Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám, szombat

M

a tölll be életének 70. esztendejét Mihail Alek- szandrovtcs Solohov, a szovjet Irodalom Gorkij utáni nemzedékének kiemelkedő egyénisége, a 20. századi európai prózairodalom jeles képviselője. Irodalmi tevékenységéért hazájában állami ós Lenin-díjjai tüntették ki. 19ö5-ben pedig megkapta a legnagyobb külföldi elismerést, a Nobet-díjat.

Mihail Solohov a rosztovi területen született, a Don menti Kruzsilino nevű tanyán. Szüleivel, akiknek életéről legendák keringtek, az egész Don vidékét bejárta, így már zsenge gyermekkorától ismerkedhetett a doni kozákok életével, amelynek később hiteles krónikása lett. Ifjúkora viharokkal teli. Apja beíratja a ve- senszkajai gim náziumba, de tanulmányait nem fejezheti be, mert 17 éves fővel katonának áll. A polgárháború befejezése után 1922-l>en Moszkvába megy, de két év múlva visszatér Ve- senszkájába, ahol mindmáig él.

írói tehetsége korán jelent kezik, 18 éves, amikor megírja Az anyajegi/ cí mű első jelentősebb elbeszélését, melyet sorjában újak követnek. Vér. bel i elbeszélő tehetség, már első elbeszélés- ciklusa (mely 1926-ban Doni elbeszélések címen lát világot) meglepően kidolgozott, érett. Ez írásai polgárháborús élményeiből születtek, cselekményük többnyire a szétdúlt ko- zákcsaládokban játszódik, amelyektől a polgárháború talán a legtöbb véres áldozatot követelte. A végletekig kiélezett oszályharc mély konfliktusait öntötte ez alkotásaiban művészi formába.

Húszéves korában, 1925-ben lát hozzá monumentális műve, a négykötetes Csendes Don írásához, melynek első kötete 1928-ban, második 1929-ben jelenik meg. A további köteteken — a sürgető Feltört ugar Írása miatt — elhúzódik a

AZ EMBERI SOR!! f$ A HELYTÁLLÁS KRÓNIKÁSA

Mihail Solohov 70 éves

munka, úgyhogy befejező része csak 1940-ben lát napvilágot.

Amikor a Csendes Don folytatásokban megjelenik az Ok- fyjabr című folyóiratban, a szovjet sajtó „új Tolsztoj“ gyanánt ünnepli a fiatal írót.

Eredetileg Solohov Kornyilov Pétervár elleni hadjáratáról akart regényt írni, minthogy a hadjáratnak aktív részvevője volt a kozákság. Ám hogy kellőképpen megmutathassa, miért állt a kozákság zömében a fehérek oldalára, ahhoz tágubbau konci piált epikai alakulatra volt szüksége. A Csendes Donban, melyet az író fő müveként tartanak számon, olyan korszeletet ábrázol, amely fordulópontot jelentett a kozákság életében. Az első világháború és a polgárháború döntő történelmi lépésre kényszeríti a cári Oroszország e „végvitézségét“, színt kerti vallania: vállalja-e továbbra is a cinkosságot a paraszti tömegek elnyomásában, vagy szembefordul a cárral. Solohov tetralógiája feltárja előttünk az egész kozák világot, a privilégiumokkal együtt, melyeket a déli határok védelméért kaptak a

kozákok a cároktól, leleplezi patriarchális életvitelük kon- zervatívságát, megismertet a kozák önkormányzattal é® katonai szervezettel, amely még akkor is büszkesége volt a kozákoknak, amikor már a föld és nem a katonáskodás éltette őket. A mű fő hőse, Grigorij Melehov — akinek alakját rendkívül árnyaltan rajzolja meg az író — a világháború kataklizmájában rádöbben a kozákok, a kozák katonai szervezet szégyenteljes nép- és nemzetpusztító szerepére, s szívvel-lélekkel veti bele magát a cárizmus hatalmát elsöprő forradalmi küzdelembe. Ám ahhoz, hogy végigharcolja a döntő csatát, nincs elég ereje. Képtelen a forradalmi eszmék teljes megértésére és befogadására: középparaszti ingadozása végül is az ellenforradalmár fehérek táborába viszi.

Solohov müve éppen akkor születik, amikor Alekszej Tolsztoj a Golgota befejezésén dolgozik. Mindkét mű ugyanazt a történelmi korszakot ábrázolja, csak míg Alekszej Tolsztoj az értelmiség sorsára irányítja figyelmét, Solohov a legalacsonyabb népi rétegekről beszél, amelyektől a történelem a forradalom megvalósítását várja. Solohov prózai eposza a valóság jelenségeinek sokoldalú ábrázolása mellett a népi hősök belső világának is finom rajzát adja.

A Csendes Don már első megjelenésekor nagy hatást gyakorolt a küllőidre is, többek között olyan haladó szellemű írókra és gondolkodókra, mint Lukács György, Bálint György, Nagy Lajos, Veres Péter, Iván Olbracht, Peter Ji- lemnicky és mások. A ml Fábry Zoltánunk az elsők között, már 1930-ben reagál a mű első két kötelére: „A Csendes Don (.../ a kozákok regénye, a Don és embereinek mindennapja, ősi patriarchalizmusá- nak val óságszimfóniája. Regény: maradék nélküli feltárása egy különös nép sajátságának. A kozákok első modern emberi ábrázolása.“ Fábry nemcsak kinyilatkoztat, hanem minősít is: „Solohov a legnehezebb ponton dokumentál: a kozákoknál, a kiváltságosoknál,

akik már eleve predesztinálva vannak, hogy a forradalom küszöbén az uralkodó osztály különítményei legyenek, a rend és a nyugalom őrei és a maguk külön világának rabjai.“ (Valóságirodalom) Solohov alkotása a szocialista irodalom iránt rendkívül érzékeny Radnótira Is mély benyomást tett: így vall róla: A Csendes Don „már egy kísérlet leszűrt eredménye, s egyben folytatója a nagy orosz regény hagyományainak, Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraisá-, gában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig — kénytelen vagyok így mondani — tapintatos aprólékosságában rejlik, mely sohasem tolakodik előtérbe, hanem a? ábrázolás hitelét szolgálja tökéletesen.“

Következő nagylélegzetű műve a Feltört ugar. Ez kétrészes alkotás. Első kötete 1932-ben, második része 1959-ben jelenik meg Solohov e művének hőse úgyszintén a kozákság. A regény a kozákok életének másik nagy történelmi fordulójával, a kollektív gazdálkodásra való áttérésével foglalkozik, főhősei — Davidov Nagulnov, Razmjotnov — kommunisták. Jellegzetes figurái Majdannyi- kov, Ljubiskin, Usakov, Sáli] és mások. Kondrat Majdannyi- kov nem gondolkodott és nem habozott, amikor a fiatal szovjet köztársaság védelméről volt szó. A földművesszövetkezetbe is az elsők között lép l*e, de éjszakánként nem alszik, „a vagyona, a nyomorúsága utáni sóvárgás férge gyötri“. Ilyen és hasonló ellentmondásokat kell legyőzniük a mű hőseinek, míg ráébrednek, hogy a saját érdekeik azonosak a kolhoz érdekeivel.

A Feltört ugar akkor keletkezik, amikor a Csendes Don harmadik része. A regényben Solohov a falu ábrázolása tekintetében semmiféle könnyítésekre nem hajlik. Az osztály harc tovább folytatódik a kozákok soraiban, csupán a körülmények és a célok módosultak némileg. Az emberek cselekedeteit és azok erkölcsi indítékait a doni falu alapvető átalakulása határozza meg.

A Nagy Honvédő Háború éveiben Solohov haditudósítóként járja a frontokat. A gyűlölet iskolája című, 1942-ben írott elbeszélésében lázító színekkel mutatja meg a fasizmus valódi arcát.

A hazáért harcoltak (1959) című regénye a szovjet katonák harci és emberi helytállásának állít maradandó emlékei.

Az 1956-ban megjelent Emberi sors című remekbe szabott kisregénye a háború utáni korszakot ábrázolja megkapó drámaisággal. Az írás megcsillantja Solohov elbeszélő művészetének minden jellegzetességét és szépségét. Andrej Szokolov sorsában az „egyszál magában maradt“ ember kitartását, törhetetlen humanizmusát, önmagára eszmélését és az új életbe való beilleszkedését mutatja be.

Mihail Solohov írásművészete sokat merít a klasszikusok, elsősorban Lev Tolsztoj írói gyakorlatából. Alkotó módszerének sajátossága, hogy a lelki és társadalmi változásokat a bennük működő ellentmondások kibontásával ábrázolja. Ez biz-, tosítja stílusának dinamizmusát.

Solohov mind hazájában, mind külföldön kedvelt és olvasott író. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte minden jelentősebb művét megfilmesítették, rádióra és tévére alkalmazták. Talán egész eddigi életművére érvényes, amit Nagy Lajos írt a Híd 1942-es évfolyamában: „Vannak kiváló könyvek, amelyek csodák cső- dójára kitűnő árucikkek is. Ilyenek: a Bovaryné, a Bűn és bűnhődés, a Háború és béke, Petőfi, Ady, fózsef Attila ősz- szes verse, Arany fános művei, Mikszáth regényei, a Parasztok, Musa Dagli negyven nap/a, a Csendes Don. Árucikkek! Különös szó, pedig lényeget fejez ki."

1975-lg Solohov könyvei a Szovjetunióban 817-szer kerültek kiadásra, összesen 53 millió példányban, 80 különböző nyelven. Csak a Csendes Don 256 kiadást ért meg — 13 millió példányban. A jubileumra a szovjet kiadók új köntösben, illusztrációkkal adták ki e művét, és hat különféle kiadásban jelent meg az Emberi sors is — összesen 5 millió példányszámban. Külföldön mintegy 700-szor jelentek meg a Nobel-díjas író művei 47 országban 45 nyelven.

KÖVESD! JÁNOS

V

árnai Zseni, a nálunk is ismert, tisztelt és szeretett magyar költőnő május 25-én tölti be nyolcvanötödik életévét. Nyolcvanöt év — kevés híján egy évszázad áll a törékeny testű, de lélekben és szellemében annál erősebb asszony mögött, aki élete és tevékenysége minden egyes esztendejével — akár a fák az évgyűrűkkel — érettebb, lombosabb, s az. árnyékába húzódóknak egyre adakozóbb, védelmükben egyre harcosabb lett.

Várnai Zseni talán erre született. Erre a nagy kitárulkozásra, adakozásra. 1890-ben egyszerű, szegény sorsú családban látta meg a napvilágot és ennek az elkötelező örökségnek egész életében hű gondozója. Örökségét eleinte csak a tudata mélyén hordozta. Talán asszonnyá érése (Peterdi Andor író-költő felesége lett), és a hamarosan a szíve alatt viselt, majd anyai mailén táplált csecsemője — az örök- szép és öröknagy anyasági élmény hozta tudata felszínére:

„Kis emberbimbók, kicsike mártírok, az én szívem együtt sír veletek; Anyátok vérét elszívta az ínség, mielőtt még ti megszülettetek.

Bár volna a mellem dús,

kifogyhatatlan, akár a szilaj, áradó patak, tinéktek adnám minden édes csöppjét szegény, ártatlan, éhes madarak.“

így ír élete első versében, 1.9LI ben, és valóban egész költészete ilyen lett: túláradó érzéseit, akár az anyatejet nyújtotta az elnyomott, kizsákmányolt, elgyötört proletároknak. Szociális változásokat követelő verseiben a reakció, a háborús uszítok és az előretörő fasizmus ellen emeli fel költői szavát. Asz- szonyi lírája túlnő egyéni családfélté-» sén: emberi, egyetemes magaslatokra emelkedik, ám megnyilatkozásainak ugyanakkor egyszerű tömegek számára is érthető a stílusa. Ennek kőszönheVirágos ág ...

A 85 ÉVES VÁRNAI ZSENI KÖSZÖNTÉSE

tő, hogy költői tevékenységének hatvannégy esztendeje alatt szoros kapcsolat szövődött és maradt fenn Várnai Zseni és népes olvasótábora között. Várnai Zseni nevét — egyáltalán nem formalitásból, hanem művészt és emberi tisztasága iránti tiszteletből és sze- retetből -y, Magyarországon számos úttörőcsapat és szocialista munkabrigád viseli. Becsülik őt azért, hogy anyagi előnyökért és kétes dicsőségért nem adta el a tollat és osztályát. Azért is, hogy mindig a való életről ír, a saját életéről, amely az emberi értelem és érzelmek vetületeiben visszhangra ta• lált az asszonyok százezreinek lelkén ben. Ő az, aki az első világháború idején az aggódó anyák milliói nevében ki tudta és ki merte mondani klasszikussá lett „Katonafiamnak“ című versében, hogy: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek!“

Ö az, aki beleírja, vési anyatársai szívébe a harcos eltökéltséget:

„ ... s szívünk e jé jó, síró, dobogó,

legyen majd nekik piros lobogó,

piros lobogó!“

Ezt a piros lobogót vitte Várnai Zseni egy életen, verseinek, élete regényének kötetein át. Most, hogy a költőnőt 85. születésnapján köszöntjük, művészi és emberi arcéle ennek a piros lobo- gásnak a hátteréből bontakozik ki előttünk. Olyan asszonyé, aki nem adja meg magát, az életét teljesen élte, szellemi kincseit, művészetét adakozón osztogatta. És mintha ebben a nagy szellemi, érzelmi „pazarlásban“ mindig megújult volna! Ezért írhatta róla „Élők, vigyázzatok!" című kötetének

ajánlásában' „Földessy Gyula: „Ötven alkotó esztendő után ma is éppen olyan frissen és élénken reagál a világ minden eseményére, mint fiatal költő korában ... Várnai Zsenit méltán külön fejezet illeti meg a magyar költészet történetében Tény és való: Várnai Zseni soha nem félt szembenézni az embert törvénysze- rűen felőrlő biológiai öregséggel. De még a kérlelhetetlen foggal rágó idő ellen is talált külön vigasztaló szavakat -asszonytársai számára;

„Virágos ág az asszony élete, tavasszal könnyű szirmokkal tele, s mikor lehullnak róla díszei, virág helyett gyümölcse terheli.

Termése étik, pirul, gömbölyűi, pillék és méhek zsongják öt körül, szellő ringatja, eső öntözi, s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz. gyümölcsét megszedik, csupasz testét vad esők verdesik, reszket, amikor tépázza a szél, de nedvei forrók, akár a vér.

* V ‘

S mikor csillogó fátylát sző a hó, s belepi őt a puha takaró, már újra szép, és arról álmodik, hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan, ezernyi szép, feslő virága van, ő bennük éli újra tavaszát, s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idő, a mag, ha pattan, az is újra ő, kikéi a főidből, húzza őt a fény, újjászüli az örök televény.

S ha teste már csak tűzre lenne jó, Olyan öreg, száraz és korhadó .., ifjú fákban tovább él lényege... gyümölcsös ág az asszony élete..."

így írt Várnai Zseni 1958-ban, 68 esztendős korában, „Virágos ág“ című

Várnai Zseni 1912-ben, amikor a Katonai iamnak című versét írta.

költeményében. Bizonyos, hogy az ő lénye is tovább él. Vérségi örökösei gyermekei, unokája, dédunokája, szellemi örökösei pedig mi vagyunk, költészetének tisztelői és az emberiség, amelynek boldogulásáért élt és alkotott.

L. GALY OLGA

\