB határozata szabja meg. Első­sorban arra törekednek, hogy hozzájáruljanak Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei barát­ságának további elmélyítéséhez. SZÁSZAK GYÖRGY Kovács Dénes játszotta a Ma­gyar Állami Hangverseny zene­kar kíséretében megérdemelt sikerrel. Az idén a fiatal len­gyel Konstunty Kulka adta elő a Varsói Filharmonikusokkal — nagyszerűen. Bartóknak ez a műve is rendkívüli igényeket támaszt az előadóval szembeni. Kulka finom érzékkel, virtuozi­tással tolmácsolta ezt a remek­művet. A Varsói Filharmoniku­sokat Witold Rovicki vezényel­te. A moszkvai filharmonikusok Kiril Kondrasin vezényletével Sosztakovics VII. Leningrádi szimfóniáját adták elő emléke­zetesen. Teljesítményük mara; dandó élményt nyújtott. A sok szép hangverseny kö­zül feltétlenül meg kell említe ni az angol Julián Bream lant- és gitárestjét. Julián Bream vi: lághírü művész, s ezt a prágai közönségnek először bizonyít­hatta és bizonyította. Ré­gi német, olasz, angol és fran­cia mesterek műveit adta elő a zsúfolásig megtelt Dvofák te­remben óriási sikerrel. Peter Schreieer német teno­rista Schubert-estjét nagy vára-' kozás előzte meg. Művészetét jól ismeri az itteni közönség s szólóestjeinek mindig nagy si­kere van. Szívesen látott ven­dég a világ bármelyik opera- színpadán (milánói Scala, New York-i Metropolitan). Az 1975- ös Prágai Tavaszon Schubert, Rellstab, Heine és Goethe ver­seire írt dalait énekelte Róbert Duncel zongorakíséretével. A művész gyönyörű hangja nagy­szerű előadókészséggel páro­sult. A mostani fellépésen ez főleg a Heine verseire írt da­lokban jutott érvényre. A lelkes közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a kivételes zenei él­ményt nyújtó énekest. CSABA GYÖRGYI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents